Például, egy ember aki egy éve szabad az ivástól, könnyedén ellenáll a kísértésnek, hogy elmenjen a haverokkal és elkövesse ezt a bűnt, de lehet, hogy enged a kísértésnek, sőt direkt el akarja követni egy szörnyű veszekedés után a feleségével, vagy miután elvesztette az állását és elcsüggedt, vagy egy váratlan tragédia történt és elvesztette a hitét. Figyelj a kis résekre a páncélzaton! Tömd be a lukakat, mielőtt repedések lennének belőlük!
Ahogy Spurgeon figyelmeztet:
"Tedd fel a kérdést, miért távolodtál el Krisztustól? A bűneid fala takarja el az arcát előled. A fal épülhet kis kavicsokból ugyanúgy, mint nagy kövekből. A tenger cseppekből áll, a szikla porszemekből, és a tengert amely elválaszt Krisztustól, lehet, hogy kis bűnök cseppjei töltik meg, és a zátony, amin a hajód összetörik, napról napra állt össze a kis bűnök koráljaiból."
Vigyázz a lukakkal a szellemi pajzsodon, legyen ez a terület a testi lustaság vagy nem tanítványi hozzáállás és vigyázz bármivel - még ha ez önmagában nem is bűn - amely visszatart a szellemi életben.
A Zsidó 12 felszólít minket, hogy "félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt," és így "kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért." (Zsid, 12:2/b) Nem csak a bűn az, ami akadályoz és összezavar minket. Vannak más dolgok, melyek gátolnak a futásban és a győzelemben és ki kell zárjunk minden ilyen dolgot.
1982 végén többet böjtöltem mint bármikor addig, de valami zavaró kezdett kialakulni. Néhány nap böjtölés után szörnyű fejfájásom lett és annyira gyenge lettem, hogy szinte mindenre alkalmatlan voltam. A probléma még a böjt megtörése után sem enyhült, csak ha valami édeset ettem, leginkább csokoládét. Látod, soha életemben nem ittam meg egy csésze kávét, soha nem szívtam el egy szál cigarettát, nem ettem meg egy Big Mac-et. (A Big Mac nem meghatározó az én történetemben de sokan érdekesnek fogják találni.) Mikor felhagytam a drogokkal (emlékezz, hogy 15 évesen heroint lőttem), azt gondoltam szabad vagyok a függőségektől, mivel nem kellett leküzdenem a cigaretta utáni vágyat és nem vonzott egy csésze kávé sem. Ehelyett rájöttem, hogy megrögzött csokoládé függő vagyok. Hozzávetőleg minden nap fogyasztottam valami édességet amióta az eszemet tudom. Ezt a szokást is száműznöm kellett.
És egy darabig szabad voltam az édesség utáni vágytól. Elkezdtem fegyelmezni magamat, először egy héten egy nap engedtem, hogy édességet egyek, aztán, drága feleségem Nancy (legyen áldott) bátorításával havonta egy napon. Ez így maradt éveken keresztül, kis változásokkal, aztán kicsit lazábbra vettem, hogy mindig azt figyeljem mennyi csokit eszem és újra szokássá vált. (Vedd figyelembe, hogy amúgy a táplálkozással nem sokat foglalkoztam, bár bizonyára nagyon fontos terület. Egyszer tudtam csak megkóstolni a kelbimbót, tehát ez nem az egészséges táplálkozásról szól. De dolgozom rajta. Számomra az első harc ez az önfegyelmezés volt.)
Az évek során csodálatos volt látni, ahogy az Úr "leleplezett" engem a csokoládé bűneimben - más szavakkal azokat az alkalmakat, mikor felfaltam egy zacskó mogyorós M&Ms-t vagy betömtem egy szelet mandulás Hershey csokit, miután kijelentettem Nanceynek, hogy egy darabig semmilyen édességet nem fogok enni. Volt, hogy a bűnöm láthatóvá vált. Egy ravasz kis M&Ms eltűnt az autóban és végül az ölemben olvadt el. Máskor természetfeletti módon lepleződtem le. Ironikusan írok erről de csak részben volt vicces.
Például, egyik este, Nancy elküldött a közeli boltba beszerezni pár szükséges dolgot a konyhába. Vásárlás közben megláttam kitéve egy tál csokis karamellát (ez kemény anyag egy volt csokifüggőnek) és elhatároztam, hogy szerzek belőle egy nagy adagot. Az egyetlen probléma az volt, hogy ez egy állítólagos édességmentes fogadalmam idején volt. Mikor fizetni mentem, a pénztáros fogta a karamellát és azt mondta: mmmm finom, és aztán legnagyobb megdöbbenésemre rám nézett és hozzátette: bűnös.
Az Úr nem engedte, hogy túl messzire menjek, igaz? (Sajnos azt el kell mondanom, hogy így is megettem a karamellát, bár nemigen tudtam élvezni. Ez csak egy kis darab volt, másfél dollárba került csak, így ez nem annyira súlyos bűn, nem?) Komolyra fordítva, az egészséges táplálkozás problémájától eltekintve, nem hiszem, hogy az én édesség evéseimnek a bűnözéshez lett volna köze, inkább az önfegyelemről szólt ez. A test megfegyelmezéséről és hogy ne legyünk semmilyen világias szokás foglyai.
Fordította: Korányi Tamás
