Tom Marshall - A megújult elme 6.

A MEGÚJULT ELME AJÁNDÉKÁNAK ELNYERÉSE

Az elme megújításakor a kereszt töri meg azoknak a hatalmaknak az erejét, amelyek valaha ott uralkodtak, a Szent Szellem pedig megújítja felszabadult elménket.

Meg kell értenünk, hogy a megújult elme ajándék.

"Mert nem félelemnek szellemét adott nékünk az Isten; hanem erőnek, és szeretetnek és ép elmének szellemét."

(2Timóteus 1:7. Az angol változat szerint.)

Azt is fel kell ismernünk, hogy ez a megújulás csak a Szent Szellem munkája révén történik meg.

"Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületés fürdője és a Szent Szellem megújítása által." (Titusz 3:5.).

A 2Korintus 3-ban Pál azokról beszél, akiknek elméjén lepel van az Ige ol­va­sá­sa­kor. Ez volt a helyzet korának zsidóival is. Majd a 16. versben így szól: "Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel. Az Úr pedig a Szellem; és ahol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság."

Amikor tudatosan és szándékosan átadjuk elménket a Szent Szellem jelenlétének, ak­kor Ő kimossa onnan a régi, szokásos gondolati mintákat, az önállóságot igénylő kény­szerítő gondolatokat és a negativitás kimerítő taposómalmát. A kötelék el­sza­kad, az átok felemelkedik, és az elme szabad. Megújult elmévé válik, amit a 4. ábra mu­tat (21. oldal). Olyan elme ez, amelyben már csak egy tekintély van, mert gon­do­la­ta­it foglyul ejtettük a Krisztusnak való engedelmességre. Pál a Róma 8:6-ban úgy írja ezt le, mint a "Szellemre idomult" elmét.

Mivel a tekintély belső problémája megoldódott, ennek eredménye élet és békesség, és Isten békessége őrzőnkké és ítélőbíránkká válik.

"És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban."  (Filippi 4:7.)

"És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, a melyre el is hivattatok egy testben; és háládatosak legyetek." (Kolossé 3:15.).

Amikor egy idegen gondolat hatol be elménkbe, annak valódi forrása hamar meg­mu­tatkozik, bármilyen megtévesztőnek látszik is: a békesség felborul. Ha elbánunk a be­tolakodóval, a békesség helyreáll.

Nemrég voltam egy összejövetelen, ahol egy általam meghívott testvér szolgált és Isten áldása megnyilvánult a szavain. Aztán egy olyan témát kezdett körüljárni, amelyben eltért a véleményünk. Ő ismerte a nézeteimet. Eszembe jutott: "Cserben hagy. Kihasználja az alkalmat, amit adtam neki."

Ez nem volt igaz, de nekem megnehezedett a szívem. Az Úrhoz fordultam és vi­lá­gos­sá vált előttem, mi történt. Egy, a testvérem elleni sátáni rágalomra hallgattam és azt dédelgettem magamban. Megvallottam ezt a bűnömet, elűztem magamtól ezt a gon­dolatot és azonnal visszatért belém az öröm és békesség. Ez a gondolat eredetileg a lelkészi körültekintés és aggodalom álruhájában jött hozzám.

A megújult elme egyre értelmesebben tud foglalkozni a szellem megérzéseivel, s így megvizsgálhatjuk, mi Isten akarata. Ha nem megújult elmével próbáljuk értékelni a szellem megérzéseit, akkor azzal a halálos veszéllyel kerülünk szembe, hogy össze­ke­verjük saját elménk termékeit a Szent Szellem hangjának megérző felfogásával.

A MEGÚJULT ELME MEGTARTÁSA

Fel kell ismernünk, hogy az elme megújulása nem egyszer s mindenkorra történik. Isten munkája ez, amit meg kell alapozni és nem szabad eltékozolni. Több fontos pontot kell itt megértenünk.

Először is, amikor elménk megújul, akkortól fogva te döntöd el, mivel fog­lal­ko­zik elméd. Némelyek annyira megszokták elméjük fennhatóságát, hogy meg­le­pőd­nek, amikor rájönnek, hogy mi (és nem az elménk) határozzuk el, min gondolkodunk. A Filippi 4:8-ban Pál ezt írja: "Amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek, ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok."

Az elmének sosem kell tétlenkednie. Péter azt tanácsolja: "Övezzétek fel el­mé­tek derekait" (1Péter 1:13.). Egyszer beszélgettem egy újdonsült kereszténnyel, aki min­denféle szellemi nehézségekbe került, mert megtérésekor valaki azt mondta neki, hogy ha hallani akarja az Úr hangját, egyszerűen csak ki kell kapcsolnia elméjét. Egyál­talán nem meglepő, hogy mindenféle riasztó és értelmetlen dolgok áradtak be eb­be a légüres térbe. A keresztény életben nincs helye a tétlen elmének. Ellenkezőleg, a keresztény elmének tevékenynek és szorgosnak kell lennie. "Serkentget"-nünk kell (2Péter 3:1.), nem hagyhatjuk elaludni.

Azt is fel kell ismernünk, hogy az elme megújulása nem mentesít minket a kísértésektől. Nézd meg újra a 4. ábrát! A kereszt megszakítja a tekintély vonalát, de nem szakítja el a  kommunikációs vonalat. A kísértések továbbra is jönnek. Az ördög megpróbálja elhitetni, hogy még mindig a régi tekintélyek érvényesek, de ne dőlj be neki! Az összetört iga használhatatlan. Másrészt viszont emlékezzünk arra, hogy mivel az engedelmesség teremti a tekintélyt, rabul ejthet minket a magunk készítette kötelék. Ha ez megtörtént, és rájövünk, hogy rossz gondolatoknak adtuk meg magunkat, idegen tekintélyeket jelöltünk ki, egyszerűen és hatékony módon fel­sza­ba­dul­hatunk. Megtarthatjuk és meg kell tartanunk szabadságunkat.

A valódi probléma nem maga a kísértés, hanem az, ha elménkben a kísértésnek tekintélyi helye van. Ezért olyan nehéz kivetnünk magunkból nem kívánt gondolatainkat. Ha egyszer eldöntjük a tekintély kérdését, a győzelem izgalmas valósággá válik.

Végül rájövünk, hogy az elme megújulása nem egy fordulópont, hanem folyamat. Emberi természetünk miatt kell annak lennie. Nemcsak felszabadulnunk kell, hanem meg kell tanulnunk használni a szabadságot.

"Mert ti szabadságra hívattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak." (Galata 5:13.).

Miután visszavonhatatlan igent mondtunk elménkben Krisztus uralmának, a Szent Szellem megújító munkája folyamatos tapasztalatunkká válik.

"És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, a ki teremtette azt." (Kolossé 3:10.). Folyamatos megújulásunkból állandó átalakulás fakad. Pál ezt a Róma 12:2-ben fejezi ki. Ennek az átalakulásnak a módszertanát a 2Korintus 3:18-ban fejti ki:

"Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyan­azon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Szel­le­mé­től."

Egy tükör csak azt mutathatja, amit szemlél. Épp így, mi is csak annyit tük­röz­he­tünk vissza életünkben Krisztusból, amennyit "látunk". Krisztusból annyit szemlélünk, amennyit a Szent Szellem kinyilatkoztatása által befogadunk.

Miután elménk megújult és megtisztult minden idegen uralomtól, átváltozhatunk, nem a világ ábrázatja szerint, hanem Isten öntőformája szerint: az Ő Fiának ha­son­la­tos­ságára, a mi Urunk Jézus Krisztus megdicsőült emberi formája szerint.