Tom Marshall - A megvakított elme 2.

KI RAGADTA MEG A HATALMAT?

            Kezded már érteni az emberi elmében lévő probléma valódi természetét? Nem csupán a kísértésről van szó. A valódi probléma az, hogy az ember azáltal, hogy en­ge­del­meskedett ezeknek a kísértéseknek, megkötöző hatalmat hozott létre bennük és forrásukban, tehát ezek kormányozzák és uralják elméjét.

            Az ember a következő tekintélyeknek, fennhatóságoknak adott helyt elméjében:

A világnak. Az ember engedelmessége által a világ több lett, mint a kísértések külső forrása. A világ a maga értékrendjével, szabványaival, erkölcseivel belénk hatolt. Azok az alapvető feltételezések, amelyek gondolatainkat és hozzáállásunkat befolyá­solják, elhitetik velünk, hogy boldogságunk és jólétünk azon múlik, hogy mit tudunk magunknak megszerezni. Isten nem fér bele a terveinkbe. Gondolkodásunk a világhoz hasonul.

A testnek. Ugyanígy kapott hatalmat az elme fölött a test is, amely vele született módon ellenáll Isten dolgainak. Önmagunk javát keressük és önközpontúságunk alapján hozzuk meg döntéseinket, ítéleteinket. Pál kifejezése szerint, a Róma 8:7. egyik fordításában az elme "a testre irányul" és ezzel automatikusan az Isten ellensége.

Az ördögnek. Amikor megadtuk magunkat a világ rendjének, ezzel megadtuk ma­gun­kat a Sátánnak is, aki a világ kormányzója. A test boldogan enged a világ önköz­pontú filozófiájának, és hasonlóképpen a Sátánnak is lehetőséget ad arra, hogy kifosszon minket. Ilyen tehát az ember végzetes és halálos helyzete.

"Ti is holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt, melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama szellem szerint, aki most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; Akik között forgolódtunk egykor, mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is." (Efézus 2:1-3.)

Az ördög a neki adatott hatalmat végzetes módon arra használta fel, hogy az em­beri elmét Isten ellenében bezárja. Az elme vak az igazsággal szemben. A Biblia vi­lá­go­san kijelenti, hogy az ember elsődleges nehézsége az Evangéliummal kapcsolatban nem az, hogy nem hajlandó elhinni, hanem az, hogy képtelen megérteni.

" E világ istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus di­cső­séges evangyéliomának világosságát, a ki az Isten képe." (2Korintus 4:4.)

Gyakran ráébredünk ennek igazságára, amikor az embereknek Krisztusról be­szé­lünk. Hallják szavainkat, nyelvtanilag értik az elmondottakat, de a szavakban rejlő igaz­ságot valami miatt egyáltalán nem fogják fel. Ezt a vakságot Sátán tervelte ki, és az emberi ékesszólás és meggyőző képesség teljesen képtelen rajta áthatolni.

Így hát az ember helyzete reménytelen. Az ember nem tudja megtalálni Istent, mert az elméjében levő sátáni uralom vakságban tartja az isteni igazsággal kapcsolatosan. Az ember még ha akar sem tud kiszabadulni elméjének ebből a kötelékéből, mert egy hatalom alatt van, amely nem engedi el.

Még az is lehet, hogy bűntudatot okoz az emberben az a küzdelem, amellyel sza­ba­dul­ni próbál gyűlölt gondolataitól, mert ezt a törvényesen fölötte álló hatalommal szembeni lázadásnak látja.