Jézus pont olyan emberekért jött el, mint te vagy. Döbbenetes tudni ezt. Hihetetlen dolog egy fiatalember számára, mikor megtudja, hogy a lány akiről álmodozik, viszonozza érdeklődését. Hűha! És a fiatal hölgy, mikor arról hall, hogy az a különleges fiatalember meg van győződve róla, hogy ő az igazi számára, alig hisz a fülének. És hogyan érezzük magunkat akkor, mikor felismerjük, hogy Jézus, a tökéletes, bűntelen, igaz Fia Istennek, Jézus, az Atya tökéletes képe, Jézus, a szent Ige, testté lett, szeret minket, életét adta értünk és mindennap közbenjár értünk? Mit válaszolhatunk erre? Micsoda szeretet! Ahogy Charles Wesley írta: "Csodálatos szeretetet, hogyan lehetett, hogy Te Istenem, meghaltál értem?"
Az Úr valójában szereti, hogy szerethet minket. Gyönyörködik az irgalmasságban (Mikeás 7:17-19 , Ezék. 18:23, 30-32, 33:11) Neki gyönyörűség megbocsájtani. Ha bűnt követsz el, az Úr azt akarja, hogy gyere Hozzá megbánással. Vágyódik erre. Nincs rosszul tőle és nem fárasztja, hogy hallja a hangodat. Nem azt szeretné, hogy bárcsak mennél már.
És mi van ha újra vétkezem? - kérdezed. Újra mondom. Ő inkább szeretné az őszinte megbánás hangját hallani, még ha a megtérésnek annál mélyebbnek is kell lennie, minél messzebbről térsz vissza, minthogy ne hallja a hangod egyáltalán. Inkább szeretné, hogy megtörten jöjj vissza Hozzá, minthogy szégyenkezve elrejtőzz. Ezért mondja sokszor a próféták által: térjetek vissza hozzám! Ő nem keres ürügyet, hogy megszabaduljon tőled és nem tart fenn számodra valami lerobbant kunyhót a menny egy távoli sarkában-elég messze a tróntól, hogy ne kelljen látnia téged és ne zavarhasd Őt többé. Képtelenség. Isten egész népe kedves az Ő szemei előtt. Minden gyermekét szeretettel fogadja majd a mennyei otthonában.
Tudom, hogy ez felrúgja némelyek lesajnáló elméleteit de ez az igazság. Az Ige egyértelmű.
De én ezt nem értem, mondhatod, tényleg összezavarodtam. Ha igaz amit mondasz, nem kéne folyton kárhoztatást éreznem. De mégis érzem. Valahogy nem áll össze.
Igen, valószínűleg az elméd megújítására van szükséged az Ige által. Felejtsd el amit érzel és ne fogadd el, amit az elméd próbál mondani. Csak higgy az Igében. Nyers lenne, ha azt mondanám, engedd át a vastag koponyádon? Megújítani az elménket az Írások által olyan, mint újraprogramozni a rendszert. A maga idején működni fog. Legyen előtted az Ige. Olvasd, elmélkedj rajta, ismételd, idézd, higgy benne és fogadd el. Ahogy Smith Wigglesworth szólít fel: "Olvasd át, írd le, imádkozd magadba, munkáld ki és vidd véghez. Isten Igéje úgy megváltoztatja az embert, hogy Isten apostolává lesz."
Sokunk számára az a probléma, hogy bár szorgalmasan olvassuk az Igét, nem hittel olvassuk. Más szavakkal, nem igazán hisszük és fogadjuk el amit mond. Például a tékozló fiú esetéről olvasunk, ahogy eljut a megtérés helyére, felismerve, hogy teljesen tönkretette az életét és elherdálta az örökségét. Azt kellett mondja az atyjának: "Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!" (Luk 15:18b-19) Néhányotok elolvassa ezt és azt mondja: Ez vagyok én. Így érzem magam mindig. Megelégednék vele, ha Isten csak engedné, hogy valahol a háza közelében dolgozzak, még ha sosem lehetek is személyes kapcsolatban Vele.
De nem ez az Atya akarta. Sőt, ehelyett, mikor a tékozló "még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt." (Luk.15:20)
Így bánik az Atya valamennyiünkkel, ha valóságos megtéréssel hozzá fordulunk. Valójában, ha megalázzuk magunkat előtte, megvalljuk a bűneinket és aztán azt mondjuk, hogy nem vagyunk méltók, azt az Atya meg se hallja, ahogy a tékozló fiú atyja sem hallotta meg eltévedt fia kérését, hogy tegye őt olyanná, mint a béresei közül egy. Ő akkor már egy vigasságot tervezett.
"Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira! És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk. Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni." (Luk.15:22-24)
Isten kész ünnepelni veled, mikor igazán elfordulsz a bűneidtől. Ezt tanítja az Ige és ebben kell hinnünk az elhívásunk szerint.
Fordította: Korányi Tamás
