A szituációs etika képviselői gyakran idézik annak a náci koncentrációs táborba hurcolt nőnek az esetét, aki azért, hogy hazatérhessen a családjához, megkérte az egyík őrt, hogy ejtse őt teherbe. Tudta, hogy hacsak nem beteg vagy állapotos, fogságban kell maradnia, ezért elhatározta, hogy teherbe esik, hogy visszatérhessen a családjához. A szituacionisták véleménye szerint a nő törvénytelen viszonya igazolható volt, mivel a családja iránti szeretet motiválta tettét. Tette erkölcsösségének meghatározása során a szituacionisták számára lényegtelen a házasságtörés bűne.
A kulturális relativizmus - vagyis az a nézet, hogy az erkölcsöt az egyént körülvevő kulturális közeg határozza meg - napjainkban a relativizmus elsődleges ága. Széles körben alkalmazzák a tömegkultúra két fő területén, a nemzetközi üzleti tevékenységek során, valamint a multikulturalizmussal összefüggésben.
A világ más részein folytatott üzleti tevékenységek egyik legjelentősebb kihívása a kulturális relativizmusból ered. Képzelje el, hogy ön egy üzleti vállalkozás vezetője, aki cége nemzetközi piacokon történő terjeszkedéséért felelős. Az üzleti tevékenységre vonatkozó különböző erkölcsi normák eredményeként elgondolkodik azon, hogy csúszópénzt kínál magas rangú kormányzati tisztségviselőknek azért, hogy biztosítsák terméke piacra juttatását. Noha a megvesztegetés a nyugati világ jelentős részén erkölcstelennek és jogellenesnek számít, az új piacon ügyfelei számára az üzleti tevékenység szerves részét képezi. Mit tesz ebben az helyzetben? Ragaszkodik azon által egyetemes normának tekintett eszméhez, amely tiltja a megvesztegetést? Vagy alkalmazza a mondást, miszerint „ha Rómában vagy, tégy úgy, mint a rómaiak”, és igazoltnak tekinti a vesztegetést, mivel ez az adott kultúrában elfogadott?
Most képzelje el, hogy ön projektmenedzser egy nagy építési vállalatnál, amely a harmadik világ felé terjeszkedik, ahol a biztonsági és környezetvédelmi előírások jóval kevésbé szigorúak, mint az Egyesült Államokban. A kevésbé szigorú biztonsági előírások alkalmazásával vállalata rengeteg pénzt takarít meg, azonban veszélyezteti a közösségben élő egyes emberek biztonságát. A szigorúbb biztonsági előírások szerint fog építkezni, vagy egyszerűen követi a külföldi ország engedékenyebb szabályait, és növeli vállalata nyereségét? Mindaz, ami korábban erkölcstelennek minősült, ezúttal igazolható, ha a relativista álláspont értelmében a kulturálisan elfogadott előírásokat alkalmazzuk.
Hogy ne más országokat és kultúrákat bíráljunk, képzeljen el egy olyan helyzetet, amely gyakran megtörténik az ön saját országában. A magasabb jövedelemadó-fizetés elkerülése érdekében a vállalkozók olyan kiadásokat kívánnak elszámolni, amelyeket nem teljesítettek. A tisztességtelen tevékenységekre - például a költségszámlák manipulálására és más adatok meghamisítására - többnyire azért kerül sor, mert az üzleti életben megengedhetőnek számít. Mivel „mindenki ezt csinálja”, felhatalmazva érezzük magunkat arra, hogy ilyen nyilvánvaló korrupciót kövessünk el.
