Márk 1,21-28, Lukács 4,31-37.
21 És bemenének Kapemaumba; és mindjárt szombatnapon bemenvén a zsinagógába, tanít vala.
22 És elálmélkodának az ő tanításán; mert úgy tanítja vala őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.
23 Vala pedig azok zsinagógájában egy ember, akiben tisztátalan szellem volt, és felkiálta,
24 És monda: Ah! mi dolgunk van nékünk veled, Názáreti Jézus? Azért jöttél-é, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje.
25 És megdorgálá öt Jézus, mondván: Némulj meg, és menj ki belőle.
26 És a tisztátalan szellem megszaggatá őt, és fenszóval kiáltva, kiméne belőle.
27 És mindnyájan elámélkodának annyira, hogy egymás között kérdezgeték, mondván: Mi ez? Micsoda új tudomány ez, hogy hatalommal parancsol a tisztátalan szellemeknek is, és engedelmeskednek néki?
28 És azonnal elmene az Ő híre Galilea egész környékére.
A kenet alatti tanítás izgalomba hozza a démonokat
Jézus bement szombaton a zsinagógába, és elkezdett tanítani. A démonok kiűzése valószínűleg látványosabb cselekedet lett volna; mégis, a tanítás első helyen volt Jézusnál. Az egészséges bibliatanítás leleplezi az ellenséget; olyan, mintha világosságot gyújtanának a sötétség birodalmában.
Az emberek elálmélkodtak Jézus tudományán. Feltételezhető, hogy aznap a szabadulásról tanított, bár ez így nincs leírva. Mindenesetre olyan témát érinthetett, amely izgalomba hozhatta a démonokat abban a démonizált emberben.
Az első dolog, amely ámulatba ejtette az istentiszteleten résztvevőket, a hatalom volt, amellyel Jézus tanított, szemben azokkal, akik a zsinagógában általában tanítottak. Jézus tanítása felkavarta a démonokat, sőt megnyilvánulásra késztette őket, míg más tanítók nem jelentettek fenyegetést számukra. A démonokat manapság sem fenyegeti sok tanítás és prédikáció, ami a gyülekezetekben elhangzik. Egy konszolidált, visszafogott, szocializált evangélium nem sérti az embereket, de a démonokat sem! Egy erőteljes, hatalommal bíró tanítás ugyanakkor, amelyet hittel mondanak el, megreszketteti a jelenlévő démonokat.
Emlékszem, hogy egy alkalommal, amikor "Jézus vére" címmel prédikáltam, egy asszony hirtelen elkezdett sikoltozni - vagyis inkább egy démon az asszonyban - éppen úgy, ahogy azt a Márk 1,23 leírja. Közben a gyülekezet lágyan énekelt, és a démon elhagyta őt. Azután a férje kezdett el sikoltozni, és ő is megszabadult. Megtudtuk, hogy ez a házaspár vonakodva jött el az összejövetelre, egy rokonuk unszolására. Szkeptikus hangulatban érkeztek, de a Jézus véréről szóló üzenet felkavarta bennük a démonokat, és ez végül kirobbanáshoz vezetett.
A szükségben lévő istenfélő ember
Az az ember, akiben a démon volt, minden bizonnyal egy átlagos hívő volt. Semmi okunk azt feltételezni, hogy pogány kívülállóként lopakodott volna be a zsinagógába. Még az is lehet, hogy az egyik vezetője volt a zsinagógának. Ma is sokszor előfordul, hogy egyszerű emberek, akik szeretik az Urat és teljes szívből dicsérik Őt, démonok gyötrése alatt vannak.
Nem kell messzire mennünk ahhoz, hogy szabadulásra váró embereket találjunk.
Lehetnek-e keresztények démonoktól megszállva?
Nem; Isten megváltott gyermekeit nem szállhatja meg az ördög! A megváltás azt jelenti, hogy "felszabadítani valakit azáltal, hogy a váltságot kifizetjük érte”. Az át, amit Jézus fizetett a megváltásunkért, a saját vére volt:
"Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén.
(1Pét 1,18-19)
Ezért a keresztények Krisztus tulajdonai, „áron vétettek meg" (1 Kor 6,20).
A keresztények Jézus tulajdonai, nem a démonokéi.
Nagyon sok félreértés származott abból, hogy a King James fordításban a görög daimonidzomai szó úgy hangzik, hogy "démonoktól megszállt". Sokkal helyesebb lenne úgy, hogy "démonok befolyása alatt lévő".
Óriási különbség van a között, ha valakit megszállnak (birtokolnak), és ha valakiben benne vannak démonok. Webster úgy úja le a megszállott kifejezést, mint akit "démonok vagy láthatatlan lények befolyásolnak".
A helyes kérdésfeltevés nem úgy hangzik, "Lehet-e egy keresztény démonoktól megszállott?", hanem úgy, „Lehet-e egy keresztényben démon, illetve lehet-e démoni befolyás alatt?”
Ha becsületesen megnézzük az Újszövetség tanításait, arra a következtetésre fogunk jutni, hogy az Újszövetség nem tesz különbséget a hívők és a hitetlenek között démoni befolyás szempontjából.
Ezért, mivel maga az Újszövetség nem tesz különbséget, nem is kell különbséget tenni. Ebből logikusan következik, hogy mind hitetlenek, mind hívők lehetnek démonizáltak.
