Tom Marshall - És mi van az érzéseinkkel? 2.

AZ ÉRZELMEK ÉS A VISELKEDÉS

Az érzelmek nagyon erőteljesen hatnak viselkedésünkre, amint ezt az Ige is világosan jelzi:

"Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet (érzelmeid lakhelyét), mert abból indul ki minden élet." (Példabeszédek 4:23.).

Annak a legtöbbünk által kedvelt gondolatnak ellenére, hogy értelmes meg­fon­to­lás alapján hozzuk döntéseinket, minden üzletember és reklám szakember tudja, hogy az emberek érzéseit kell megmozgatni ahhoz, hogy elhatározásra késztessük őket. Ér­tel­mi képességeinket általában utólag használjuk, hogy okokat találjunk döntéseink iga­zolására, amelyeket úgy érezzük, hogy meg kell hoznunk.

Az érzelmek elemzésekor hasznos, ha az alábbiak szerint csoportosítjuk őket:

1. kellemesek, vagy kellemetlenek és

2. vonzanak az őket előidéző dolog felé, vagy taszítanak tőle.

A békesség például kellemes érzelem. Vonz minket a felé a személy, vagy tapasztalat felé, ami létrehozza. A harag kellemetlen érzelem, ami taszít minket a létrehozójától, akármi is az. Az öröm nagyon kellemes, vonzó érzelem. A félelem kellemetlen és általában taszít, bár néha beteges módon vonz afelé, ami rémiszt minket. Ezért van mindig vevő a horror filmekre és a gyilkossági rejtélyekre.

Természetesen jobban szeretjük a kellemes érzelmeket, mint a kellemetleneket. Pozitívabban reagálunk a minket vonzó, mint a taszító dolgokra. Egy nagyon fontos lec­két azonban meg kell tanulnunk: amikor erkölcsi, viselkedési értékrendet al­kal­mazunk érzelmi állapotok megítélésére, komoly nehézségekbe kerülhetünk. Ha minden kellemes érzelmet "jó"-nak és minden kellemetlent "rossz"-nak tekintünk, zűrzavar támad. Az az ember, akit erkölcsileg rossz, bűnös kapcsolaton kapnak, néha azt mondja: "Hogyan lehet ez rossz, amikor olyan jól érzem magam tőle:"

Tisztázzuk: Egy érzelem erkölcsileg nem azért jó, mert kellemes. Másrészt, nem is azért jó, mert kellemetlen.

Minden érzelem, akár kellemes, akár kellemetlen, akár vonz, akár taszít, lehet jó vagy rossz, helyes vagy helytelen. Ez annyira fontos, hogy igazolnunk kell az Ige alapján.

Azt gondolhatjuk, hogy a szeretet biztosan mindig jó.

"Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet az Istentől van; és          mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent." (1János 4:7.)

Mégis, van a szeretetnek egy teljesen helytelen fajtája is. Ugyanebben a levélben olvassuk:

"Ne szeressétek a világot, se azokat, a mik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete."

(1János 2:15.)

Ha kétségünk lenne afelől, mi a szeretet, János mindkét versben az "agapao" szót, az agape szeretetet említi. Igen, lehet, az agape szeretetnek helytelen fajtája is.        

A harag kellemetlen érzelem, amellyel szemben általában negatív erkölcsi ítéletünk van.

 "Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítéletre. Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre."

(Máté 5:21-22.)

Egyik barátom, amikor erről az Igéről beszélt, elmondta, hogyan készített egy pré­dikációt egy nyirkos szombat délutánon, miközben igen elvonta figyelmét a két kis­gyermeke által csapott zaj. Végül uralmába kerítette a bosszúság és hallotta saját sza­vait, amint így kiált két fiára: "Ha nem hagyjátok abba ezt a zsivajt, megöllek ti­te­ket!" Később megjegyezte: "Isten saját számon keresztül mutatta meg nekem, milyen kö­zel van a harag a gyilkossághoz."

Az Efézus 4:26. mégis azt mondja: "Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek." Más szavakkal: haragudhatunk anélkül, hogy vétkeznénk. A zsinagógában, ahol ott volt a száradt kezű ember, Jézus körülnézett, a farizeusokra és a Heródes pártiakra tekintett "haraggal, bánkódván szívük keménysége miatt" (Márk 3:5.). Ha el tudjuk nézni a gyermekekkel vagy állatokkal szembeni kegyetlenséget anélkül, hogy dühbe jönnénk, akkor valami baj van erkölcsi érzékünkkel. Más szavakkal, a harag lehet jó is, rossz is.

A békesség feltétlenül mindig jó. Nem azt mondta Jézus: "Békességet hagyok nék­tek; az én békességemet adom néktek" (János 14:27.)? Nem azt mondjuk az em­be­reknek, hogy ha békességük van valamiben, akkor az a dolog biztosan Istentől van? A Biblia azonban beszél egy másféle békességről is – a reménytelen megkötözöttség nyu­galmáról:

"Mikor az erős fegyveres őrzi az ő palotáját, a mije van, békességben van." (Lukács 11:21.)

Jézus itt Sátánra utal, mint "erős fegyveresre", s a foglyai azok, akik békességben vannak.

A félelem kellemetlen érzelem, de vajon ezért mindig rossz is? A Zsidó levél írója azt mondja, hogy Krisztus azért jött, hogy megszabadítsa azokat, "akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok voltak" (Zsidók 2:15.). A zsoltáros mégis így kiált: "Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert akik Őt félik, nincs fogyatkozásuk." (Zsolt. 34:10.) és "az Úrnak félelme tiszta, megáll örökké" (Zsolt. 19:10.).

A bánat ugyanúgy lehet jó, vagy rossz dolog.

"Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez." (2Korintus 7:10.).

Túl könnyen feltételezzük azt, hogy minden szomorúság, akármilyen kellemetlen is, használ nekünk. Pál azt mondja, hogy van olyan bánat, ami halált szül.

Ezek a példák eléggé megalapozzák ezt a fontos következtetést: az érzelmek ön­ma­gukban nem megbízható vezérfonalai viselkedésünknek. Nem ha­gyat­koz­ha­tunk rájuk, hogy irányítsanak minket a jó felé, vagy tartsanak távol a rossztól. Voltaképpen bármilyen meghatározott érzelem lehet jó vagy rossz, helyes vagy helytelen.