Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
2017. szeptember 29., péntek
A hit filozófiája - RUFF TIBOR - Találkozás a Mindenhatóval
Ebben az adásban megbeszéljük, hogyan tud egy törvény kiüresedni, mikor jutunk legközelebb a Teremtőhöz, illetve mi az, hogy barátság. Ezen kívül szó esik hegyek mozgatásának mikéntjéről, és arról, vajon korunk rosszabb-e, mint a régebbiek. Egy adott ponton pedig megvitatjuk, vajon mikor jöhet el a végső messiási leszámolás.
Részlet Joyce Meyer Engedd ki a gőzt! könyvéből 1.
Kezdd el legyőzni a stresszt még ma!
"Az aggodalom nem képes megfosztani a holnap szomorúságától, de el tudja venni a mai nap erejét."
Charles Spurgeon
Stressz. Olyan szó ez, amelyet egyikünk sem szeret, mégis mindannyian elfogadunk. Sajnálatos, de tagadhatatlan tény, hogy stresszel teli világban élünk. Lehetsz diák vagy tanár, gyermekeivel otthon levő anyuka vagy alkalmazott, élhetsz vidéken vagy nagyvárosban - a stressz ugyanúgy rád talál.
Nemrégiben olvastam egy cikket, amely szerint a stressz napjainkban teljesen hozzátartozik a mindennapi élethez, egyfajta „új norma” lett. Valószínűleg sok ember esetében ez így is van. Nem kell túl messze menni ahhoz, hogy bizonyítsuk ezt a tényt. Mindannyiunknak van olyan barátja vagy kollégája, aki „stressz okozta fejfájástól” szenved. A gyógyszergyárak számtalan stresszoldó készítményt dobnak a piacra. Ügyes kereskedők vagyonokat keresnek a „stresszlabdák” árusításával. Orvosok, munkaadók által szerkesztett weboldalak kínálják a „stressz- tesztek” ezernyi változatát. A stressz manapság úgy terjed, mint egy vírus.
Sok embert megfertőzött a stresszvírus... csak nem mindig veszik észre. Barátaik, családjuk látja. Főnökük, kollégáik látják. Mindenki látja a környezetükben, mennyire stresszesek, csak ők maguk nem. Nem tanulták meg felismerni a tüneteit. Minden nap feszültek, dü-
hősek, aggódnak, bosszankodnak, frusztráltak és úgy gondolják, ez a mindennapi életük része. Számukra ez az elfogadott „új norma.” Szerintem velem is ez volt a helyzet. Szolgálatom kezdetén nagyon feszült voltam, de nem tudtam, miért. Sok tényező járult hozzá ahhoz, hogy stresszes legyek - szolgálatom gyorsan nőtt, emiatt állandóan el voltam foglalva; nem ettem és nem pihentem rendesen; állandóan tele volt a naptáram, mert senkinek sem tudtam nemet mondani; érzelmileg még mindig nyomasztott az, hogy apám zaklatott gyerekkoromban; és persze mindezek közepette Dave-vel négy gyereket is neveltünk. Aztán... azt mondtam már, hogy épp a változókorba léptem, és semmiféle hormontartalmú készítményt nem szedhettem, mert mellrákom volt, és azzal kezeltek?! Hűha! Ahogy most visszagondolok ezekre a dolgokra, tökéletesen megértem, miért voltam állandóan stresszes, de valami csoda folytán nem vettem észre a tüneteket.
A szorongás, a frusztráció, az állandó rohangálás közepette azt feltételeztem, ez a normális életvitel. A stressz új norma lett az életemben.
Személyiségem és munkamorálom miatt soha nem lazítottam, nem ütemeztem át a naptáramat csak azért, hogy legyen végre egy kis időm magamra is. Száz tányérral zsonglőrködtem egyszerre, és elszántan ügyeltem, hogy egy se essen le közülük. Ez a makacs eltökéltség aztán fizikai és érzelmi kimerüléshez vezetett. A testem kezdte felmondani a szolgálatot, és a legkisebb apróság miatt is sírva fakadtam.
Végül aztán mégiscsak elmentem az orvoshoz. Azt hittem, majd ad pár tablettát, hogy helyreálljak, aztán folytathatok mindent ott, ahol abbahagytam, elvégezhetem a feladatokat, amelyeket kitűztem magam elé. Sosem felejtem el, mit mondott:
-Joyce, a fizikai és érzelmi problémák a stressz miatt következtek be. Szerintem változtatni kellene az életmódján.
Ettől aztán dühbe gurultam. Mi az, hogy stressz? Én nem vagyok stresszes! Csak nagyon elfoglalt. Nagyon bosszantott, hogy azt mondta,
stresszelek. Úgy gondoltam, én elég erős vagyok, nem stresszelek. Arzról is megvoltam győződve, hogy mindenben Isten akaratát teljesítem, Ő pedig nem engedné meg, hogy a stressz negatív hatásaitól szenvedjek. Végtére is Isten szolgálatának szentelem az életemet; hogyan is szenvedhetnék stressztől? Mivel nem elégített ki az orvosi vélemény, egy másik orvoshoz mentem, aki ugyanezt mondta. Ahány orvoshoz csak elmentem, valamennyien ugyanazt a határozott diagnózist állították fel: Joyce, ön stresszel. Az utolsó orvos azt javasolta, hogy forduljak pszichiáterhez, ami aztán teljesen kiborított. Anyám mentális problémákkal küzdött, és ahogy így visszagondolok, meg voltam győződve arról, ha beismerem, hogy a stressz tüneteit produkálom, én is abba az irányba tartok, ahová ő is eljutott.
Annak idején még kicsit másként mentek a dolgok. Nem állt rendelkezésünkre annyi információ, még nem végeztek annyi kutatást a stressz káros hatásaival kapcsolatosan, mint manapság. Szerintem ezért sem fogadtam el olyan könnyen azt, hogy a stressz mennyi rombolást végzett az éltemben. Akkor sokkolt engem, hogy a stressz lehet a gyökere annak a rengeteg problémának, amivel szembenézek.
Itt álltam, Istent szolgáltam, és olyan dolgokat tettem, amelyekre Ő hívott el, mégsem élveztem maradéktalanul az életemet. Ahelyett, hogy ünnepeltem volna, mert Isten megengedte, hogy Igéjét taníthassam (amit nagyon szeretek csinálni), a stressz gúzsba kötött. Könnyen megsértődtem, mindig fájt valahol valami, rosszul aludtam, állandóan veszekedtem - és még sorolhatnám tovább.
Aztán olvasni kezdtem a stresszről, és Isten segítségével végre kezdtem belátni, hogy az orvosoknak igaza van. A stressz fizikai és érzelmi fájdalmat okozott. De az Úr megmutatta, hogy a stressz szellemi károkat is okozott nekem. Hagytam, hogy a külső nyomás ránehezedjen a belső békémre és örömömre. Ha nem teszek sürgősen valamit, sosem fogom teljes mértékben élvezni azt az életet, amelyet Jézus a halálával megszerzett nekem.
"Az aggodalom nem képes megfosztani a holnap szomorúságától, de el tudja venni a mai nap erejét."
Charles Spurgeon
Stressz. Olyan szó ez, amelyet egyikünk sem szeret, mégis mindannyian elfogadunk. Sajnálatos, de tagadhatatlan tény, hogy stresszel teli világban élünk. Lehetsz diák vagy tanár, gyermekeivel otthon levő anyuka vagy alkalmazott, élhetsz vidéken vagy nagyvárosban - a stressz ugyanúgy rád talál.
Nemrégiben olvastam egy cikket, amely szerint a stressz napjainkban teljesen hozzátartozik a mindennapi élethez, egyfajta „új norma” lett. Valószínűleg sok ember esetében ez így is van. Nem kell túl messze menni ahhoz, hogy bizonyítsuk ezt a tényt. Mindannyiunknak van olyan barátja vagy kollégája, aki „stressz okozta fejfájástól” szenved. A gyógyszergyárak számtalan stresszoldó készítményt dobnak a piacra. Ügyes kereskedők vagyonokat keresnek a „stresszlabdák” árusításával. Orvosok, munkaadók által szerkesztett weboldalak kínálják a „stressz- tesztek” ezernyi változatát. A stressz manapság úgy terjed, mint egy vírus.
Sok embert megfertőzött a stresszvírus... csak nem mindig veszik észre. Barátaik, családjuk látja. Főnökük, kollégáik látják. Mindenki látja a környezetükben, mennyire stresszesek, csak ők maguk nem. Nem tanulták meg felismerni a tüneteit. Minden nap feszültek, dü-
hősek, aggódnak, bosszankodnak, frusztráltak és úgy gondolják, ez a mindennapi életük része. Számukra ez az elfogadott „új norma.” Szerintem velem is ez volt a helyzet. Szolgálatom kezdetén nagyon feszült voltam, de nem tudtam, miért. Sok tényező járult hozzá ahhoz, hogy stresszes legyek - szolgálatom gyorsan nőtt, emiatt állandóan el voltam foglalva; nem ettem és nem pihentem rendesen; állandóan tele volt a naptáram, mert senkinek sem tudtam nemet mondani; érzelmileg még mindig nyomasztott az, hogy apám zaklatott gyerekkoromban; és persze mindezek közepette Dave-vel négy gyereket is neveltünk. Aztán... azt mondtam már, hogy épp a változókorba léptem, és semmiféle hormontartalmú készítményt nem szedhettem, mert mellrákom volt, és azzal kezeltek?! Hűha! Ahogy most visszagondolok ezekre a dolgokra, tökéletesen megértem, miért voltam állandóan stresszes, de valami csoda folytán nem vettem észre a tüneteket.
A szorongás, a frusztráció, az állandó rohangálás közepette azt feltételeztem, ez a normális életvitel. A stressz új norma lett az életemben.
Személyiségem és munkamorálom miatt soha nem lazítottam, nem ütemeztem át a naptáramat csak azért, hogy legyen végre egy kis időm magamra is. Száz tányérral zsonglőrködtem egyszerre, és elszántan ügyeltem, hogy egy se essen le közülük. Ez a makacs eltökéltség aztán fizikai és érzelmi kimerüléshez vezetett. A testem kezdte felmondani a szolgálatot, és a legkisebb apróság miatt is sírva fakadtam.
Végül aztán mégiscsak elmentem az orvoshoz. Azt hittem, majd ad pár tablettát, hogy helyreálljak, aztán folytathatok mindent ott, ahol abbahagytam, elvégezhetem a feladatokat, amelyeket kitűztem magam elé. Sosem felejtem el, mit mondott:
-Joyce, a fizikai és érzelmi problémák a stressz miatt következtek be. Szerintem változtatni kellene az életmódján.
Ettől aztán dühbe gurultam. Mi az, hogy stressz? Én nem vagyok stresszes! Csak nagyon elfoglalt. Nagyon bosszantott, hogy azt mondta,
stresszelek. Úgy gondoltam, én elég erős vagyok, nem stresszelek. Arzról is megvoltam győződve, hogy mindenben Isten akaratát teljesítem, Ő pedig nem engedné meg, hogy a stressz negatív hatásaitól szenvedjek. Végtére is Isten szolgálatának szentelem az életemet; hogyan is szenvedhetnék stressztől? Mivel nem elégített ki az orvosi vélemény, egy másik orvoshoz mentem, aki ugyanezt mondta. Ahány orvoshoz csak elmentem, valamennyien ugyanazt a határozott diagnózist állították fel: Joyce, ön stresszel. Az utolsó orvos azt javasolta, hogy forduljak pszichiáterhez, ami aztán teljesen kiborított. Anyám mentális problémákkal küzdött, és ahogy így visszagondolok, meg voltam győződve arról, ha beismerem, hogy a stressz tüneteit produkálom, én is abba az irányba tartok, ahová ő is eljutott.
Annak idején még kicsit másként mentek a dolgok. Nem állt rendelkezésünkre annyi információ, még nem végeztek annyi kutatást a stressz káros hatásaival kapcsolatosan, mint manapság. Szerintem ezért sem fogadtam el olyan könnyen azt, hogy a stressz mennyi rombolást végzett az éltemben. Akkor sokkolt engem, hogy a stressz lehet a gyökere annak a rengeteg problémának, amivel szembenézek.
Itt álltam, Istent szolgáltam, és olyan dolgokat tettem, amelyekre Ő hívott el, mégsem élveztem maradéktalanul az életemet. Ahelyett, hogy ünnepeltem volna, mert Isten megengedte, hogy Igéjét taníthassam (amit nagyon szeretek csinálni), a stressz gúzsba kötött. Könnyen megsértődtem, mindig fájt valahol valami, rosszul aludtam, állandóan veszekedtem - és még sorolhatnám tovább.
Aztán olvasni kezdtem a stresszről, és Isten segítségével végre kezdtem belátni, hogy az orvosoknak igaza van. A stressz fizikai és érzelmi fájdalmat okozott. De az Úr megmutatta, hogy a stressz szellemi károkat is okozott nekem. Hagytam, hogy a külső nyomás ránehezedjen a belső békémre és örömömre. Ha nem teszek sürgősen valamit, sosem fogom teljes mértékben élvezni azt az életet, amelyet Jézus a halálával megszerzett nekem.
Az Immanuel Kiadó engedélyével.
Mózes második könyve 2.
1. És ment egy férfiú Lévi házából és elvette Lévi leányát. 2. Az asszony fogant és fiat szült; midőn látta, hogy szép, elrejtette őt három hónapig. 3. De nem tudta tovább elrejteni, azért vett számára egy ládát sásból, bekente gyantával és szurokkal, beletette a gyermeket és betette a nádasba a folyam partján. 4. A nővére pedig megállott távolról, hogy megtudja, mi történik vele:5. Ekkor lejött Fáraó leánya, hogy fürödjék; a folyamban, szolgálói pedig jártak a folyam partján; és meglátta a ládát a nádas közepette, odaküldte szolgálóját és elvette azt. 6. Felnyitotta és meglátta a gyermeket és íme, egy síró fiú; megkönyörült rajta és mondta: A héberek gyermekei közül való ez. 7. És mondta a nővére Fáraó leányának: Elmenjek–e és hívjak–e neked szoptatós asszonyt a héber nők közül hogy szoptassa neked a gyermeket? 8. És mondta neki Fáraó leánya: Menj! És a leány elment és elhívta a gyermek anyját. 9. És mondta neki Fáraó leánya: Vidd a gyermeket és szoptasd őt nekem, és én megadom béredet; és elvette az asszony a gyermeket és szoptatta őt. 10. Midőn felnőtt a gyermek, akkor elvitte őt Fáraó leányának és lett neki fia gyanánt; elnevezte őt Mózesnek és mondta: Mert vízből húztam őt ki.
11. És történt ama napokban, Mózes nagy lett és kiment az ő testvéreihez és látta rabmunkáikat; és látott egy egyiptomi embert, amint üt egy héber embert az ő testvérei közül. 12. És erre meg arra fordult és látta, hogy nincs senki; akkor agyonütötte az egyiptomit és elrejtette őt a fövénybe. 13. Kiment másnap és íme, két héber férfiú dulakodik; és mondta az igaztalannak: Miért ütöd, felebarátodat? 14. És az mondta: Ki tett téged felügyelővé és bíróvá felénk, tán engem is megölni szándékozol, amint megölted az egyiptomit? És félt Mózes és mondta: Valóban, kitudódott a dolog. 15. Fáraó meghallotta ezt a dolgot és megakarta ölni Mózest; de Mózes elmenekült Fáraó elől és letelepedett Midján országában és leült a kútnál. 16. Midján papjának pedig volt hét leánya; jöttek, merítettek és megtöltötték a vályúkat, hogy megitassák atyjuk juhait. 17. De jöttek a pásztorok és elűzték őket; akkor felkelt Mózes, segített nekik és megitatta juhaikat. 18. Midőn eljöttek Reúelhez, az ő atyjukhoz, ez mondta: Miért jöttetek ily hamar ma? 19.És ők mondták: Egy egyiptomi férfiú mentett meg bennünket a pásztorok kezéből és meríteni is merített nekünk és megitatta a juhokat. 20. És mondta leányainak: Hát hol van? Miért hagytátok el a férfiút? Hívjátok őt, hogy egyék kenyeret. 21. És beleegyezett Mózes, hogy lakjék a férfiúnál; és ez odaadta Cippórát, az ő leányát Mózesnek. 22. Az pedig fiat szült és elnevezte (Mózes) Gérsómnak, mert mondta: Idegen voltam idegen országban. 23. És történt abban a hosszú időben, meghalt Egyiptom királya és feljajdultak Izrael fiai a munkától és kiáltottak, és felszállt kiáltásuk Istenhez a munkától. 24. És meghallotta Isten az ő jajkiáltásukat és megemlékezett Isten az ő szövetségéről Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal. 25.Isten látta Izrael fiait és megismerte Isten.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2017. szeptember 28., csütörtök
Ruff Tibor - Az elfedezés napja - Jom kipur jelentősége
A jom kipur, azaz engesztelés napja, a legfontosabb mózesi ünnep, Izrael megtérésének és bűnbocsánatának napja idén szeptember 29-én, e hét péntekén napnyugtakor (18.09) kezdődik, és szombaton 19.11 perckor végződik. A hívő zsidóság huszonöt órás teljes böjttel (semmilyen ételt és még vizet sem vesz magához, akinek egészségi állapota ezt megengedi) és rengeteg bűnvalló és bűnbánati imával tartja meg ezt az ünnepet. A keresztények számára ez az ünnep nem kötelező, de a benne lévő jelképes tanítás megértése igen, hiszen a Tóra, a mózesi Törvény minden parancsa – a csak zsidók számára előírtak is – tartalmaz mélységes útmutatásokat és belátásokat az egész emberiség számára, mivel Jézus szavai szerint a Törvény egyetlen betűje vagy írásjele sem veszti érvényét, ameddig fennáll az ég és a föld, vagyis ez az Univerzum.
Az engesztelés napjának e jelképekből kiolvasható egyetemes tanítása kettős: egyrészt rámutat a megtérésnek és a bűnbocsánat megszerzésének módjára minden ember számára; másrészt a hét (plusz egy) ünnepből álló, éves mózesi ünnepkör tartalmazza Isten üdvtervének menetrendjét is.
Az engesztelés héber szava, a kipur szó szerint elfedést, elfedezést jelent. A gyökéül szolgáló káfár igét használja Isten már Noénak adott utasításában is, miszerint építsen egy ládát – az eredetiben nem bárka szerepel, hanem egyszerűen láda, ezért helytelen egy hajótestet képzelnünk el, valójában ez egy téglatest alakú láda volt – góferfából, és ezt vonja be, fedje be (káfár) gyantával (kóferrel, azaz „bevonóval”, „befedővel”, néha szuroknak is fordítják, de valószínűleg inkább gyantát jelent) kívül-belül. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy a gófer nevű fafajtát (ciprusfa) az Énekek éneke kófernek írja, vagyis a gófer elnevezés szintén a káfár igéből származik, azaz „bevonatos”, „befedett” (tudniillik gyantás) fát jelent, akkor az isteni instrukció egyetlen mondatában az engesztelést is jelentő héber szó háromszor szerepel, és így is fordítható: „Csinálj magadnak ládát ’befedő’ fából […] és fedd be kívül-belül ’befedőanyaggal’…” (1Móz 6:14); vagy – mivel ugyanez a szó héberül az engesztelés is – akár így is: „Csinálj magadnak egy ládát engesztelésfából, és engeszteld kívül-belül engeszteléssel…”
A vízözön emberiséget egyetemlegesen sújtó isteni ítéletének egyetlen lehetséges túlélési módja volt tehát az engesztelés, vagyis az elfedés háromszoros alkalmazása egy hatalmas ládán. Ez a láda eszünkbe juttat nyomban egy másik fontos ládát is, a mózesi Szent Sátor szellemi centrumában álló frigyládát, amelynek belsejében elrejtve az Isten ujjával írt Tízparancsolat kőtáblái rejtőztek (senki számára nem láthatóan), fedele fölött pedig maga az isteni Jelenlét (S’chíná) nyugodott. E színarany fedél neve héberül kaporet, ami megint csak a már említett káfár gyökből származik, és egy lefordíthatatlan szójátékot tartalmaz: egyszerre jelent egyszerűen fedelet, de ugyanakkor engesztelést, elfedezést is. Ezért fordítják általában két szóval, megpróbálva visszaadni a héberben egy szóba sűrített tartalmat: „engesztelés/elfedezés fedele”. Erre a fedélre hintett hétszer az Izrael összes bűnéért bemutatott áldozati kecskebak véréből a főpap az engesztelés/elfedezés napján, amely az egyetlen olyan nap volt, amikor ember léphetett a Szentek Szentjébe a főpap személyében. Az „elfedező fedélen” ezáltal az évszázadok alatt egy újabb bevonat képződött a bűnbocsánatot hozó alvadt vérből, mivel azt soha nem tisztították le. Így e fedél is háromszorosan elfedte az isteni Jelenlét elől az alatta lévő kőtáblákat. Ha a Mindenható letekinthetne a Törvényre anélkül, hogy e véren keresztül kellene látnia azt, már nem létezne sem Izrael, sem az emberiség, mivel a Törvényt valamennyien megszegtük, s ezért az ítélet haladéktalanul lesújtana mindannyiunkra.
Az elfedezés jelentőségét Salamon mondja ki a Példabeszédekben, amikor így szól: „Elfedezi a vétket, aki keresi a szeretetet; aki pedig ismételten előhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a jó barátságosokat is.” (Péld 17:9) Hasonlóképpen fogalmaz Jézus testvére, Jakab is levelének utolsó mondatában: „Tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól, és sok bűnt elfedez” (Jak 5:20); valamint Péter főapostol: „Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre; mert a szeretet sok vétket elfedez” (1Pt 4:8); és a nem zsidó keresztények főapostola, Pál is: „A szeretet […] mindent elfedez” (1Kor 13:7).
A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.
Az engesztelés napjának e jelképekből kiolvasható egyetemes tanítása kettős: egyrészt rámutat a megtérésnek és a bűnbocsánat megszerzésének módjára minden ember számára; másrészt a hét (plusz egy) ünnepből álló, éves mózesi ünnepkör tartalmazza Isten üdvtervének menetrendjét is.
