A gyermeki hit működik - ezt élő bizonyságként tanúsíthatom!
Csakhogy amint idősebb lettem, a középiskolában és a főiskolai éveim során elegendő számú elutasító és kétkedő személy vett körül ahhoz, hogy befolyásolják a gondolkodásmódomat. Miközben feltették a kérdéseiket, eltűnődtem magamban: miért van az, hogy egyeseknél működik a gyógyulás, másoknál viszont nem? Sok-sok fejtegetést hallottam „Isten akaratáról”, „Isten szuverenitásáról”, arról, hogy „egy bukott világban élünk.” Mindezeket annak lehetséges okaiként vetették fel, hogy egyesek miért nem részesülnek soha csodákban, noha úgy tűnik, „a világ összes hite” ott van a szívükben.
Nem az én dolgom, hogy mások hitét elvitassam, de egyet tudok - Jézus ezt mondta:
"És előhíván Jézus egy kis gyermeket„ közéjük állította azt és mondta: ,,Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába. Aki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában." (Máté 18:2-4)
Természetesen Jézus a gyermeki szív alázatára utalt, amely ahhoz kell, hogy az ember üdvösségben részesüljön és belépjen a Mennybe. Ám ugyanaz az alázat, amely fölnyitja valakinek a szívét az üdvösség igazságára, arra is ajtót nyit, hogy meglásson mindent, amit a Menny kínálhat neki. Ahhoz, hogy csodákat lássunk az életünkben, a gyermeki alázat és rácsodálkozás az egyik kulcs.
Isten sokszor megengedte nekem, hogy megpillantsam a Menny királyságát munka közben - és oda mindig a gyermeki hit és az alázat gyakorlása volt a bejárat..
Egy nap például a kamcsatkai Petrapovloszkból utaztunk Moszkvába az Aeroflot járatával - ez mintegy kilenc órás repülőút. Egy történelmi jelentőségű, három hetes úton vettünk részt, és távozni készültünk. Ez volt a hazafelé vezető utunk első szakasza.
Apa az első osztályon utazott. Én egy ablak mellett ültem a gép közepe táján, ukrán tolmácsunk, Nyikoláj pedig leghátul a pótülésen, az utaskísérők közelében.
Az út közepén egyszer csak hallom, hogy bejelent valamit a kapitány. Nem értettem oroszul, így számomra nem volt jelentőségük a szavaknak... legalábbis, amíg Niki fel nem bukkant.
„Dicsőség Istennek, Donna testvérnő! Szlavo Boga!”
„Dicsőség Istennek, Niki! Hogy vagy?”
„Csodálatosan, Donna testvérnő! Bizonyságot tettem az utaskísérőknek Jézusról, de hallani sem akartak róla. Ateisták. De most a pilóta nagyon fontos információt közölt: azt mondta, Szibéria fölött járunk, és fogytán az üzemanyag. Ráadásul igen erős ellenszélben haladunk, és kényszerleszállást kell végrehajtanunk Szibériában.”
A szívem elállt, majd hevesen verni kezdett szinte egy időben.
„Dicsőség Istennek!”- folytatta Niki. „Szóltam nekik, hogy van egy amerikai prédikátor a fedélzeten, akin keresztül Isten sok csodát tesz. Arra kértek, keressem meg, hogy imádkozzon a helyzetért. Azt mondták, ha Isten kiment minket a vészhelyzetből, akkor elhiszik, hogy Jézus él! Nagyon félnek.”
Nagyot nyeltem. „Dicsőség Istennek, Niki” - mondtam, de az egészet valahogy nem úgy fogtam fel, mint ő. Niki már lódult is a gép orra felé, hogy megkeresse Apát, én meg elkezdtem imádkozni nyelveken.
Körülbelül két és fél órával később megszólalt a hangosbemondóban ugyanaz a pilóta. Persze azóta mit sem fejlődött az orosz tudásom, de kisvártatva Niki már szaladt is hozzám, hogy elújságolja a történteket.
„Dicsőség az Úrnak, Donna testvérnő!”
„Dicsőség az Úrnak, Niki! Mi történt?”
„Ó, csodálatos dolog! Közöltem Schambach testvérrel, amit a pilóta mondott, és kértem, hogy imádkozzon. És ő így imádkozott: »Uram, változtasd az ellenszelet hátszéllé!«” (íme, egy egyszerű, gyermeki ima.)
„Nos hát, a pilóta közhírré tette, hogy elült az ellenszél, valami szokatlan típusú hátszél lépett a helyére, és emiatt egy órával korábban fogunk Moszkvába érni. Hát ennyit Szibériáról, halleluja!”
„Ó Niki, dicsőség Istennek!”
"Amikor hallották ezt az utaskísérők a pilótától, nagyon elcsodálkoztak! Tudták, hogy Isten meghallgatta az imát. El is fogadták Jézust Megváltójuknak; vasárnap velem akarnak jönni gyülekezetbe!” (Ezen a ponton már mind a ketten kiabáltunk.)
Ó, micsoda lecke volt! Niki kisgyermeki szívvel hitt Isten emberének az imájában, és abban is hitt, hogy Jézus megmutatja magát azoknak a légi-kísérőknek, akiknek szükségük volt rá. Az ugyancsak gyermeki szívű Schambach testvér pedig hitt abban, hogy Jézus az Ő megtartó ereje által csodát tesz, ha szükséges - és Ő végre is hajtotta!
A szellememben még valami felsejlett. Tudtam, alázatosabban kell járnom Istennel. Úgy kell bíznom Őbenne, ahogyan egy gyermeknek az apukájában. Az én hitem gyengébb volt, mint kettejüké... határozottan volt még mit fejlődnöm a hitben.
Az Immanuel Kiadó engedélyével.
