ISTEN GONDOSKODOTT AZ EMBER SZÜKSÉGEIRŐL
Isten az emberiség valamennyi szükségéről mindig két isteni
cselekedet segítségével gondoskodott:
1. A Kereszt művével.
2. A Szellem munkájával.
Mindkettő nélkülözhetetlen és együtt
hat. A Kereszt műve nélkül
Isten élete és szeretete nem érhetné el és nem menthetné meg a tönkrement
embert. A Szent Szellemnek nem lenne alapja ahhoz, hogy velünk foglalkozzon.
"Mert
a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, a kik elvesznek; de nekünk,
akik megtartatunk, Istennek ereje."
(1Korintus
1:18.)
Ezt nem lehet túlhangsúlyozni.
Bukásra van ítélve minden olyan pszichológiai felfogás, vagy az épség és
gyógyulás elnyerésének minden olyan módja, amely figyelmen kívül hagyja a
Golgota művét. Ugyanez igaz a "teljesebb élet"-ről szóló minden olyan
tanításra is, amely a megszentelődést úgy helyezi kilátásba, hogy nem a kereszt
művét állítja középpontba. Az ilyen hozzáállás végül csalódást okoz.
A Szent Szellem munkája nélkül
azonban a Golgota nagy, valóságos, befejezett műve gyakorlatilag hatástalan
maradna. A Szent Szellem jelenti ki nekünk Krisztust és Krisztus dolgait. Ő az,
aki belülről munkálva gyakorlatilag valósággá teszi számunkra azt, amit Jézus
a halálával megszerzett nekünk.
A KERESZT MŰVE
Az ember bűne szükségessé tette a
keresztet. Ennyit még megértünk. Azt azonban gyakran nem értjük, milyen
jelentős dolgot tett Jézus a kereszten. Ő betöltötte az ember minden szükségét.
Csodálatos, hogy bűnbocsánatot kaptunk. Mi, keresztények, megtapasztalhatjuk,
milyen érzés tiszta lelkiismerettel élni egy bűntudat sújtotta világban. Ez
nagyszerű! A kereszt viszont nemcsak bűneink problémájával bánt el, hanem
sokkal többet tett: bűnösségünk problémáját is megoldotta.
Isten Fiát, emberi formájában,
hozzánk hasonlóan mindenféle kísértés érte, és élete 33 éve alatt teljes és
maradéktalan személyes győzelmet aratott a bűn és Sátán fölött. Útja végén
kimondhatta: "Jön a világ fejedelme és énbennem nincsen semmije" (János
14:30.).
Az ember Jézusban semmi nem volt,
ami miatt Sátán igényt támaszthatott volna Rá, vagy hatalmat gyakorolhatott
volna Fölötte: semmi bűn, bukás, megalkuvás. Ez a szabadság és győzelem azonban
csak Jézus emberi személyére vonatkozott.
Amikor azonban Jézus a keresztre ment, az Ő egyéni ember
volta egyetemessé vált – magába foglalt mindenkit, aki hisz Őbenne. A
János 12:32-ben Jézus azt mondta: "És én, ha felemeltetem e földről,
mindeneket magamhoz vonzok. Ezt pedig azért mondta, hogy megjelentse, milyen
halállal kell meghalnia."
Ez a kijelentés annyira döntő, hogy
pontosan meg kell értenünk jelentését. A bűneink hatalma alól való valódi
felszabadulásunknak ugyanis ez a kulcsa.
¨ Mivel Krisztus részévé lettünk, amikor Ő
meghalt, mi is meghaltunk; amikor Ő elhordozta Istennek a bűn felett kimondott
ítéletét, akkor a mi bűneink ítéltettek meg; amikor Krisztust eltemették,
minket is eltemettek; amikor Ő feltámadt, mi is feltámadtunk; amikor Ő
felemeltetett a hatalom helyére, mi is oda helyeztettünk. (Róma 6:3-6; Efézus
2:5-6.).
¨ A
kereszten Jézus alávetette magát a sötétség erejének (Lukács 22:53.), de halála
és feltámadása által ezt az erőt örökre összezúzta minden olyan életben, amely
azonosult Vele.
Más szavakkal: a kereszt vívmánya hatástalanná tesz minden
olyan rabszolgaságba taszító hatalmat, amely uralmat vett elménk fölött.
A Szentírás ezt bőségesen megvilágítja.
Hatástalanítja:
1. A világot.
Azok számára, akik Krisztusban
vannak, a kereszt eltörli a világ rendjének uralmát. A világot kormányzó
fejedelemségek és erők vereséget szenvedtek a Golgotán.
"Lefegyverezvén
a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén
rajtok abban."
(Kolossé 2:15.)
"Nékem
pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus
keresztjében, a ki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a
világnak."
(Galata
6:14.)
Már nem kell alávetnem magam a világ értékrendjének,
félelmeinek, vagy nyomásainak, sem ezek hatalmának. A kereszt elszakít engem
ezektől, ezeket pedig tőlem.
2. A testet.
A halál teljesen megszabadít
minket a test rabszolgaságából. Krisztusban átéljük ezt a felszabadító
halált.
"Akik pedig Krisztuséi, a testet
megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt"
(Galata
5:24.)
"Tudván
azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a
bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: Mert a ki meghalt, felszabadult
a bűn alól." (Róma 6:6-7.)
Nem maga a test szűnt meg létezni, hanem hatalma szűnt meg fölöttünk a kereszten.
Ott meghaltunk Krisztussal együtt, mivel Benne voltunk. A kereszt óta a test
nem tarthat igényt engedelmességünkre. A feltámadás élete semmivel nem
tartozik a testnek.
"Tudván, hogy Krisztus, a ki feltámadott a halálból,
többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik. Mert hogy meghalt, a
bűnnek halt meg egyszer..." (Róma 6:9-10.)
"A halál fullánkja pedig a
bűn..." (1Korintus 15:56.)
