2017. november 23., csütörtök

Mózes harmadik könyve 5.

1. Ha valamely személy vétkezik – hallotta ugyanis az eskü szavát, ő pedig tanu, vagy látott, vagy megtudott valamit, ha ki nem jelenti, viseli a bűnét; 2. vagy valamely személy, aki érint bármely tisztátalan dolgot, vagy tisztátalan vad dögét, vagy tisztátalan barom dögét, vagy tisztátalan féreg dögét, de rejtve volt előtte, ő pedig tisztátalan és bűnbe esett; 3. vagy ha érinti embernek tisztátalanságát, bármely tisztátalanságát, ami által tisztátalanná lesz, de rejtve volt előtte és megtudja, hogy bűnbe esett; 4. vagy ha valamely személy esküszik, kiejtvén ajkain, hogy rosszat vagy jót fog cselekedni, mindenben, amit kiejt az ember esküvel, de rejtve volt előtte és megtudja, hogy bűnbe esett egyik által ezek közül; 5. és lesz, mikor bűnbe esett egyik által ezek közül, akkor vallja be, amivel vétkezett, 6. és vigye bűnáldozatát az Örökkévalónak az ő vétkéért, amellyel vétkezett, egy nőstényt a juhokból, juhot vagy kecskét vétekáldozat gyanánt; és engesztelést szerez érte a pap az ő vétke miatt.
7. Ha azonban nem jut vagyonából, amennyi elég egy juhra, akkor vigye bűnáldozatát, mivelhogy vétkezett, két gerlicét vagy két galambfiát az Örökkévalónak; egyet vétekáldozatul, egyet pedig égőáldozatul. 8. És vigye el azokat a paphoz és ez áldozza fel azt, amely a vétekáldozatra való, először; csípje le a fejét nyakszirtje felől, de ne válassza el. 9. És fecskendezzen a vétekáldozat véréből az oltár falára; ami pedig megmarad a vérből, azt nyomják ki az oltár alapjára, vétekáldozat az. 10. A másodikat pedig készítse el égőáldozatnak, a rendelet szerint; és szerezzen engesztelést érte a pap az ő vétke miatt, amellyel vétkezett, és az bocsánatot nyer.
11. Ha azonban nem jut vagyonából két gerlicére vagy két galambfira, akkor vigye áldozatát, mivelhogy vétkezett, egy tized éfo lánglisztet vétekáldozat gyanánt; ne tegyen rá olajat és ne vessen rá tömjént, mert vétekáldozat az. 12. És vigye el azt a paphoz, és markolja le abból a pap, tele markával, illatrészét és füstölögtesse el az oltáron, az Örökkévaló tűzáldozataival; vétekáldozat az. 13. És szerezzen engesztelést érette a pap, vétke miatt, amellyel vétkezett egyik által ezek közül, és az bocsánatot nyer; (az áldozat) legyen a papé, mint az ételáldozat.

14. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 15. Ha valamely személy hűtlenséget követ el és vétkezik tévedésből az Örökkévaló szentségei ellen, akkor vigye bűnáldozatát az Örökkévalónak, egy ép kost a juhokból, becslésed szerint ezüst sékelek értékében, a szentség sékele szerint, bűnáldozatul. 16. És amit vétkesen elvett a szentségből, azt fizesse meg és ötödrészét toldja hozzá és adja annak a papnak; a pap pedig engesztelést szerez érte a bűnáldozat kosával, és az bocsánatot nyer.
17. Ha pedig valamely személy vétkezik és tesz egyik ellen az Örökkévaló parancsolatai közül, amelyeket nem szabad megtenni, de ő nem tudja, hogy bűnbe esett és viseli a bűnét, 18. akkor vigyen egy ép kost a juhokból, becslésed szerint, bűnáldozatul a paphoz, és a pap szerezzen engesztelést érte tévedése miatt, amellyel tévedett, de ő nem tudta, és bocsánatot nyer. 19.Bűnáldozat az, bűnt követett el az Örökkévaló ellen.

20. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 21. Ha valamely személy vétkezik és hűtlenséget követ el az Örökkévaló ellen, ugyanis letagadja felebarátjának az ő őrizetére bízott tárgyat vagy a kezébe adottat vagy a rablottat, vagy zsarolta felebarátját; 22. vagy talált elveszett dolgot és letagadja azt, megesküszik hamisan, egyre mind a közül, amit tesz az ember, vétkezvén velük:23. És lesz, ha vétkezik és bűnbe esett, akkor térítse meg a rablottat, amit elrabolt, vagy a zsaroltat, amit zsarolt vagy az őrizetére bízottat, amit őrizetére bíztak, vagy az elveszett dolgot, amit talált; 24. vagy bármit, amire hamisan esküdött, fizesse meg azt a maga összegében és ötödrészét toldja hozzá; annak, akié, adja vissza, bűnvallomása napján. 25. Bűnáldozatául pedig vigyen az Örökkévalónak egy ép kost a juhokból, becslésed szerint, bűnáldozatul a paphoz. 26.És szerezzen engesztelést érte a pap az Örökkévaló színe előtt és bocsánatot nyer, egyikért mindazok közül, amit tesz, bűnbe esvén általa.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)