Ézsaiás, az isteni gyógyítás evangéliuma
Ézsaiás Isten prófétája volt, aki Júda országában élt Kr. e. 750 és 695 között. Ézsaiás könyve az evangélium könyve az Ószövetségben, mert pontos próféciát ad az Úr Jézus kereszthaláláról, mintha csak az író látta volna a keresztre feszítést. E fejezet nagyon szemléletes módon mutatja be Jézus Krisztus megváltó halálát. Az Ésaiás 53-ban megjelenő néhány eredeti héber szó elemzésekor, megfogjuk látni, vajon a betegség is benne foglaltatik-e Jézus kereszten hozott megváltó munkájába.
1. Kholi: Betegség, szomorúság
A betegség héber szava e szakasz címe. A kholi betegséget, szomorúságot jelent az egész Ószövetségben. „És távoltart az Úr tetőled minden betegséget, és Égyiptomnak minden gonosz nyavalyáját, a melyeket ismersz; nem veti azokat te reád, hanem mind azokra, a kik gyűlölnek téged." (5Mózes 7,15) Mindazt a betegséget, és mindazt a csapást is, amelyek nincsenek megírva a törvénynek könyvében, reád rakja az Úr, míglen kipusztulsz. " (5Mózes 28,61)
A biblia számos más helyén találunk példákat e szó használatára (1Királyok 17,17 2Királyok 1,2 8,8 2Krónika 16,12 21,15). A kholi szót Ésaiás 53,3-4 angol változata „betegségnek”, vagy „szomorúságnak” fordítja (A Károlyi fordítás „betegséget” és „fájdalmat” említ.) Ennek megfelelően a harmadik versben ez áll „betegség ismerője”, a negyedik versben pedig „betegségeinket ő viselte”. Ez azt jelenti, hogy Jézus ismerte betegségeinket, és elhordozta azokat.
"Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint a ki elől orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele. Pedig betegségeinket Ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől." (Ésaiás 53,3-4)
2. Mákób: Szenvedés, kín, fájdalom
A Mákób a szenvedés, vagy kín héber szava: „Csak önmagáért fáj (Mákób) még a teste, és a lelke is önmagáért kesereg.” (Jób 14,22)
„Fájdalommal (Mákób) és bünteti az ő ágyasházában és csontjainak szüntelen való háborgásával.“ (Jób 33,19)
Ezt a szót Károli „fájdalomnak” fordítja (Ézsaiás 53,3-4). A Mákób héber szó leírja a betegség kínjából támadó fájdalmat. Az eredeti nyelv ismeretében Ésaiás 53,3-4-et így is olvashatjuk: pedig betegségeinket Ő viselte és (a betegség miatti fájdalmainkat hordozá).
Ez a vers szó szerint azt jelenti, hogy az Úr Jézus az érdekünkben magára vette minden betegségünket, és elszenvedte a betegségből eredő valamennyi kínt, agóniát, és szomorúságot. Az a tény, amiről az eredeti héber szöveg bizonyságot tesz, megakadályozza azt, hogy más módon, akár szellemi vagy jelképes értelemben magyarázzuk ezt a verset. Ráadásul van egy abszolút bizonyítékunk is ami vitathatatlanná teszi a vers jelentését. A Szent Szellem e vers idézésére ihlette Mátét az evangéliumában. "Az est beálltával pedig vivének hozzá sok ördöngőst, és egy szóval kiűzé a tisztátalan szellemeket, és meggyógyít vala minden beteget; Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás próféta mondott, így szólván: ő vette el a mi erőtlenségünket, és Ő hordozta a mi betegségünket." (Máté 8,16-17)
Ez utóbbi rész Ézsaiás 53,4-ből való a Szent Szellem magyarázatával. Ebben a szakaszban a Szent Szellem világosan megmutatja azt, hogy az isteni gyógyítás a kereszten hozott megváltás elengedhetetlen része. Tehát senki nem támadhatja meg azt az igazságot, hogy Jézus megváltott minket a betegségtől és a fájdalomtól, s ezek benne vannak a megváltás művében.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
