Az etikai relativizmus alkalmazásának második fő területe a multikulturalizmus, amely az egyén saját kultúrájától eltérő kultúrák nagyobb elismerésének és elfogadásának elősegítésére törekvő mozgalom. Ez megnyilvánulhat például kulturális kiállítások, valamint az adott kulturális csoportokat sértő nyelvhasználatról vagy magatartásról tartott oktatás formájában. A relativizmust vélhetően nem szándékosan hozták összefüggésbe a multikulturalizmussal, mivel ahhoz, hogy a kultúrát komolyan vehessük, meg kell érteni annak értékeit. Amennyiben figyelmen kívül hagyjuk egy kultúra értékeit, azzal valójában banalizálhatjuk magát a kultúrát. Amint kiállunk egy adott kultúra egyes értékeinek elfogadása és megértése mellett, a következő logikus lépés az, hogy saját kultúránk értékeivel egyenlőként kell elfogadnunk az érintett kultúra értékeit, ami a kulturális relativizmus tankönyvi definíciója. A kulturális sokféleség nevében az adott kultúrán belül irányadónak fogadjuk el e kultúra értékeit. Ezt követően azonban nehezebben mondunk értékítéletet a kultúráról, mert attól félünk, hogy szavaink sértők lesznek, és nem tűnünk toleránsnak. Ha valaki nem relativista, számos helyen etnocentrizmussal, sőt, akár kulturális imperializmussal vádolják majd.
Ennek szélsőséges példája volt az az eset, amikor egy arab-amerikai család a Közel-Keletről Kaliforniába költözött. Amikor a felnőtt lány bejelentette, hogy ő maga szeretné kiválasztani a férjét, apja ragaszkodott hozzá, hogy a lány házasságát hagyományos közel-keleti szokás szerint a szülők rendezzék el. Amikor a lány ezt megtagadta, és bejelentette eljegyzését az általa választott fiatalemberrel, apja a közel-keleti származásának megfelelő büntetést alkalmazott - vagyis „becsület-gyilkosságot” követett el, amelyet az apa kultúrájában a család jó hírének védelme érdekében szükségesnek tartanak. Amikor gyilkosság miatt pert indítottak ellene, védőügyvédje azzal érvelt, hogy mivel viselkedése megfelelt a közel-keleti kultúra normáinak, a tettével kapcsolatos erkölcsi ítéletnek a saját kultúrája értékein kell alapulnia.
A relativizmus mellett szóló érvek
Filozófiai hiányosságai ellenére az etikai relativizmusnak vannak vonzó sajátosságai, különösen a tömegkultúra számára. Ezek egyike azon az elképzelésen alapul, hogy az erkölcs nem társadalmi vákuumban jön létre. Egyes értékeink az adott korszak társadalmi körülményeire adott válaszként vagy azok megerősítéseként alakulnak ki. Sajnálatos módon ezeket az értékeket tévesen egyetemes érvényű normáknak tekinthetjük, miközben a valóságban azok nem többek az erkölcs nyelvébe öltöztetett kulturális előítéleteknél. A polgárháborús időszakra jellemző rabszolgatartás jól szemlélteti ezt. Annak ellenére, hogy az emberek egyértelműen erkölcstelennek tekintették más emberek birtoklását és bántalmazását, a déli államok számos polgára igyekezett — olykor bibliai forrásokra hivatkozva - igazolni a rabszolgatartást. A mezőgazdasággal foglalkozók számára olcsó
munkaerő biztosítása céljából létrehozott rabszolgaságot erkölcsösnek ítélték, és a rabszolgák birtoklásához való jog abszolút jognak minősült. A valóságban a rabszolgaság csupán egy kultúra által létrehozott jelenség volt, amelyet abszolút erkölcsi jognak tekintettek.
Harmat Kiadó
http://webshop.immanuel.hu/index.php?route=product/product&product_id=7051&search=erk%C3%B6lcs
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