Az engesztelés héber szava, a kipur szó szerint elfedést, elfedezést jelent. A gyökéül szolgáló káfár igét használja Isten már Noénak adott utasításában is, miszerint építsen egy ládát – az eredetiben nem bárka szerepel, hanem egyszerűen láda, ezért helytelen egy hajótestet képzelnünk el, valójában ez egy téglatest alakú láda volt – góferfából, és ezt vonja be, fedje be (káfár) gyantával (kóferrel, azaz „bevonóval”, „befedővel”, néha szuroknak is fordítják, de valószínűleg inkább gyantát jelent) kívül-belül. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy a gófer nevű fafajtát (ciprusfa) az Énekek éneke kófernek írja, vagyis a gófer elnevezés szintén a káfár igéből származik, azaz „bevonatos”, „befedett” (tudniillik gyantás) fát jelent, akkor az isteni instrukció egyetlen mondatában az engesztelést is jelentő héber szó háromszor szerepel, és így is fordítható: „Csinálj magadnak ládát ’befedő’ fából […] és fedd be kívül-belül ’befedőanyaggal’…” (1Móz 6:14); vagy – mivel ugyanez a szó héberül az engesztelés is – akár így is: „Csinálj magadnak egy ládát engesztelésfából, és engeszteld kívül-belül engeszteléssel…”
A vízözön emberiséget egyetemlegesen sújtó isteni ítéletének egyetlen lehetséges túlélési módja volt tehát az engesztelés, vagyis az elfedés háromszoros alkalmazása egy hatalmas ládán. Ez a láda eszünkbe juttat nyomban egy másik fontos ládát is, a mózesi Szent Sátor szellemi centrumában álló frigyládát, amelynek belsejében elrejtve az Isten ujjával írt Tízparancsolat kőtáblái rejtőztek (senki számára nem láthatóan), fedele fölött pedig maga az isteni Jelenlét (S’chíná) nyugodott. E színarany fedél neve héberül kaporet, ami megint csak a már említett káfár gyökből származik, és egy lefordíthatatlan szójátékot tartalmaz: egyszerre jelent egyszerűen fedelet, de ugyanakkor engesztelést, elfedezést is. Ezért fordítják általában két szóval, megpróbálva visszaadni a héberben egy szóba sűrített tartalmat: „engesztelés/elfedezés fedele”. Erre a fedélre hintett hétszer az Izrael összes bűnéért bemutatott áldozati kecskebak véréből a főpap az engesztelés/elfedezés napján, amely az egyetlen olyan nap volt, amikor ember léphetett a Szentek Szentjébe a főpap személyében. Az „elfedező fedélen” ezáltal az évszázadok alatt egy újabb bevonat képződött a bűnbocsánatot hozó alvadt vérből, mivel azt soha nem tisztították le. Így e fedél is háromszorosan elfedte az isteni Jelenlét elől az alatta lévő kőtáblákat. Ha a Mindenható letekinthetne a Törvényre anélkül, hogy e véren keresztül kellene látnia azt, már nem létezne sem Izrael, sem az emberiség, mivel a Törvényt valamennyien megszegtük, s ezért az ítélet haladéktalanul lesújtana mindannyiunkra.
Az elfedezés jelentőségét Salamon mondja ki a Példabeszédekben, amikor így szól: „Elfedezi a vétket, aki keresi a szeretetet; aki pedig ismételten előhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a jó barátságosokat is.” (Péld 17:9) Hasonlóképpen fogalmaz Jézus testvére, Jakab is levelének utolsó mondatában: „Tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól, és sok bűnt elfedez” (Jak 5:20); valamint Péter főapostol: „Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre; mert a szeretet sok vétket elfedez” (1Pt 4:8); és a nem zsidó keresztények főapostola, Pál is: „A szeretet […] mindent elfedez” (1Kor 13:7).
A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.
Frank Hammond - Démonok és szabadulás Jézus szolgálata alapján 2.
Kísértések a pusztában
Márk 1,12-13; Máté 4,1-11; Lukács 4,1-13.
1 Akkor Jézus viteték a Szellemtől a pusztába, hogy megkísértessék az ördögtől. 2 És mikor negyven nap és negyven éjjel böjtölt vala, végre megéhezék. 3 És hozzámenvén a kísértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké. 4 Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, amely az Istennek szájából származik. 5 Ekkor vivé őt az ördög a szent városba, és odahelyezé a templom tetejére. 6 És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat: mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe. 7 Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet! 8 Ismét vívé őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsőségét, 9 És monda néki: Mindezeket néked adom ha leborulva imádsz engem. 10 Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj. 11 Ekkor elhagyá öt az ördög. És ímé angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala néki.
A Szellemtől vezetve
Amikor János megkeresztelte Jézust a Jordán vizében, a vízből kiemelkedve "ímé az egek megnyilatkozának néki, és ő látá az Istennek Szellemét alájönni mintegy galambot és őreá (Jézus) szállani (Mt 3,16). Tehát Jézus kenetet kapott a Szent Szellemtől arra szolgálatra, amelyre elhivatott. Azután (azonnal) a Szellem Jézust a pusztába vezette, ahol szembe kellett néznie az ördöggel.
Miért vezette bele a Szent Szellem Jézust tudatosan ebbe az ütközetbe? Azért, mert Jézus éppen erre a harcra jött ebbe a világba: „Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa" (I.Jn 3,8).
Valószínűleg nagyon kevés keresztény vette számításba azt, hogy Isten terve az ő életére vonatkozóan szintén az ördöggel való harc.
Ahogy a Szent Szellem vezette Jézust erre a találkozásra, éppúgy a hívőket is arra vezeti, hogy szembenézzenek az ördöggel, mert erre hívta el őket.
A saját életemben is van példa arra, hogy mint egy felkent hívőt, a Szent Szellem az ördöggel való konfliktusba vezetett. Huszonnégy órával azután, hogy a Szent Szellem által felkentek a szolgálatra, belekerültem démonokkal való harcba. Éppen bizonyságot tettem a Teljes Evangéliumi üzletemberek egyik összejövetelén a Szent Szellemmel való betöltekezésemről. Ahogy jöttem le az emelvényről, három rendezetlen külsejű hippi jött előre hívatlanul. Amikor láttam őket közeledni az emelvény felé, a saját legnagyobb meglepetésemre így törtem ki a mellettem ülő pásztornak: „Ezek az emberek nem az Úrtól való szellemmel jöttek." Azután rámutattam az egyikre, és kijelentettem: „Abban az emberben egy démon van!" Ez a vezetőjük volt, elég rendetlenül nézett ki, és a szemei el voltak homályosulva a kábítószertől. Hirtelen magához húzta a mikrofont, és kijelentette: „Én vagyok Jézus. Én vagyok az út!" A feleségem, Ida Mae szintén a Szent Szellem vezetése alatt volt, a nézőtér hátulsó részéről az emelvény felé mutatott, azt kiáltotta: "Megdorgállak téged, démon, a Jézus nevében!" Mire mind a három hippi Isten erejétől letaglózva elesett, mint három krumplis zsák.
Addig sem a feleségem, sem én nem ismertük még fel, és nem éreztük kihívásnak egy személyben lévő démon jelenlétét, ám amit a Szent Szellem cselekedett általunk, teljességgel igei volt Ahogy Jézus, mi is közvetlen összeütközésbe kerültünk az ördöggel.
Jézus kijelentette, hogy az Ő Egyháza harcos egyház lesz, hadat üzen a Sátán erőinek: "ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. (Mt 16,18) Minden egyes ember, aki hisz Jézus Krisztusban, az Ő Egyházának tagja, és ezzel "behívót" kapott a pokol kapui ellen vívott harcra.
A szellemi hadviselés minden keresztény elhívása.
Márk 1,12-13; Máté 4,1-11; Lukács 4,1-13.
1 Akkor Jézus viteték a Szellemtől a pusztába, hogy megkísértessék az ördögtől. 2 És mikor negyven nap és negyven éjjel böjtölt vala, végre megéhezék. 3 És hozzámenvén a kísértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké. 4 Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, amely az Istennek szájából származik. 5 Ekkor vivé őt az ördög a szent városba, és odahelyezé a templom tetejére. 6 És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat: mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe. 7 Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet! 8 Ismét vívé őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsőségét, 9 És monda néki: Mindezeket néked adom ha leborulva imádsz engem. 10 Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj. 11 Ekkor elhagyá öt az ördög. És ímé angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala néki.
A Szellemtől vezetve
Amikor János megkeresztelte Jézust a Jordán vizében, a vízből kiemelkedve "ímé az egek megnyilatkozának néki, és ő látá az Istennek Szellemét alájönni mintegy galambot és őreá (Jézus) szállani (Mt 3,16). Tehát Jézus kenetet kapott a Szent Szellemtől arra szolgálatra, amelyre elhivatott. Azután (azonnal) a Szellem Jézust a pusztába vezette, ahol szembe kellett néznie az ördöggel.
Miért vezette bele a Szent Szellem Jézust tudatosan ebbe az ütközetbe? Azért, mert Jézus éppen erre a harcra jött ebbe a világba: „Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa" (I.Jn 3,8).
Valószínűleg nagyon kevés keresztény vette számításba azt, hogy Isten terve az ő életére vonatkozóan szintén az ördöggel való harc.
Ahogy a Szent Szellem vezette Jézust erre a találkozásra, éppúgy a hívőket is arra vezeti, hogy szembenézzenek az ördöggel, mert erre hívta el őket.
A saját életemben is van példa arra, hogy mint egy felkent hívőt, a Szent Szellem az ördöggel való konfliktusba vezetett. Huszonnégy órával azután, hogy a Szent Szellem által felkentek a szolgálatra, belekerültem démonokkal való harcba. Éppen bizonyságot tettem a Teljes Evangéliumi üzletemberek egyik összejövetelén a Szent Szellemmel való betöltekezésemről. Ahogy jöttem le az emelvényről, három rendezetlen külsejű hippi jött előre hívatlanul. Amikor láttam őket közeledni az emelvény felé, a saját legnagyobb meglepetésemre így törtem ki a mellettem ülő pásztornak: „Ezek az emberek nem az Úrtól való szellemmel jöttek." Azután rámutattam az egyikre, és kijelentettem: „Abban az emberben egy démon van!" Ez a vezetőjük volt, elég rendetlenül nézett ki, és a szemei el voltak homályosulva a kábítószertől. Hirtelen magához húzta a mikrofont, és kijelentette: „Én vagyok Jézus. Én vagyok az út!" A feleségem, Ida Mae szintén a Szent Szellem vezetése alatt volt, a nézőtér hátulsó részéről az emelvény felé mutatott, azt kiáltotta: "Megdorgállak téged, démon, a Jézus nevében!" Mire mind a három hippi Isten erejétől letaglózva elesett, mint három krumplis zsák.
Addig sem a feleségem, sem én nem ismertük még fel, és nem éreztük kihívásnak egy személyben lévő démon jelenlétét, ám amit a Szent Szellem cselekedett általunk, teljességgel igei volt Ahogy Jézus, mi is közvetlen összeütközésbe kerültünk az ördöggel.
Jézus kijelentette, hogy az Ő Egyháza harcos egyház lesz, hadat üzen a Sátán erőinek: "ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. (Mt 16,18) Minden egyes ember, aki hisz Jézus Krisztusban, az Ő Egyházának tagja, és ezzel "behívót" kapott a pokol kapui ellen vívott harcra.
A szellemi hadviselés minden keresztény elhívása.
Mózes második könyve 1.
1. És ezek a nevei Izrael fiainak, akik Egyiptomba jöttek; Jákobbal, kiki az ő házával, jöttek ők. 2.Rúben, Simon, Lévi és Júda; 3. Isszáchár, Zebúlun és Benjámin; 4. Dán, Náftáli, Gád és Ásér. 5. És volt összes lélekszáma a Jákob ágyékából származóknak: hetven lélek; József pedig Egyiptomban volt. 6: És meghalt József, meg mind a testvérei és az az egész nemzedék. 7. Izrael fiai pedig szaporodtak és nyüzsögtek, megsokasodtak és elhatalmasodtak igen nagyon, és megtelt az ország velük.
8. És új király támadt Egyiptom fölött, aki nem ismerte Józsefet. 9. és mondta az ő népének: Íme, Izrael fiainak népe több és hatalmasabb nálunknál. 10. Nosza, legyünk okosak vele szemben, hogy el ne sokasodjék, mert lesz, ha háború támadna, ő is csatlakoznék ellenségeinkhez, harcolna ellenünk és felmenne az országból. 11. És rendeltek feléje robotfelügyelőket, hogy sanyargassák őt rabmunkáikkal; és épített (Izrael) eleséggyűjtő városokat Fáraónak: Pítómot és Raámszészt. 12. De amint sanyargatták őt, úgy sokasodott és terjeszkedett; úgy, hogy irtóztak Izrael fiaitól. 13. És az egyiptomiak dolgoztattak Izrael fiaival szigorúsággal. 14. Megkeserítették az életüket kemény munkával agyagkeveréssel és téglavetéssel és minden munkával a mezőn; minden munkájukat, amelyet velük dolgoztattak, szigorúsággal (végeztették). 15. És mondta Egyiptom királya a héber szülésznőknek, akik közül az egyiknek neve Sifró és a másiknak neve Púó, 16. és mondta: Midőn szülésnél segédkeztek a héber nőknek, tekintsetek a szülőszékre: ha fiú az, öljétek meg őt, ha pedig leány, maradjon életben. 17. De a szülésznők félték Istent és nem tettek úgy, amint szólt hozzájuk Egyiptom királya, és életben hagyták a fiúgyermekeket. 18. És hivatta Egyiptom királya a szülésznőket és mondta nekik: Miért tettétek ezt a dolgot, hogy életben hagytátok a fiúgyermekeket? 19. És mondták a szülésznők Fáraónak: Mert nem olyanok a héber nők, mint az egyiptomi nők, hanem életrevalók; mielőtt jön hozzájuk a szülésznő, már szültek. 20.És jót tett Isten a szülésznőkkel; a nép pedig sokasodott és nagyon elhatalmasodott. 21. És volt, minthogy félték a szülésznők Istent, szerzett nekik házakat. 22. Fáraó pedig megparancsolta egész népének, mondván: Minden fiút, aki születik, a folyamba vessetek és minden leányt hagyjátok életben.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2017. szeptember 27., szerda
David Yonggi Cho - Legyél egészséges! 9.
Ézsaiás, az isteni gyógyítás evangéliuma
Ézsaiás Isten prófétája volt, aki Júda országában élt Kr. e. 750 és 695 között. Ézsaiás könyve az evangélium könyve az Ószövetségben, mert pontos próféciát ad az Úr Jézus kereszthaláláról, mintha csak az író látta volna a keresztre feszítést. E fejezet nagyon szemléletes módon mutatja be Jézus Krisztus megváltó halálát. Az Ésaiás 53-ban megjelenő néhány eredeti héber szó elemzésekor, megfogjuk látni, vajon a betegség is benne foglaltatik-e Jézus kereszten hozott megváltó munkájába.
1. Kholi: Betegség, szomorúság
A betegség héber szava e szakasz címe. A kholi betegséget, szomorúságot jelent az egész Ószövetségben. „És távoltart az Úr tetőled minden betegséget, és Égyiptomnak minden gonosz nyavalyáját, a melyeket ismersz; nem veti azokat te reád, hanem mind azokra, a kik gyűlölnek téged." (5Mózes 7,15) Mindazt a betegséget, és mindazt a csapást is, amelyek nincsenek megírva a törvénynek könyvében, reád rakja az Úr, míglen kipusztulsz. " (5Mózes 28,61)
A biblia számos más helyén találunk példákat e szó használatára (1Királyok 17,17 2Királyok 1,2 8,8 2Krónika 16,12 21,15). A kholi szót Ésaiás 53,3-4 angol változata „betegségnek”, vagy „szomorúságnak” fordítja (A Károlyi fordítás „betegséget” és „fájdalmat” említ.) Ennek megfelelően a harmadik versben ez áll „betegség ismerője”, a negyedik versben pedig „betegségeinket ő viselte”. Ez azt jelenti, hogy Jézus ismerte betegségeinket, és elhordozta azokat.
"Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint a ki elől orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele. Pedig betegségeinket Ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől." (Ésaiás 53,3-4)
2. Mákób: Szenvedés, kín, fájdalom
A Mákób a szenvedés, vagy kín héber szava: „Csak önmagáért fáj (Mákób) még a teste, és a lelke is önmagáért kesereg.” (Jób 14,22)
„Fájdalommal (Mákób) és bünteti az ő ágyasházában és csontjainak szüntelen való háborgásával.“ (Jób 33,19)
Ezt a szót Károli „fájdalomnak” fordítja (Ézsaiás 53,3-4). A Mákób héber szó leírja a betegség kínjából támadó fájdalmat. Az eredeti nyelv ismeretében Ésaiás 53,3-4-et így is olvashatjuk: pedig betegségeinket Ő viselte és (a betegség miatti fájdalmainkat hordozá).
Ez a vers szó szerint azt jelenti, hogy az Úr Jézus az érdekünkben magára vette minden betegségünket, és elszenvedte a betegségből eredő valamennyi kínt, agóniát, és szomorúságot. Az a tény, amiről az eredeti héber szöveg bizonyságot tesz, megakadályozza azt, hogy más módon, akár szellemi vagy jelképes értelemben magyarázzuk ezt a verset. Ráadásul van egy abszolút bizonyítékunk is ami vitathatatlanná teszi a vers jelentését. A Szent Szellem e vers idézésére ihlette Mátét az evangéliumában. "Az est beálltával pedig vivének hozzá sok ördöngőst, és egy szóval kiűzé a tisztátalan szellemeket, és meggyógyít vala minden beteget; Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás próféta mondott, így szólván: ő vette el a mi erőtlenségünket, és Ő hordozta a mi betegségünket." (Máté 8,16-17)
Ez utóbbi rész Ézsaiás 53,4-ből való a Szent Szellem magyarázatával. Ebben a szakaszban a Szent Szellem világosan megmutatja azt, hogy az isteni gyógyítás a kereszten hozott megváltás elengedhetetlen része. Tehát senki nem támadhatja meg azt az igazságot, hogy Jézus megváltott minket a betegségtől és a fájdalomtól, s ezek benne vannak a megváltás művében.
Ézsaiás Isten prófétája volt, aki Júda országában élt Kr. e. 750 és 695 között. Ézsaiás könyve az evangélium könyve az Ószövetségben, mert pontos próféciát ad az Úr Jézus kereszthaláláról, mintha csak az író látta volna a keresztre feszítést. E fejezet nagyon szemléletes módon mutatja be Jézus Krisztus megváltó halálát. Az Ésaiás 53-ban megjelenő néhány eredeti héber szó elemzésekor, megfogjuk látni, vajon a betegség is benne foglaltatik-e Jézus kereszten hozott megváltó munkájába.
1. Kholi: Betegség, szomorúság
A betegség héber szava e szakasz címe. A kholi betegséget, szomorúságot jelent az egész Ószövetségben. „És távoltart az Úr tetőled minden betegséget, és Égyiptomnak minden gonosz nyavalyáját, a melyeket ismersz; nem veti azokat te reád, hanem mind azokra, a kik gyűlölnek téged." (5Mózes 7,15) Mindazt a betegséget, és mindazt a csapást is, amelyek nincsenek megírva a törvénynek könyvében, reád rakja az Úr, míglen kipusztulsz. " (5Mózes 28,61)
A biblia számos más helyén találunk példákat e szó használatára (1Királyok 17,17 2Királyok 1,2 8,8 2Krónika 16,12 21,15). A kholi szót Ésaiás 53,3-4 angol változata „betegségnek”, vagy „szomorúságnak” fordítja (A Károlyi fordítás „betegséget” és „fájdalmat” említ.) Ennek megfelelően a harmadik versben ez áll „betegség ismerője”, a negyedik versben pedig „betegségeinket ő viselte”. Ez azt jelenti, hogy Jézus ismerte betegségeinket, és elhordozta azokat.
"Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint a ki elől orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele. Pedig betegségeinket Ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől." (Ésaiás 53,3-4)
2. Mákób: Szenvedés, kín, fájdalom
A Mákób a szenvedés, vagy kín héber szava: „Csak önmagáért fáj (Mákób) még a teste, és a lelke is önmagáért kesereg.” (Jób 14,22)
„Fájdalommal (Mákób) és bünteti az ő ágyasházában és csontjainak szüntelen való háborgásával.“ (Jób 33,19)
Ezt a szót Károli „fájdalomnak” fordítja (Ézsaiás 53,3-4). A Mákób héber szó leírja a betegség kínjából támadó fájdalmat. Az eredeti nyelv ismeretében Ésaiás 53,3-4-et így is olvashatjuk: pedig betegségeinket Ő viselte és (a betegség miatti fájdalmainkat hordozá).
Ez a vers szó szerint azt jelenti, hogy az Úr Jézus az érdekünkben magára vette minden betegségünket, és elszenvedte a betegségből eredő valamennyi kínt, agóniát, és szomorúságot. Az a tény, amiről az eredeti héber szöveg bizonyságot tesz, megakadályozza azt, hogy más módon, akár szellemi vagy jelképes értelemben magyarázzuk ezt a verset. Ráadásul van egy abszolút bizonyítékunk is ami vitathatatlanná teszi a vers jelentését. A Szent Szellem e vers idézésére ihlette Mátét az evangéliumában. "Az est beálltával pedig vivének hozzá sok ördöngőst, és egy szóval kiűzé a tisztátalan szellemeket, és meggyógyít vala minden beteget; Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás próféta mondott, így szólván: ő vette el a mi erőtlenségünket, és Ő hordozta a mi betegségünket." (Máté 8,16-17)
Ez utóbbi rész Ézsaiás 53,4-ből való a Szent Szellem magyarázatával. Ebben a szakaszban a Szent Szellem világosan megmutatja azt, hogy az isteni gyógyítás a kereszten hozott megváltás elengedhetetlen része. Tehát senki nem támadhatja meg azt az igazságot, hogy Jézus megváltott minket a betegségtől és a fájdalomtól, s ezek benne vannak a megváltás művében.
Megjelent! Joyce Meyer - Engedd ki a gőzt!
MINDIG IS LESZNEK AZ ÉLETÜNKBEN STRESSZES HELYZETEK, AMELYEKKEL SZEMBE KELL NÉZNÜNK, de Isten segítségével megtaláljuk a módját, hogyan győzzük le a stresszt, és megtanuljuk azt az örömteli, bővölködő életet élni, amelyért Jézus az életét adta. Készen állsz? Azt hiszem, Isten valami jót tartogat számodra. Ebben a könyvben megosztok veled a saját életemben és másokéban történt eseményeket. Beszélünk majd Isten ígéreteiről és utasításairól. Ellátlak néhány hasznos gyakorlati tanáccsal is. És mindezeken keresztül, minden egyes fejezetben, minden egyes oldalon azért imádkozom majd, lásd meg, nem kell, hogy lenyomjon a stressz – a stressz olyan dolog, amit legyőzhetsz!
