Nyelvünk a szívünk tartalmából táplálkozik. A szív és a szellem között nem lehet határvonalat húzni, ezért a beszéden keresztül a szív szellemi tartalma árad ki. Beszédünk hatékonyságát és következményeit sokkal inkább befolyásolja annak szellemisége, mint verbális, érzelmi vagy intellektuális tartalma. Az evangélium szerint a szívből származnak a különféle gondolatok, indulatok, kívánságok, melyek a szellemből a lélek bizonyos területeire áradnak. A gondolatok az elmébe kerülnek, az indulatok, vágyak pedig az érzelmek részévé válnak.
Nyelvünket az elme és az érzelem is befolyásolja. A szív tartalma a lélek közvetítésével jut el a nyelvhez. Beszédünk érzelmi és gondolati üzenetét ez is alakítja. A ráció egyben cenzori feladatot is betölt a szívből a nyelvhez áradó gondolatokkal szemben.
Bármennyire is jól képzett elme szűrőjén át jut el az üzenet a nyelvhez, a lélek mégsem tudja megváltoztatni a beszéd tényleges szellemi realitását. Ezt minden esetben a szív határozza meg. A beszélő gondolatai és érzelmei ugyanis nem minden esetben azonosak a szellemi tartalommal. Például a sírás vagy bánkódás nem feltétlenül azt jelzi, hogy az illető kritikus szellemi állapotban van, az öröm és a nevetés pedig nem mindig a jó szellemi állapot külső tükröződése.
Jézus a szív kincseit két kategóriába sorolja: az elsőbe a jó kincsek, a másodikba a gonosz kincsek tartoznak. Senki emberi méltóságát nem kívánom megsérteni, amikor az evangélium alapján azt állítom, hogy az ember szíve jó kincsekre csak az újjászületés és az ezt követő hitből való élet során tud szert tenni. Ez a teljes Szentírás alapvető tanítása.
Megváltás előtt az ember szíve azért gonosz, mert a sötétség kincsei rejtőzködnek benne. A nevelés, a kultúra - különösen, ha át van itatva a klasszikus zsidó-keresztény humanizmus eszméivel - relatíve képes elnyomni az ember szívében lakozó gonoszt, de sohasem képes az ember belsejében lényeget érintő változtatásra.
A megváltatlan ember is tud erkölcsös lényként élni, de nem képes élő szellemből élni Istennek. Az erkölcsi és a szellemi gonoszság között jelentős különbség van. Néha egymással ellentétes módon jelennek meg. Számos embert erkölcsös egyénnek minősíthetünk, holott kőszívűk kincsei gonoszak. Esetenként viszont újjászületett keresztényekkel szemben is komoly erkölcsi kifogásokat lehet megfogalmazni. Természetesen az ideális állapot az, ha jó szellemhez jó erkölcs társul.
Az ember beszédének spirituális tartalma származhat természetfeletti lényektől is. A láthatatlan szellemvilágtól valamilyen módon minden ember függ. Újjászületett keresztényeknek Szent Szellemmel betöltekezve kell élniük. A Szent Szellem uralma alatt álló ember beszéde erővel és hatalommal telített. Nyelvén keresztül Isten bölcsessége és ereje nyilvánul meg. A Szent Szellemmel betöltött hívő képes Istentől közvetlenül is kijelentést kapni, melyet ha kimond, a nyelv a Szellem kétélű kardjaként működik.
A bukott ember beszédét romlott szívének gonosz kincsei táplálják, míg az újjászületett, szent ember esetében szívének igaz kincsei képezik mondatainak szellemi tartalmát. A démonizált egyén szíve gonosz szellemekkel áll kapcsolatban. Hamis próféták, jövendőmondók üzenete közvetlenül a gonosz szellemektől ered.
Krisztus szerint a fát a gyümölcséről lehet megismerni. A jó szívnek jó a szellemi tartalma, és ez kerül nyilvánosságra a beszéd által. A tiszta szellemiségű beszéd építi a hallgatókat, áldást közvetít az életükre. A rossz szívből jövő beszédek tisztátalan szellemiséget osztanak meg a hallgatósággal, ami romlást okoz, a jó erkölcsöt megrontja, illetve némely esetben átkot is közvetíthet - különösen azokra, akik az elhangzott, démonikus tartalmú üzenettel azonosulnak.
Forrás: Új Exodus Magazin, 8. évf. 1. sz. / 1996
