2017. november 13., hétfő

Joyce Meyer - Találd meg a valódi önmagad és töltsd be elhívásodat 39.

A legidősebb lányunk, Laura, nagyon fegyelmezetlen gyerek volt. Nem szeretett iskolába járni, és teljesen elégedett volt a közepes vagy elégséges osztályzataival. A szobája rendetlen volt, állandóan mondtam neki (vagy inkább ordítoztam), hogy azonnal rakjon rendet. Nem igazán tetszettek a barátai, és nem tetszett a viselkedése sem. Olyan sokat piszkáltam, hogy mikor férjhez ment, fél évig nem is hívott fel minket. Akkor nagyon fájt, de ma már rengeteg dolgot másként látok, mint annak idején.

Nem változtathatjuk meg az embereket azzal, hogy állandóan piszkáljuk és kritizáljuk őket. A tartós változásnak belülről kell elindulnia. Csak Isten az, aki ezt a szívből jövő változást el tudja indítani.

Istennek hála, rendeztük a kapcsolatunkat Laurával. Hat hónap elteltével beismerte, hogy sok mindenben igazam volt. Addigra már én is képes voltam arra, hogy beismerjem, sok dologban nem volt igazam. Ma ő is az alkalmazottunk, csakúgy, mint a többi gyermekünk, és nagyon jó a kapcsolatunk. Megváltozott, és én is megváltoztam, de nem egymást változtattuk meg. Ez Isten műve!

A kisebbik lányunk, Sandra, közel sem volt olyan nehéz eset, mint a két testvére. A személyiségéből fakadóan mindig a tökéletességre törekedett, és minél tökéletesebbé vált, annál jobban szerettem. Hatalmas nyomást gyakorolt saját magára azzal, hogy soha senkitől nem kért segítséget. Annyi irreális elvárást támasztott saját magával szemben, akkora nyomást helyezve magára, hogy a nagy stressz gerinc- és hátproblémákhoz vezetett. Soha semmiben sem volt elégedett magával. Nem tetszett a haja, a bőre, a kinézete, az alakja. Nem volt elégedett a tehetségével és az ajándékaival. Azt hitte magáról, hogy lassú és béna. De ő is megváltozott! Úgy tűnik, mindannyian változunk, ha az Úrral „lógunk”.

Ma Sandra az, aki a konferenciáinkat szervezi. Ez hatalmas felelősséggel jár, ő pedig kiválóan végzi a munkáját. Nagy segítségemre van a szolgálatomban is (adakozás, hirdetések, buzdítás, és sok más feladat). Igazi elhívása van arra, hogy ezt a munkát végezze. Imád segíteni! Szívesen segít a testvéreinek, ha a gyerekekre kell vigyázni, gyakran meglátogatja özvegy nagynénjét, hogy együtt töltsék az időt vagy elvigye őt különböző helyekre.

Gyerekkorában az ördög meggyőzte Sandra-t arról, hogy tehetségtelen. Ő hitt neki, és mindaddig, amíg elhitte az ördög hazugságait, értéktelennek és szerencsétlennek érezte magát. Nagy hazudozó a sátán! Amíg elhisszük a hazugságait, elégedetlenek leszünk és nem sikerül azzá válnunk, akivé válnunk kell.

Sandra nagyon értékes személy volt, és ma is az, aki egy időben nem tudta elfogadni önmagát, de Isten Igéjén keresztül felfedezte az igazságot, ami megszabadította. Maximalista személyisége nagyon nyomasztó volt mások számára. Akárcsak saját magával szemben, úgy másokkal szemben is irreális elvárásokat támasztott.

Ha azt várjuk, hogy valaki állandóan a mi boldogságunkkal foglalkozzon, nagyot fogunk csalódni.
Ha azt várjuk, hogy folyton boldoggá tegyen minket valaki, nagyot fogunk csalódni.

Amikor Sandra férjhez ment, ugyanolyan férfit választott, mint Dave – egy nagyon közvetlen, békés természetű férfit. Nagyon könnyű kijönni vele, de nem szereti, ha nyaggatják. Egyszer odáig jutottak, hogy azt mondta Sandranak, ne viselkedjen úgy, mintha az édesanyja lenne. A lányom nagyon megsértődött ezen, de ahogy teltek a napok, rádöbbent, hogy a férjének igaza volt. Felhagyott azzal, hogy a férjét bármire is kényszerítse, ezzel ő maga is megszabadult a kényszertől.

A legkisebb fiam, Daniel, gyakorlatilag nem vált „őrült napjaim” áldozatává. Amikor megszületett, én már eléggé érett voltam az Úrral való kapcsolatomban. Megtanultam a leckét, már elfogadtam az embereket olyannak, amilyenek, hagytam, hogy Isten formálja őket olyanná, amilyenné szeretné.

Daniel személyisége sokban hasonlít Laura személyiségéhez, de sokkal kevesebb konfliktus volt közöttünk az évek során. Elfogadom őt olyannak, amilyen, de nem azért, amit tesz vagy nem tesz. Korrigálom, ha szükséges, de nem utasítom el csak azért, mert azt teszi, ami nekem tetszik.

Laurához hasonlóan Daniel sem szeretett iskolába járni, állandóan rugdosnunk kellett a tizenkét év során – de befejezte az iskolát, és a társadalom hasznos tagjává vált. Ő is a családi vállalkozásban dolgozik, a televíziós osztály munkájában vesz részt. Nagyon jól tud a fiatalokkal bánni. Nagyon örülök annak, hogy megtanultam, hogyan kell békességben élni.

A békesség sokkal jobb, mint a nyomásgyakorlás!

Lehet, hogy a te életedben is van olyan személy, akiről le kell a kényszerítést venni. Gondolkozz egy kicsit. Ha Isten olyan helyzeteket mutat neked, ahol kizökkentél az egyensúlyodból, arra buzdítalak, hogy tedd meg a szükséges változtatásokat.

Te is és én is azt aratjuk, amit vetünk, csakúgy, mint mások. Ha szabadságot vetünk mások életébe, szabadságot fogunk aratni. Ha nem kényszerítjük másokra az akaratunkat, mi magunk is megszabadulunk a kényszer nyomása alól, és azt tapasztaljuk, hogy mások sem terhelnek meg minket annyira.

Fordította: Berényi Irén