Mózes első könyve 50.
1. És ráborult József az ő atyja arcára és sírt rajta és megcsókolta őt. 2. És megparancsolta József az ő szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be atyját; és az orvosok bebalzsamozták Izraelt. 3. És betelt számára negyven nap, mert így telnek be a bebalzsamozás napjai, és megsiratták őt az egyiptomiak hetven napig. 4. Midőn elmúltak megsiratásának napjai, akkor szólt József Fáraó házához, mondván: Ha ugyan kegyet találtam szemeitekben, szóljatok, kérlek, Fáraó fülei hallatára, mondván: 5. Atyám megesketett engem, mondván: Íme, én meghalok; síromba, melyet ástam magamnak Kánaán országában, oda temess el engem! Most tehát hadd menjek el, hogy eltemessem atyámat és azután visszatérek. 6. És mondta Fáraó: Menj föl és temesd el atyádat, amint megesketett téged.
7. És fölment József; hogy eltemesse az ő atyját; fölmentek vele Fáraó összes szolgái, házának vénei és Egyiptom országának összes vénei; 8. meg József egész háza, testvérei és atyjának háza; csak gyermekeiket, juhaikat és marhájukat hagyták Gósen földjén. 9. És fölmentek vele szekerek is, lovasok is és a tábor igen nagy volt. 10. Elérkeztek Óted szérűjéig, mely a Jordánon túl van és ott gyászoltak igen nagy és súlyos gyászolással; és tartott atyjáért hét napi gyászt.11. Midőn látta az ország lakója, a Kánaáni; a gyászt Ótod szérűjében, mondta: Súlyos gyász ez Egyiptomnak; azért nevezték el Óvél-Micrájim (Egyiptom gyásza), mely a Jordánoh túl van. 12. És fiai úgy cselekedtek vele, amint megparancsolta nekik. 13. És elvitték őt fiai Kánaán országába és eltemették őt a Máchpéla mezejének barlangjába, amelyet megvett Ábrahám mezőstül sírnak való birtokul Efróntól, a chittitől; Mámré előtt. 14. József pedig visszatért Egyiptomba, ő és testvérei, meg mind, akik fölmentek vele hogy eltemessék atyját, miután eltemette az atyját.
15. Midőn láttak József testvérei, hogy atyjuk meghalt; mondták: Hátha gyűlölni fog bennünket József és visszafizeti nekünk mindama rosszat, mit elkövettünk vele. 16. Azért üzentek Józsefnek, mondván: Atyád meghagyta halála előtt, mondván: 17. Így szóljatok Józsefhez: Ó bocsásd meg, kérlek, a te testvéreid hűtlenségét és vétküket, mert rosszat követtek; el veled! Azért most, bocsásd meg, kérünk, hűtlenséget a te atyáid Istene szolgáinak! József pedig sírt, midőn szóltak hozzá. 18. El is mentek testvérei és leborultak előtte és mondták: Itt vagyunk szolgáidul. 19. De József mondta nekik: Ne féljetek, mert vajon Isten helyében vagyok-e én? 20. Ti ugyan, rosszat gondoltatok ellenem de Isten jóra gondolta, hogy tegyen, mint ezen a napon, életben tartván sok népet. 21. Most tehát ne féljetek, én eltartalak benneteket és gyermekeiteket; megvigasztalta őket és szívükre beszélt.
22. És lakott József Egyiptomban, ő és atyja háza; és élt József száztíz évig. 23. És látott József Efráimtól harmadíziglen való utódokat; Móchir, Menassé fiának fiai is József térdein születtek. 24.És mondta József az ő testvéreinek: Én meghalok; Isten pedig majd gondol rátok és fölvisz benneteket ebből az országból amaz országba, melyről megesküdött Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak. 25. És megeskette József Izrael fiait, mondván: Isten gondol majd rátok és akkor vigyétek föl innen csontjaimat. 26. És meghalt József száztíz éves korában; bebalzsamozták őt és koporsóba tették Egyiptomban.
15. Midőn láttak József testvérei, hogy atyjuk meghalt; mondták: Hátha gyűlölni fog bennünket József és visszafizeti nekünk mindama rosszat, mit elkövettünk vele. 16. Azért üzentek Józsefnek, mondván: Atyád meghagyta halála előtt, mondván: 17. Így szóljatok Józsefhez: Ó bocsásd meg, kérlek, a te testvéreid hűtlenségét és vétküket, mert rosszat követtek; el veled! Azért most, bocsásd meg, kérünk, hűtlenséget a te atyáid Istene szolgáinak! József pedig sírt, midőn szóltak hozzá. 18. El is mentek testvérei és leborultak előtte és mondták: Itt vagyunk szolgáidul. 19. De József mondta nekik: Ne féljetek, mert vajon Isten helyében vagyok-e én? 20. Ti ugyan, rosszat gondoltatok ellenem de Isten jóra gondolta, hogy tegyen, mint ezen a napon, életben tartván sok népet. 21. Most tehát ne féljetek, én eltartalak benneteket és gyermekeiteket; megvigasztalta őket és szívükre beszélt.
22. És lakott József Egyiptomban, ő és atyja háza; és élt József száztíz évig. 23. És látott József Efráimtól harmadíziglen való utódokat; Móchir, Menassé fiának fiai is József térdein születtek. 24.És mondta József az ő testvéreinek: Én meghalok; Isten pedig majd gondol rátok és fölvisz benneteket ebből az országból amaz országba, melyről megesküdött Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak. 25. És megeskette József Izrael fiait, mondván: Isten gondol majd rátok és akkor vigyétek föl innen csontjaimat. 26. És meghalt József száztíz éves korában; bebalzsamozták őt és koporsóba tették Egyiptomban.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2017. szeptember 26., kedd
Hack Péter - Légy bátor és igen erős!
2017. SZEPTEMBER 24.
HACK PÉTER PRÉDIKÁCIÓJÁNAK RÖVID ÖSSZEFOGLALÓJA:
Józsué könyve arról szól, hogyan foglalta el Izrael népe négyszáz évnyi fogság után az Ígéret Földjét. Isten megígérte nekik, hogy ahová lép a lábuk, az a föld az övék lesz.
AZ EMBERT ARRA TEREMTETTE ISTEN, HOGY MINT AZ Ő KÉPMÁSA, URALMAT GYAKOROLJON A FÖLDÖN.
Izrael fiai generációkon át rabságban éltek; a rabság volt az alapvető életérzésük. Ennek az állapotnak a folyamatos kiszolgáltatottság a jellemzője. Mások döntöttek helyettük. Egyiptomban nem volt értéke a rabszolga életének. Ebben az állapotban látogatta meg őket Isten. Neki sem volt könnyű meggyőzni őket, hogy érdemes Őt követni. Tíz csapással mutatta meg hatalmát, majd azt is megtapasztalhatták, hogy szétnyitotta a Veres-tengert, utána inni adott nekik a kősziklából, és őrizte őket negyven éven át.
A fogságból szabadult nép első generációja e tapasztalatok ellenére sem tudott bejutni az Ígéret Földjére. A sikeres honfoglaláshoz legfontosabb jellemző a bátorság és erő lett volna. Tiltás is volt: ne félj!
A sorsunkat meghatározó üzeneteket tartalmaz a Biblia. Azok a történések vannak csak megírva, amelyek a te üdvösséged szempontjából fontosak. Józsué könyve arra tanít, hogy hogyan történik Isten megígért javainak birtokba vétele.
Keresztelő János azt hirdette, hogy „térjetek meg, mert elközelített Isten Országa”. Mi is ezt hirdetjük, de úgy, mint ami itt van már közöttünk. Vissza kell térni Isten Igéjéhez. Jézus azt mondta, hogy tanítsuk az embereket arra, amit Ő tanított, és akkor „…íme én veletek leszek minden napon e világkorszak végezetéig”.
A huszadik században az egyház visszatért a bibliai igazságokhoz. Jelek és csodák által tett Isten bizonyságot az Igéje mellett. Az emberek komoly megkötözöttségekből szabadultak meg, betegségekből gyógyultak meg Isten kegyelme által.
NEM IGAZ, HOGY LEJÁRT VOLNA A CSODAKORSZAK. AZ IGAZ CSAK, HOGY AZ EMBEREK NEM KÉPESEK EGYÜTTMŰKÖDNI ISTENNEL, AMINEK FŐ AKADÁLYA A SZÍVBŐL VALÓ MEGTÉRÉS HIÁNYA.
Ez hozza be a szívekbe a félelmet és rettegést. Az Ige pedig sokszor int arra, hogy ne féljünk.
Akinek van még félelem a szívében, annak bizonyos területen még meg kell térnie. Az Isten Országának hirdetése csak tényeken keresztül lehetséges, nem érzések által. Istenről való bizonyságtevéseknek nem érzésekről, gondolatokról kell szólniuk, hanem tapasztalatokról. Akinek nem győzelmekkel teli az élete, annak nem hiteles a bizonyságtevése.
Van úgy, hogy az embereket még a hiteles bizonyságok sem győzik meg. Az egyik példa az evangéliumban az, amikor Jézus a vakon született embert meggyógyította Jeruzsálemben. Jézus sarat kent a szemére, és elküldte a Siloám tavához – oda egy meredek úton lehetett lejutni a Templomtól. Sokan látták, hogy saras szemmel megy le a vak megmosakodni. Ahelyett, hogy örültek volna, hogy meggyógyult, megbotránkozás követte ezt a csodát, mert szombaton történt. Pedig a megnyílt szemű ember hiteles bizonyságot tett:
“Ha bűnös-é, nem tudom: egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok.” (János evangéliuma 9:25)
Ilyen tényszerűen kell beszélni azokról, amiket Isten cselekedett az életedben. Lesznek, akik erre megtérnek, és olyanok is, akik nem.
Amikor tesz valamit Isten, rögtön ellenkezést fog produkálni az ördög. Arra hivatkozva például, hogy szombaton Isten úgysem cselekszik csodát. Jézus viszont azt mondta: szabad szombaton jót cselekedni. Számítani kell arra, hogy áldás után próba jön, de Jakab apostol szerint azt teljes örömnek kell tartanunk, mert aki kitart, az veszi el az élet koronáját. Ehhez kell a bátorság és az erő.
AMIKOR ISTEN ÁTVISZ A FOGSÁGBÓL A SZABADSÁGBA, AKKOR AZ ÍGÉRETEK ÁTVÉTELE NEM MEGY KÜZDELEM NÉLKÜL. AZÉRT VAN EZ, MERT ISTEN ORSZÁGA NEM SEMLEGES TERÜLETRE JÖTT EL, HANEM A SÁTÁN KIRÁLYSÁGÁBÓL HÓDÍT VISSZA TERÜLETEKET.
A Biblia azt kéri tőlünk, hogy legyünk Isten Országának követei, harcosai, akik visszafoglalják a bitorolt területeket az ördögtől. Isten rajtunk keresztül akarja megjeleníteni az Ő Országát a világ számára, és demonstrálni azt, hogy van alternatíva. A bizonyságok éppen azt mutatják be, hogy lehet szabadon, bűn nélkül élni; lehet nemet mondani az e világ fejedelmének. Ennek az lesz az eredménye, hogy Isten Országának áldásai áradnak rá az életedre. A hívő bukása viszont az ellenség győzelmét jelenti. Ezért van nagy felelősségünk nekünk. Tudjad, hogy Isten folyamatosan figyel téged, és még valaki figyel: ez a sátán. Utóbbi arra törekszik, hogy félelmet gerjesszen benned, azt sulykolva, hogy Isten elhagyott téged. Bukás, rossz döntés után sokszor azt kérdezi magától az ember: „hogy lehettem ilyen ostoba?” Azért, mert nem isteni bölcsesség vezetett.
Dávid arra buzdította fiát, Salamont, hogy legyen bátor és erős, építse fel az Úr házát, maradjon meg hitben, és támaszkodjon azokra a bölcsekre, akik azért vannak mellette, hogy segítsék.
A bátorságban való megmaradáshoz nagyon fontos a közösség. Az ördög el akar tántorítani az Egyháztól. Az a célja, hogy sértődjél meg, mert megbántottak, mégpedig éppen azok, akiket az Úr azért rendelt, hogy melletted legyenek és segítsenek téged. Izolálni akar, hogy elbátortalanodjál.
BÁTORNAK MARADNI ÚGY LEHET, HOGY RAGASZKODSZ ISTEN IGÉJÉHEZ, ÉS MEGBECSÜLÖD, ELFOGADOD AZOKAT A SZEMÉLYEKET, AKIK VITATHATATLANUL ISTENTŐL VANNAK.
Akkor következhetnek be a látványos csodák, fordulatok, ha Isten népe felbátorodik. Mitől félhet valaki? Az első és legnagyobb ok a félelemre a halál. A hitetlenek félnek ettől, de az Ige megmutatja, hogy Isten az ember legnagyobb ellenségét is legyőzte. Szívből megtért Ezékiás király, ezzel távozott el tőle a halál. Istennek van hatalma életet adni, és életet elvenni. A király alázatosan emlékeztette Istent, hogy Őt szolgálta, és folytatni szeretné ezt. Isten pedig a szívből jövő imát meghallgatta.
“Menj el, és mondd Ezékiásnak: így szól az Úr, Dávidnak, atyádnak Istene: Hallottam imádságodat, láttam könnyeidet, ímé, még napjaidhoz tizenöt esztendőt adok.” (Ésaiás próféta könyve 38:5)
Jézus Krisztus meghalt azért, hogy nekünk ne kelljen meghalnunk. Ez volt az Ő küldetésének fő célja. Keresztények földi élete is véget érhet, de szellemük és lelkük nem a pokolba jut, hanem a Mennybe. Klinikai halál állapotából visszajöttek közül többen arról számoltak be, hogy nem örültek ugyan annak, hogy visszaimádkozták őket a földi életbe, de erre gyakran a környezetükben élők miatt volt szükség.
A félelem és az aggodalom behozza az ember életébe azt, amitől ő retteg. A rettegés negatív hitet szabadít fel, amely erősebbnek gondolja a veszélyt Istennél. Jóbot sok csapás érte, amiknek következtében mindent elvesztett. A veszteség alapja a félelem volt. A félelem a rettegett dolgok valósága; nem szabadon gyakorolható érzelem. Aki hisz, az nem fut, nem menekül, nem retteg.
AKI HISZ, AZ NEM RETTEG, ÉS NEM FUTAMODIK MEG.
Akkor jönnek a csodák, amikor az emberek megszabadulnak a félelemtől. Tudnunk kell minden körülmények között, hogy az Úr velünk van, és erősebb minden más személynél, körülménynél.
Az anyagi problémáktól való félelem is gyakori. Hitetlen emberek számára reális problémák ezek, de Jézus azt mondja, hogy ne aggodalmaskodjál semmi miatt. Kicsiny hitűeknek nevezte az aggodalmaskodókat. Isten ígérete az, hogy hogy minden megadatik azoknak, akik félelem nélkül, az Úrban bízva keresik Isten Országát.
Természetes szinten van oka az embereknek arra, hogy féljenek. Az utolsó időkben az Egyház és a világ nagyon más pályán fog futni. Sose legyünk olyanok, mint Lót felesége, aki visszanézett az Isten ítélete miatt elpusztuló világra!
A félelem és a bizonytalanság gátolja a bizonyságtevést. Bátorságban és hitben kell járnunk, a reménylett dolgok valóságát megragadva. Isten beszédében sose kételkedjünk. „Mi van, ha mégsem gyógyulok meg?” „Mi van, ha megszégyenülök?” Amíg az emberben félelem van, addig a vesztes oldalon áll, és minden egyes küzdelemben el fog bukni.
Dávid 27. zsoltárát olvasva látjuk, hogy a félelem nélküli állapot nem jelenti azt, hogy nem lesz ellenség, hanem hogy lehet akkor is félelem nélkül lenni. Ezt a zsoltárt fegyverként tudjuk használni a félelemmel szemben.
Isten szeretete kiszorítja a kétséget és a félelmet a szívből. Amikor az ember bemegy Isten népe közé, akkor vehet erőt és kijelentést, valamint lehetőséget kap, hogy megtapasztalja Isten szeretetét.
A TELJES SZERETET KIŰZI A FÉLELMET.
A félelem kiszorítására két lehetőségünk van: megtartani Isten Beszédét, és szeretni felebarátainkat. Hálaadással jöjjünk mindig a közösségbe, és ne gondokkal! Jó dolog gyülekezeten belül egymásnak bizonyságot tenni, és ebből bátorságot meríteni. Így szabadul fel a hitünk.
ELHANGZOTT IGÉK:
Józsué könyve 1:1-9
Jakab apostol levele 1:2-8 és 12
Máté evangéliuma 10:28-33, 6:25-34
Zsoltárok könyve 27:1-14, 37:25
János apostol I. levele 4:16-21
Jób könyve 3:25
Királyok II. könyve 20:1-5
Ésaiás próféta könyve 35:3-8
Krónikák I. könyve 22:11-13, 28:20-21
Hrabovszki György jegyzete
HACK PÉTER PRÉDIKÁCIÓJÁNAK RÖVID ÖSSZEFOGLALÓJA:
Józsué könyve arról szól, hogyan foglalta el Izrael népe négyszáz évnyi fogság után az Ígéret Földjét. Isten megígérte nekik, hogy ahová lép a lábuk, az a föld az övék lesz.
AZ EMBERT ARRA TEREMTETTE ISTEN, HOGY MINT AZ Ő KÉPMÁSA, URALMAT GYAKOROLJON A FÖLDÖN.
Izrael fiai generációkon át rabságban éltek; a rabság volt az alapvető életérzésük. Ennek az állapotnak a folyamatos kiszolgáltatottság a jellemzője. Mások döntöttek helyettük. Egyiptomban nem volt értéke a rabszolga életének. Ebben az állapotban látogatta meg őket Isten. Neki sem volt könnyű meggyőzni őket, hogy érdemes Őt követni. Tíz csapással mutatta meg hatalmát, majd azt is megtapasztalhatták, hogy szétnyitotta a Veres-tengert, utána inni adott nekik a kősziklából, és őrizte őket negyven éven át.
A fogságból szabadult nép első generációja e tapasztalatok ellenére sem tudott bejutni az Ígéret Földjére. A sikeres honfoglaláshoz legfontosabb jellemző a bátorság és erő lett volna. Tiltás is volt: ne félj!
A sorsunkat meghatározó üzeneteket tartalmaz a Biblia. Azok a történések vannak csak megírva, amelyek a te üdvösséged szempontjából fontosak. Józsué könyve arra tanít, hogy hogyan történik Isten megígért javainak birtokba vétele.
Keresztelő János azt hirdette, hogy „térjetek meg, mert elközelített Isten Országa”. Mi is ezt hirdetjük, de úgy, mint ami itt van már közöttünk. Vissza kell térni Isten Igéjéhez. Jézus azt mondta, hogy tanítsuk az embereket arra, amit Ő tanított, és akkor „…íme én veletek leszek minden napon e világkorszak végezetéig”.
A huszadik században az egyház visszatért a bibliai igazságokhoz. Jelek és csodák által tett Isten bizonyságot az Igéje mellett. Az emberek komoly megkötözöttségekből szabadultak meg, betegségekből gyógyultak meg Isten kegyelme által.
NEM IGAZ, HOGY LEJÁRT VOLNA A CSODAKORSZAK. AZ IGAZ CSAK, HOGY AZ EMBEREK NEM KÉPESEK EGYÜTTMŰKÖDNI ISTENNEL, AMINEK FŐ AKADÁLYA A SZÍVBŐL VALÓ MEGTÉRÉS HIÁNYA.
Ez hozza be a szívekbe a félelmet és rettegést. Az Ige pedig sokszor int arra, hogy ne féljünk.
Akinek van még félelem a szívében, annak bizonyos területen még meg kell térnie. Az Isten Országának hirdetése csak tényeken keresztül lehetséges, nem érzések által. Istenről való bizonyságtevéseknek nem érzésekről, gondolatokról kell szólniuk, hanem tapasztalatokról. Akinek nem győzelmekkel teli az élete, annak nem hiteles a bizonyságtevése.
Van úgy, hogy az embereket még a hiteles bizonyságok sem győzik meg. Az egyik példa az evangéliumban az, amikor Jézus a vakon született embert meggyógyította Jeruzsálemben. Jézus sarat kent a szemére, és elküldte a Siloám tavához – oda egy meredek úton lehetett lejutni a Templomtól. Sokan látták, hogy saras szemmel megy le a vak megmosakodni. Ahelyett, hogy örültek volna, hogy meggyógyult, megbotránkozás követte ezt a csodát, mert szombaton történt. Pedig a megnyílt szemű ember hiteles bizonyságot tett:
“Ha bűnös-é, nem tudom: egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok.” (János evangéliuma 9:25)
Ilyen tényszerűen kell beszélni azokról, amiket Isten cselekedett az életedben. Lesznek, akik erre megtérnek, és olyanok is, akik nem.
Amikor tesz valamit Isten, rögtön ellenkezést fog produkálni az ördög. Arra hivatkozva például, hogy szombaton Isten úgysem cselekszik csodát. Jézus viszont azt mondta: szabad szombaton jót cselekedni. Számítani kell arra, hogy áldás után próba jön, de Jakab apostol szerint azt teljes örömnek kell tartanunk, mert aki kitart, az veszi el az élet koronáját. Ehhez kell a bátorság és az erő.
AMIKOR ISTEN ÁTVISZ A FOGSÁGBÓL A SZABADSÁGBA, AKKOR AZ ÍGÉRETEK ÁTVÉTELE NEM MEGY KÜZDELEM NÉLKÜL. AZÉRT VAN EZ, MERT ISTEN ORSZÁGA NEM SEMLEGES TERÜLETRE JÖTT EL, HANEM A SÁTÁN KIRÁLYSÁGÁBÓL HÓDÍT VISSZA TERÜLETEKET.
A Biblia azt kéri tőlünk, hogy legyünk Isten Országának követei, harcosai, akik visszafoglalják a bitorolt területeket az ördögtől. Isten rajtunk keresztül akarja megjeleníteni az Ő Országát a világ számára, és demonstrálni azt, hogy van alternatíva. A bizonyságok éppen azt mutatják be, hogy lehet szabadon, bűn nélkül élni; lehet nemet mondani az e világ fejedelmének. Ennek az lesz az eredménye, hogy Isten Országának áldásai áradnak rá az életedre. A hívő bukása viszont az ellenség győzelmét jelenti. Ezért van nagy felelősségünk nekünk. Tudjad, hogy Isten folyamatosan figyel téged, és még valaki figyel: ez a sátán. Utóbbi arra törekszik, hogy félelmet gerjesszen benned, azt sulykolva, hogy Isten elhagyott téged. Bukás, rossz döntés után sokszor azt kérdezi magától az ember: „hogy lehettem ilyen ostoba?” Azért, mert nem isteni bölcsesség vezetett.
