II. Királyok 22,2 Azt tette, amit helyesnek tart az Úr. Mindenben ősatyjának, Dávidnak az útján járt, és nem tért el arról sem jobbra, sem balra.
Jósiás király gyermekként került trónra, méghozzá olyan politikai és morális válság kellős közepén, ami már gyógyíthatatlannak tűnt. Jósiás azonban nem egy átlagos nyolcéves fiúcska. Gonosz király kezei alatt nevelkedett gonosz időkben, valahogy mégis olyan lelki világosságról tesz bizonyságot, amelynek nincs párja. Minden nehézség ellenére visszakormányozza a népet Istenhez. A Biblia a következő egyértelmű bizonyítványt állítja ki róla: „Nem volt hozzá hasonló király őelőtte, aki úgy megtért volna az Úrhoz teljes szívével, teljes lelkével és teljes erejével, egészen a Mózes törvénye szerint; és utána sem támadt hozzá hasonló” (23,25).
Csodálatos felfedezés
Uralma kezdetén Jósiás sok időt és energiát szentel a számára legkedvesebb közberuházásra: a templom felújítására. A munkálatok során, miközben az ácsok fűrészelik az új gerendákat, a kőművesek faragják a templom falának új köveit, és amint a munkások azoknak a bálványoknak a törmelékeit talicskázzák kifelé, amiket Jósiás összezúzott - a zaj és a felfordulás kellős közepén, az egyik pap csodálatos felfedezésre bukkan. Talál egy tekercset, amely úgy néz ki - igaz lehet ez? - mint a Szövetség Könyve, amely az Isten és Izrael népe között létrejött szövetség eredeti szövegét tartalmazza.
Hogy egy ilyen fontos dokumentumot ennyire elhanyagoltak, lomok közé temettek és elfelejtettek, jól mutatja, milyen messzire eltávolodott a nép Istentől. Jósiás reakciója elkötelezettségének mélységéről árulkodik. Amikor először hallja a szövetség szent szavait, a szégyentől és bűnbánattól felindultan megszaggatja ruháit. Miután egy prófétanő hitelesíti a tekercs eredetiségét, Jósiás esküvel kötelezi önmagát és a népet, hogy megtartják a rég elvesztett szövetség feltételeit.
A 22. fejezet beszéli el a drámai felfedezés történetét, a 23. részben pedig Jósiás lázas küzdelméről olvashatunk, hogy népét Istenhez térítse vissza. Intézkedései megváltoztatják a Júda királyságának képét, és egyelőre távol tartják a pusztulást.
Mindez azért történik, mert egy fiatal király komolyan veszi Isten igéjét.