"És monda nékem: Láttad-é, embernek fia? És visszavezete engem a folyó partján. És mikor visszatértem, ímé a folyó partján igen sok fa vala mindkét felől. És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra foly ki, és a lapáczra megyen alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz. És lészen, hogy minden élő állat, a mely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bőségök lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement." Ezékiel 47,6-9.
A Szent Szellem egy nagy kitöltetése a nemzetemben, Mozambikban, egy olyan árvíz közepén kezdődött, amely hatalmas pusztítást hozott. Olyan rossz volt a helyzet a falvakban, hogy voltak asszonyok, akik fák tetején adtak életet babájuknak. Helikopterekkel, dzsippekkel és hajókkal mentünk ki, hogy olyan sok embernek segítsünk, amennyinek csak lehet. Ha kellett, gyalog gázoltunk át a vízen.
Ahogyan ezt tettük, emberek százezrei kezdtek el Jézushoz jönni. Az iszonyú árvíz a legnagyobb szellemi ébredést hozta el ennek a földnek, amit az valaha csak látott. Isten azt mondta, hogy ha engedjük, hogy nekünk adja szívét és elméjét, akkor mi is el tudjuk kezdeni cselekedni azt, amit Jézus cselekedett. Jézus csak azt tette, amit az Atya tett. Azt mondta:
"Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképpen a Fiú is cselekszik.
Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat néki, a miket ő maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd néki, hogy ti csudálkozzatok." János 5,19-20
Az Ő folyója a titkos helyi bensőséges szeretet következményeként folyik át rajtunk. Be kell lépnünk magunknak is ebbe a folyóba, hogy ezt a szeretetet szétvigyük, ami itt található. Mikor elmerülünk folyójában, élet követ majd minket, valahová csak megyünk - akár a legsötétebb helyekre is.
Mikor Isten folyójában élünk és teljesen belemerülünk szívébe, gyógyulás szabadul fel rajtunk keresztül. Gazdag élet fakad föl életünk partjain. Isten tiszta vize megváltoztat és megtisztít minden zavaros vizet, amivel csak találkozunk. A sós vagy keserű vizeket frissé teszi.
Mikor három gyülekezetről gyülekezetek ezreire fejlődtünk néhány rövid év alatt, ez azért történt, mert Isten bemártott minket a Szellemébe egy olyan módon, amit azelőtt nem ismertünk. Sokan kérdezik, hogyan történt. Csak annyit tudok mondani, hogy ezt Isten tette. Nem tudok mást mondani. Ő ránk nézett - kicsi emberek a porban, olyan alacsonyan, hogy akár a legkisebb áramlata képes lett volna arra, hogy átcsapjon a fejünk fölött - aztán megáldott minket. Kitöltötte ránk szellemét, és gyönyörű szolgálók seregét küldte a mozgalmunkba. Ahogy a fönti Ezékiel - szakasz mondja, élőlények és halak nyüzsögnek ebben a folyóban.
Isten erőteljes ígéretet tett nekünk: Ahová ez a folyó folyik, ott élet fog növekedni. Képzelj el bővölködő életet, gyógyulást és örömöt mérték nélkül felszabadulni, ahová csak betesszük a lábunkat. Hiszem, hogy pontosan ez fog történni, ha együtt tanuljuk meg, hogyan maradjunk a folyóban.
A mozambiki árvizek előtt időnként vezettünk néhány embert az Úrhoz. Most tömegével jönnek. Gyakran majdnem egész falvak fogadják el Jézust egy éjszaka alatt. Emlékszem egy falura, ahol egyetlen keresztény sem akadt. Mikor arra készültem, hogy ott először beszéljek, a fenti Ezékiel-szakasz jutott eszembe. Teljes szívemből hittem, hogy az Atya szeretete által élő vizet fogunk aznap abba a faluba vinni.
Általában az éjszaka koromsötétet hoz a falvakba, de mi vittünk generátort. Annak a falunak a szellemi atmoszférája különösen baljós volt, de elhoztuk a gyerekeinket a központból, és őket elég nehéz elcsüggeszteni. Világítást és hangosítást állítottunk fel. A gyerekek beszéltek, énekeltek és doboltak a szertelen dicséret hosszú áradásában. Én is beszéltem. Mikor végeztem, azt mondtam: Hozzátok ide a vakokat és süketeket!
Nem voltak süketek - ritkaság Afrikának ezen a részén. De valaki hamarosan odajött, és azt mondta, ismer egy vak, mozgássérült embert. A kunyhójában maradt, mert nem tudott eljutni oda, ahol mi voltunk.
