Most viszont térjünk vissza az évekkel ezelőtt elkobzott lengyelországi keresztekhez. Mi volt a történet vége? Paul Harvey a néhai rádiós bemondó legenda megfogalmazásában fontos, hogy megismerd a „sztori többi részét”. Az egyik iskolába katonák léptek be és eltávolítottak hét nagy feszületet a falról, amelyek 1920 óta ott voltak az osztályteremben. Ez az iskola azok közül a lengyel iskolák közül való volt, amelyeket „megtisztítottak” a keresztektől azon az 1984-es késő délutánon Garlowin kis városában. Fontos megérteni, hogy Garlowin macskaköves utcáinak nem volt idegen az elnyomás, a zsarnokság és a katonák csizmájának a visszhangja. A tizenhetedik században a város lakosságának mintegy 90%-át meggyilkolták egy Svédországból érkező masszív invázióban, amelyet a túlélők csak egyszerűen „Áradatnak” neveztek el. Majd 300 évvel azután Hitler villámháborús bombázói sötétítették el az eget Lengyelország felett, majd azokat a Panzer tankosztagok és a náci vihar katonák követték legyalulva a város struktúrájának 70%-át. A garlowini polgárok nagyon jól tudták mit jelent a kívülállók akarata, amelyet erővel és fegyverrel érvényesítettek rajtuk.
Ugyanakkor ismerték a nyers, lázadó ellenállás erejét is. Így a következő reggelen az iskolába érkező diákok új kereszteket találtak a régiek helyén. A sötétség leple alatt a szüleik bementek az épületbe és a saját otthonukból hozott kereszteket raktak ki. Így később azon a napon a dráma újrajátszotta önmagát. Megjöttek a katonák és leszaggatták a kereszteket. A csupasz falakon lévő fényes kereszt alakú körvonalak csendesen tettek bizonyságot az ott elkövetett erőszakról. A következő napon a tanulók két harmada összesen 600 tanuló jelent meg az iskolában egy tiltakozó akcióra. A legtöbben keresztet hoztak magukkal, bár ezeknek egy része csak két fadarab volt sietve T-alakban összekötve. De kétségkívül keresztek voltak. Majd megérkezett a felfegyverzett rohamrendőrség is.
Fordította: Nagy Andrea