"Csak azt akarom megtudni tőletek: a törvény cselekedeteiből kaptátok-é a [Szent] Szellemet, avagy a hit [az Evangélium üzenetének] hallásából? [A törvény cselekedeteinek megfigyeléséből vagy a hit üzenetéből származik-e?] Ennyire esztelenek vagytok? [Az új szellemi életet] amit Szellemben kezdtetek el, most testben [a testtől való függőségben] fejeznétek be? Annyit szenvedtetek hiába [cél nélkül] ha ugyan hiába." Galata 3:2-4.
Rengeteg dolgot csináltam rosszul, sokszor rosszul viselkedtem. Minden erőmmel igyekeztem változni, nagyon akartam. Próbálkoztam! Nem ment. Nagyon szerencsétlennek éreztem magamat. Egy csődtömegnek tartottam magam. Meg voltam győződve arról, mindenki sokkal jobb, mint én. Hogy is használhatna engem Isten?
A rossz dologra összpontosítottam!
Folyton azt néztem, mi a rossz bennem, ahelyett, hogy az Úrral való kapcsolatomat erősítettem volna. Azt feltételeztem, nem is igazán akar kezdeni velem valamit, és ez az érzés egészen addig megvolt bennem, amíg „ki nem igazított”. Tudtam, hogy megmentett engem, de a Vele való közösség egy egészen más dolog volt. Amikor időt szakítottam arra, hogy Istennel legyek, folyton sírtam Neki arról, milyen szörnyűséges vagyok, és mennyire sajnálom, hogy ilyen vagyok. Aztán megígértem, hogy megváltozom, de ez valahogy sosem jött össze.
Aztán megláttam! A Róma 8:1 olvasása közben tört rám a felismerés, hogy Jézus Krisztuson keresztül van igazságom: Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk (nem ítélik meg őket) azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak,.. [ez annyira megnyugtató volt számomra, aztán tovább folytattam az olvasást]… kik nem test szerint járnak, hanem Szellem szerint.
Na, akkor kezdjük csak újra. Ha mindig a Szent Szellem szerint járok, nincs kárhoztatás, de ezt képtelen voltam megtenni; hol maradtam le?
Aztán Isten megmutatta nekem a következő igazságot az életemre vonatkozóan: igen, ha a test helyett a Szent Szellemet követem, nem lesz kárhoztatás. De ha bűnt követek el (kivel nem történik meg ilyen), a probléma kezelhető a test eszközeivel és a szellem eszközeivel egyaránt. Ami engem illet, minden élethelyzetben a „testi megoldást” választottam. A test cselekedetei miatt követtem el bűnt (kijöttem a sodromból és olyan dolgokat mondtam ki, amiket nem kellett volna) aztán testben is maradtam, és vártam a megbocsátást. Cselekedtem, hogy helyrehozzam azt, amit elrontottam, ahelyett, hogy elfogadtam volna a megbocsátás ingyenes ajándékát. Amint képes voltam átvenni ezt az ajándékot, azonnal felszabadultam a jó dolgokra, mert teljesen elárasztott Isten szeretete és irántam való kegyelme, mert a szívem annyira tele volt az iránta érzett szeretettel, hogy ez a szeretet túláradt a jó cselekedetekre.
Az volt a bajom, hogy változni akartam, de a bennem levő „ki” és a „cselekvés” összekeveredett. Próbáltam valamit csinálni, hogy a bennem levő „ki” jól érezze magát. De igazából azt kellett volna tudnom, ki is vagyok Krisztusban, és utána Ő segített volna abban, hogy a megfelelő motivációval tegyem meg a megfelelő dolgokat.
Ez nemcsak a mai ember problémája, Pál is gyakran felvetette ezt a témát. A Galata-beliektől megkérdezte, miért a testre alapozva akarják elérni a tökéletességet. Emlékeztette őket arra, hogy az egész szellemi újjászületésük a hitük és a Szent Szellemre való támaszkodásuk eredménye, tehát miért más módon akarják a tökéletességet elérni, mint ahogy elkezdték?
Végül figyelmezteti őket arra, ha továbbra is törvénykező magatartást folytatnak, az eddigi megpróbáltatásaik és szenvedéseik teljesen hiábavalók és feleslegesek voltak.
Nem tudom, te hogy állsz ezzel a dologgal, de ami engem illet, én túl sok dolgon mentem keresztül és elég messze jutottam ahhoz, hogy most ezt az egészet elrontsam. Szeretném megtudni, hogyan kell a megfelelő módon közelednem Istenhez. Ahogy a Szentírásból látom, ez csak egy módon lehetséges: ha abban hiszek, amit Jézus tett, nem pedig abban, amit én teszek.
Nem lehetsz sikeres önmagad megismerésében, ha ezeket az alapigazságokat nem érted. Nem győzedelmeskedhetsz mindaddig, amíg nem hitben lépsz ki, hanem a cselekedetek által próbálsz előre jutni. Ha azt hiszed, hogy a saját teljesítményed miatt fogadnak el, mindig elutasítottságot fogsz érezni, ha nem a megfelelő dolgot teszed, nem az elvárásoknak megfelelően viselkedsz. De ha arra koncentrálsz, aki Krisztusban vagy, és nem arra, hogy mit cselekedj, a benned levő „ki” kiigazítja, a „cselekedeteidet”.
Fordította: Berényi Irén