Dávid arra buzdította fiát, Salamont, hogy legyen bátor és erős, építse fel az Úr házát, maradjon meg hitben, és támaszkodjon azokra a bölcsekre, akik azért vannak mellette, hogy segítsék.
A bátorságban való megmaradáshoz nagyon fontos a közösség. Az ördög el akar tántorítani az Egyháztól. Az a célja, hogy sértődjél meg, mert megbántottak, mégpedig éppen azok, akiket az Úr azért rendelt, hogy melletted legyenek és segítsenek téged. Izolálni akar, hogy elbátortalanodjál.
BÁTORNAK MARADNI ÚGY LEHET, HOGY RAGASZKODSZ ISTEN IGÉJÉHEZ, ÉS MEGBECSÜLÖD, ELFOGADOD AZOKAT A SZEMÉLYEKET, AKIK VITATHATATLANUL ISTENTŐL VANNAK.
Akkor következhetnek be a látványos csodák, fordulatok, ha Isten népe felbátorodik. Mitől félhet valaki? Az első és legnagyobb ok a félelemre a halál. A hitetlenek félnek ettől, de az Ige megmutatja, hogy Isten az ember legnagyobb ellenségét is legyőzte. Szívből megtért Ezékiás király, ezzel távozott el tőle a halál. Istennek van hatalma életet adni, és életet elvenni. A király alázatosan emlékeztette Istent, hogy Őt szolgálta, és folytatni szeretné ezt. Isten pedig a szívből jövő imát meghallgatta.
“Menj el, és mondd Ezékiásnak: így szól az Úr, Dávidnak, atyádnak Istene: Hallottam imádságodat, láttam könnyeidet, ímé, még napjaidhoz tizenöt esztendőt adok.” (Ésaiás próféta könyve 38:5)
Jézus Krisztus meghalt azért, hogy nekünk ne kelljen meghalnunk. Ez volt az Ő küldetésének fő célja. Keresztények földi élete is véget érhet, de szellemük és lelkük nem a pokolba jut, hanem a Mennybe. Klinikai halál állapotából visszajöttek közül többen arról számoltak be, hogy nem örültek ugyan annak, hogy visszaimádkozták őket a földi életbe, de erre gyakran a környezetükben élők miatt volt szükség.
A félelem és az aggodalom behozza az ember életébe azt, amitől ő retteg. A rettegés negatív hitet szabadít fel, amely erősebbnek gondolja a veszélyt Istennél. Jóbot sok csapás érte, amiknek következtében mindent elvesztett. A veszteség alapja a félelem volt. A félelem a rettegett dolgok valósága; nem szabadon gyakorolható érzelem. Aki hisz, az nem fut, nem menekül, nem retteg.
AKI HISZ, AZ NEM RETTEG, ÉS NEM FUTAMODIK MEG.
Akkor jönnek a csodák, amikor az emberek megszabadulnak a félelemtől. Tudnunk kell minden körülmények között, hogy az Úr velünk van, és erősebb minden más személynél, körülménynél.
Az anyagi problémáktól való félelem is gyakori. Hitetlen emberek számára reális problémák ezek, de Jézus azt mondja, hogy ne aggodalmaskodjál semmi miatt. Kicsiny hitűeknek nevezte az aggodalmaskodókat. Isten ígérete az, hogy hogy minden megadatik azoknak, akik félelem nélkül, az Úrban bízva keresik Isten Országát.
Természetes szinten van oka az embereknek arra, hogy féljenek. Az utolsó időkben az Egyház és a világ nagyon más pályán fog futni. Sose legyünk olyanok, mint Lót felesége, aki visszanézett az Isten ítélete miatt elpusztuló világra!
A félelem és a bizonytalanság gátolja a bizonyságtevést. Bátorságban és hitben kell járnunk, a reménylett dolgok valóságát megragadva. Isten beszédében sose kételkedjünk. „Mi van, ha mégsem gyógyulok meg?” „Mi van, ha megszégyenülök?” Amíg az emberben félelem van, addig a vesztes oldalon áll, és minden egyes küzdelemben el fog bukni.
Dávid 27. zsoltárát olvasva látjuk, hogy a félelem nélküli állapot nem jelenti azt, hogy nem lesz ellenség, hanem hogy lehet akkor is félelem nélkül lenni. Ezt a zsoltárt fegyverként tudjuk használni a félelemmel szemben.
Isten szeretete kiszorítja a kétséget és a félelmet a szívből. Amikor az ember bemegy Isten népe közé, akkor vehet erőt és kijelentést, valamint lehetőséget kap, hogy megtapasztalja Isten szeretetét.
A TELJES SZERETET KIŰZI A FÉLELMET.
A félelem kiszorítására két lehetőségünk van: megtartani Isten Beszédét, és szeretni felebarátainkat. Hálaadással jöjjünk mindig a közösségbe, és ne gondokkal! Jó dolog gyülekezeten belül egymásnak bizonyságot tenni, és ebből bátorságot meríteni. Így szabadul fel a hitünk.
ELHANGZOTT IGÉK:
Józsué könyve 1:1-9
Jakab apostol levele 1:2-8 és 12
Máté evangéliuma 10:28-33, 6:25-34
Zsoltárok könyve 27:1-14, 37:25
János apostol I. levele 4:16-21
Jób könyve 3:25
Királyok II. könyve 20:1-5
Ésaiás próféta könyve 35:3-8
Krónikák I. könyve 22:11-13, 28:20-21
Hrabovszki György jegyzete
Mózes első könyve 49.
1. És szólította Jákob az ő fiait és mondta: Gyűljetek egybe, hadd adom tudtotokra, mi ér benneteket a késő jövőben. 2. Gyülekezzetek és halljátok Jákob fiai, hallgassatok Izraelre, a ti atyátokra.
Reubén
3. Rúbén, elsőszülöttem vagy te, erőm és tehetségem zsengéje, első méltóságra, első hatalomra!4. De túláradtál, mint a víz, ne légy első, mert fölszálltál atyád fekvőhelyére, akkor szentségtörő voltál bizony ágyamra szállt föl.
Simeón és Lévi
5. Simon és Lévi testvérek, erőszakosság eszközei az ő fegyvereik. 6. Tanácsukba ne jusson lelkem, gyülekezetükkel ne egyesüljön becsületem; mert haragjukban embert öltek és önkényükben ökröt bénítottak. 7. Átkozott az ő haragjuk, mert hatalmas és fölgerjedésük, mert kegyetlen! Elosztom őket Jákobban és elszórom őket Izraelben.
Júda
8. Júda te, téged dicsőítenek testvéreid – kezed ellenségeid nyakán! Előtted leborulnak atyád fiai.9. Fiatal oroszlán Júda; zsákmánylásból jöttél fel fiam! Lehever, leterül, mint oroszlán és nőstény-oroszlán, ki kelti föl őt! 10. Nem távozik a jogar Júdából és a törvény pálca lábai közül, míg nem eljön Silóba és az övé a népek hódolata. 11. Odaköti a szőlőtőhöz csikaját, a venyigéhez szamarának vemhét; borban mossa öltözetét és szőlővérben ruháját. 12. Piros szemű a bortól, fehér fogú a tejtől.
Zebúlon
13. Zebúlun tengerek partján lakik, ő a hajók vénénél és oldala Cidónnál.
Jiszákár
14. Isszáchár csontos szamár, hever a cserények; között; 15. látta a nyugalmat, hogy jó és a földet, hogy kellemes, vállát hajtotta a teherhordásra és lett adófizető szolgává.
Dán
16. Dán ítél majd népe fölött, mint bármelyike Izrael törzseinek. 17. Dán kígyó lesz az úton, vipera az ösvényen, megmarja a ló sarkát, hogy hátrabukik lovasa. 18. Segítségedet remélem; Örökkévaló.
Gád
19. Gád csapat csődül ellene, de ő sarkába csap.
Ásér
20. Asérnek kövér a kenyere és ő ad királyi csemegéket.
Naftáli
21. Náftáli szabadjára eresztett szarvasünő; ő ad szép szózatokat.
József
22. Termő sarjadék József, termő sarjadék a forrás mellett; sarjai felkúsztak a falra. 23. Azért keserítették, lövöldözték és gyűlölték a nyilasok, 24. de megmaradt mereven az íjja, megizmosodtak kezeinek karjai, Jákob hatalmasának kezétől, onnan, Izrael pásztorától, szirtjétől;25. atyád Istenétől, aki megsegít téged, a Mindenhatótól, aki megáld téged, az egek áldásával felülről, a mélység áldásával, mely alant honol, az emlők és az anyaméh áldásával.
26. Atyád áldásai meghaladták az én szüleim áldásait, egész az örök halmok határáig, szálljanak József fejére, feje tetejére testvérei koszorúzottjának.
Benjámin
27. Benjámin farkas, mely széjjelszaggat; reggel fölemészti a ragadmányt és este oszt zsákmányt.
28. Mindezek Izrael törzsei, tizenkettő és ez az, amit szólt hozzájuk atyjuk, midőn megáldotta őket; mindegyiket a maga áldása szerint áldotta meg. 29. És megparancsolta nekik és mondta nekik: Én eltakaríttatom népemhez, temessetek el engem atyáim mellé a barlangba, mely Efrónnak, a chittinek mezejében van; 30. a barlangba, – mely Máchpéla mezejében, mely Mámré előtt van Kánaán országában – a melyet megvett Ábrahám mezőstül Efróntól, a chittitől sírnak való birtokul. 31. Ott temették el Ábrahámot és Sárát, az ő feleségét, ott temették el Izsákot és Rebekát, az ő feleségét és oda temettem el Léát. 32. Megvett birtok a mező és a barlang, mely benne van, Chész fiaitól. 33. Midőn végzett Jákob azzal, hogy parancsot adjon fiainak, fölszedte lábait az ágyra; kimúlt és eltakaríttatott népéhez.
Reubén
3. Rúbén, elsőszülöttem vagy te, erőm és tehetségem zsengéje, első méltóságra, első hatalomra!4. De túláradtál, mint a víz, ne légy első, mert fölszálltál atyád fekvőhelyére, akkor szentségtörő voltál bizony ágyamra szállt föl.
Simeón és Lévi
5. Simon és Lévi testvérek, erőszakosság eszközei az ő fegyvereik. 6. Tanácsukba ne jusson lelkem, gyülekezetükkel ne egyesüljön becsületem; mert haragjukban embert öltek és önkényükben ökröt bénítottak. 7. Átkozott az ő haragjuk, mert hatalmas és fölgerjedésük, mert kegyetlen! Elosztom őket Jákobban és elszórom őket Izraelben.
Júda
8. Júda te, téged dicsőítenek testvéreid – kezed ellenségeid nyakán! Előtted leborulnak atyád fiai.9. Fiatal oroszlán Júda; zsákmánylásból jöttél fel fiam! Lehever, leterül, mint oroszlán és nőstény-oroszlán, ki kelti föl őt! 10. Nem távozik a jogar Júdából és a törvény pálca lábai közül, míg nem eljön Silóba és az övé a népek hódolata. 11. Odaköti a szőlőtőhöz csikaját, a venyigéhez szamarának vemhét; borban mossa öltözetét és szőlővérben ruháját. 12. Piros szemű a bortól, fehér fogú a tejtől.
Zebúlon
13. Zebúlun tengerek partján lakik, ő a hajók vénénél és oldala Cidónnál.
Jiszákár
14. Isszáchár csontos szamár, hever a cserények; között; 15. látta a nyugalmat, hogy jó és a földet, hogy kellemes, vállát hajtotta a teherhordásra és lett adófizető szolgává.
Dán
16. Dán ítél majd népe fölött, mint bármelyike Izrael törzseinek. 17. Dán kígyó lesz az úton, vipera az ösvényen, megmarja a ló sarkát, hogy hátrabukik lovasa. 18. Segítségedet remélem; Örökkévaló.
Gád
19. Gád csapat csődül ellene, de ő sarkába csap.
Ásér
20. Asérnek kövér a kenyere és ő ad királyi csemegéket.
Naftáli
21. Náftáli szabadjára eresztett szarvasünő; ő ad szép szózatokat.
József
22. Termő sarjadék József, termő sarjadék a forrás mellett; sarjai felkúsztak a falra. 23. Azért keserítették, lövöldözték és gyűlölték a nyilasok, 24. de megmaradt mereven az íjja, megizmosodtak kezeinek karjai, Jákob hatalmasának kezétől, onnan, Izrael pásztorától, szirtjétől;25. atyád Istenétől, aki megsegít téged, a Mindenhatótól, aki megáld téged, az egek áldásával felülről, a mélység áldásával, mely alant honol, az emlők és az anyaméh áldásával.
26. Atyád áldásai meghaladták az én szüleim áldásait, egész az örök halmok határáig, szálljanak József fejére, feje tetejére testvérei koszorúzottjának.
Benjámin
27. Benjámin farkas, mely széjjelszaggat; reggel fölemészti a ragadmányt és este oszt zsákmányt.
28. Mindezek Izrael törzsei, tizenkettő és ez az, amit szólt hozzájuk atyjuk, midőn megáldotta őket; mindegyiket a maga áldása szerint áldotta meg. 29. És megparancsolta nekik és mondta nekik: Én eltakaríttatom népemhez, temessetek el engem atyáim mellé a barlangba, mely Efrónnak, a chittinek mezejében van; 30. a barlangba, – mely Máchpéla mezejében, mely Mámré előtt van Kánaán országában – a melyet megvett Ábrahám mezőstül Efróntól, a chittitől sírnak való birtokul. 31. Ott temették el Ábrahámot és Sárát, az ő feleségét, ott temették el Izsákot és Rebekát, az ő feleségét és oda temettem el Léát. 32. Megvett birtok a mező és a barlang, mely benne van, Chész fiaitól. 33. Midőn végzett Jákob azzal, hogy parancsot adjon fiainak, fölszedte lábait az ágyra; kimúlt és eltakaríttatott népéhez.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2017. szeptember 25., hétfő
Németh Sándor - A nyelv hatalma 5.
A hamis testvért „vérszopó és álnok embernek" nevezi zsoltára végén Dávid, és azt állítja róla, hogy élete felét sem éri meg, mert Isten a veszedelem vermébe taszítja őt. Ez a megállapítás ugyan negatív, de nem szidalmazás vagy átkozódás, hanem a zsoltáros a Szent Szellem látását mondja ki az ellenségévé lett hamis barátokról. Ezenkívül még számos zsoltár foglalkozik a gonosz beszédek következményeivel. Csak néhányra szeretném most felhívni a figyelmet.
"De tőrt vetnek, akik életemre törnek, és akik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap. De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, aki nem nyitja föl a száját. És olyanná lettem, mint az, aki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás."
Zsoltárok könyve 38:13-15.
Az idézett szövegrész tanúsága szerint Dávidnak súlyos lelki traumát okoztak ellenségeinek hitvány beszédei és koholmányai. Ezek az ártalmas, mérgezett szavak, mondatok behatoltak az Úr fölkentjének lelkébe, és ott sérülést, súlyos megrázkódtatást okoztak, aminek következtében érzékszerveinek működésében, kommunikációs képességében rövidzárlat, zavar állt be. Ezek a negatív beszédek olyan gonosz szellemeket hordoztak, amelyek Dávidra voltak irányítva. Lelkiállapotában a hazugság szellemei okoztak negatív változást. Ha a gonosz beszédekkel szemben nincs megfelelő ellenállás, akkor azok az okkult praktikákhoz hasonló negatív változásokat is eredményezhetnek a sértett félben. A rontó beszédek által létrejött trauma lelki természetű süketséget, elnémulást és passzivitást okozott Dávidban.
"Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened? Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek."
Zsoltárok könyve 42:11-12
Az ellenség gyalázkodó, ócsárló beszéddel sértegette a zsoltár szerzőjét, akiben ezek a szavak lelki krízist hoztak létre. A romboló erőt hordozó gyalázkodás miatt átmeneti időre elveszítette a békességét, a bátorságát, reménységét és szellemi-lelki erejét. A gúnyos gyalázkodások csontjáig hatoló fájdalmat, sérülést okoztak. A zsoltáros pontos leírásából kitűnik, hogy egy ember lelkét és szellemét meg lehet verni, össze lehet rugdosni becsmérlő beszédek által.
Forrás: Új Exodus Magazin, 8. évf. 1. sz. / 1996
"De tőrt vetnek, akik életemre törnek, és akik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap. De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, aki nem nyitja föl a száját. És olyanná lettem, mint az, aki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás."
Zsoltárok könyve 38:13-15.
Az idézett szövegrész tanúsága szerint Dávidnak súlyos lelki traumát okoztak ellenségeinek hitvány beszédei és koholmányai. Ezek az ártalmas, mérgezett szavak, mondatok behatoltak az Úr fölkentjének lelkébe, és ott sérülést, súlyos megrázkódtatást okoztak, aminek következtében érzékszerveinek működésében, kommunikációs képességében rövidzárlat, zavar állt be. Ezek a negatív beszédek olyan gonosz szellemeket hordoztak, amelyek Dávidra voltak irányítva. Lelkiállapotában a hazugság szellemei okoztak negatív változást. Ha a gonosz beszédekkel szemben nincs megfelelő ellenállás, akkor azok az okkult praktikákhoz hasonló negatív változásokat is eredményezhetnek a sértett félben. A rontó beszédek által létrejött trauma lelki természetű süketséget, elnémulást és passzivitást okozott Dávidban.
"Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened? Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek."
Zsoltárok könyve 42:11-12
Az ellenség gyalázkodó, ócsárló beszéddel sértegette a zsoltár szerzőjét, akiben ezek a szavak lelki krízist hoztak létre. A romboló erőt hordozó gyalázkodás miatt átmeneti időre elveszítette a békességét, a bátorságát, reménységét és szellemi-lelki erejét. A gúnyos gyalázkodások csontjáig hatoló fájdalmat, sérülést okoztak. A zsoltáros pontos leírásából kitűnik, hogy egy ember lelkét és szellemét meg lehet verni, össze lehet rugdosni becsmérlő beszédek által.
Forrás: Új Exodus Magazin, 8. évf. 1. sz. / 1996
Mózes első könyve 48.
1. Történt ezen dolgok után, mondták Józsefnek: Íme, atyád beteg. És ő vette két fiát magával, Menássét és Efráimot. 2. Midőn tudtára adták Jákobnak és mondták: Íme fiad, József jön hozzád, akkor erőlködött Izrael és felült az ágyon. 3. És mondta Jákob Józsefnek: Isten, a Mindenható megjelent nekem Lúzban, Kánaán országában és megáldott engem; 4. és mondta nekem: Íme, én megszaporítlak és megsokasítlak és teszlek népek gyülekezetévé; és adom ezt az országot magzatodnak utánad örök birtokul. 5. Most tehát, két fiad, akik születtek neked Egyiptom országában, amíg eljöttem hozzád Egyiptomba, az enyéim ők; Efráim és Menásse, mint Rúbén és Simon legyenek az enyéim. 6. Nemzettjeid pedig, akiket nemzettél utánuk, a tieid legyenek; testvéreik nevéről neveztessenek az ő örökségükben. 7. Én pedig, midőn jöttem Páddánból, meghalt mellettem Ráchel Kánaán országában, az úton, midőn még egy dűlő föld volt, hogy elérkezzem Efroszba és eltemettem őt ott, az Efroszba vezető úton, az Bész-Lechem.
8. Meglátta Izrael József fiait és mondta: Kik ezek? 9. És mondta József az ő atyjának: Fiaim ők, akiket adott nekem Isten itt; és ő mondta: Hozd csak ide őket hozzám, hogy megáldjam őket. 10.Izrael szemei pedig nehezek voltak az öregségtől, nem bírt látni; és közel vitte őket hozzá, megcsókolta és megölelte őket. 11. És mondta Izrael Józsefnek: Arcodat látni sem gondoltam és íme, látnom engedte Isten a te magzatodat is. 12. És József kivezette őket térdei közül, és leborult arcával a földre.
8. Meglátta Izrael József fiait és mondta: Kik ezek? 9. És mondta József az ő atyjának: Fiaim ők, akiket adott nekem Isten itt; és ő mondta: Hozd csak ide őket hozzám, hogy megáldjam őket. 10.Izrael szemei pedig nehezek voltak az öregségtől, nem bírt látni; és közel vitte őket hozzá, megcsókolta és megölelte őket. 11. És mondta Izrael Józsefnek: Arcodat látni sem gondoltam és íme, látnom engedte Isten a te magzatodat is. 12. És József kivezette őket térdei közül, és leborult arcával a földre.
13. És vette József mindkettőjüket, Efráimot jobbjával Izrael baljáról és Menássét baljával Izrael jobbjáról és közelvitte hozzá. 14. Izrael pedig kinyújtotta jobbját és rátette Efráim fejére, az pedig az ifjabbik, és balját Menásse fejére; megfontolva tette kezeit, mert Menásse volt az elsőszülött. 15. Megáldotta Józsefet és mondta: Az Isten, aki előtt jártak atyáim, Ábrahám és Izsák, az Isten, a pásztorom, mióta vagyok e napig; 16. az angyal, aki megváltott engem minden bajtól, áldja meg a gyermekeket és neveztessék rajtuk az én nevem és atyáimnak, Ábrahámnak és Izsáknak neve és halként szaporodjanak sokasággá az országban.
17. Midőn József látta, hogy atyja jobb kezét teszi Efráim fejére, visszatetszett szemeiben; megfogta atyja kezét, hogy eltávolítsa azt Efráim fejéről Menásse fejére. 18. És mondta József az atyjának: Nem így atyám, mert ez az elsőszülött, tedd jobbodat az ő fejére. 19. De atyja vonakodott és mondta: Tudom fiam, tudom, ő is néppé lesz és ő is nagy lesz, de kisebbik testvére nagyobb lesz nála és magzatja lesz népek sokaságává. 20. És megáldotta őket azon a napon, mondván: Tegyen téged Isten olyanná, mint Efráim és mint Menásse. És elé helyezte Efráimot Menássénak.
