Tom Marshall - A megújult elme 4.

ELMÉNK FELSZABADULÁSA

Hogy Jézusnak a kereszten elvégzett munkája az életünkben hatékony legyen, ahhoz azt személyesen magunkévá kell tennünk. Ezt akkor tesszük először, amikor elfogadjuk Krisztust Megváltónknak és elfogadjuk az Ő halálát, mint ami biztosítja bűneink bocsánatát.

A kereszt azonban nem csak a bűnbocsánattal foglalkozik, hanem a szabadulással is. Ezt is személyesen magunkévá kell tennünk. Egyedül így szabadulhatunk meg az elménket leuraló hatalmasságok alól. Hogyan tegyük ezt?

Az első lépés az, hogy megvalljuk elménk bűneit és elfogadjuk Isten bo­csá­na­tát. Amint meg fogod látni, a bűnbocsánatnál tovább kell lépnünk; de először ezt kell meg­tennünk. Ehhez őszintén meg kell vallanunk helytelen gondolatainkat ­– legyen az harag, félelem, kívánság, aggodalom vagy lelkiismeret furdalás –, és el kell fogadnunk a Golgota véren megvett bocsánatát.

           

Második lépésként megtagadjuk és elutasítjuk azt a tekintélyt, amit el­ménk­ben a világnak, a testnek, a múltnak vagy az ördögnek adtunk. Figyeld meg, hogy ezt nekünk kell megtennünk! Nem Istent kell kérnünk, hogy ezt tegye meg nekünk. Ne­künk magunknak kell ezt megtennünk. Nagyon gondosan olvasd el a következő verset:

"Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erős­ségek lerontására. Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak." (2Korintus 10:4-5.)

   

Ne essünk tévedésbe, ha Krisztus nem tette volna erőtlenné mindezeket az idegen hatalmakat, mi soha, semmiképp sem tudnánk kijönni tekintélyük alól. Ha viszont mi magunk nem utasítjuk el és tagadjuk meg őket, akkor a hatalmukban maradunk annak ellenére, amit a kereszt elvégzett. Nekünk kell leszerelnünk ezeket az erőket, mert mi is szereltük fel őket. Visszaélnek hatalmukkal és fogságban tartanak minket, amíg Krisztusban kapott szabadságunkban nem cselekszünk.

Emlékszem, egyszer egyik barátomnak arról beszéltem, hogy a hívő meg­sza­ba­dul­hat a bűn hatalmából. Ő később elmondta nekem: "Aznap este hazamentem és rá­döb­bentem, hogy közel húsz éve börtönben élek – és az ajtó végig nyitva állt. Akkor és ott szabad emberként sétáltam ki."

Nagyon pontosan és meghatározottan meg kell tagadnunk ezeket a dolgokat. Nincs értelme általános megvallásokat vagy imákat elmondani. Személyes ha­tal­mak­kal és konkrét problémákkal foglalkozunk. Valld meg ezeket hangosan, amíg valóban nem tudod szívedben, hogy megtörtént: "Sátán, megtagadlak téged és minden mun­ká­dat. Jézus nevében visszautasítom a félelem szorítását, amit elmémre helyeztél, mert ha­talmad erőtlenné vált a Golgotán. Most visszafoglalok minden talpalatnyi helyet, amit elmémben a félelemnek adtam és minden gondolatomat Jézus Krisztus uralma alá rendelem."

Néha speciális problémákkal kell foglalkozni. Talán egy régen táplált neheztelést kell elvetned. Azt a régi sérelmet, amit talán évekig dédelgettél, el kell engedned. A múlt valamilyen keserű eseménye jelenleg is szorongathatja elmédet. Leköti fi­gyel­me­det. Ha folyamatosan keserű vagy valakivel szemben, ezáltal annak az embernek uralmat adsz elméd és személyiséged fölött.

Egyszer egy asszony megvallotta nekem, hogy az ápolása alatt álló idős szülője panaszának és ingerlékenységének elméjében olyan hatalmat adott, ami miatt nem tudott megszabadulni bosszúálló és szeretetlen reakcióitól. Csak amikor ezt a ha­tal­mat az elméjében megtörtük, akkor tudott megszabadulni úgy, hogy elméje békéjét többé szülője semmilyen siránkozása nem tudta megzavarni.

Két esetben lehet szükségünk speciális szolgálatra. Ezt a két helyzetet "kötelékek"-nek és "átkok"-nak hívom.