"És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről [nem volt szüksége az emberről szóló bizonyítékra]; mert magától is tudta, mi volt az emberben. [Tudott olvasni az emberi szívben]" János 2:25.
Már felszínesen érintettük ugyan az irreális elvárások témakörét, most szeretném ezt a témát egy kicsit bővebben is kifejteni. Úgy tűnik, az elvárásaink olyan helyzetekkel vagy személyekkel kapcsolatosak, amelyek csalódást okoznak számunkra.
Azt mondanám ezzel, hogy ne legyenek elvárásaink? Dehogyis! Mindig a legjobbat kell várnunk az emberektől, de nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy emberek.
Amikor Jézus csalódott a tanítványaiban, nem esett kétségbe, hiszen nagyon jól ismerte és megértette az emberi természetet. Jézus azt várta a tanítványoktól, hogy mindent a legjobb tudásuk szerint tegyenek meg, de ugyanakkor azt is tudta, hogy ez a legjobb nagyon messze van a tökéletestől.
Azt látom, hogy mindannyian a tökéletes házasságot, a tökéletes barátot, a tökéletes munkát, a tökéletes szomszédot, a tökéletes gyülekezetet keressük, de ez nem létezik! Amíg földi életünket éljük, tökéletlenek maradunk. Isten ezt nagyon jól tudja, azért is ad annyi tanácsot az Igéjében azzal kapcsolatosan, hogy kezeljük az irritáló, bosszantó embereket.
Például a Galata 6:2-ben ezt olvashatjuk: "Egymás terhét hordozzátok [elviseljétek, eltűrjétek], és úgy töltsétek be a Krisztus [a Messiás] törvényét."
A János 13:34-ben Jézus azt mondta: "Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást." Krisztus törvénye nem más, mint a szeretet törvénye. Ha úgy szeretjük egymást, mint ahogyan Ő szeret bennünket, akkor feltételek és kényszer nélkül kell szeretnünk a másikat.
Az I Péter 2:19-21-ben Péter azt mondja, azokat, szeressük, akikkel nehéz jó kapcsolatot ápolni, majd később azt is mondja, hogy ilyen életre hívattatunk el.
A Szentírás egy másik része arra tanít meg, hogyan bánjunk a minket irritáló emberekkel. A Róma 12:16-ban Pál azt mondja: "Egymás iránt ugyanazon indulattal legyetek; ne kevélykedjetek,[ne legyetek sznobok, fennköltek, előkelősködők] hanem az alázatosakhoz szabjátok magatokat. Ne legyetek bölcsek timagatokban."
Végül az I Péter 3:9 azt mondja: "Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért [ne szidj le, ne hordj le másokat]; sőt ellenkezőleg áldást mondván [imádkozva a jólétükért, boldogságukért, védelmükért], tudva, hogy arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek [Istentől – az áldás örökség, amely jólétet, boldogságot, védelmet hoz]."
Egyetlen sort sem találsz Isten Igéjében, ami a másik ember elutasítását sugallná. Épp ellenkezőleg – szeretnünk kell a másikat, elfogadást, kegyelmet, könyörületet kell tanusítanunk felé.
Elismerem, sokkal könnyebb arról beszélni, hogyan kezeljük a minket bosszantó személyeket, mint valósságosan meg is cselekedni ezt. De ha egyszer az Úr azt mondja, hogy meg kell tennünk, meg is tudjuk tenni.
Az irreális elvárások több területen is befolyásolnak minket.
Először is saját magunkkal szemben támasztunk irreális elvárásokat. Azt várjuk, hogy ugyanazt meg tudjuk tenni, mint mások, pedig nem rendelkezünk ugyanazokkal az ajándékokkal bizonyos területeken, mint ők, így nem is tudunk kimagasló teljesítményt nyújtani. Ha alul teljesítünk, rosszul érezzük magunkat a bőrünkben. Ezzel belépünk a mókuskerékbe: olyan dolgokat akarunk elérni, ami számunkra nem elérhető, azt remélve, hogy bebizonyíthatunk valamit, amit teljesen felesleges bizonyítanunk.
