Ahogy John nézte a szörnyű képsorokat, Isten szólt hozzá: Diana egy velem szemben lázadó, házasságtörő asszony volt. A szerzőt mellbe vágta a felismerés, hogy nem minden jó, amit az emberek jónak mondanak. John Bevere ettől a naptól kezdve kutatni kezdte, hogy mi a különbség az ember és az Isten jó-fogalma között.
Az Isten, az egyedüli jó című könyv ennek a több évtizedes kutakodásnak az eredménye. „Nem az a fontos, hogy egy dolog mennyire tűnik jónak, hogy úgy érzed, »boldoggá tesz«, hogy szórakoztat, hogy gazdag és sikeres lehetsz általa, hogy az nagyon »szelleminek« vagy bölcsnek tűnik, hogy mennyire népszerű és elfogadott az emberek előtt… Ha valami ellentétes Isten bölcsességével (Beszédével), az végül kárt és keserűséget fog okozni” – írja a szerző.
Bevere kritikát fogalmaz meg a nyugati kereszténység bizonyos Biblia-ellenes tradícióival szemben. A Szentírás Jézus Krisztust úrnak és királynak mutatja be, de a keresztények gyakran csak a megváltói szerepet azonosítják vele. Amikor bűnös emberek Istenhez fordulnak, a hívők gyakran nem mondják el nekik, hogy nem elég „befogadni Jézust a szívükbe” – meg is kell változtatniuk az életmódjukat, ha követni akarják a Mestert. Egy „megtérő ima” senkinek sem garantálja azt, hogy a mennybe fog kerülni, hiszen Jézus is egyértelművé tette a követői előtt: „Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem.” (János evangéliuma 14:21)
Bevere rámutat, hogy a szeretetről és a kegyelemről szóló népszerű prédikációk tömkelegében valahogy elveszett az istenfélelemről szóló tanítás. Számos keresztény közösségben már nincsenek erkölcsi követelmények – a bűn egy megtűrt valóság. A szerző arra bátorítja a nyugati keresztényeket, hogy térjenek vissza az eredeti evangéliumhoz, amely szerint nem Istennek kell „szeretetből” elviselnie a hívők minden kilengését, hanem nekünk kell radikálisan megváltoznunk.
A világhírű pásztor arra is rámutat, hogy nem mindig könnyű különbséget tenni a jó és a rossz között. A Biblia több helyen is felszólítja a hívőket, hogy Istentől kell kérniük azt, hogy képessé váljanak a különbségtételre. „Van olyan út, amely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út.” (Példabeszédek könyve 14:23)
A könyv kicsengése ugyanakkor roppant pozitív és inspiráló. Ha a hívők elfogadják Isten abszolút mércéjét, akkor eljuthatnak egy sokkal jobb minőségű és izgalmasabb életre. A szentség nem egy rideg követelmény, hanem a Mindenhatóval való szeretetközösség alapja, belépő a természetfelettibe, a csodák szintjén megvalósuló földi életbe. A hívők ebben az atmoszférában részesülhetnek Isten áldásaiból, ajándékaiból, amelyek közé tartozik az üdvbizonyosság öröme (hogy valaki százszázalékosan tudja belül, hogy a Mennybe fog kerülni), a betegségekből való felgyógyulás, a balesetekkel szembeni védelem, a jólét, a boldog házasság, vagy a sikeres földi (és túlvilági!) élet.
Néhány ajánlás azoktól, akik már elolvasták:
„A leginkább releváns és szükséges keresztény könyv a piacon.”
„John Bevere egy csodálatos író, aki képes egyenesen az olvasók szívéhez szólni. Ez egy ébresztő üzenet! Ez a könyv megváltoztatta azt, ahogyan nézek a világra…”
„Felnyitja az ember szemét! Mindenkinek el kellene olvasnia ezt a könyvet. Mindenkinek!”
„Ez a könyv brutálisan őszinte, ami napjainkban üdítő. Nagyon távol áll azoktól a szerzőktől és prédikátoroktól, akik csupán egyfajta prosperitás-evangéliumot prédikálnak… A figyelmet ismét a szentségre és az arra való törekvésre irányítja!”
„Ez annyira kijózanító olvasmány volt! Évente el kell majd olvasnom, hogy ezeket az igazságokat meg tudjam tartani a figyelmem központjában.”
A cikket írta: Pátkai Mihály
