Frank Hammond - Démonok és szabadulás Jézus szolgálata alapján 1.

Bevezető

Jézus már nyilvános szolgálatát megelőzően találkozott az ördöggel, amikor megkísértetett a pusztában. Közvetlenül ezután emberek tömegeiből kezdte el kiűzni a démonokat. Amint kiválasztotta a tizenkettőt, őket is megtanította, hogyan kell démonokat űzni; ezután felkente a tanítványait, és azzal a feladattal indította őket útnak, hogy űzzék ki a démonokat. A szinoptikus evangéliumok tehát óriási betekintést nyújtanak Sátán és a démoni szellemek léte és cselekedetei milyenségébe. Arra is tanítják egyúttal a hívőket, hogyan lehetnek bizton úrrá rajtuk.

Az ördög sok olyan tevékenységéről adnak számot az evangéliumok, amelyek közvetlenül nem Sátánnak tulajdoníthatóak. Például, az ördög Jézus születésétől fogva elhatározta, hogy valahogy elpusztítja a Krisztus-gyermeket. Sátán, a gyilkos, Heródes király ideje alatt e gyermekgyilkos által próbálta megölni a gyermeket. Miután Jézus elkezdett szolgálni, Sátán elsősorban a vallási vezetőkön keresztül működött, akik szövetkeztek Jézus ellen, és lépéseket tettek arra, hogy megöljék. Az ördögnek azonban minden közvetett vagy közvetlen próbálkozása sikertelennek bizonyult. Jézusnak meg kellett halnia a kereszten az emberek bűneiért, és Sátán nem volt képes a rendelt idő előtt megölni őt.

Az ördög közreműködött a keresztre feszítéshez vezető út minden eseményében, sőt magában a keresztre feszítésben is. Amikor Jézus vére kifolyt, az ördög arra a következtetésre jutott, hogy ő győzött, azonban éppen az lett saját bukásának eszköze, amit ő győzelemnek hitt:

"Bölcsességet pedig a tökéletesek között szólunk; ám­de nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcsességét; Hanem Istennek titkon való bölcsességét szóljuk, azt az elrejtettet, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre; Melyet e világ veszendő fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát."
(IKor 2,6-8)

Az evangéliumok tanulmányozásában megfigyelhetjük, hogy Sátán sok tevékenységét nem tudjuk pontosan beazonosítani. Jelen tanulmányban elsősorban azokkal a részekkel foglalkozunk, amelyek egyenes utalások Sátán tevékenységeire. A leírások a kronológiai sorrendet követik, Dr. A.T. Robertson "Az evangéliumok közötti harmónia" című műve nyomán. Ahol a történet több evangéliumban is szerepel, mindegyiket megemlítjük, az éppen szereplő evangéliumi verset kiemelt betűkkel szedve.