21. És mondta Izrael Józsefnek: Íme, én meghalok, de Isten veletek lesz és visszavisz benneteket őseitek országába. 22. Én pedig adok neked egy részt testvéreid fölött, amit elvettem az Emóri kezéből kardommal és ifjammal.
17. Midőn József látta, hogy atyja jobb kezét teszi Efráim fejére, visszatetszett szemeiben; megfogta atyja kezét, hogy eltávolítsa azt Efráim fejéről Menásse fejére. 18. És mondta József az atyjának: Nem így atyám, mert ez az elsőszülött, tedd jobbodat az ő fejére. 19. De atyja vonakodott és mondta: Tudom fiam, tudom, ő is néppé lesz és ő is nagy lesz, de kisebbik testvére nagyobb lesz nála és magzatja lesz népek sokaságává. 20. És megáldotta őket azon a napon, mondván: Tegyen téged Isten olyanná, mint Efráim és mint Menásse. És elé helyezte Efráimot Menássénak.
21. És mondta Izrael Józsefnek: Íme, én meghalok, de Isten veletek lesz és visszavisz benneteket őseitek országába. 22. Én pedig adok neked egy részt testvéreid fölött, amit elvettem az Emóri kezéből kardommal és ifjammal.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2017. szeptember 22., péntek
A hit filozófiája - RUFF TIBOR - A szív törvénye
Az evangéliumok Jézus-i kijelentéseinek elemzéséhez kerülünk ezúttal közelebb, ehhez pedig felvázoljuk, hogyan épül fel a teljes Szentírás, kiderül tehát, hogyan egészítik ki egymást a különböző egységek. Megvitatjuk a pénz kérdését a kereszténységben, illetve szó lesz a szeretet formáiról, és témán kívül a szenvedélybetegségek legyőzéséről is.
Derek Prince - A Nélkülözhetetlen Szó 6.
Isten igéje szellemi táplálék
Ha egyszer újjászülettél, táplálékra van szükséged. Isten igéje a pont megfelelő táplálékot jelenti a szellemi növekedéshez. Amikor szellemben még kisbaba vagy, tejre van szükséged:
„Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek;” (1Pt 2:2)
Sokan tanúsíthatjuk, hogy amikor friss újjászületettek voltunk, egyetlen dolgot akartunk csupán: Bibliát olvasni. Egészséges kisbabák voltunk, egészséges étvággyal az egyetlen valódi étel után, ami tápláló.
Ahogy növekedtünk, egyre több szilárd ételre volt szükségünk. A Hébereknek írt levél ötödik részében a szerző az mondja a zsidóknak – akik ismerték a Szentírást hátterükből fakadóan – amit néhányunknak meg kell hallania: amiért mindent ismersz, még jobban meg is kellene tenned!
„Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, akiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre. Mert mindaz, aki tejjel él, járatlan az igazságnak beszédeiben, mivelhogy kiskorú: Az érett korúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre.” (Zsid 5:12-14)
Ahhoz, hogy felnőj, használnod kell Isten igéjét. Használnod kell, hogy fel tudd ismerni azokat az erőket, akik szembeszállnak veled. Ha nem élsz aktívan Isten igéjével, sosem leszel képes tejnél többet fogyasztani. A kemény eledel azok számára van, akik gyakorlottak, használják az igét szorgalmasan és rendszeresen mindennapjaikban.
Isten igéje világos értelmet hoz létre
A 119. Zsoltárban a zsoltáros Istenhez beszélve azt mondja:
„A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, [és] oktatja az együgyűeket.” (Zsolt 119:130)
Amikor Isten igéje bejut az elménkbe és a szívünkbe, fényt gyújt benne. Ez más, mint egy képzés. A tanulás nem ad fényt; lehetsz képzett, mégis teljes sötétségben vagy. Talán képzettséget szeretnél, de vajon bölcsességet is keresel? Mert ezek nem ugyanazt jelentik. A képzés hasznos, de nem ad fényt.
Isten igéje fizikai egészséget hoz létre
Saját tapasztalatból állítom ezt.
„A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak. Minden étket utála az ő lelkük, és a halál kapujához közelgetének. De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket. Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.” (Zsolt 107:17-20)
Ezek az emberek a halál torkában voltak, és ez hirtelen arra késztette őket, hogy segítségért imádkozzanak. És Isten „sanyarúságukból kiszabadította őket”. Figyeld meg, van itt három dolog, amit Isten tesz, amikor elküldi szavát: megment, meggyógyít és megszabadít. Három nagyszerű tette Isten kegyelmének: megvált a bűnből, meggyógyít a betegségekből, és megszabadít a démonoktól. Mindezt elsősorban a szavával viszi végbe.
„Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédeimre hajtsad füledet. Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te elmédben. Mert életük ezek azoknak, akik megnyerik, és egész testüknek egészség” (Péld 4:20-22)
Egy észak-afrikai kórházban töltöttem körülbelül hét hónapot, amikor felfedeztem, a rómaiknak írt levél 10:17-et: „A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéjéből” Új reménnyel kezdem átolvasni a Szentírást. De akadt egy problémám. Ígéretet ígéret után olvastam a gyógyulással kapcsolatosan, de azt gondoltam: „Ez csupán azt jelenti, hogy meggyógyítja a lelkemet. Nem igazán érdekli a testem, hiszen az romlott, mindenképpen meg fog halni egyszer.” De amikor ráakadtam a Példabeszédek 4:20-22-re, nem tudtam figyelmen kívül hagyni. Isten azt mondta az igéjéről „Mert életük ezek azoknak, akik megnyerik, és egész testüknek egészség” Még egy filozófus sem érthet a „test” szó alatt mást, mint hogy „test”.
Aztán a margóra pillantottam, és az „egészség” szó másik fordításaként a „gyógyszer” szerepelt ott. Azt gondoltam: „Hogyan veszik be az emberek a gyógyszert?” A válasz gyakran az: háromszor egy nap, étkezés után. Néhány hónap után elkezdtem Isten igéjét gyógyszerként alkalmazni – háromszor egy nap, minden étkezés után – és ez teljes és tartós gyógyulást jelentett számomra a világ egyik legegészségtelenebb klímájú helyén.
Ha egyszer újjászülettél, táplálékra van szükséged. Isten igéje a pont megfelelő táplálékot jelenti a szellemi növekedéshez. Amikor szellemben még kisbaba vagy, tejre van szükséged:
„Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek;” (1Pt 2:2)
Sokan tanúsíthatjuk, hogy amikor friss újjászületettek voltunk, egyetlen dolgot akartunk csupán: Bibliát olvasni. Egészséges kisbabák voltunk, egészséges étvággyal az egyetlen valódi étel után, ami tápláló.
Ahogy növekedtünk, egyre több szilárd ételre volt szükségünk. A Hébereknek írt levél ötödik részében a szerző az mondja a zsidóknak – akik ismerték a Szentírást hátterükből fakadóan – amit néhányunknak meg kell hallania: amiért mindent ismersz, még jobban meg is kellene tenned!
„Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, akiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre. Mert mindaz, aki tejjel él, járatlan az igazságnak beszédeiben, mivelhogy kiskorú: Az érett korúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre.” (Zsid 5:12-14)
Ahhoz, hogy felnőj, használnod kell Isten igéjét. Használnod kell, hogy fel tudd ismerni azokat az erőket, akik szembeszállnak veled. Ha nem élsz aktívan Isten igéjével, sosem leszel képes tejnél többet fogyasztani. A kemény eledel azok számára van, akik gyakorlottak, használják az igét szorgalmasan és rendszeresen mindennapjaikban.
Isten igéje világos értelmet hoz létre
A 119. Zsoltárban a zsoltáros Istenhez beszélve azt mondja:
„A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, [és] oktatja az együgyűeket.” (Zsolt 119:130)
Amikor Isten igéje bejut az elménkbe és a szívünkbe, fényt gyújt benne. Ez más, mint egy képzés. A tanulás nem ad fényt; lehetsz képzett, mégis teljes sötétségben vagy. Talán képzettséget szeretnél, de vajon bölcsességet is keresel? Mert ezek nem ugyanazt jelentik. A képzés hasznos, de nem ad fényt.
Isten igéje fizikai egészséget hoz létre
Saját tapasztalatból állítom ezt.
„A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak. Minden étket utála az ő lelkük, és a halál kapujához közelgetének. De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket. Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.” (Zsolt 107:17-20)
Ezek az emberek a halál torkában voltak, és ez hirtelen arra késztette őket, hogy segítségért imádkozzanak. És Isten „sanyarúságukból kiszabadította őket”. Figyeld meg, van itt három dolog, amit Isten tesz, amikor elküldi szavát: megment, meggyógyít és megszabadít. Három nagyszerű tette Isten kegyelmének: megvált a bűnből, meggyógyít a betegségekből, és megszabadít a démonoktól. Mindezt elsősorban a szavával viszi végbe.
„Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédeimre hajtsad füledet. Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te elmédben. Mert életük ezek azoknak, akik megnyerik, és egész testüknek egészség” (Péld 4:20-22)
Egy észak-afrikai kórházban töltöttem körülbelül hét hónapot, amikor felfedeztem, a rómaiknak írt levél 10:17-et: „A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéjéből” Új reménnyel kezdem átolvasni a Szentírást. De akadt egy problémám. Ígéretet ígéret után olvastam a gyógyulással kapcsolatosan, de azt gondoltam: „Ez csupán azt jelenti, hogy meggyógyítja a lelkemet. Nem igazán érdekli a testem, hiszen az romlott, mindenképpen meg fog halni egyszer.” De amikor ráakadtam a Példabeszédek 4:20-22-re, nem tudtam figyelmen kívül hagyni. Isten azt mondta az igéjéről „Mert életük ezek azoknak, akik megnyerik, és egész testüknek egészség” Még egy filozófus sem érthet a „test” szó alatt mást, mint hogy „test”.
Aztán a margóra pillantottam, és az „egészség” szó másik fordításaként a „gyógyszer” szerepelt ott. Azt gondoltam: „Hogyan veszik be az emberek a gyógyszert?” A válasz gyakran az: háromszor egy nap, étkezés után. Néhány hónap után elkezdtem Isten igéjét gyógyszerként alkalmazni – háromszor egy nap, minden étkezés után – és ez teljes és tartós gyógyulást jelentett számomra a világ egyik legegészségtelenebb klímájú helyén.
Fordította: Marton Katalin
Mózes első könyve 47.
1. József bement, tudtára adta Fáraónak és mondta: Atyám és testvéreim, meg juhaik és marháik és mindenük, amijük van, eljöttek Kánaán országából; és íme, ők Gósen földjén vannak. 2.Testvérei közül pedig vett öt embert és odaállította Fáraó elé. 3. És mondta Fáraó (József) testvéreinek: Mi a foglalkozásotok? És ők mondták Fáraónak: Juhpásztorok a te szolgáid, mi is, atyáink is. 4. És mondták Fáraónak: Hogy az országban tartózkodjunk, azért jöttünk, mert nincs legelő a juhok számára; melyek szolgáidé; mert nyomasztó az éhség Kánaán országában; és most hadd lakjanak szolgáid Gósen földjén. 5. És szólt Fáraó Józsefhez, mondván: Atyád és testvéreid eljöttek hozzád; 6. Egyiptom országa előtted van, az ország legjavában telepítsd le atyádat és testvéreidet: lakjanak Gósen földjén. Ha pedig tudod, hogy vannak közöttük derék emberek, hát tedd őket nyájfelügyelőkké a fölé, ami az enyém.
7. És elhozta József Jákobot, az ő atyját, odaállította őt Fáraó elé és Jákob megáldotta Fáraót. 8.És mondta Fáraó Jákobnak: Mennyi a te életed éveinek napja? 9. És mondta Jákob Fáraónak: Földi tartózkodásom éveinek napjai: százharminc év; kevesek és rosszak voltak életem éveinek napjai és nem érték el atyáim életéveinek napjait az ő földi tartózkodásuk napjaiban. 10. És megáldotta Jákob Fáraót és elment Fáraó elől. 11. József pedig letelepítette atyját és testvéreit és adott nekik birtokot Egyiptom országában, az ország legjavában, Rámszész földjén, amint megparancsolta Fáraó. 12. És eltartotta József az ő atyját és testvéreit és atyjának egész házát kenyérrel a gyermekek száma szerint.
13. Kenyér pedig nem volt az egész országban, mert nyomasztó volt, az éhség nagyon; és elepedt Egyiptom országa és Kánaán országa az éhség miatt. 14. És összeszedte József mind a pénzt, ami találtatott Egyiptom országában és Kánaán országában, a gabonáért, melyet azok vettek; és bevitte József a pénzt Fáraó házába.
15. Midőn elfogyott a pénz Egyiptom országában és Kánaán országában, akkor eljött egész Egyiptom Józsefhez, mondván: Adj nekünk kenyeret, miért haljunk meg előtted, mert elfogyott a pénz. 16. És mondta József: Adjátok ide marháitokat és én adok nektek marháitokért, ha elfogyott a pénz. 17. És elhozták marháikat Józsefhez és adott nekik József kenyeret a lovakért, a juhnyájakért, a marhanyájakért és a szamarakért; és ellátta őket kenyérrel mind az ő marháikért abban az évben.
18. De elmúlt az év és jöttek hozzá a második évben és mondták neki: Nem titkolhatjuk el urunk előtt, hogy elfogyott a pénz és a marhanyáj uramhoz jutott; nem maradt uram előtt semmi, csupán csak testünk és földünk. 19. Miért vesszünk el szemed előtt mi is, földünk is? Vegyél meg minket és földünket kenyérért; és leszünk mi és földünk szolgái Fáraónak, és adj magot, hogy éljünk és meg ne haljunk, a föld pedig el ne pusztuljon. 20. És megvette József Egyiptom egész földjét Fáraó számára, mert eladták az egyiptomiak mindegyik az ő mezejét, mert erőt vett rajtuk az éhség; így lett az ország Fáraóé. 21. A népet pedig, áthelyezte azt városok szerint, Egyiptom határának egyik szélétől a másik széléig. 22. Csak a papok földjét nem vette meg, mert kiszabott részük volt a papoknak Fáraótól és ők élvezték törvényes részüket, melyet Fáraó adott nekik, azért nem adták el földjüket.
23. És mondta József a népnek; Íme; én megvettelek benneteket ma és földeteket Fáraó számára; imhol nektek mag, vessétek be a földet. 24. És lesz, a termésből adjatok egy ötödöt Fáraónak, négy rész pedig legyen a tietek a mező vetőmagjául és eledeletekre, meg azoknak, kik házaitokban vannak és hogy ennivalója legyen gyermekeiteknek. 25. És ők mondták: Életben tartottál bennünket! Hadd találjunk kegyet uram szemeiben és mi szolgái leszünk Fáraónak! 26.És ezt tette József törvénnyé e napig Egyiptom földjére nézve, hogy Fáraóé az ötöd; csak a papok földje egyedül nem lett Fáraóé.
27. És lakott Izrael Egyiptom országában, Gósan földjén; birtokot szereztek abban, szaporodtak és megsokasodtak nagyon.
28. És élt Jákob Egyiptom országában tizenhét évig; és voltak Jákob napjai, életének évei: száznegyvenhét év. 29. Midőn közeledtek Izrael napjai a halálhoz, akkor hivatta fiát, Józsefet és mondta neki: Ha ugyan kegyet találtam szemeidben, tedd, kérlek, kezedet csípőm alá, hogy cselekszel velem szeretetet és hűséget: ne temess el kérlek, Egyiptomban. 30. Ha majd elnyugszom atyáimmal, akkor vigyél el engem Egyiptomból és temess el az ő temetőhelyükön. És ő mondta: Én szavad szerint fogok cselekedni. 31. És ő mondta: Esküdj meg nekem! És megesküdött neki. És leborult Izrael az ágy fejére.
7. És elhozta József Jákobot, az ő atyját, odaállította őt Fáraó elé és Jákob megáldotta Fáraót. 8.És mondta Fáraó Jákobnak: Mennyi a te életed éveinek napja? 9. És mondta Jákob Fáraónak: Földi tartózkodásom éveinek napjai: százharminc év; kevesek és rosszak voltak életem éveinek napjai és nem érték el atyáim életéveinek napjait az ő földi tartózkodásuk napjaiban. 10. És megáldotta Jákob Fáraót és elment Fáraó elől. 11. József pedig letelepítette atyját és testvéreit és adott nekik birtokot Egyiptom országában, az ország legjavában, Rámszész földjén, amint megparancsolta Fáraó. 12. És eltartotta József az ő atyját és testvéreit és atyjának egész házát kenyérrel a gyermekek száma szerint.
13. Kenyér pedig nem volt az egész országban, mert nyomasztó volt, az éhség nagyon; és elepedt Egyiptom országa és Kánaán országa az éhség miatt. 14. És összeszedte József mind a pénzt, ami találtatott Egyiptom országában és Kánaán országában, a gabonáért, melyet azok vettek; és bevitte József a pénzt Fáraó házába.
15. Midőn elfogyott a pénz Egyiptom országában és Kánaán országában, akkor eljött egész Egyiptom Józsefhez, mondván: Adj nekünk kenyeret, miért haljunk meg előtted, mert elfogyott a pénz. 16. És mondta József: Adjátok ide marháitokat és én adok nektek marháitokért, ha elfogyott a pénz. 17. És elhozták marháikat Józsefhez és adott nekik József kenyeret a lovakért, a juhnyájakért, a marhanyájakért és a szamarakért; és ellátta őket kenyérrel mind az ő marháikért abban az évben.
18. De elmúlt az év és jöttek hozzá a második évben és mondták neki: Nem titkolhatjuk el urunk előtt, hogy elfogyott a pénz és a marhanyáj uramhoz jutott; nem maradt uram előtt semmi, csupán csak testünk és földünk. 19. Miért vesszünk el szemed előtt mi is, földünk is? Vegyél meg minket és földünket kenyérért; és leszünk mi és földünk szolgái Fáraónak, és adj magot, hogy éljünk és meg ne haljunk, a föld pedig el ne pusztuljon. 20. És megvette József Egyiptom egész földjét Fáraó számára, mert eladták az egyiptomiak mindegyik az ő mezejét, mert erőt vett rajtuk az éhség; így lett az ország Fáraóé. 21. A népet pedig, áthelyezte azt városok szerint, Egyiptom határának egyik szélétől a másik széléig. 22. Csak a papok földjét nem vette meg, mert kiszabott részük volt a papoknak Fáraótól és ők élvezték törvényes részüket, melyet Fáraó adott nekik, azért nem adták el földjüket.
23. És mondta József a népnek; Íme; én megvettelek benneteket ma és földeteket Fáraó számára; imhol nektek mag, vessétek be a földet. 24. És lesz, a termésből adjatok egy ötödöt Fáraónak, négy rész pedig legyen a tietek a mező vetőmagjául és eledeletekre, meg azoknak, kik házaitokban vannak és hogy ennivalója legyen gyermekeiteknek. 25. És ők mondták: Életben tartottál bennünket! Hadd találjunk kegyet uram szemeiben és mi szolgái leszünk Fáraónak! 26.És ezt tette József törvénnyé e napig Egyiptom földjére nézve, hogy Fáraóé az ötöd; csak a papok földje egyedül nem lett Fáraóé.
27. És lakott Izrael Egyiptom országában, Gósan földjén; birtokot szereztek abban, szaporodtak és megsokasodtak nagyon.
28. És élt Jákob Egyiptom országában tizenhét évig; és voltak Jákob napjai, életének évei: száznegyvenhét év. 29. Midőn közeledtek Izrael napjai a halálhoz, akkor hivatta fiát, Józsefet és mondta neki: Ha ugyan kegyet találtam szemeidben, tedd, kérlek, kezedet csípőm alá, hogy cselekszel velem szeretetet és hűséget: ne temess el kérlek, Egyiptomban. 30. Ha majd elnyugszom atyáimmal, akkor vigyél el engem Egyiptomból és temess el az ő temetőhelyükön. És ő mondta: Én szavad szerint fogok cselekedni. 31. És ő mondta: Esküdj meg nekem! És megesküdött neki. És leborult Izrael az ágy fejére.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2017. szeptember 21., csütörtök
Frank Hammond - Démonok és szabadulás Jézus szolgálata alapján 1.
Bevezető
Jézus már nyilvános szolgálatát megelőzően találkozott az ördöggel, amikor megkísértetett a pusztában. Közvetlenül ezután emberek tömegeiből kezdte el kiűzni a démonokat. Amint kiválasztotta a tizenkettőt, őket is megtanította, hogyan kell démonokat űzni; ezután felkente a tanítványait, és azzal a feladattal indította őket útnak, hogy űzzék ki a démonokat. A szinoptikus evangéliumok tehát óriási betekintést nyújtanak Sátán és a démoni szellemek léte és cselekedetei milyenségébe. Arra is tanítják egyúttal a hívőket, hogyan lehetnek bizton úrrá rajtuk.
Az ördög sok olyan tevékenységéről adnak számot az evangéliumok, amelyek közvetlenül nem Sátánnak tulajdoníthatóak. Például, az ördög Jézus születésétől fogva elhatározta, hogy valahogy elpusztítja a Krisztus-gyermeket. Sátán, a gyilkos, Heródes király ideje alatt e gyermekgyilkos által próbálta megölni a gyermeket. Miután Jézus elkezdett szolgálni, Sátán elsősorban a vallási vezetőkön keresztül működött, akik szövetkeztek Jézus ellen, és lépéseket tettek arra, hogy megöljék. Az ördögnek azonban minden közvetett vagy közvetlen próbálkozása sikertelennek bizonyult. Jézusnak meg kellett halnia a kereszten az emberek bűneiért, és Sátán nem volt képes a rendelt idő előtt megölni őt.
Az ördög közreműködött a keresztre feszítéshez vezető út minden eseményében, sőt magában a keresztre feszítésben is. Amikor Jézus vére kifolyt, az ördög arra a következtetésre jutott, hogy ő győzött, azonban éppen az lett saját bukásának eszköze, amit ő győzelemnek hitt:
"Bölcsességet pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcsességét; Hanem Istennek titkon való bölcsességét szóljuk, azt az elrejtettet, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre; Melyet e világ veszendő fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát."
(IKor 2,6-8)
Az evangéliumok tanulmányozásában megfigyelhetjük, hogy Sátán sok tevékenységét nem tudjuk pontosan beazonosítani. Jelen tanulmányban elsősorban azokkal a részekkel foglalkozunk, amelyek egyenes utalások Sátán tevékenységeire. A leírások a kronológiai sorrendet követik, Dr. A.T. Robertson "Az evangéliumok közötti harmónia" című műve nyomán. Ahol a történet több evangéliumban is szerepel, mindegyiket megemlítjük, az éppen szereplő evangéliumi verset kiemelt betűkkel szedve.
