A hazugság nem az ember találmánya. Túlmutat az emberi természeten. Mindenekelőtt természetfölötti, szellemi realitás, amelynek közvetlen forrása Isten ellensége, az ördög. Jézus Krisztus a Sátánt hazugnak nevezte, a hazugság atyjaként határozta meg földi szolgálatakor.
"Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja." - János evangéliuma 8:44.
E kijelentés szerint a hazugság a bukott angyali fejedelemtől származik. Az Isten és az ördög közötti különbség megmutatkozik abban is, hogy Isten mindig igazságot szól, ezzel szemben a Sátán még akkor is hazudik, ha az igazságot idézi. Az Isten szájából származó beszéd mindenkor igaz, és általa megismerhető, azonosítható az Úr. A hazugság összeférhetetlen ellentéte az Isten beszédének. Ahol hazugság van, ott a gonosz is jelen van.
A Bibliában az első hazug állítást a kígyó mondta ki Évának: „Bizony nem haltok meg." (Mózes 1. könyve 3:4) Az ember bűnbeesése pontosan azért következhetett be, mert a két, egymással ellentétben álló állítás közül - 1. „bizony meghalsz" és 2. „bizony nem haltok meg" - az ember a Sátán hazugságát fogadta el igazságnak, és egyúttal az Isten igazságát hazugságként megtagadta. Ez rossz döntés volt, így az ember szellemére kiáradt a hazugság szelleme, ami az ember természetét degenerálttá tette. Azóta az ember hazudik, és beszéde hasonlít az ördögéhez.
Hazugság alatt az Isten Igéjével ellentétes beszédeket, állításokat érti a Szentírás. Hazugságnak számít azonban minden olyan beszéd is - Istenről, emberekről, természetről és a valóságról amely az igazsággal és a valós tényekkel ellentétben áll, illetve az igazság és a valós tények megismerését nehezíti. A hazugság elválaszt Istentől, és a sötétség uralmát erősíti meg az ember fölött. Az igazság viszont megszabadítja az embert. „És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket." (János evangéliuma 8:32)
A hazugság szeretete és szólása kioltja az emberben az Isten iránti szomjúságot. Megakadályozza Isten Igéjének hallgatását és megértését az emberben. A szívbe, elmébe oltott hazugságok az igazsággal szemben lázadást, hitetlenséget és közömbösséget alakítanak ki. A hívők csak akkor képesek teljes életükben az Úrban járni, ha a hazugságtól távol tartják magukat. A Tízparancsolatot kiegészítő isteni törvényrendszeren belül különleges fontossággal bír a hazugság tiltása. „Hazug hírt ne hordj: ne fogj kezet a gonosszal, hogy hamis tanú ne légy!" (Mózes 2. könyve 23:1)
A fenti részben a kézfogás többet jelent puszta tiszteletadásnál. A szerződéseket, szövetségeket kézfogással erősítették meg egymás között az emberek a Közel-Keleten. A hazug hírek terjesztése Isten ellenségeinek táborába vezeti a hazudozókat. A hamis információkkal és hírekkel szemben védelmet az igazság szeretete, az Isten Igéjének való engedelmesség biztosít. „A hazug beszédtől távol tartsd magad, és az ártatlant s az igazat meg ne öld: mert én nem adok igazat a gonosznak." (Uo. 23:7)
Isten kijelentése megvilágítja a hazudozás súlyos következményeit. A hazugok a tűzzel játszanak, mert igazaknak, ártatlanoknak a haláláért válhatnak felelőssé. A 20. század történelmi tapasztalatai hangsúlyozottan igazolták a hazudozás veszélyeit. Jézus nem véletlenül beszél ugyanabban a versben a Sátánról mint emberölőről és hazugról. E két sátáni ismérv szoros kapcsolatban áll egymással. A diabolikus hazudozások az ártatlanok, az igazak rossz hírét keltik, vagyis olyan embereket feketítenek be, akik Isten Igéje alapján élnek, beszélnek és szemlélik a valóságot. A Sátán képtelenebbnél képtelenebb hazugságokat agyai ki róluk, hogy kártékony és elpusztításra méltó lényeknek állítsa be őket a hazugságszeretők előtt.
Forrás: Új Exodus Magazin, 8. évf. 1. sz. / 1996
