Rod Parsley - A Kereszt 11.

Bebizonyította nekünk, hogy az Ő szeretete határtalan volt és lehetetlen volt megmérni azt, amikor imádkozott értünk. A János Evangéliumának 17. fejezete egy kivételes lehetőséget ad nekünk, hogy csendben, lélegzetvisszafojtva odakússzunk Jézushoz és hallgatódzunk, ahogy kiönti a szívét közbenjárva értünk. Azért imádkozik, hogy mi örömet leljünk. Specifikusan imádkozik a védelmünkért. Azért is imádkozik, hogy az erő és az áldás kedvezményezettjei legyünk, amely az Atyával és egymással való egységben jön létre. Majd később a kertben is imádkozik, ahol az önakaratával folytatott harcot, amikor a hajszálerek megpattantak az arcán a gondolatra, hogy esetleg nem tudja beteljesíteni Atyja akaratát, ha ott meghal és soha nem éri el a kereszthez. Vérzett a bőrén keresztül. Bebizonyította szeretetét, amikor kimondta megszentelt ajkán a mi nyomorúságos neveinket. Szeretettel felbátorodva, magától értetődő természetességgel testvéreinek nevezett bennünket. Reményünket saját céljává tette. Szeretete tapintható és kézzelfogható volt a próféciáiban és tanításaiban. Minden nyilatkozata világosságot és életet hozott. De talán a tanítás, ami leginkább leírja a Küldetését és Motívumát az az egyszerű hárompontos üzenet volt az elveszett pénzről, az elveszett bárányról és az elveszett fiúról. 

Az asszony (nem tudjuk a nevét) elveszítette a pénzérméjét. A nappali órákat a pénz keresésével töltötte átkutatva szerény otthonának minden zugát. Teljesen kifáradt a padló újra és újra seprésében. Feltekerte a szőnyegeket és kivitte őket a kertbe és most ott sorakoznak egymás mellett a füvön. A szoba egyik oldalára felhalmozta a bútorokat. Az érme nagy értékű ezért fontos, hogy megtalálja. Már sötétedni kezd. Állva nem tudja tovább folytatni a keresést. Így hát leguggol és a kezein és térdein araszolva keres tovább - átkutatva a padló és a fal minden egyes hasadékát. Jézus sztorija egy allegória. Megérted, hogy ott sosem volt szó asszonyról? Megérted vagy esetleg nem, hogy Önmagáról beszél? És persze rólad? Ha tovább lépünk pár hetet azután, hogy elmondta ezt a mesteri üzenetet, láthatod Jézust amint vérző térdén és kezén kúszik és egy nehéz fából készült keresztgerenda belemar a hátába. Látod a dicsőség Királyát amint kezein és lábain araszol és a Kálvária zord hegyoldalán minden egyes résben és hasadékban keres valamit? Valakit keres, és nem valamit. Habár "elvégeztetett" még sincs vége. Pár óra múlva vasárnap reggel lesz. Mi lenne, ha lehajolnánk Hozzá és megkocogtatnák a vállát ebben a monumentális pillanatban megkérdezve: "Mester, hogyan lehetséges, hogy ilyen helyzetbe kerültél? Remegő, de határozott hangon ezt válaszolná: " Elvesztettem egyet. Meg kell találnom. Mert azért jöttem, hogy megkeressem és megtaláljam, ami elveszett." 

Igen, Jézus bebizonyította a barátságát azzal, hogy egy lett velünk, hajlandó volt velünk lenni, és abban a megnyilvánulásában is, hogy a küldetése célja visszaszerezni bennünket, legfőképpen az, hogy az a szeretetét és barátságát bebizonyította egyszer és mindenkorra minden kétség nélkül ott kereszten. Látod Őt? Sápadtan ott lóg testének minden egyes pórusa vérzik, olyan vérontás következtében, amellyel magának Istennek a vénái ürültek ki. És minden egyes vörös csepp, amely felhasított oldalán folyik ki és szabadon lefut meztelen oldalán és lecsöpög a lábujjairól vértócsát hozva létre a földön... mindegyik csepp csobbanása ezt mondja: "Érted teszem ezt." Igazabb szavakat sohasem írtak, mint ezek: "Milyen nagyszerű barátunk Jézus!" Itt a magányos útkereszteződésben hatalmas agóniával és szorongással szenved. Itt hal meg. Itt jelenti ki: " Elvégeztetett!" Habár "elvégeztetett" még sincs vége. Pár óra múlva vasárnap reggel lesz.

Fordította: Nagy Andrea