"Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől." II Korinthus 3:18.
Térjünk csak vissza arra a kérdésre, amit a könyv elején feltettem:
Hogyan látod magadat?
Képes vagy arra, hogy józanul, ítéld meg a tetteidet és a viselkedésedet, anélkül, hogy kárhoztatnád magad? Képes vagy arra, hogy felmérd, mekkora utat kell még megtenned, és meglásd azt az utat is, ami már mögötted van? Az, ahol most vagy, nem ugyanaz, ahová el kell jutnod. Látod már a célszalagot vagy még mindig a startvonalon álldogálsz?
A Magyarázó Bibliában a fenti igerészben Pál azt mondja, Isten a dicsőség egyik fokáról a másikra visz minket. Ez annyit jelent, hogy a személyiségünkben és a körülményeinkben végbemenő változások fokozatosan történnek.
Most is dicsőségben vagy!
Ha újjászülettél, már ráléptél az igazság ösvényére. Lehet, hogy még nem ott tartasz, ahol szeretnél, de Istennek köszönhetően már a helyes úton vagy. Volt idő, amikor a hitetlenségetek még elválasztott benneteket Istentől. (Efezus 2:11-12). De most Isten háza népe vagytok, és Ő napról napra alakít benneteket. Élvezzétek a dicsőséget, amelyben most is vagytok, és ne irigykedjetek azokra, akik már esetleg előttetek járnak. Valamikor ők is voltak azon a ponton, ahol most ti álltok.
Van egy nagyon rossz emberi (testi) tulajdonságunk, nevezetesen az, hogy szeretjük a dicsőségünket másokéhoz hasonlítani. Ez nem Istentől származik, ez az ördögtől van. Isten azt akarja, hogy tudjuk, mindannyian egyediek vagyunk, és mindegyikünknek saját, egyedi tervet dolgozott ki. A sátán azt akarja, sose élvezzük azt a pillanatot, amit éppen átélünk. Állandó versenyre késztet minket a többiekkel, hogy mindig azt akarjuk, ami másoknak van. Ha nem tudjuk élvezni a dicsőségnek azt a fokát, amin éppen állunk, megrekedünk a fejlődési folyamatunkban. Szerintem addig nem is tudunk a következő fokra lépni, amíg meg nem tanuljuk értékelni és élvezni azt, ahol éppen vagyunk.
Ebben az értelemben a „dicsőség” azt a jelenlegi helyet jelöli, amelyik jobb, mint az azt megelőző volt.
Rengeteg problémám volt magammal, a viselkedésemmel, a jellememmel, és már öt éve jártam az Úrral, amikor még mindig úgy éreztem, egy tapodtat sem haladtam előre. Pedig ebben az időszakban is napról napra egy kicsit nagyobb dicsőségben voltam.
Általában nagyon kritikusak vagyunk magunkkal szemben. Sokkal gyorsabban fejlődhetnénk, ha egy kicsit lazítanánk. Ebben a dologban nem hagyatkozhatunk az érzelmeinkre. A sátán gyakran azt az „érzést” táplálja belénk, hogy reménytelen esetek vagyunk, és Isten nem foglalkozik velünk. Meg kell tanulnunk Isten Igéje alapján élni, nem pedig az érzelmeinkre hagyatkozni. Isten Igéje azt mondja, Isten mindaddig munkálkodik bennünk, amíg hiszünk benne.
Fordította: Berényi Irén