Hogyan közelíthetjük meg a keresztények démonizáltságát? A kérdés, amellyel szemben állunk, a következő: Bitorolhatja-e valaki másnak a tulajdonát? Tegyük fel, hogy egy földtulajdonosnak olyan erdős rész van a birtokában, amelyben jól lehet mókusra vadászni. A birtokháborító bejöhet arra a területre, és lövöldözheti a mókusokat, de ki is tehetik a birtokról, amelyhez semmi joga nincs. Pontosan ez történik akkor is, amikor démon van egy keresztényben. A gonosz szellemnek nincs joga a birtokláshoz. Ezért, amikor a gonosz szellemnek megparancsolja a birtokos vagy a meghatalmazottja, hogy távozzék, a gonosz szellemnek nincs más választása, mennie kell. A birtokháborítót ki lehet tenni.
Keresztények számára a szabadulás a birtokháborító szellemek kilakoltatását jelenti.
Egy másik idevágó kérdés: „Kinek hozzáférhető a szabadulás?" Jézus a szabadulást a „fiak kenyerének” nevezte (Mt 15,26); ami azt jelenti, hogy a démonoktól való szabadulás azok számára van, akik hisznek Jézus Krisztusban. Jézus kijelentette, hogy nem jó a fiak kenyerét a „ebeknek" adni, vagyis azoknak, akik törvény szerint tisztátalanok, vagy nem tartoznak Isten szövetségéhez. Az a pogány asszony, aki a kislánya számára keresett szabadulást, hitről tett tanúbizonyságot, amikor azzal érvelt, hogy a kutyáknak is jut a gazda asztaláról leesett morzsából. Mire Jézus kijelentette, „Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint És meggyógyula az ő leánya attól a pillanattól fogva." (Mt 15,28)
Amikor a gonosz szellemek kimennek egy személyből, az a szellemi állapot áll be, amelyet Jézus egy kiüresített és tisztára söpört házhoz hasonlított. Azt tanította, hogy ha a „ház" (az ember élete) üres marad, akkor lehetővé válik a régi bérlő és barátai visszatérése. A keresztények azonban be tudják tölteni ezt az űrt Krisztus dolgaival.
Ha valaki nem töltekezik be Jézussal, és a régivel szemben egy új életmóddal, akkor közvetlenül fenyegeti az a veszély, hogy a réginél hétszer rosszabb állapotba kerülhet.
Ezért a keresztények Krisztus tulajdonai, „áron vétettek meg" (1 Kor 6,20).
A keresztények Jézus tulajdonai, nem a démonokéi.
Nagyon sok félreértés származott abból, hogy a King James fordításban a görög daimonidzomai szó úgy hangzik, hogy "démonoktól megszállt". Sokkal helyesebb lenne úgy, hogy "démonok befolyása alatt lévő".
Óriási különbség van a között, ha valakit megszállnak (birtokolnak), és ha valakiben benne vannak démonok. Webster úgy úja le a megszállott kifejezést, mint akit "démonok vagy láthatatlan lények befolyásolnak".
A helyes kérdésfeltevés nem úgy hangzik, "Lehet-e egy keresztény démonoktól megszállott?", hanem úgy, „Lehet-e egy keresztényben démon, illetve lehet-e démoni befolyás alatt?”
Ha becsületesen megnézzük az Újszövetség tanításait, arra a következtetésre fogunk jutni, hogy az Újszövetség nem tesz különbséget a hívők és a hitetlenek között démoni befolyás szempontjából.
Ezért, mivel maga az Újszövetség nem tesz különbséget, nem is kell különbséget tenni. Ebből logikusan következik, hogy mind hitetlenek, mind hívők lehetnek démonizáltak.
Hogyan közelíthetjük meg a keresztények démonizáltságát? A kérdés, amellyel szemben állunk, a következő: Bitorolhatja-e valaki másnak a tulajdonát? Tegyük fel, hogy egy földtulajdonosnak olyan erdős rész van a birtokában, amelyben jól lehet mókusra vadászni. A birtokháborító bejöhet arra a területre, és lövöldözheti a mókusokat, de ki is tehetik a birtokról, amelyhez semmi joga nincs. Pontosan ez történik akkor is, amikor démon van egy keresztényben. A gonosz szellemnek nincs joga a birtokláshoz. Ezért, amikor a gonosz szellemnek megparancsolja a birtokos vagy a meghatalmazottja, hogy távozzék, a gonosz szellemnek nincs más választása, mennie kell. A birtokháborítót ki lehet tenni.
Keresztények számára a szabadulás a birtokháborító szellemek kilakoltatását jelenti.
Egy másik idevágó kérdés: „Kinek hozzáférhető a szabadulás?" Jézus a szabadulást a „fiak kenyerének” nevezte (Mt 15,26); ami azt jelenti, hogy a démonoktól való szabadulás azok számára van, akik hisznek Jézus Krisztusban. Jézus kijelentette, hogy nem jó a fiak kenyerét a „ebeknek" adni, vagyis azoknak, akik törvény szerint tisztátalanok, vagy nem tartoznak Isten szövetségéhez. Az a pogány asszony, aki a kislánya számára keresett szabadulást, hitről tett tanúbizonyságot, amikor azzal érvelt, hogy a kutyáknak is jut a gazda asztaláról leesett morzsából. Mire Jézus kijelentette, „Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint És meggyógyula az ő leánya attól a pillanattól fogva." (Mt 15,28)
Amikor a gonosz szellemek kimennek egy személyből, az a szellemi állapot áll be, amelyet Jézus egy kiüresített és tisztára söpört házhoz hasonlított. Azt tanította, hogy ha a „ház" (az ember élete) üres marad, akkor lehetővé válik a régi bérlő és barátai visszatérése. A keresztények azonban be tudják tölteni ezt az űrt Krisztus dolgaival.
Ha valaki nem töltekezik be Jézussal, és a régivel szemben egy új életmóddal, akkor közvetlenül fenyegeti az a veszély, hogy a réginél hétszer rosszabb állapotba kerülhet.