Nyugodtan lehetek az, aki vagyok, és te is nyugodtan az lehetsz, aki vagy. Csak annyit kell tennünk, hogy engedelmeskedünk Istennek, nem kell bizonyítanunk semmit sem magunknak, sem másoknak. Ha Istenre hallgatunk, Ő majd gondoskodik a jó hírnevünkről. Ha olyan területen akarunk jeleskedni, amire nincs ajándékunk vagy elhívásunk, nagyot fogunk csalódni.
Az irreális elvárások emberi kapcsolatainkat is befolyásolják. Mint már említette, az emberek csak emberek, és minden embernek megvannak a maga erősségei és gyengeségei. Ha az emberekkel kapcsolatot akarunk kiépíteni, mindegyiket figyelembe kell vennünk. Ha másokat teszünk felelőssé a saját boldogságunkért, hatalmas hibát követünk el.
Ahogyan Abraham Lincoln fogalmazott, hogy a legtöbb ember annyira boldog, amennyire boldog akar lenni. Ha úgy dönt valaki, hogy nem akar boldog lenni, mindegy mit teszünk, úgysem tehetjük boldoggá.
Sok éven át voltak irreális elvárásaim Dave-vel és a gyerekeimmel szemben, az indokolatlan kéréseimmel mindenkit frusztráltam. Dave – mivel nagy béketeremtő – megpróbált engem boldoggá tenni azzal, hogy minden kívánságomat teljesítette, de valahogy mégsem voltam tökéletesen boldog. Aztán egyszer így szólt: „Joyce, rájöttem, teljesen mindegy mit csinálok, nem tudlak boldoggá tenni, ezért feladom a próbálkozást”.
Nem voltam boldog, mert nem reálisan néztem az életet.
Megesik, hogy szeretjük azt gondolni, hogy a hit mellett eltűnik a realizmus; mindegy, mi történik az életünkben, Istenbe vetett hitünk képes mindent visszafordítani. Sok dolgot változtat meg Isten ereje és Igéje, de vannak az életnek olyan dolgai, amelyekkel szembe kell nézni és magunknak megoldani, és én most éppen az egyik ilyen dologról beszélek.
Az emberek nem tökéletesek, és ha ezt várjuk tőlük, azzal csak frusztráljuk magunkat, és másokat is. Meg kell tanulnunk a könyörületességet; ha elvetjük a könyörületesség magjait, mi magunk is könyörületességet aratunk majd.
A körülményeinkkel kapcsolatos irreális elvárások a sátán mesterkedésének köszönhetőek, amellyel el akar minket bizonytalanítani. A János 16:33-ban Jézus a következőket mondta: "E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot." Mit is mondott? „Akár örülhettek is, mert amíg ebben a világban vagytok, nyomorúság vár rátok. De ne féljetek, mert az irányítás az én kezemben van”.
Szívesen tervezzük el az életünket, és aztán azt várjuk, hogy minden eszerint történjen - de ez a legritkább esetben van így. Ez nem negatív gondolkodás – ez az igazság. Mint hívők, megkaptuk a Szent Szellem erejét, ami átsegít a nehéz helyzeteken, de soha nem teszi annyira könnyűvé az életünket, hogy ne kellene a hitünket használnunk.
Arra buzdítalak, hogy jó dolgokat remélj az életedtől. Természetesen nem mondom azt, hogy rossz dolgokat várj. De arra is biztatlak, hogy realista légy és legyél tisztában azzal, hogy kellemetlen emberekkel és dolgokkal is foglalkoznod kell. Ezekhez a helyzetekhez való hozzáállásunk mutatja meg, hogy valóban élvezzük-e az életünket vagy sem.
Arra buzdítalak, tedd rendben a gondolataidat ezen a területen. Döntsd el, hogy ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy eltervezted, akkor sem keseredsz el. Maradj nyugodt a próbákban és bízz Istenben. Amivel a sátán rombolni akar, Isten a javadra fordítja, ha hiszel Benne. Imádkozz ezért, és kérd a Szent Szellem segítségét. Amíg az irreális elvárások csapdájában vergődsz, nem lehetsz önmagad.
Fordította: Berényi Irén