Jézus már nyilvános szolgálatát megelőzően találkozott az ördöggel, amikor megkísértetett a pusztában. Közvetlenül ezután emberek tömegeiből kezdte el kiűzni a démonokat. Amint kiválasztotta a tizenkettőt, őket is megtanította, hogyan kell démonokat űzni; ezután felkente a tanítványait, és azzal a feladattal indította őket útnak, hogy űzzék ki a démonokat. A szinoptikus evangéliumok tehát óriási betekintést nyújtanak Sátán és a démoni szellemek léte és cselekedetei milyenségébe. Arra is tanítják egyúttal a hívőket, hogyan lehetnek bizton úrrá rajtuk.
Az ördög sok olyan tevékenységéről adnak számot az evangéliumok, amelyek közvetlenül nem Sátánnak tulajdoníthatóak. Például, az ördög Jézus születésétől fogva elhatározta, hogy valahogy elpusztítja a Krisztus-gyermeket. Sátán, a gyilkos, Heródes király ideje alatt e gyermekgyilkos által próbálta megölni a gyermeket. Miután Jézus elkezdett szolgálni, Sátán elsősorban a vallási vezetőkön keresztül működött, akik szövetkeztek Jézus ellen, és lépéseket tettek arra, hogy megöljék. Az ördögnek azonban minden közvetett vagy közvetlen próbálkozása sikertelennek bizonyult. Jézusnak meg kellett halnia a kereszten az emberek bűneiért, és Sátán nem volt képes a rendelt idő előtt megölni őt.
Az ördög közreműködött a keresztre feszítéshez vezető út minden eseményében, sőt magában a keresztre feszítésben is. Amikor Jézus vére kifolyt, az ördög arra a következtetésre jutott, hogy ő győzött, azonban éppen az lett saját bukásának eszköze, amit ő győzelemnek hitt:
"Bölcsességet pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcsességét; Hanem Istennek titkon való bölcsességét szóljuk, azt az elrejtettet, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre; Melyet e világ veszendő fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát."
(IKor 2,6-8)
Az evangéliumok tanulmányozásában megfigyelhetjük, hogy Sátán sok tevékenységét nem tudjuk pontosan beazonosítani. Jelen tanulmányban elsősorban azokkal a részekkel foglalkozunk, amelyek egyenes utalások Sátán tevékenységeire. A leírások a kronológiai sorrendet követik, Dr. A.T. Robertson "Az evangéliumok közötti harmónia" című műve nyomán. Ahol a történet több evangéliumban is szerepel, mindegyiket megemlítjük, az éppen szereplő evangéliumi verset kiemelt betűkkel szedve.
Mózes első könyve 46.
1. És elindult Izrael és mindene, amije volt és elérkeztek Beér-Sevába; és ő áldozott áldozatokat az ő atyja, Izsák Istenének. 2. És szólt Isten Izraelhez éjjeli jelenésben és mondta: Jákob, Jákob! Ő pedig mondta: Itt vagyok. 3. És mondta: Én vagyok az Isten, atyád Istene, ne félj lemenni Egyiptomba, mert nagy néppé teszlek téged ott. 4. Én lemegyek veled Egyiptomba és én föl is hozlak téged; József pedig teszi majd kezét szemeidre. 5. És fölkerekedett Jákob Beér-Sevából és vitték Izrael fiai Jákobot, az ő atyjukat, gyermekeiket és feleségeiket a szekereken, melyeket Fáraó küldött, hogy vigyék őt. 6. Vették nyájaikat és szerzeményüket, amit szereztek Kánaán országában és eljöttek Egyiptomba; Jákob és minden magzata vele. 7. Fiait és fiainak fiait, leányait és fiainak leányait; minden magzatát elvitte magával Egyiptomba.
8. Ezek pedig Izrael fiainak nevei, akik eljöttek Egyiptomba, Jákob és fiai; Jákob elsőszülötte: Rúbén. 9. Rúbén fiai pedig: Chánóch, Fállú, Checrón és Chármi. 10. Simon fiai pedig: Jemúél, Jómin; Óhád, Jóchin és Cóchár, meg Sóúl, a Kánaánita nő fia. 11. Lévi fiai pedig: Gérsón, Kehosz és Meróri. 12. Júda fiai pedig: Ér, Ónon, Séló, Perec és Zerách; de meghaltak Ér meg Ónon Kánaán országában. Perec fiai pedig voltak: Checrón és Chómúl. 13. Isszáchár fiai pedig: Tóla, Fuvvó, Jóv és Simrón. 14. Zebúlun fiai pedig: Szered, Élón és Jáchleél. 15. Ezek Léa fiai, akiket szült Jákobnak Páddán-Áromban és Dinát, az ő leányát; fiainak és leányainak összes lélekszáma: harminchárom.16. Gád fiai pedig: Cifjón, Chággi, Súni és Ecbón; Éri, Áródi és Áréli. 17. És Ásér fiai: Jimno, Jisvo, Jisvi és Berio, meg Szerách, az ő nővérük; Berio fiai pedig: Chéver és Málkiél. 18. Ezek Zilpó fiai, akit Lábán adott Léának, az ő leányának; és ezeket szülte Jákobnak: tizenhat lélek. 19. És Ráchel, Jákob feleségének fiai: József és Benjámin. 20. És született Józsefnek, Egyiptom országában, akiket szült neki Osznász, Pótifera, Ón papjának leánya: Menásse és Efráim. 21.Benjámin fiai pedig: Belá, Becher, Ásbél, Géro, Náámon. Échi és Rós; Muppim, Chuppim és Ord. 22.Ezek Ráchel fiai, akik születtek Jákobnak, minden lélekszáma: tizennégy. 23. Dán fiai pedig: Chusim. 24. Náftáli fiai pedig: Jáchceél, Gúni, Jécer és Sillém. 25. Ezek Bihó fiai, akit Lábán adott Ráchelnek, az ő leányának; és ezeket szülte Jákobnak, minden lélekszáma: hét. 26. Mind a lélek, mely jött Jákobbal Egyiptomba az ágyékából származók, Jákob feleségein kívül, minden lélekszáma: hatvanhat. 27. József fiai pedig, akik születtek neki Egyiptomban, két lélek; minden lélekszáma Jákob házának, mely lejött Egyiptomba: hetven.
28. Júdát pedig maga elé küldte Józsefhez, hogy mutasson előtte utat Gósenbe; és elérkeztek Gósen földjére. 29. És befogatott József a szekerébe és fölment Izrael, az ő atyja elé Gósenbe; midőn megjelent előtte nyakába borult és sírt nyakán sokáig. 30. És mondta Izrael Józsefnek: Immár meghalhatok, miután láttam arcodat, hogy még élsz. 31. És mondta József az ő testvéreinek és atyja házának: Fölmegyek, hadd adom tudtára Fáraónak és mondom neki: Testvéreim és atyám háza, akik Kánaán országában voltak, eljöttek hozzám; 32. az emberek pedig juhpásztorok, mert baromtenyésztő emberek voltak, és juhaikat meg marháikat és mindenüket amijük van, elhozták. 33. És lesz, ha hivat benneteket Fáraó és mondja: mi a foglalkozásotok? 34. Akkor mondjátok: Baromtenyésztő emberek voltak szolgáid ifjúságunktól kezdve egész mostanáig, mi is, atyáink is; azért, hogy lakjatok Gósen földjén; mert Egyiptomnak utálata minden juhpásztor.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2017. szeptember 20., szerda
Hack Péter - Kik az okos szüzek?
2017. SZEPTEMBER 17.
HACK PÉTER PRÉDIKÁCIÓJÁNAK RÖVID ÖSSZEFOGLALÓJA:
Jézus gyakran példázatokban tanította tanítványait. A tíz szűz példázatával arról tanított, hogy tisztán, bűn nélkül kell élnünk, és gondoskodnunk kell arról is, hogy a lámpásunk folyamatosan tele legyen olajjal, azaz rendszeresen töltekezzünk be Szent Szellemmel. Ezek a feltételei annak, hogy részt vehessünk a menyegzőn, amire az elragadtatást követően fog sor kerülni.
Nagyon nyomatékosan kell hangsúlyozni, hogy sem a napot sem az órát nem tudjuk, de azt igen, hogy Jézus Krisztus el fog jönni az övéiért; ez biztos, mint a hajnal. Vannak felekezetek, ahol nem akarnak foglalkozni a jövővel, pedig a Biblia jövőközpontú, Jézus a jövőt hirdette, ezért nekünk is a jövőre kell koncentrálnunk. El kell hagynunk a tradíciók követését, amilyenek például a kézösszetétel; szobrok, képek imádata, keresztvetés. Ezekről nincs szó a Bibliában. A kezekkel kapcsolatban azok felemelését tanítja a Szentírás, amivel Istenünknek adunk dicsőséget. A bálványokról is van szó, de csak annyi, hogy a bálványimádásból meg kell térni.
AZ ÚR ELJÖVETELÉT VÁRJUK, AMIT Ő ÍGÉRT MEG. AZ EGYHÁZ JÉZUS KRISZTUS MENYASSZONYA, AKINEK ÉRDEMES VÁRAKOZNIA A MENYEGZŐRE, MERT HŰ AZ, AKI ÍGÉRTE, HOGY ELJÖN.
A várakozásnak különböző periódusai vannak; nehezebbek és könnyebbek. Eszter például igen hosszú felkészülés után lett királyné.
A jegyesség még nem házasság, hanem felkészülési időszak, amely alatt mindkét fél vigyáz, hogy ne tegyen olyat, ami nem nyeri el a másik tetszését. A keresztényeknek arra kell ügyelniük a jegyesség idején, hogy Jézus Krisztusnak kedve legyen a házassághoz. Az egész földi életünk azzal a hitbeli várakozással teljen, hogy – Péter apostol szavai szerint – nem késik a Vőlegény, hanem hosszan tűr, a kegyelem időszakát meghosszabbítja azért, hogy minél többen megmenekülhessenek. A megtérés után eltelő időben lehetőséget kapunk arra, hogy kincseket gyűjtsünk a mennyei életre.
A menyasszonynak tisztán kell várnia a vőlegényt. Figyelemre méltó, hogy a példázatbeli személyek mindannyian szüzek voltak, mégis csak öten jutottak be a Vőlegénnyel a menyegzőre. A tisztán készen állók is két csoportra oszlanak.
CSAK AZ OKOSOK JUTNAK BE A VŐLEGÉNNYEL A MENYEGZŐRE; AZOK, AKIKNEK VAN OLAJ A LÁMPÁSUKBAN. MINDKÉT FELTÉTELNEK MEG KELL TEHÁT FELELNI: TISZTÁN VÁRAKOZNI ÉS OLAJJAL RENDELKEZNI.
Egy menyasszony sem mondja le az esküvőjét más program miatt. Akinek fontos az esküvő, annak céltudatos készüléssel kell felhasználnia a rendelkezésre álló időt, kidobálva az életéből az értelmetlen, felesleges programokat. Mindent meg kell tennie azért, hogy semmi ne akadályozhassa meg a házasságkötését.
Az is kiderül a példázatból, hogy a Vőlegény eljövetele a sötétség idején történt, és így lesz az Úr visszajövetelekor is. Amikor kevéssé számítottak rá, akkor jött a jelzés, hogy megérkezett a Vőlegény.
SZÜKSÉG VAN VILÁGOSSÁGRA AHHOZ, HOGY A MENYASSZONY RENDBE SZEDJE MAGÁT ÉS KÉSZEN ÁLLJON A TALÁLKOZÁSRA.
A sötétség általában szellemi sötétséget jelent a Bibliában. Nem kizárt azonban az sem, hogy az utolsó időkben fizikai sötétség is lesz. Egyik pillanatról a másikra megszűnhet az a kényelem, ami jelenleg körülvesz minket.
A társadalmi válsághelyzetek alázatra tanítják az embereket. Amikor az eddig jól működő világrend kezd felbomlani, az komoly próbatétel elé állítja az embereket. Ekkor még fontosabb lesz, hogy kenet alatt történjen az igehirdetés.
Nem minden keresztény tartja fontosnak a Szent Szellemmel való betöltekezést. Eljöhet az a pillanat, hogy a bolond szüzek kérik majd az okosakat, hogy osszák meg velük az olajukat, de ők azt válaszolják, hogy ha adnának a magukéból, egyikük se jutna be a menyegzőre. Amíg viszont a felkészületlenek elmennek, hogy olajat szerezzenek maguknak, addig bezáródik az ajtó.
MA OLYAN A KORSZELLEM, HOGY ÉPPEN AZ A CÉL, HOGY NE AKARJÁL A JÖVŐDDEL FOGLALKOZNI, NE KÉSZÜLJÉL, HANEM CSAK A MÁNAK ÉLJÉL. DE TE NE ENGEDJ A BULIKULTÚRA NYOMÁSÁNAK, HANEM A JÖVŐ ÍGÉRETÉRE NÉZZ.
Ahogyan Isten kimentette népét Egyiptomból, az előképe annak, ahogyan az egyházat fogja kimenteni a jelen világból. Az exodus után Egyiptomra nagy pusztulás következett, és ez vár erre a világra is az elragadtatás után.
Jézus az állandó, folyamatos készenlétre igyekezett felrázni a tanítványokat. Nem szabad a figyelmünket a lényegről levenni, hanem az Úr akaratát kell teljesíteni, megőrizve azt, amit ránk bízott. Ehhez rengeteg tálentumot, lehetőséget kaptunk A korábbi évszázadokban, vagy akár ma is más földrajzi helyeken sok keresztényt bebörtönöztek, sőt ki is végeztek. Az evangéliumot évszázadokon át nem lehetett büntetlenül hirdetni. Ma viszont birtokolhatsz Bibliát, hirdetheted a teljes evangéliumot. Legyünk nagyon hálásak ezért a szabadságért!
Tudnunk kell viszont azt is, hogy Isten számon kéri rajtunk azt, amit kaptunk. Jól kell tehát sáfárkodnunk a kapott lehetőségekkel, mert Isten meg fogja vizsgálni, hogy mennyire voltunk jó szolgák. Jézus a jó szolga példázatával mondja el ezt, akit megdicsért az ura, mikor hazajött, mert munkában találta.
“De hála az Istennek, aki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.” (Korinthusi első levél 15:57-58)
Pál apostol ugyanazt mondja a szolgáknak, amit Jézus mondott: legyetek buzgók, állhatatosak.
Pozitív várakozással nézhet a jövő elé az, aki tisztán tartja magát, és van olaj a lámpásában. Nagyon nem egyezik ez a világ várakozásával, akik az Úr közelségét rettegéssel várják. Mi viszont ígéretet vettünk a Szentírásban arra vonatkozóan, hogy nem haragra rendeltettünk, hanem arra, hogy örökké az Úrral éljünk.
“Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban. Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk.” (Thesszalonikai első levél 4:16-17)
Kürt fog szólni, ami jelzi, hogy jön az összegyülekezés, és az ítélet ideje, Isten haragjának ideje. Ma még tart a kegyelem korszaka, de ehhez be kell lépni Isten Országába. Ehhez szűznek, azaz bűntelennek kell lenni és olajjal kell rendelkezni; jót kell várni, és embereket kell menteni. Isten beszéde reménységet ad saját életeddel kapcsolatban is, és gyermekeid, unokáid életével kapcsolatban is.
A VILÁGOSSÁG FIAI NEM RETTEGNEK A HARAGTÓL, HANEM CSAK A SÖTÉTSÉG FIAI.
Mindent alá kell rendelnünk a készülésnek. Nem azt jelenti ez, hogy vonuljunk ki a világból, hanem azt, hogy meg kell maradnunk az ítélet előtt álló világban. Ehhez fontos, hogy igényeljük Szent Szellem vezetését, és halljuk is meg a szavát. Akkor tudod meghallani, ha az életedben jó döntéseket hoztál a felkészülés során. Erre jó lehetőség a jelenlegi időszak, amikor még tart a ma, a kegyelem napja.
AZ OKOS SZÜZEK AZOK, AKIK TISZTÁN VÁRJÁK A VŐLEGÉNYT ÉS OLAJUK IS VAN: SZENTELJÜK MEG EZÉRT MAGUNKAT, ÉS JÁRJUNK SZELLEMBEN.
ELHANGZOTT IGÉK:
Máté evangéliuma 25:1-13, 24:31
Lukács evangéliuma 12:35-40
Korinthusi I. levél 15:51-58
Thesszalonikai I. levél 4:16-5:9
Hrabovszki György jegyzete
HACK PÉTER PRÉDIKÁCIÓJÁNAK RÖVID ÖSSZEFOGLALÓJA:
Jézus gyakran példázatokban tanította tanítványait. A tíz szűz példázatával arról tanított, hogy tisztán, bűn nélkül kell élnünk, és gondoskodnunk kell arról is, hogy a lámpásunk folyamatosan tele legyen olajjal, azaz rendszeresen töltekezzünk be Szent Szellemmel. Ezek a feltételei annak, hogy részt vehessünk a menyegzőn, amire az elragadtatást követően fog sor kerülni.
Nagyon nyomatékosan kell hangsúlyozni, hogy sem a napot sem az órát nem tudjuk, de azt igen, hogy Jézus Krisztus el fog jönni az övéiért; ez biztos, mint a hajnal. Vannak felekezetek, ahol nem akarnak foglalkozni a jövővel, pedig a Biblia jövőközpontú, Jézus a jövőt hirdette, ezért nekünk is a jövőre kell koncentrálnunk. El kell hagynunk a tradíciók követését, amilyenek például a kézösszetétel; szobrok, képek imádata, keresztvetés. Ezekről nincs szó a Bibliában. A kezekkel kapcsolatban azok felemelését tanítja a Szentírás, amivel Istenünknek adunk dicsőséget. A bálványokról is van szó, de csak annyi, hogy a bálványimádásból meg kell térni.
AZ ÚR ELJÖVETELÉT VÁRJUK, AMIT Ő ÍGÉRT MEG. AZ EGYHÁZ JÉZUS KRISZTUS MENYASSZONYA, AKINEK ÉRDEMES VÁRAKOZNIA A MENYEGZŐRE, MERT HŰ AZ, AKI ÍGÉRTE, HOGY ELJÖN.
A várakozásnak különböző periódusai vannak; nehezebbek és könnyebbek. Eszter például igen hosszú felkészülés után lett királyné.
A jegyesség még nem házasság, hanem felkészülési időszak, amely alatt mindkét fél vigyáz, hogy ne tegyen olyat, ami nem nyeri el a másik tetszését. A keresztényeknek arra kell ügyelniük a jegyesség idején, hogy Jézus Krisztusnak kedve legyen a házassághoz. Az egész földi életünk azzal a hitbeli várakozással teljen, hogy – Péter apostol szavai szerint – nem késik a Vőlegény, hanem hosszan tűr, a kegyelem időszakát meghosszabbítja azért, hogy minél többen megmenekülhessenek. A megtérés után eltelő időben lehetőséget kapunk arra, hogy kincseket gyűjtsünk a mennyei életre.
A menyasszonynak tisztán kell várnia a vőlegényt. Figyelemre méltó, hogy a példázatbeli személyek mindannyian szüzek voltak, mégis csak öten jutottak be a Vőlegénnyel a menyegzőre. A tisztán készen állók is két csoportra oszlanak.
CSAK AZ OKOSOK JUTNAK BE A VŐLEGÉNNYEL A MENYEGZŐRE; AZOK, AKIKNEK VAN OLAJ A LÁMPÁSUKBAN. MINDKÉT FELTÉTELNEK MEG KELL TEHÁT FELELNI: TISZTÁN VÁRAKOZNI ÉS OLAJJAL RENDELKEZNI.
Egy menyasszony sem mondja le az esküvőjét más program miatt. Akinek fontos az esküvő, annak céltudatos készüléssel kell felhasználnia a rendelkezésre álló időt, kidobálva az életéből az értelmetlen, felesleges programokat. Mindent meg kell tennie azért, hogy semmi ne akadályozhassa meg a házasságkötését.
Az is kiderül a példázatból, hogy a Vőlegény eljövetele a sötétség idején történt, és így lesz az Úr visszajövetelekor is. Amikor kevéssé számítottak rá, akkor jött a jelzés, hogy megérkezett a Vőlegény.
SZÜKSÉG VAN VILÁGOSSÁGRA AHHOZ, HOGY A MENYASSZONY RENDBE SZEDJE MAGÁT ÉS KÉSZEN ÁLLJON A TALÁLKOZÁSRA.
A sötétség általában szellemi sötétséget jelent a Bibliában. Nem kizárt azonban az sem, hogy az utolsó időkben fizikai sötétség is lesz. Egyik pillanatról a másikra megszűnhet az a kényelem, ami jelenleg körülvesz minket.
A társadalmi válsághelyzetek alázatra tanítják az embereket. Amikor az eddig jól működő világrend kezd felbomlani, az komoly próbatétel elé állítja az embereket. Ekkor még fontosabb lesz, hogy kenet alatt történjen az igehirdetés.
Nem minden keresztény tartja fontosnak a Szent Szellemmel való betöltekezést. Eljöhet az a pillanat, hogy a bolond szüzek kérik majd az okosakat, hogy osszák meg velük az olajukat, de ők azt válaszolják, hogy ha adnának a magukéból, egyikük se jutna be a menyegzőre. Amíg viszont a felkészületlenek elmennek, hogy olajat szerezzenek maguknak, addig bezáródik az ajtó.
MA OLYAN A KORSZELLEM, HOGY ÉPPEN AZ A CÉL, HOGY NE AKARJÁL A JÖVŐDDEL FOGLALKOZNI, NE KÉSZÜLJÉL, HANEM CSAK A MÁNAK ÉLJÉL. DE TE NE ENGEDJ A BULIKULTÚRA NYOMÁSÁNAK, HANEM A JÖVŐ ÍGÉRETÉRE NÉZZ.
Ahogyan Isten kimentette népét Egyiptomból, az előképe annak, ahogyan az egyházat fogja kimenteni a jelen világból. Az exodus után Egyiptomra nagy pusztulás következett, és ez vár erre a világra is az elragadtatás után.
Jézus az állandó, folyamatos készenlétre igyekezett felrázni a tanítványokat. Nem szabad a figyelmünket a lényegről levenni, hanem az Úr akaratát kell teljesíteni, megőrizve azt, amit ránk bízott. Ehhez rengeteg tálentumot, lehetőséget kaptunk A korábbi évszázadokban, vagy akár ma is más földrajzi helyeken sok keresztényt bebörtönöztek, sőt ki is végeztek. Az evangéliumot évszázadokon át nem lehetett büntetlenül hirdetni. Ma viszont birtokolhatsz Bibliát, hirdetheted a teljes evangéliumot. Legyünk nagyon hálásak ezért a szabadságért!