Tökéletes volt. Kölcsönkértem egy zseblámpát, és útnak indultam a gyerekek imacsoportjával a férfi kunyhójába. Ahogy megérkeztünk, megtaláltuk a vak embert. Be volt burkolózva egy takaróba, amit Hupikék Törpikék borítottak! Csodálkoztam, hogyan jutott a törpikés takaróhoz, és, hogy abban a faluban egyáltalán bárki is tud a Törpikék létezéséről. Azt hiszem, neki nem sokat számított ez akkor.
Körülültük, imádkozunk érte, majd megöleltük őt. Vak maradt. Aztán azt mondta, fáj a feje. Imádkoztunk a fejfájásáért, az elmúlt, de még mindig vak volt. Megkérdeztem, hogy meg akarja-e ismerni Jézust. Azt mondta, hogy ő és egész családja kész átadni az életét Jézusnak. Emlékszem, arra gondoltam: Nem is lát, mégis akarja Jézust. Ez fantasztikus hit! Az ember és családja még azon az éjszakán találkozott Jézussal. Mielőtt kimentem a kunyhóból, azt mondtam neki: Mikor holnap megjön a látásod, küldj egy futárt Pembába a hírekkel!
Pemba, ahol élünk, több órányi távolságra van attól a falutól. Akkor éjjel biztos, nem úgy gondolkodtam, ahogy egy normális ember. Be voltam merülve Isten jelenlétébe, így másképp gondolkodtam és beszéltem, mint egy természetes ember. És ez jó is volt, mert az este hátralevő része figyelemreméltó kihívást tartogatott számunkra. Ugyanis néhány falusi elkezdett köveket dobálni ránk és a gyerekekre. A látogatóink, akiket magunkkal hoztunk, bezárkóztak a Land Roverbe. Azt mondták, közben járnak értünk.
Egy, a fiatal lányaink közül figyelmen kívül hagyta a köveket, és arra kérte a vakokat, hogy jöjjenek, és gyógyuljanak meg. Néhányan a barátságosabb falusiak közül hoztak elénk még egy vak embert. Imádkoztunk a kislánnyal, és az ember egyből visszanyerte a látását. Gyógyulás előtt át kellett mennie néhány hit-percen, de végül felkiáltott: - Hallelujah!
Megragadta a legközelebbi mikrofont, és Jézusról kezdett beszélni a tömegnek. Azt mondta:
- Az Egyetlen, akiről beszélünk, valóságos! Vak voltam, és most látok!
Ezután a faluban sokan elfogadták Jézust.
Mindez egy csütörtök estén történt. Vasárnapig nem jött futár Pembába, a hírekkel, hogy a vak meggyógyult. Egy kicsit zavarodott voltam. Teljesen azt vártam, hogy meggyógyul. Hétfőn egy barátunkkal beszélgettem. Ez az ember történetesen befolyásos üzletember volt Pembában. Más vallást gyakorolt.
A kocsijával parkoltunk a Glory Base-en , mikor egy idegen hirtelen odajött a teherautóhoz, és megütögette az üveget. Barátunk egy kicsit gyanakodni kezdett, és azt akarta, kérdezzem meg az ismeretlent, mit csinál. Nem mindig biztonságos idegenekkel beszélgetni Pembában.
Nem értettem, mi ez az egész, de lehúztam az ablakot, hogy megkérdezzem. Ahogy az ablak legördült, az idegen azt mondta:
-Én vagyok a követ!
Aztán egy másik bukkant fel, lelkendezve:
-Ő már lát! Járni is tud! A földjén van, és gazdálkodik!
Az üzletember barátunk arra kért, hogy imádkozzak érte akkor és ott. Megfogta a kezem, és a szemére tette. Akármim is volt, kellett neki. Néha Isten megengedi, hogy várj és csodálkozz, miért is nem pontosan úgy cselekszik, ahogy gondolod, hogy kéne. Néha Isten arra kér, hogy várj hétfőig. Tudja, mit csinál. Mivel a futárok pontos időben érkeztek, a más-hitű barátom meggyőződhetett, hogy szüksége van arra, hogy megtapasztalja Jézust.
Isten tökéletes ellenőrzést tart fenn, még ha az, ahogyan ezt teszi, szokatlan is. Ez az, ami miatt a folyó vizében kell maradnunk.
Fordította: Mihályi Dorottya
