Tom Marshall - A megújult elme 5.

1. Kötelékek. A földre egyikünk sem érkezik egyenesen Isten kezéből. Más sza­vak­kal: mindannyian korábbi nemzedékek termékei vagyunk, akiktől természetünk, vagy ne­veltetésünk révén bizonyos jellemvonásokat, viselkedési hajlamokat öröklünk. Haj­la­mosak lehetünk szeszélyességre, félénkségre vagy robbanékonyságra. Általában fel­ismerünk magunkban olyan magatartásformákat és jellemvonásokat, amelyek szü­leink­ben is megvoltak. Ugyanezeket a hajlamokat fedezhetjük fel gyermekeinkben is.

Semmi esetre sem rossz e jellemvonások mindegyike. Erősségeket ugyanúgy öröklünk, mint gyengeségeket. Ha viszont egy adott területen gyengeséget örököltünk és mi magunk behódolunk ennek a gyengeségnek, akkor ez köteléket hoz létre, amit sokkal nehezebb megtörni, mint egy közönséges szokást. Az apák romlottsága (nem bűnössége) meglátogattatik a gyermekek harmadik, negyedik nemzedékéig.

Hosszú évek lelkigondozói munkája során számos esetben tapasztaltam, hogy ilyen fajta kötelék jelentik a fő tényezőt az elme olyan problémáinál, mint a szexuális kép­zel­gé­sek, harag, depresszió, aggodalom, keserűség és bosszúállás. Az ok­kul­tiz­mus­sal va­ló kapcsolat különösen gyakran eredményez súlyos lelki zavarokat és kí­sér­té­ses lá­to­má­sokat az utódoknál: a gyerekeknél és unokáknál. Mindenféle kötelék ese­tében az érintett azzal küszködik, hogy lenyirbálja a bűn és a kísértések hajtásait, de a múltba visszanyúló főgyökér táplálja a problémát úgy, hogy a megtérés, az ima és az elhatározások kevéssé bizonyulnak eredményesnek. Mindazáltal a múlt – még a születésünk előtti múlt – hatalmát is meg lehet törni. Jézus nevében a főgyökér elvágható, és megszabadulhatunk a gonosz örökségtől, amely úgy tűnik, hatókörünkön kívül tartja kezében a probléma forrását.

Ezek a fontos lépések:

Először is el kell fogadnunk, hogy felelősek vagyunk bűneinkért, bukásunk egy adott területén. Az örökség ellenére a problémát saját bukásunk okozta, és ezért meg kell térnünk és bocsánatot kell kérnünk, anélkül hogy kifogásokat keresnénk.

Másodszor: meg kell tagadnunk azt a tekintélyt, amelynek megengedtük, hogy el­ménk­ben gyökeret verjen. Eddig a pontig ugyanúgy közelítjük meg az elménkben ezt a problémát, mint az összes többit.

Harmadszor: valakinek imádkoznia kell értünk, és el kell vágnia Jézus nevében a múlt örökségéből származó köteléket.

"Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden." (2Korintus 5:17.)

"És néked adom a mennyek országának kulcsait; és amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és amit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen." (Máté 16:19.)

Természetes örökségünket, akármilyen gyengeségek és bűnök vannak is benne, le le­het vágni rólunk. Valójában új örökségünk van, amelybe belegyökerezhetünk. Éle­tünk most új forrásból sarjad. Mivel Istentől születtünk, Jézus jelleme az a természet, amit örököltünk. Most az Ő képmására alakulhatunk át.

Sok embert láttam már, aki nagyszerű szabadságot tapasztalt meg, miután a múlt hatalmát így levágták róla. Először élnek át gyakorlati és tartós győzelmet életük olyan területein, ahol azelőtt teljes vereséget szenvedtek. Ezzel nem szűnnek meg a kísértések, de a kísértések száma kétségtelenül arra a közönséges, kezelhető szintre csökken, amivel meg kell tanulnunk küzdeni és győzni.

