A Kijelentés vége (12,4)
„Te pedig, Dániel zárd be e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végső időig; tudakozzák majd sokan (sokan fognak majd ide-oda járkálni), és nagyobbá lesz a tudás."
Dániel nem saját maga, mégcsak nem is saját generációja számára kapta a kijelentést, mert az az utolsó időkben élőknek szól. Az angyal azt mondta neki, hogy zárja be és pecsételje le a kijelentést a mi számunkra.
Dániel könyve tehát az előttünk élők számára le volt zárva, így ők nem is érthették annak üzenetét. Mostanra azonban e kijelentés nagy részét a történelem visszaigazolta, ezért Dániel könyve nyitott könyv számunkra. Az idők végére az jellemző, hogy az emberek igen gyorsan tudnak ide-oda mozogni, és a tudás egyre növekszik. Napjainkban azt tapasztalhatjuk, hogy egyre közelebb vagyunk a Biblia üzenetének teljes megértéséhez, a pecsétek egymás után hullanak le az Igéről, és egyre növekszik a tudás. Kétségkívül abban a korban élünk, mikor az emberiség elérkezett a végső idők küszöbéhez.
Az utolsó időszak és a záró magyarázat (12,5-13)
„És széttekinték én, Dániel, és ímé másik kettő álla ott, egyik a folyóvíz partján. És mondá egyik a gyolcsba öltözött férfiúnak, a ki a folyóvíz felett vala: Mikor lesz végök e csudadolgoknak? És hallám a gyolcsba öltözött fériút, a ki a folyóvíz felett vala, hogy felemelé az ő jobb kezét és bal kezét az ég felé, és megesküvék az örökké élőre, hogy ideig, időkig és fél időig, és mikor elvégzik a szent nép erejének rontását, mindezek elvégeztetnek. Én pedig hallám ezt, de nem értém, és mondám: Uram, mi lesz ezeknek vége? És monda: Menj el Dániel, mert be vannak zárva és pecsételve e beszédek a vég idejéig. Megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak sokan, az istentelenek pedig istentelenül cselekszenek, és az istentelenek közül senki sem érti, de az értelmesek értik."
(12, 5-10)
Ebben az utolsó látomásban Dániel egy, a végső időkről szóló párbeszédnek fültanúja. Egyik ember kérdezi a másikat: „Mikor lesz végük e csudadolgoknak?” (6. vers) A válasz ismerősen cseng: „Ideig, időkig és fél időig.” (7. vers) A nyomorúság második három és fél évéről van itt szó, melyben az antikrisztus és katonái „elvégezik a szent nép erejének rontását”, azaz a zsidók pusztítását. (7. vers)
Dániel azonban nem értette, hogy miről van itt szó, ezért kérdezősködni kezdett, hogy mi lesz a kimenetele mindennek. Válaszként csak annyit kapott, hogy járja tovább a neki kijelölt utat, mert ezek a beszédek a vég idejére vannak elpecsételve.
Ez azonban nem ránk vonatkozik! Boldogok vagyunk mindnyájan, akik a kegyelem korszakának végső szakaszában élünk, mert Dániel szavai nyitva vannak számunkra!
1948-ban tanúi lehettünk Izrael mint önálló nemzet újjászületésének - kétezer éves szétszóratás után!
Ha a kezedbe veszed a reggeli újságot, mindennap új híreket olvashatsz arról, milyen lépéseket tesz Európa az egyesülés felé.
Világosan értjük ma már Dániel próféciáinak titkát és tudjuk, hogy ha Európa egyesül, belőle fog támadni egy vezető, aki az Antiochus Epiphanes által előrevetített Antikrisztus. Azt is tudjuk, hogy a nagy nyomorúság, Dániel utolsó hete akkor kezdődik, mikor az Antikrisztus megköt hétéves barátsági és együttműködési egyezségét Izraellel.
Boldogok vagyunk azért is, mert tudjuk, hogy az Isten népe, a Jézus Krisztusban hívő emberek ekkorra már elragadtatnak a mennybe. Tudjuk, hogy hét évre rá Izrael szent helye romokban hever, a szent nép ereje pedig megtöretik. Isten emberei, akik addig a mennyben tartózkodtak, Jézus Krisztussal együtt lejönnek az Armageddoni Csata eldöntésére, mikor Jézus foglyul ejti az Antikrisztust és a hamis prófétát. És, bár nem leszünk itt a földön a nyomorúság ideje alatt, mégis jól tudjuk, mi és hogyan fog történni azokban az években.
Áldottak vagytok mindnyájan, akik a vég idején a bölcsek közé tartoztok Ti, akik értitek a mi Urunk szavát, és tiszták vagytok, mert megmosattatok Jézus Krisztus drága vére által. A bolondok nem fogják megérteni ezeket a titkokat, amiket ti már tudtok, akkor sem, ha a kezükbe adják, vagy ha tanítják őket azokra.