EGY KERESZTÉNY ÉLETE AZON MÚLIK, MILYEN A VISZONYA ISTEN IGÉJÉHEZ.
Krisztus megváltott minket a törvény átkától és a bűneink következményétől is, mivel Isten nem teheti meg azt, hogy a bűnt büntetés nélkül hagyja. Az Ige szerint a bűn zsoldja halál. Szembe lehet nézni a bűn következményével úgy is, hogy maga az ember viseli azt. Ez esetben meghal akkor is, ha a fizikai létben még folytatódik is az élete. Van arra is lehetőség, hogy a bűnös ember elkerülje a szellemi halált, az Istentől való örök elválasztást, ha elfogadja, hogy Jézus Krisztusban voltak a bűnei, és benne szenvedi el bűneinek következményét. Ekkor az embernek megelevenedik a szelleme, testében pedig már Krisztusnak él.
A MEGVÁLTÁSSAL MEGSZABADULTUNK A SZEGÉNYSÉGTŐL, AZ ÁTOKTÓL ÉS JOGOT SZEREZTÜNK A GYÓGYULÁSRA.
Miértünk történt, hogy Jézust nem a zsidó, hanem a római kivégzési mód szerint végezték ki, ugyanis nem lett volna átokká, ha nem függött volna fán, hanem megkövezték volna. Az átok következményei lehetnek pl. a betegségek, szolgaság, magány, az elért eredmények elvesztése. Érdemes szembenézni olykor az életünkkel, ami alapján eldönthető, hogy áldás, vagy átok alatt áll-e az életünk. Akkor sem kell elkeseredni, ha még nem az áldás jellemző, de meg kell keresni az okát. Jézus Krisztus azért függött a keresztfán, hogy átokká legyen értünk, hogy mi Krisztusban áldottak lehessünk.
Sajnos sok rossz tanítás is elhangzott az egyházban, például, hogy a betegség, vagy a szegénység jó dolog, mondván, alázatban tart, és „mindenkinek megvan a maga keresztje”. Márpedig Krisztus áldozata egyszeri és tökéletes, nem kell nekünk ahhoz semmit sem hozzátennünk. A megváltással Jézus Krisztus eltörölte az átkainkat, és megszerezte Ábrahám áldását a nemzeteknek, csak tudnunk kell azt átvenni.
ÁBRAHÁM ÁLDÁSA KRISZTUSBAN A TIÉD, HA KRISZTUSÉ VAGY.
Ábrámot Isten megjutalmazta engedelmességéért azzal, hogy áldottá tette. Az áldott ember az Istennel való közösség által jut el a sikerre, azáltal, hogy állandóan keresi és követi Isten vezetését.
Mi valamennyien, akik hiszünk, Ábrahám örökösei vagyunk, ezért törekedjünk arra, hogy átvehessük az örökségünket. Nem a vagyon maga az áldás, hanem csak az áldásnak egy jele. Ma tele van a világ olyan vagyonos emberekkel, akik nem áldottak.
Ábrahám tette a dolgát, bízott Istenben és elégedett volt azzal, amije volt. Ez az áldás igazi fokmérője. Fiát, Izsákot is megtanította arra, hogy mit jelent áldásban élni. Az áldás nem öncél, hiszen az életünk célja Krisztusban élni.
AZ ÁLDOTT EMBER VONZÓ ÉLETMINTÁT AD GYERMEKEI SZÁMÁRA.
Ábrahám értékelte az áldást, Izsák is, de az ő fiai közül csak Jákob viszonyult ahhoz helyesen, viszont Ézsau megvetette az áldást, mert csak a saját erejében bízott. Ennek pedig kudarc és fáradtság lett az eredménye, ami keserűséget váltott ki belőle. Az ilyen ember, ha sokat dolgozik, szolgál, és mégsem áldott, ettől frusztrálttá válhat. A helyes hozzáállás viszont, hogy „jobb egy nap az Úr házának küszöbén, hogysem ezer másutt”.
Lót teljesen elveszítette az Ábrahám mellett szerzett nagy vagyonát, mert máshol akarta keresni az áldást, nem ott, ahol a hit embere segíteni tudott neki. Amikor elvált Ábrahámtól, mindenét elvesztette Szodomában. A fiataljainknak az a tanulság, hogy nem máshol, nem külföldön van az áldás, hanem azt kell kutatni, hogyan tudjuk átvenni. Az áldásba jutás nem világi technikák alkalmazásával lehetséges, hanem azzal, hogy átadjuk az életünket Istennek.
AZ ÁLDÁS ISTEN IGÉJÉNEK HALLGATÁSÁBÓL ÉS MEGCSELEKVÉSÉBŐL SZÁRMAZIK.
Áldott embernek is lehetnek küzdelmei, de azokból mindig győztesen és megelégedetten fog kijönni, hogy bizonyság lehessen a környezete számára:
„és megérti majd a földnek minden népe, hogy az Úrnak nevéről neveztetel.”
ELHANGZOTT IGÉK:
Galatákhoz írt levél 3:13-16 és 27-29
Mózes első könyve 13:1-9, 24:34-36, 26:12-14, 25:29-34, 32:13-15
Példabeszédek könyve 13:22
Mózes ötödik könyve 28:1-14
Timótheushoz írt első levél 6 :6-8
Zsidókhoz írt levél 13:5-6
Hrabovszki György jegyzete