Az utolsó lépés sok éven át elkerülte a figyelmemet. Aztán egy estén egy há­zi­kö­zös­­ség úrvacsorai szolgálatán Isten egészen hirtelen szólt egy prófécián keresztül. Egy­szerűen azt mondta: "Tiszteld anyádat és apádat" Ezt meg is tettük. Egyenként mind­egyikünk tisztességet tett szüleinek. Némelyeknek jó szüleik voltak, né­me­lyek­nek szegények, egy-két esetben a jelenlevők nem ismerték szüleiket, de mindentől füg­getlenül tisztelték anyjukat és apjukat, mint akik életet adtak nekik, akik révén meg­születhettek. Ebben a szerepükben még a legrosszabb szülők is bizonyos fokig az Atyát képviselik. Végül Isten még egyszer szólt: "Amit ma este tettetek, az vissza­for­dí­totta az átkot." Mit jelent ez? A bűn és gyengeség öröksége, amit egyik nemzedék ad to­vább a másiknak, átok. Amikor viszont mi megszabadulunk attól és mi már áldást és tisz­tességet adunk elődeinknek, ez véget vet a köteléknek. Gyermekeink szabaddá vál­nak azoktól a kötelékektől, amelyeket tőlünk kaptak. Azóta sok esetben az említett pa­rancsnak való engedelmesség végső cselekedete erősítette meg és rög­zí­tette az em­bereket az öröklött láncoktól mentes teljesen új, Isten adta sza­bad­ság­ban.

2. Átok. Van egy, az előzőhöz hasonló terület, ahol az ember szabadulásához gyakran szük­séges speciális szolgálat. Gyakran a gyermekkorban egy közelálló személy (szü­lő, családtag, vagy például tanár) által kimondott szavak olyan mélyen belevághatnak az érintett lelkébe, hogy valódi átokká, vagy tilalommá válnak az életében. "A halál és az élet" – mondja a Példabeszédek Könyve – "a nyelv hatalmában van." Em­lék­szem, egy estén egy idősebb anglikán lelkész szolgált velem a megtérésre való hí­vo­ga­tásban. Utána így szólt hozzám: "Tom, imádkozz értem! Gyermekkoromban Ang­liá­ban az előkészítő iskolában mondtak nekem olyan dolgokat, amelyek azóta is ho­rog­ként akaszkodnak az elmémbe."

Az ilyen szavak megkötöző, ártó ereje abban áll, hogy mindig tartalmaznak valamennyi igazságot. A Példabeszédek 26:2. így szól: "Miképpen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképpen az ok nélkül való átok nem száll az emberre."

A szavak visszhangoznak önmagunk iránti kétségeinkben – ezért bilincselnek meg minket. Amikor pedig ezek a kétségek egy általunk szeretett, vagy tisztelt személyen keresztül hangzanak el, akkor azok gyanútlan szellemünkre halálos hatással vannak. A ke­gyetlen gúny, dühös gyalázkodás, maró irónia, sőt még a gondatlan, meg­gon­do­lat­lan, más rovására elmondott tréfa is önmagát valóra váltó próféciává válhat évek múltán.

Az átkot azonban meg lehet törni. "Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká lévén érettünk." (Galata 3:13.).

Mindezek a kegyetlen, átkozó szavak a törvényből származnak, annak valamilyen formájában. Krisztus viszont átokká lett, hogy minket megváltson. Egy percig gon­dol­kodj el azokon a metsző, kegyetlen dolgokon, amelyeket Jézusról mondtak! Azt ál­lí­tot­ták, hogy bűnös, hogy törvénytelenül született, hogy démoni megszállott. Jézus el­hor­doz­ta az emberek egymásra kimondott átkait és a kereszten megtörte azok szorítását raj­tunk. Felszabadulhatunk az ilyen szavak hatalma alól Jézus keresztjének ereje által.