Tudnunk kell viszont azt is, hogy Isten számon kéri rajtunk azt, amit kaptunk. Jól kell tehát sáfárkodnunk a kapott lehetőségekkel, mert Isten meg fogja vizsgálni, hogy mennyire voltunk jó szolgák. Jézus a jó szolga példázatával mondja el ezt, akit megdicsért az ura, mikor hazajött, mert munkában találta.
“De hála az Istennek, aki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.” (Korinthusi első levél 15:57-58)
Pál apostol ugyanazt mondja a szolgáknak, amit Jézus mondott: legyetek buzgók, állhatatosak.
Pozitív várakozással nézhet a jövő elé az, aki tisztán tartja magát, és van olaj a lámpásában. Nagyon nem egyezik ez a világ várakozásával, akik az Úr közelségét rettegéssel várják. Mi viszont ígéretet vettünk a Szentírásban arra vonatkozóan, hogy nem haragra rendeltettünk, hanem arra, hogy örökké az Úrral éljünk.
“Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban. Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk.” (Thesszalonikai első levél 4:16-17)
Kürt fog szólni, ami jelzi, hogy jön az összegyülekezés, és az ítélet ideje, Isten haragjának ideje. Ma még tart a kegyelem korszaka, de ehhez be kell lépni Isten Országába. Ehhez szűznek, azaz bűntelennek kell lenni és olajjal kell rendelkezni; jót kell várni, és embereket kell menteni. Isten beszéde reménységet ad saját életeddel kapcsolatban is, és gyermekeid, unokáid életével kapcsolatban is.
A VILÁGOSSÁG FIAI NEM RETTEGNEK A HARAGTÓL, HANEM CSAK A SÖTÉTSÉG FIAI.
Mindent alá kell rendelnünk a készülésnek. Nem azt jelenti ez, hogy vonuljunk ki a világból, hanem azt, hogy meg kell maradnunk az ítélet előtt álló világban. Ehhez fontos, hogy igényeljük Szent Szellem vezetését, és halljuk is meg a szavát. Akkor tudod meghallani, ha az életedben jó döntéseket hoztál a felkészülés során. Erre jó lehetőség a jelenlegi időszak, amikor még tart a ma, a kegyelem napja.
AZ OKOS SZÜZEK AZOK, AKIK TISZTÁN VÁRJÁK A VŐLEGÉNYT ÉS OLAJUK IS VAN: SZENTELJÜK MEG EZÉRT MAGUNKAT, ÉS JÁRJUNK SZELLEMBEN.
ELHANGZOTT IGÉK:
Máté evangéliuma 25:1-13, 24:31
Lukács evangéliuma 12:35-40
Korinthusi I. levél 15:51-58
Thesszalonikai I. levél 4:16-5:9
Hrabovszki György jegyzete
Németh Sándor - A nyelv hatalma 4.
Dávid is ismerte ezt a lelki-szellemi válságot, hiszen egész életében számos gyűlölője volt: Izraelben hosszú éveken keresztül az első számú közellenségnek számított. A hányattatások, zaklatások megrontották emberi kapcsolatait is. Barátai közül is támadtak ellenségei. Bajainak fő okát így írja le az 55. zsoltár 4. versszakában:
"Az ellenségnek szaváért és a hitetlenek nyomorgatásáért, mert hazugságot hárítanak reám, és nagy dühösséggel ellenkeznek velem."
A 13. versszaktól kezdődő sorok még konkrétabban jelölik meg szenvedésének okát:
"Az ellenségnek szaváért és a hitetlenek nyomorgatásáért, mert hazugságot hárítanak reám, és nagy dühösséggel ellenkeznek velem."
A 13. versszaktól kezdődő sorok még konkrétabban jelölik meg szenvedésének okát:
"Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől: hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm, akik együtt édes bizalomban éltünk: az Isten házába jártunk a tömegben."
Nem minden emberrel kerülünk bizalmas kapcsolatba. Az ellenségeinket igyekszünk távol tartani magunktól, felkészülünk, hogy támadásaikkal szemben ellenálljunk, és hazugságaikat megcáfoljuk. Legvédtelenebbek azokkal szemben vagyunk, akiket bizalmunkba fogadunk, közel engedünk magunkhoz.
Az "édes bizalom" alapján álló barátságok nagy erőt és támaszt jelentenek a keresztény életben és szolgálatban is. Gyarapodó élettapasztalatunk azonban arról győz meg bennünket, hogy némely ember csupán azért akar a bizalom belső termeibe belépni, hogy utána mélyebb fájdalmat, szenvedést okozhasson bennünk azáltal, hogy emberi méltóságunk legesendőbb és szeretetre leginkább rászoruló pontjain aláz meg, vagy szolgáltat ki bennünket. A hamis barátok és testvérek sokkal nagyobb veszélyt jelentenek, és nagyobb kárt tudnak tenni, mint az ellenségek.
Ezeket az embereket a sors, az Isten országának szolgálata sodorja mellénk. Kezdetben örülünk nekik, megnyílunk előttük, élvezzük, hogy Isten táborához tartozunk. Hálásak vagyunk értük, hogy személyükkel is gyarapodott Isten népe. Kezdetben a nyelvük sima és lágy, különösen, ha szemtől szemben állunk egymással: „A vajnál simább az ő szája ... lágyabbak a beszédei az olajnál" (uo. 22. vsz.). Elfogadásunk és bizalmunk megszerzése után azonban más „nyelven" kezdenek el beszélni rólunk.
Dávidnak nagy keserűséget okozott, amikor felismerte, hogy a „vajas száj" és az „olajos beszéd" mögött ellenségeskedés, pusztító fegyver áll, amelynek célpontja ő maga. A zsoltár első verseiben a hamis barátok, testvérek szidalmazásai által okozott bajokat veszi számba Dávid. A "keserű bolyongás és jajgatás" rossz, kesernyés közérzetet jelent. Zaklatott és ingerült az ember, nem találja a helyét, a megnyugvását sehol sem. Érzelmeit félelem és rettegés gyötri: lelkét a gyávaság és a menekülési vágy keríti hatalma alá. A „kiszállni mindenből", „hagyjanak nekem békét" életérzés lesz úrrá ilyenkor azon, akit üldöznek.
Nem minden emberrel kerülünk bizalmas kapcsolatba. Az ellenségeinket igyekszünk távol tartani magunktól, felkészülünk, hogy támadásaikkal szemben ellenálljunk, és hazugságaikat megcáfoljuk. Legvédtelenebbek azokkal szemben vagyunk, akiket bizalmunkba fogadunk, közel engedünk magunkhoz.
Az "édes bizalom" alapján álló barátságok nagy erőt és támaszt jelentenek a keresztény életben és szolgálatban is. Gyarapodó élettapasztalatunk azonban arról győz meg bennünket, hogy némely ember csupán azért akar a bizalom belső termeibe belépni, hogy utána mélyebb fájdalmat, szenvedést okozhasson bennünk azáltal, hogy emberi méltóságunk legesendőbb és szeretetre leginkább rászoruló pontjain aláz meg, vagy szolgáltat ki bennünket. A hamis barátok és testvérek sokkal nagyobb veszélyt jelentenek, és nagyobb kárt tudnak tenni, mint az ellenségek.
Ezeket az embereket a sors, az Isten országának szolgálata sodorja mellénk. Kezdetben örülünk nekik, megnyílunk előttük, élvezzük, hogy Isten táborához tartozunk. Hálásak vagyunk értük, hogy személyükkel is gyarapodott Isten népe. Kezdetben a nyelvük sima és lágy, különösen, ha szemtől szemben állunk egymással: „A vajnál simább az ő szája ... lágyabbak a beszédei az olajnál" (uo. 22. vsz.). Elfogadásunk és bizalmunk megszerzése után azonban más „nyelven" kezdenek el beszélni rólunk.
Dávidnak nagy keserűséget okozott, amikor felismerte, hogy a „vajas száj" és az „olajos beszéd" mögött ellenségeskedés, pusztító fegyver áll, amelynek célpontja ő maga. A zsoltár első verseiben a hamis barátok, testvérek szidalmazásai által okozott bajokat veszi számba Dávid. A "keserű bolyongás és jajgatás" rossz, kesernyés közérzetet jelent. Zaklatott és ingerült az ember, nem találja a helyét, a megnyugvását sehol sem. Érzelmeit félelem és rettegés gyötri: lelkét a gyávaság és a menekülési vágy keríti hatalma alá. A „kiszállni mindenből", „hagyjanak nekem békét" életérzés lesz úrrá ilyenkor azon, akit üldöznek.
Forrás: Új Exodus Magazin, 8. évf. 1. sz. / 1996
Mózes első könyve 45.
1. Ekkor nem bírta József magát tartóztatni mindazok előtt, akik mellette álltak és kiáltott: Vezessetek ki mindenkit tőlem! És nem állt senki nála, midőn megismertette magát József az ő testvéreivel. 2. És hangos sírásra fakadt, hogy meghallották az egyiptomiak és meghallotta Fáraó háza. 3. És mondta József az ő testvéreinek: Én vagyok József! Él-e még atyám? De testvérei nem bírtak felelni neki, mert megrémültek tőle. 4. József pedig mondta az ő testvéreinek: Lépjetek csak ide hozzám! És odaléptek, ő pedig mondta: Én vagyok József, a ti testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba. 5. Most pedig ne bánkódjatok és ne keltsen haragot szemeitekben, hogy eladtatok engem ide, mert életfenntartásra küldött engem Isten előttetek. 6. Mert immár két éve van az éhség az országban a még öt év, amelyekben nem lesz szántás és aratás 7. Azért küldött engem Isten előttetek, hogy megtartsak-nektek maradékot a földön és hogy életben tartalak benneteket nagy megmenekülésre. 8. Most tehát, nem ti küldtetek engem ide, hanem Isten; ő tett engem atyjává Fáraónak, urává az ő egész házának és uralkodóvá Egyiptom egész országában. 9.Siessetek, menjetek föl atyámhoz és mondjátok neki: Így szól a te fiad József, Isten tett engem egész Egyiptom urává; jöjj le hozzám, ne vesztegelj. 10. És lakjál Gósen földjén, hogy közel légy hozzám, te, fiaid és fiaid fiai, juhod, marhád és mindened, amid van. 11. Én pedig eltartalak téged ott, mert még öt évig lesz éhség; hogy el ne szegényedj te, házad és mindened, amid van. 12. És íme, szemeitek látják és testvérem, Benjámin szemei, hogy az én szám az, amely szól hozzátok.13. Adjátok tudtára atyámnak minden dicsőségemet Egyiptomban és mindent, amit láttatok; siessetek és hozzátok le atyámat ide. 14. És borult Bénjáminnak, az ő testvérének a nyakába és sírt; Benjámin meg sírt az ő nyakán. 15. Megcsókolta összes testvéreit és sírt rajtuk; azután pedig beszéltek vele testvérei.
16. És a hír hallatszott Fáraó házában, mondván: Eljöttek József testvérei. És jónak tetszett Fáraó szemeiben és szolgái szemeiben. 17. És mondta Fáraó Józsefnek: Mondd testvéreidnek, ezt tegyétek, rakjátok meg barmaitokat és eredjetek, menjetek Kánaán országába; 18. és vegyétek atyátokat, meg házatok népét és jöjjetek el hozzám; én pedig hadd adjam nektek Egyiptom országának legjavát, hogy egyétek a föld zsírját. 19. Neked pedig meg van parancsolva: Ezt tegyétek, vegyetek magatoknak Egyiptom országából szekereket gyermekeitek és feleségeitek számára, és vegyétek föl atyátokat és jöjjetek el. 20. Szemetek pedig ne sajnálja holmitokat, mert Egyiptom országának legjava a tietek. 21. És így cselekedtek Izrael fiai; József pedig adott nekik szekereket Fáraó parancsára, és adott nekik élelmet az útra. 22. Mindnyájuknak adott, mindegyiknek két váltó ruhát, Benjáminnak pedig adott háromszáz ezüstöt és öt váltó ruhát. 23.Atyjának pedig küldött ilyeténképpen: Tíz szamarat, mely vitt Egyiptom legjavából és tíz nőstény szamarat, mely vitt gabonát és kenyeret, és eledelt atyjának az útra. 24. És elbocsátott testvéreit és elmentek; és mondta nekik: Ne vesszetek össze az úton!
25. Fölmentek Egyiptomból és elérkeztek Kánaán országába Jákobhoz, az ő atyjukhoz. 26. És tudtára adták neki, mondván: József még él, és hogy ő uralkodik Egyiptom egész országán; de megdermedt szíve, mert nem hitt nekik. 27. És elbeszélték neki József minden szavát, amit szólt hozzájuk, és látta a szekereket, melyeket József küldött, hogy őt vigyék; akkor föléledt Jákobnak, az ő atyjuknak lelke. 28. És mondta Izrael: Sok ez! József fiam még él! Hadd megyek, hogy lássam őt, mielőtt meghalok.
25. Fölmentek Egyiptomból és elérkeztek Kánaán országába Jákobhoz, az ő atyjukhoz. 26. És tudtára adták neki, mondván: József még él, és hogy ő uralkodik Egyiptom egész országán; de megdermedt szíve, mert nem hitt nekik. 27. És elbeszélték neki József minden szavát, amit szólt hozzájuk, és látta a szekereket, melyeket József küldött, hogy őt vigyék; akkor föléledt Jákobnak, az ő atyjuknak lelke. 28. És mondta Izrael: Sok ez! József fiam még él! Hadd megyek, hogy lássam őt, mielőtt meghalok.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2017. szeptember 19., kedd
Igegyűjtemény pénzügyekkel, munkával kapcsolatosan 7.
16. Jobb a kevés, a mi az igazé, mint sok gonosznak gazdagsága; 17. mert a gonoszok karjai eltöretnek, de az igazak támogatója az Örökkévaló. 18. Ismeri az Örökkévaló a gáncstalanok napjait és birtokuk örökre meglesz. 19. Nem szégyenülnek meg bajnak idejében és éhinség napjaiban jóllaknak. 20. Mert a gonoszok elvesznek, s az Örökkévaló ellenségei olyanok, mint a rétek dísze: elenyésztek, a füstben enyésztek el. 21. Kölcsön vesz a gonosz és nem fizet, de az igaz könyörül és adakozik. 22. Mert az ő áldottjai fogják bírni az országot, és az átkozottjai kiirtatnak. 23. Az Örökkévalótól szilárdíttattak meg a férfi léptei, és útját kedveli; 24. midőn elesik, nem hajíttatik el, mert az Örökkévaló támogatja kezét. 25. Fiatal voltam, meg is öregedtem, de nem láttam igazat elhagyatva és magzatját, a mint kenyeret koldul. 26. Egész nap könyörül és kölcsön ad, magzatja pedig áldásúl van. 27. Távozz a rossztól, tégy jót, hogy örökre megmaradj.
18. Isten szekere sok tízezernyi, ismételten ezernyi; az Úr van rajtuk – Színaj a szentélyben! 19. Fölszálltál a magasba, ejtettél foglyot., vettél ajándékokat az emberek közűl; pártütők is lakni fognak Jáhnál, Istennél. 20. Áldva legyen az Úr, napról-napra, hord bennünket; az Isten a mi segítségünk. Széla. 21. Az Isten nekünk megsegítésre való Isten, a az Örökkévalónál, az Úrnál vannak kiszabadítások a halálból.
13. Az Örökkévaló is adja a jót és országunk megadja termését.
1. Hallelúja! Boldog a férfi, ki az Istent féli, parancsolatait kedveli nagyon! 2. Hatalmas lesz magzatja az országban, az egyenesek nemzedéke megáldatik. 3. Vagyon és gazdagság van házában, s örökké megáll az igazsága. 4. A sötétségben világosság tündöklik föl az egyeneseknek: a kegyelmes és irgalmas és igazságos. 5. Jól jár férfi, ki könyörül és kölcsön ad, elintézi dolgait jog szerint; 6. mert örökké nem tántorodik meg, örök emlékezetül lészen az igaz. 7. Rossz hírtől nem fél, megállapodott a szive, az Örökkévalóban bizakodó. 8. Szilárd a szive, nem fél, mígnem rájuk néz szorongatóira. 9. Szórva adott a. szükölködőknek, örökké megáll az igazsága, szarva emelkedik dicsőségben. 10. A gonosz látja és boszankodik, fogait vicsorítja és elcsügged; a gonoszok vágya elvész.
7. Föltámasztja porból a szegényt, szemétből fölemeli a szűkölködőt, 8. hogy ültesse a nemesek mellé, népének nemesei mellé.
Zsoltárok 37:16-27.
18. Isten szekere sok tízezernyi, ismételten ezernyi; az Úr van rajtuk – Színaj a szentélyben! 19. Fölszálltál a magasba, ejtettél foglyot., vettél ajándékokat az emberek közűl; pártütők is lakni fognak Jáhnál, Istennél. 20. Áldva legyen az Úr, napról-napra, hord bennünket; az Isten a mi segítségünk. Széla. 21. Az Isten nekünk megsegítésre való Isten, a az Örökkévalónál, az Úrnál vannak kiszabadítások a halálból.
Zsoltárok 68:18-21.
Zsoltárok 85:13.
Zsoltárok 112.
Zsoltárok 113:7-8.
IMIT fordítás
Rod Parsley - A Kereszt 7.
A könyv olvasása során eljutunk a misztériumok felségterületére, amelyet a Biblia úgy hív, hogy a „kereszt bolondsága” és Jézus áldozatának „botránya”. Az úton haladva meg fogod érteni, hogy Jézus engesztelő szenvedése és halála sokkal többet vásárolt meg számodra pusztán egy belépőjegynél a mennybe. Valójában hét dicsőséges „cserét” fogsz felfedezni. Ennek a tudásnak a birtokában nem akarsz majd egy napot is úgy tovább élni, hogy az Isten gyermekeként kapott jogaidat nem használod ki. Halkan csatlakozni fogunk Jézus anyjához, Máriához és a hőn szeretett Jánoshoz a keresztnél és egyszerűen csak figyelünk. Hallani fogjuk Jézus hét utolsó „szavát” és kiaknázzuk minden egyes drága szótag jelentését, lényegét és bátorítását. A végén otthon találjuk magunkat, hogy meghozzunk egy monumentális döntést. Fel fogjuk fedezni, mit ért Jézus az alatt, amikor azt kérte: „Vedd fel a kereszted és kövess Engem.” Figyelmeztettelek! Az utazás egy része nem lesz könnyű. De milyen erő, kinyilatkoztatás és békesség vár azokra, akik vállalják ezt a zarándokutat a Golgota csúcsára!
Most viszont térjünk vissza az évekkel ezelőtt elkobzott lengyelországi keresztekhez. Mi volt a történet vége? Paul Harvey a néhai rádiós bemondó legenda megfogalmazásában fontos, hogy megismerd a „sztori többi részét”. Az egyik iskolába katonák léptek be és eltávolítottak hét nagy feszületet a falról, amelyek 1920 óta ott voltak az osztályteremben. Ez az iskola azok közül a lengyel iskolák közül való volt, amelyeket „megtisztítottak” a keresztektől azon az 1984-es késő délutánon Garlowin kis városában. Fontos megérteni, hogy Garlowin macskaköves utcáinak nem volt idegen az elnyomás, a zsarnokság és a katonák csizmájának a visszhangja. A tizenhetedik században a város lakosságának mintegy 90%-át meggyilkolták egy Svédországból érkező masszív invázióban, amelyet a túlélők csak egyszerűen „Áradatnak” neveztek el. Majd 300 évvel azután Hitler villámháborús bombázói sötétítették el az eget Lengyelország felett, majd azokat a Panzer tankosztagok és a náci vihar katonák követték legyalulva a város struktúrájának 70%-át. A garlowini polgárok nagyon jól tudták mit jelent a kívülállók akarata, amelyet erővel és fegyverrel érvényesítettek rajtuk.
Ugyanakkor ismerték a nyers, lázadó ellenállás erejét is. Így a következő reggelen az iskolába érkező diákok új kereszteket találtak a régiek helyén. A sötétség leple alatt a szüleik bementek az épületbe és a saját otthonukból hozott kereszteket raktak ki. Így később azon a napon a dráma újrajátszotta önmagát. Megjöttek a katonák és leszaggatták a kereszteket. A csupasz falakon lévő fényes kereszt alakú körvonalak csendesen tettek bizonyságot az ott elkövetett erőszakról. A következő napon a tanulók két harmada összesen 600 tanuló jelent meg az iskolában egy tiltakozó akcióra. A legtöbben keresztet hoztak magukkal, bár ezeknek egy része csak két fadarab volt sietve T-alakban összekötve. De kétségkívül keresztek voltak. Majd megérkezett a felfegyverzett rohamrendőrség is.
Fordította: Nagy Andrea
Mózes első könyve 44.
1. És megparancsolta annak, aki háza fölött volt, mondván: Töltsd meg az emberek zsákjait eleséggel, amennyit csak bírnak elvinni, és tedd mindegyiknek pénzét zsákjának szájába. 2.Serlegemet pedig, az ezüst serleget tedd a legkisebbik zsákjának a szájába, meg gabonájának árát; és az cselekedett József szava szerint, amit szólt. 3. A reggel virradt és az emberek elbocsáttattak, ők és szamaraik. 4. Alig mentek ki a városból, nem mentek messze és József mondta annak, aki háza fölött volt: Kerekedj föl, vedd űzőbe az embereket és ha elérted őket, mondd nekik: Miért fizettetek rosszat a jó helyett? 5. Nemde ez az, amiből iszik az én uram és ő jósol is abból; rosszul cselekedtétek, amit tettetek. 6. Az elérte őket és mondta nekik ezeket a szavakat. 7. És ők mondták neki: Miért beszél uram eme szavak szerint? Távol legyen szolgáidtól, hogy cselekedjenek ilyen dolgot. 8. Íme, a pénzt, melyet megtaláltunk zsákjaink szájában, visszahoztuk neked Kánaán országából; hogy lopnánk tehát uradnak házából ezüstöt vagy aranyat? 9. Akinél megtalálják szolgáid közül, haljon meg; és mi is leszünk uramnak rabszolgái.10. És ő mondta: Most is szavaitok szerint legyen! Akinél megtalálják, az legyen rabszolgám, de ti mentek lesztek. 11. És siettek, és lerakta mindegyik az ő zsákját a földre és kibontotta mindegyik az ő zsákját. 12. És az átkutatta, a legnagyobbiknál kezdte és a legkisebbiknél végezte; és megtaláltatott a serleg Benjámin zsákjában. 13. Erre megszaggatták ruháikat, fölrakodott mindegyik az ő szamarára és visszatértek a városba. 14. És bementek Júda meg testvérei József házába, ő pedig még ott volt, és leborultak előtte a földre. 15. És mondta nekik József: Micsoda dolog az, amit ti tettetek? Vajon nem tudjátok-e, hogy jósolni tud olyan férfiú, mint én vagyok? 16.És mondta Júda: Mit mondjunk uramnak, mit szóljunk és mivel igazoljuk magunkat? Isten megtalálta szolgáid bűnét! Íme, mi rabszolgái vagyunk uramnak, mi is és az is, akinek kezében a serleg megtaláltatott. 17. De ő mondta: Távol legyen tőlem, hogy ezt megtegyem; az, akinek kezében a serleg megtaláltatott, az legyen rabszolgám, ti pedig menjetek békében atyátokhoz.
