Amikor Mózes megérkezett Mára területére Sur pusztájába, a tűző nap és a hőség miatt az emberek eltikkadtak, és heves szomjúság gyötörte őket. Az egyetlen víz, amit találtak ihatatlanul keserű volt. Az emberek zúgolódtak Mózes ellen, szomjúságuk miatt. Mózes arcra borult Isten előtt, mutatott neki egy fát. Amikor Mózes beletette a fát a vízbe, a víz édessé vált, ahogy azt Isten mondta neki, az emberek pedig szomjukat olthatták. Ez az esemény jó példa arra, hogy megmutassa Isten megváltó kegyelmét, amely megszabadít minket a betegségből, és ez benne van Jézus keresztáldozatában. Az Ószövetség az Újszövetség árnyéka, és jelképe. Mózes, aki Izrael népét kivezette Egyiptomból, megszabadította őket az egyiptomi fogságból, és velük együtt ment a pusztán át Kánaán földje felé, Jézus Krisztusnak egy másik előképe. Krisztus a nagy Szabadító, kihívja népét a bűnös világból, hogy elvezesse őket az új égbe, és új földre. Mára keserű vizei jelképezik azt a nyomorúságot, és betegséget, amin szellemünk és testünk megy át földi vándorutunkon, a vízbe esett fa pedig utal Jézus Krisztus keresztjére. Ezen a helyen Isten a gyógyulás szövetségét is megkötötte Izrael népével.
„Ez pedig az Úrhoz kiálta, és mutata néki az Úr egy fát és beveté azt a vízbe, és a víz megédesedék. Ott oda néki rendtartást és törvényt és ott megkísérti. És monda: Ha a te Uradnak Istenednek szavára hűségesen hallgatsz és azt cselekeszed, a mi kedves az Ő szemei előtt és figyelmezel az Ő parancsolataira és megtartod minden rendelését: egyet sem bocsátók reád ama betegségek közül, a melyeket Égyiptomra bocsátottam, mert én vagyok az Úr, a te gyógyítód." (2Mózes 15,25-26)
Ebben az Igében az eredeti héber kifejezés „az Úr a te gyógyítód” „Jahve Raffa". Az örökkévaló Istennek ez a Szent neve nyilvánvalóan beszél arról, hogy nem az Isten akarata a betegség, hanem a gyógyulás. Nem is az Ő akarata az, hogy halált hozzon az emberre, hanem az, hogy életet adjon. A Mára keserű vizeit édessé változtató eseményben Isten Izrael 2 millió népét a gyógyító Istentől tette függővé. A pusztában éltek, ahol nem voltak egészségügyi intézmények, se élelem, se ruházat, se éléskamra. Ha Isten nem gyógyította volna meg őket és nem kötözte volna be sebeiket, a nép közül nagyon sok ember, megbetegedett volna és meghalt volna utazás közben. Azonban minden izraelita hitt Isten ígéretében és engedelmeskedett neki, meg is gyógyultak mindnyájan. Közöttük nem volt senki sem gyenge, vagy beteg az egész út során. A Szent Szellemtől ihletve a zsoltáros ezeket a szavakat írta le, amikor visszanézett ezekre a napokra. „És kihozod őket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges." (Zsoltár 105,37)
Az egyiptomi szolgaságból megszabadult izraeliták kitűnő jelképei a ma keresztényeinek, akik megszabadultak a bűn életétől. A vörös tengeri átkelés az a hívők újjászületésének csodálatos párhuzama. Az izraeliták pusztai élete jelképezheti földi életünket, hiszen egészen addig vándorok és idegenek vagyunk, amíg meg nem érkezünk az ígéret mennyei földjére.
A szellemi és fizikai betegségekből való gyógyulás tehát, szükségképpen része tapasztalatunknak. Ez az ígéret szerepel Márk 16,17-18 verseiben is.
"Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik az én nevemben démonokat űznek; új nyelveken szólnak; kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak." A Mára vizeinél kötött gyógyulás szövetsége jelkép volt, megmutatta, hogy a gyógyulás kegyelme benne van a kereszten hozott megváltásban. A gyógyulás szövetségét végül is Krisztus erősítette meg a kereszten. Most már jó egészségben élhetünk, amíg belépünk abba a világba, ahol „...az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak." (Jel 21,4)
Az egyiptomi szolgaságból megszabadult izraeliták kitűnő jelképei a ma keresztényeinek, akik megszabadultak a bűn életétől. A vörös tengeri átkelés az a hívők újjászületésének csodálatos párhuzama. Az izraeliták pusztai élete jelképezheti földi életünket, hiszen egészen addig vándorok és idegenek vagyunk, amíg meg nem érkezünk az ígéret mennyei földjére.
A szellemi és fizikai betegségekből való gyógyulás tehát, szükségképpen része tapasztalatunknak. Ez az ígéret szerepel Márk 16,17-18 verseiben is.
"Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik az én nevemben démonokat űznek; új nyelveken szólnak; kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak." A Mára vizeinél kötött gyógyulás szövetsége jelkép volt, megmutatta, hogy a gyógyulás kegyelme benne van a kereszten hozott megváltásban. A gyógyulás szövetségét végül is Krisztus erősítette meg a kereszten. Most már jó egészségben élhetünk, amíg belépünk abba a világba, ahol „...az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak." (Jel 21,4)
