Tom Marshall - A keresztény és gondolkodása 1.

Nagyon hálásak lehetünk ma, hogy a Szent Szellem kegyelmes mozgása az Egy­ház­ban újra felszínre hozza a szellemi tapasztalatok valóságát. Az evangéliumot nem­ze­dékeken keresztül túlnyomóan értelmi és erkölcsi elméletek gyűjteményeként mu­tat­ták be. Mostanában ismerjük fel azt, amit a Szentírás mindig is világosan állított, hogy az Isten ismerete elsősorban az ember szellemének szóló ki­nyi­lat­koz­ta­tás, nem pedig értelmének adott információ.

    ...Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek. Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Szelleme által ...Érzéki természeti ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy szellemileg vizsgálhatók.

(1Korintus 2:9, 10, 14.)

            

Ennek messzeható következményei vannak egész keresztény tapasztalatunkra vo­nat­kozóan. A bibliai hit például nem ugrás a sötétbe; nem annak eltökélése, hogy bi­zo­nyíték nélkül hisz. Ellenkezőleg, a hit szilárd bizonyítékon nyugszik: ez a hit válasz Is­ten kinyilatkoztatott akaratára, melyet szellemünk "meglát", ahogy Pál erről az 1Ko­rintus 2-ben beszél. Az Újszövetség hitről szóló fejezete, a Zsidó 11. is alá­húz­za, hogy a hit "látás".

            Ez a kinyilatkoztatásból fakadó ismeret azonban nem érhető el intellektuális gondolkodással, és amint erre Pál rámutat, azt természetes elménk nem is tekinti megbízhatónak. Ezért azok a keresztények, akik az evangéliumot majdnem teljesen értelmükkel közelítik meg, a hitet gyakran nagy problémának találják. Egy barátom az ilyen embereket "értelmileg hátrányos helyzetű keresztényeknek" nevezi. Az értelem gyakran útban van és elnyomja a hitet.

            Nos, mindebben sok az igazság, de ez nem a teljes igazság. Beleeshetünk abba az éppen olyan veszélyes tévedésbe is, hogy csak a szellemre van szükségünk ahhoz, hogy az Úrral járjunk – feledjük el értelmünket, az csak bajt okoz! Ha nagy az ész, nagyok a problémák; kevés ész, kicsik a problémák; nincs ész, nincsenek problémák! Végzetes lehet, ha így ellene vagyunk az értelemnek.

            Az ember elméje továbbra is a világmindenség stratégiai csatatere. Az elme fö­löt­ti uralomért folyó harc valójában az ember fölötti uralomért zajlik. A ke­resz­té­nyek­nek ma világosan meg kell érteniük az emberi elme feladatát, a problémákat, ame­lyekkel az elme szembe kerül és – ami a legfontosabb – azt, hogyan gon­dos­ko­dott Isten az elme megváltásáról.

AZ ELME FELADATA

            Az elme a személyiség fő kommunikációs központja. Az, ami az elménkben folyik, alapvetően meghatározza személyiségünket. A Példabeszédek 23:7. így szól: "Mert, mint ahogy gondolkodik...magában, olyan ő." Gondolataink meghatározzák tetteinket, tetteink pedig azt, hogy mivé válunk.

És látta az Úr, hogy megsokasodott az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz. (1Mózes 6:5.)

     Az elme kommunikációs központjába különböző forrásokból  információk, benyomások és üzenetek egész tömege áramlik be. Ezeket az adatokat az elme fo­lya­matosan elemzi, értékeli és döntéseket hoz velük kapcsolatban. Sok adatot – va­ló­szí­nű­leg a nagy többséget – az elme kirostálja, vagy figyelmen kívül hagyja; másokat meg­fontol és elutasít; néhányat elraktároz későbbi felhasználásra; a kiválasztottakat vi­szont döntésre az akarat elé terjeszti. Az elfogadott információk végül valamiféle vi­selkedést eredményeznek.