18. Akkor odalépett hozzá Júda és mondta: Kérlek, uram, hadd szóljon csak szolgád egy szót uram fülei hallatára és ne gerjedjen föl haragod szolgád ellen, mert te olyan vagy, mint Fáraó. 19.Uram kérdezte szolgáit, mondván: van-e atyátok vagy testvéretek? 20. És mi mondtuk uramnak: Van nekünk egy öreg atyánk és öregségének gyermeke, a legkisebbik testvére pedig meghalt és ő maradt egyedül az anyjától, atyja pedig szereti őt. 21. És te mondtad szolgáidnak: Hozzátok le őt hozzám, hadd vessem rá szemeimet. 22. De mi mondtuk uramnak: A fiú nem hagyhatja el az atyját; ha elhagyja az atyját, ez meghal. 23. Te azonban mondtad szolgáidnak: Ha nem jön le legkisebb testvéretek veletek, ne lássátok többé az én színemet. 24. És volt, midőn fölmentünk szolgádhoz, az én atyámhoz, tudtára adtuk neki uram szavait. 25. És mondta atyánk: Menjetek vissza, vegyetek nekünk egy kevés eleséget! 26. De mi mondtuk: Nem mehetünk le; ha legkisebb testvérünk velünk van, akkor lemegyünk, mert nem láthatjuk a férfiú színét, ha legkisebb testvérünk nincs velünk. 27. És mondta szolgád, az én atyám nekünk: Ti tudjátok, hogy kettőt szült nekem feleségem; 28. és elment az egyik tőlem és azt mondtam; Bizony szétszaggattatott, és nem láttam őt mindeddig. 29. Ha elviszitek ezt is színem elől és baleset éri őt, akkor leszállítjátok ősz fejemet szerencsétlenségben a sírba. 30. Most tehát, midőn eljövök szolgádhoz, az én atyámhoz és a fiú nincs velünk az ő lelke pedig össze van kötve lelkével, 31. és lesz, midőn látja, hogy a fiú nincs meg, meghal, és leszállították szolgáid ősz fejét a te szolgádnak, a mi atyánknak búbánatban a sírba. 32. Mert szolgád kezeskedett a fiúért atyámnál; mondván: Ha meg nem hozom őt neked, vétkeztem atyám ellen minden időre. 33. És most, maradjon csak a te szolgád a fiú helyett rabszolgául uramnak, a fiú pedig menjen föl testvéreivel; 34. mert hogy menjek föl atyámhoz és a fiú nincs velem? Nem nézhetném a szerencsétlenséget, mely atyámat éri.
18. Akkor odalépett hozzá Júda és mondta: Kérlek, uram, hadd szóljon csak szolgád egy szót uram fülei hallatára és ne gerjedjen föl haragod szolgád ellen, mert te olyan vagy, mint Fáraó. 19.Uram kérdezte szolgáit, mondván: van-e atyátok vagy testvéretek? 20. És mi mondtuk uramnak: Van nekünk egy öreg atyánk és öregségének gyermeke, a legkisebbik testvére pedig meghalt és ő maradt egyedül az anyjától, atyja pedig szereti őt. 21. És te mondtad szolgáidnak: Hozzátok le őt hozzám, hadd vessem rá szemeimet. 22. De mi mondtuk uramnak: A fiú nem hagyhatja el az atyját; ha elhagyja az atyját, ez meghal. 23. Te azonban mondtad szolgáidnak: Ha nem jön le legkisebb testvéretek veletek, ne lássátok többé az én színemet. 24. És volt, midőn fölmentünk szolgádhoz, az én atyámhoz, tudtára adtuk neki uram szavait. 25. És mondta atyánk: Menjetek vissza, vegyetek nekünk egy kevés eleséget! 26. De mi mondtuk: Nem mehetünk le; ha legkisebb testvérünk velünk van, akkor lemegyünk, mert nem láthatjuk a férfiú színét, ha legkisebb testvérünk nincs velünk. 27. És mondta szolgád, az én atyám nekünk: Ti tudjátok, hogy kettőt szült nekem feleségem; 28. és elment az egyik tőlem és azt mondtam; Bizony szétszaggattatott, és nem láttam őt mindeddig. 29. Ha elviszitek ezt is színem elől és baleset éri őt, akkor leszállítjátok ősz fejemet szerencsétlenségben a sírba. 30. Most tehát, midőn eljövök szolgádhoz, az én atyámhoz és a fiú nincs velünk az ő lelke pedig össze van kötve lelkével, 31. és lesz, midőn látja, hogy a fiú nincs meg, meghal, és leszállították szolgáid ősz fejét a te szolgádnak, a mi atyánknak búbánatban a sírba. 32. Mert szolgád kezeskedett a fiúért atyámnál; mondván: Ha meg nem hozom őt neked, vétkeztem atyám ellen minden időre. 33. És most, maradjon csak a te szolgád a fiú helyett rabszolgául uramnak, a fiú pedig menjen föl testvéreivel; 34. mert hogy menjek föl atyámhoz és a fiú nincs velem? Nem nézhetném a szerencsétlenséget, mely atyámat éri.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2017. szeptember 18., hétfő
Joyce Meyer - Találd meg a valódi önmagad és töltsd be elhívásodat 35.
Dicsőségről dicsőségre
"Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől." II Korinthus 3:18.
Térjünk csak vissza arra a kérdésre, amit a könyv elején feltettem:
Hogyan látod magadat?
Képes vagy arra, hogy józanul, ítéld meg a tetteidet és a viselkedésedet, anélkül, hogy kárhoztatnád magad? Képes vagy arra, hogy felmérd, mekkora utat kell még megtenned, és meglásd azt az utat is, ami már mögötted van? Az, ahol most vagy, nem ugyanaz, ahová el kell jutnod. Látod már a célszalagot vagy még mindig a startvonalon álldogálsz?
A Magyarázó Bibliában a fenti igerészben Pál azt mondja, Isten a dicsőség egyik fokáról a másikra visz minket. Ez annyit jelent, hogy a személyiségünkben és a körülményeinkben végbemenő változások fokozatosan történnek.
Most is dicsőségben vagy!
Ha újjászülettél, már ráléptél az igazság ösvényére. Lehet, hogy még nem ott tartasz, ahol szeretnél, de Istennek köszönhetően már a helyes úton vagy. Volt idő, amikor a hitetlenségetek még elválasztott benneteket Istentől. (Efezus 2:11-12). De most Isten háza népe vagytok, és Ő napról napra alakít benneteket. Élvezzétek a dicsőséget, amelyben most is vagytok, és ne irigykedjetek azokra, akik már esetleg előttetek járnak. Valamikor ők is voltak azon a ponton, ahol most ti álltok.
Van egy nagyon rossz emberi (testi) tulajdonságunk, nevezetesen az, hogy szeretjük a dicsőségünket másokéhoz hasonlítani. Ez nem Istentől származik, ez az ördögtől van. Isten azt akarja, hogy tudjuk, mindannyian egyediek vagyunk, és mindegyikünknek saját, egyedi tervet dolgozott ki. A sátán azt akarja, sose élvezzük azt a pillanatot, amit éppen átélünk. Állandó versenyre késztet minket a többiekkel, hogy mindig azt akarjuk, ami másoknak van. Ha nem tudjuk élvezni a dicsőségnek azt a fokát, amin éppen állunk, megrekedünk a fejlődési folyamatunkban. Szerintem addig nem is tudunk a következő fokra lépni, amíg meg nem tanuljuk értékelni és élvezni azt, ahol éppen vagyunk.
Ebben az értelemben a „dicsőség” azt a jelenlegi helyet jelöli, amelyik jobb, mint az azt megelőző volt.
Rengeteg problémám volt magammal, a viselkedésemmel, a jellememmel, és már öt éve jártam az Úrral, amikor még mindig úgy éreztem, egy tapodtat sem haladtam előre. Pedig ebben az időszakban is napról napra egy kicsit nagyobb dicsőségben voltam.
Általában nagyon kritikusak vagyunk magunkkal szemben. Sokkal gyorsabban fejlődhetnénk, ha egy kicsit lazítanánk. Ebben a dologban nem hagyatkozhatunk az érzelmeinkre. A sátán gyakran azt az „érzést” táplálja belénk, hogy reménytelen esetek vagyunk, és Isten nem foglalkozik velünk. Meg kell tanulnunk Isten Igéje alapján élni, nem pedig az érzelmeinkre hagyatkozni. Isten Igéje azt mondja, Isten mindaddig munkálkodik bennünk, amíg hiszünk benne.
"Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől." II Korinthus 3:18.
Térjünk csak vissza arra a kérdésre, amit a könyv elején feltettem:
Hogyan látod magadat?
Képes vagy arra, hogy józanul, ítéld meg a tetteidet és a viselkedésedet, anélkül, hogy kárhoztatnád magad? Képes vagy arra, hogy felmérd, mekkora utat kell még megtenned, és meglásd azt az utat is, ami már mögötted van? Az, ahol most vagy, nem ugyanaz, ahová el kell jutnod. Látod már a célszalagot vagy még mindig a startvonalon álldogálsz?
A Magyarázó Bibliában a fenti igerészben Pál azt mondja, Isten a dicsőség egyik fokáról a másikra visz minket. Ez annyit jelent, hogy a személyiségünkben és a körülményeinkben végbemenő változások fokozatosan történnek.
Most is dicsőségben vagy!
Ha újjászülettél, már ráléptél az igazság ösvényére. Lehet, hogy még nem ott tartasz, ahol szeretnél, de Istennek köszönhetően már a helyes úton vagy. Volt idő, amikor a hitetlenségetek még elválasztott benneteket Istentől. (Efezus 2:11-12). De most Isten háza népe vagytok, és Ő napról napra alakít benneteket. Élvezzétek a dicsőséget, amelyben most is vagytok, és ne irigykedjetek azokra, akik már esetleg előttetek járnak. Valamikor ők is voltak azon a ponton, ahol most ti álltok.
Van egy nagyon rossz emberi (testi) tulajdonságunk, nevezetesen az, hogy szeretjük a dicsőségünket másokéhoz hasonlítani. Ez nem Istentől származik, ez az ördögtől van. Isten azt akarja, hogy tudjuk, mindannyian egyediek vagyunk, és mindegyikünknek saját, egyedi tervet dolgozott ki. A sátán azt akarja, sose élvezzük azt a pillanatot, amit éppen átélünk. Állandó versenyre késztet minket a többiekkel, hogy mindig azt akarjuk, ami másoknak van. Ha nem tudjuk élvezni a dicsőségnek azt a fokát, amin éppen állunk, megrekedünk a fejlődési folyamatunkban. Szerintem addig nem is tudunk a következő fokra lépni, amíg meg nem tanuljuk értékelni és élvezni azt, ahol éppen vagyunk.
Ebben az értelemben a „dicsőség” azt a jelenlegi helyet jelöli, amelyik jobb, mint az azt megelőző volt.
Rengeteg problémám volt magammal, a viselkedésemmel, a jellememmel, és már öt éve jártam az Úrral, amikor még mindig úgy éreztem, egy tapodtat sem haladtam előre. Pedig ebben az időszakban is napról napra egy kicsit nagyobb dicsőségben voltam.
Általában nagyon kritikusak vagyunk magunkkal szemben. Sokkal gyorsabban fejlődhetnénk, ha egy kicsit lazítanánk. Ebben a dologban nem hagyatkozhatunk az érzelmeinkre. A sátán gyakran azt az „érzést” táplálja belénk, hogy reménytelen esetek vagyunk, és Isten nem foglalkozik velünk. Meg kell tanulnunk Isten Igéje alapján élni, nem pedig az érzelmeinkre hagyatkozni. Isten Igéje azt mondja, Isten mindaddig munkálkodik bennünk, amíg hiszünk benne.
Fordította: Berényi Irén
David Yonggi Cho - Legyél egészséges! 8.
Mózes rézkígyója
"4 És elindulának a Hór hegyétõl a veres tengerhez vivõ úton, hogy megkerüljék Edom földét. És a népnek lelke megkeseredék útközben. 5 És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk. 6 Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népébõl. 7 Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért. 8 És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tûzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.9 Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltûzé azt póznára. És lõn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada." (4Mózes 21,4-9)
A rézkígyó esemény előképe Jézus megváltói művének, amellyel megszabadított minket a betegségtől kereszthalála által.
Nagyon sok mérges kígyó élhetett azon a területen, de Izrael népét megvédte Isten erős keze a kígyók veszélyétől. Amikor azonban fellázadtak Isten ellen és vétkeztek, Isten oltalma megszűnt. A mérges kígyók azonnal megtámadták, megmarták, és megölték az embereket. Ezek a mérges kígyók jelképezik az ördögöt, ez az esemény pedig bemutatja, hogy amikor Isten oltalma eltávozik a hívőktől az ördög mindig megtámadja őket, mint az ordító oroszlán a zsákmányát.
Isten arra utasította Mózest, hogy készítsen egy rézkígyót és tűzze fel egy póznára, hogy mindenki feltekinthessen a rézkígyóra és így meggyógyuljanak a mérges kígyók harapásából. Amikor Izrael népe megbánta bűneit, Isten oltalma visszatért hozzájuk. Ennek a történetnek van egy prófétai jelentése. Egy napon az ördög teljes vereséget fog szenvedni, aki állandóan gyötörte az embereket. Ez a prófécia szó szerint igaz lett Jézus Krisztus életében és munkájában.
Amikor Nikódémus a zsidók vezetője egyik éjjel Jézushoz jött, Jézus azt mondta neki: „És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie. Hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (János 3,14-15) Mózes rézkígyója Jézus megváltó művének volt a jelképe, amelyet Ő beteljesített a kereszten. A Mózes által készített rézkígyónak profetikus jelentése is volt. Mózes magas póznára helyezte, ami jelképezi ellenségünk, az ördög tökéletes vereségét, akiről a biblia ezt írja: "És vettették a nagy sárkány, ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vettették a földre, és az ő angyalai is ő vele levetettének.“ (Jel 12,9) Tehát Jézus keresztre feszítése tulajdonképpen elvégezte ellenségünk, az ördög tökéletes vereségét. A Biblia így kommentálja ezt az eseményt: „Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből. Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek. ” (Lukács 10,18-19) "Most van e világ kárhoztatása, most vettetik ki e világ fejedelme.“ (János 12,31) “Azokat pedig a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben démonokat űznek; új nyelveken szólnak." (Márk 16,17)
"Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban." (Kolossá 2,15)
Ezeket a fejedelemségeket és erőket írja le az Efézusi levél is: "Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak." (Ef 6,12) Ahogy a kígyók mérge hatástalanná vált, amikor Mózes póznára tűzte fel a rézkígyót a pusztában, úgy vált semmivé az ördög ereje, a mi Urunk Jézus Krisztus megváltó halála által.
Az isteni gyógyítás erőteljes munkája megmentette az emberek életét, akik egyébként meghaltak volna, amikor Izrael népe ránézett a póznára tűzött rézkígyóra. Ez Jézus Krisztus megváltó művének volt az előképe, akinek elég ereje van arra, hogy meggyógyítsa mindazokat, akik hozzáfordulnak.
F. F. Bosworth evangélista, aki megrázta Amerikát és Kanadát az isteni gyógyítás hatalmas ajándékával, ezt írta Krisztus a gyógyító, az isteni gyógyítás üzenete című könyvében: „Ha a gyógyítás, nem lett volna benne az engesztelésben, miért kívánták meg akkor a haldokló izraelitáktól, hogy felnézzenek az engesztelés testi gyógyulására vonatkozó jelképére, a rézkígyóra? Ha az engesztelés jelképe gyógyulást és megbocsátást adott, miért ne tenné ezt meg nekünk Krisztus?” Az Ószövetségben három jelképet vizsgáltunk meg, amelyek jelzik Jézus megváltását, amely egyaránt vonatkozik testünkre, és lelkünkre. Az Úr, a mi Istenünk a Gyógyító, aki meg akarja gyógyítani betegségeinket. Ő azt akarja, hogy egészségesek legyünk. Ez a mi jó Istenünk jó terve.
A betegség a bűn büntetéseként szakadt ránk, amit Ádám és Éva követtek el Éden kertjében. Amikor Jézus feltámadt a halálból, három nappal kereszthalála után, az ördög már meg volt kötözve. A bűnbocsánat és a gyógyulás már mindazoké volt, akik segítségül hívták Jézus Krisztus nevét.
E tény jobb megértéséhez közelebbről kell megvizsgálnunk azt az evangéliumot, amit Ézsaiás próféta meghirdetett, hiszen Ézsaiás 53. fejezete szemléletesen rajzolja meg Jézus Krisztus életét, és megváltásának célját.
"4 És elindulának a Hór hegyétõl a veres tengerhez vivõ úton, hogy megkerüljék Edom földét. És a népnek lelke megkeseredék útközben. 5 És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk. 6 Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népébõl. 7 Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért. 8 És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tûzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.9 Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltûzé azt póznára. És lõn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada." (4Mózes 21,4-9)
A rézkígyó esemény előképe Jézus megváltói művének, amellyel megszabadított minket a betegségtől kereszthalála által.
Nagyon sok mérges kígyó élhetett azon a területen, de Izrael népét megvédte Isten erős keze a kígyók veszélyétől. Amikor azonban fellázadtak Isten ellen és vétkeztek, Isten oltalma megszűnt. A mérges kígyók azonnal megtámadták, megmarták, és megölték az embereket. Ezek a mérges kígyók jelképezik az ördögöt, ez az esemény pedig bemutatja, hogy amikor Isten oltalma eltávozik a hívőktől az ördög mindig megtámadja őket, mint az ordító oroszlán a zsákmányát.
Isten arra utasította Mózest, hogy készítsen egy rézkígyót és tűzze fel egy póznára, hogy mindenki feltekinthessen a rézkígyóra és így meggyógyuljanak a mérges kígyók harapásából. Amikor Izrael népe megbánta bűneit, Isten oltalma visszatért hozzájuk. Ennek a történetnek van egy prófétai jelentése. Egy napon az ördög teljes vereséget fog szenvedni, aki állandóan gyötörte az embereket. Ez a prófécia szó szerint igaz lett Jézus Krisztus életében és munkájában.
Amikor Nikódémus a zsidók vezetője egyik éjjel Jézushoz jött, Jézus azt mondta neki: „És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie. Hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (János 3,14-15) Mózes rézkígyója Jézus megváltó művének volt a jelképe, amelyet Ő beteljesített a kereszten. A Mózes által készített rézkígyónak profetikus jelentése is volt. Mózes magas póznára helyezte, ami jelképezi ellenségünk, az ördög tökéletes vereségét, akiről a biblia ezt írja: "És vettették a nagy sárkány, ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vettették a földre, és az ő angyalai is ő vele levetettének.“ (Jel 12,9) Tehát Jézus keresztre feszítése tulajdonképpen elvégezte ellenségünk, az ördög tökéletes vereségét. A Biblia így kommentálja ezt az eseményt: „Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből. Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek. ” (Lukács 10,18-19) "Most van e világ kárhoztatása, most vettetik ki e világ fejedelme.“ (János 12,31) “Azokat pedig a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben démonokat űznek; új nyelveken szólnak." (Márk 16,17)
"Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban." (Kolossá 2,15)
Ezeket a fejedelemségeket és erőket írja le az Efézusi levél is: "Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak." (Ef 6,12) Ahogy a kígyók mérge hatástalanná vált, amikor Mózes póznára tűzte fel a rézkígyót a pusztában, úgy vált semmivé az ördög ereje, a mi Urunk Jézus Krisztus megváltó halála által.
Az isteni gyógyítás erőteljes munkája megmentette az emberek életét, akik egyébként meghaltak volna, amikor Izrael népe ránézett a póznára tűzött rézkígyóra. Ez Jézus Krisztus megváltó művének volt az előképe, akinek elég ereje van arra, hogy meggyógyítsa mindazokat, akik hozzáfordulnak.
F. F. Bosworth evangélista, aki megrázta Amerikát és Kanadát az isteni gyógyítás hatalmas ajándékával, ezt írta Krisztus a gyógyító, az isteni gyógyítás üzenete című könyvében: „Ha a gyógyítás, nem lett volna benne az engesztelésben, miért kívánták meg akkor a haldokló izraelitáktól, hogy felnézzenek az engesztelés testi gyógyulására vonatkozó jelképére, a rézkígyóra? Ha az engesztelés jelképe gyógyulást és megbocsátást adott, miért ne tenné ezt meg nekünk Krisztus?” Az Ószövetségben három jelképet vizsgáltunk meg, amelyek jelzik Jézus megváltását, amely egyaránt vonatkozik testünkre, és lelkünkre. Az Úr, a mi Istenünk a Gyógyító, aki meg akarja gyógyítani betegségeinket. Ő azt akarja, hogy egészségesek legyünk. Ez a mi jó Istenünk jó terve.
A betegség a bűn büntetéseként szakadt ránk, amit Ádám és Éva követtek el Éden kertjében. Amikor Jézus feltámadt a halálból, három nappal kereszthalála után, az ördög már meg volt kötözve. A bűnbocsánat és a gyógyulás már mindazoké volt, akik segítségül hívták Jézus Krisztus nevét.
E tény jobb megértéséhez közelebbről kell megvizsgálnunk azt az evangéliumot, amit Ézsaiás próféta meghirdetett, hiszen Ézsaiás 53. fejezete szemléletesen rajzolja meg Jézus Krisztus életét, és megváltásának célját.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)