A második parancsolat ezen a kőtáblán: „Ne ölj!” – pontosabban fordítva: „Ne kövess el gyilkosságot!” (2Móz 20:13) A héber nyelv megkülönbözteti az ölést és a gyilkosságot. Például ha valaki honvédő háborúban egy megszálló hadsereg katonáját a családja és nemzete védelmében lelövi, vagy egy rendőr, amikor tűzharcba keveredik banditákkal, nem gyilkos. De ezzel nem szükséges most részletesen foglalkoznunk. Jézus ezt a parancsot megszigorította: „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert aki öl, méltó az ítéletre. Én pedig azt mondom nektek, hogy mindaz, aki haragszik az ő testvérére ok nélkül, méltó az ítéletre; aki pedig azt mondja az ő testvérének: Te senki, méltó a főtörvényszékre; aki pedig ezt mondja: Te bolond, méltó a gyehenna tüzére.” (Mt 5:21–22)
Eszerint ha a szívünkben elkezdődik embertársunk gyűlölete, az ok nélküli neheztelés, már a gyilkosság folyamata kezdődött el. János, a szeretet apostola így fogalmazta ezt meg: „Aki gyűlöli az ő testvérét, mind embergyilkos az, és egy embergyilkosnak sincs örök élete, ami megmaradhatna őbenne.” (1Jn 3:15) Jeremiás próféta szerint az Új Szövetség lényege az, hogy Isten a Törvényét belülre, az ember szívébe írja be. Jézus pedig azért jött, hogy ezt az Új Szövetséget megkösse, azaz a Törvény „külső kontrollját” belülre helyezze. Vagyis a Tízparancsolat csupán külsődleges megtartása nem elegendő – aki viszont szívből tartja meg, annak már a szívében sem szabad megölnie embertársát.
A második kőtábla harmadik parancsa szintén a családi életet, annak alapját, a házasságot védelmezi: „Ne paráználkodj!” – pontosabban fordítva: „Ne kövess el házasságtörést!” (2Móz 20:14) Természetesen a Biblia a paráznaságot is ugyanilyen súlyú bűnnek tekinti, de ez a parancs kifejezetten a házasságtörést ítéli el. Jézus az előzőhöz hasonlóan ezt a parancsot is megszigorította a Hegyi Beszédben, illetve megtartását a külső cselekedeten túl a szívben is igényli: „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne kövess el házasságtörést! Én pedig azt mondom nektek, hogyha valaki asszonyra tekint kívánság okáért, immár házasságtörést követett el azzal az ő szívében. Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt, és vesd el magadtól, mert jobb neked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék. És ha a te jobb kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt, és vesd el magadtól, mert jobb neked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.” (Mt 5:27–29) Ezek nagyon szigorú, kemény, szinte ijesztő szavak, de biztosak lehetünk benne, hogy Jézus komolyan gondolta őket: ha a paráznaság, a szexuális bűn – tehát minden, a házassági szövetségen kívüli szexuális kapcsolat – puszta kívánságból fakadó tekintet által a szívben megtörténik, az már életet fenyegető, életet veszélyeztető állapot.
A három ma tanulmányozott erkölcsi parancs közül tehát kettő a családot védi: az egyik a házastársi, a másik pedig a szülő-gyermek kapcsolatot, mert ezek a sikeres emberi élet és az újabb generáció felnevelésének az alapjai; a harmadik pedig magát az emberi életet.
(A szerző teológus. A fenti cikk az ATV Nem csak kenyérrel él… című műsorában elhangzott előadás szerkesztett változata.)
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
