„[Olyanok vagytok, mint a] Parázna férfiak és asszonyok [akik tiltott szerelmi viszonyt folytatnak a világgal, megszegve házassági fogadalmatokat, amit Istennek tettetek], nem tudjátok-e, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz” (Jakab 4:4)
Mit ért Jakab „parázna férfiak és asszonyok” alatt? Erre is adott nekem az Úr egy jó példát a saját életemen keresztül.
A konyhámban, a mosogató fölött van egy ablak, amit nagyon nehezen érek fel. Ha ki akarom nyitni, vagy be akarom csukni őket, mindig fel kell másznom a konyhapultra, ami mindig nagy próbatétel számomra. De rengeteg fáradságot és erőfeszítést spórolhatok meg, ha egyszerűen csak szólok Dave-nek, a férjemnek, és megkérem, hogy nyissa ki nekem az ablakot. Dave sokkal magasabb nálam, és hosszú karjaival könnyedén meg tudja tenni azt, ami nekem hatalmas kihívást jelent.
Ugyanez a helyzet Istennel is. Küzdünk, szenvedünk, kifárasztjuk magunkat egy olyan dologgal, amit az Úr könnyedén, minden erőfeszítés nélkül megtesz nekünk – csak kérnünk kell.
Tudod, mi bosszantaná fel sokkal jobban az én drága férjemet, mint az, hogy nem kérek tőle segítséget? Az, ha átrohannék a szomszédba, és megkérném a szomszédot, hogy jöjjön át, és nyissa ki nekem az ablakot. Szerintem erre gondol Jakab, amikor „parázna asszony” jelzővel illeti azt, aki más férfihoz fordul ahelyett, hogy a saját férjétől kérne segítséget, aki az Urat jelképezi a családban.
Egészen addig csalódottnak éreztem magam magánéletemben és szolgálatomban egyaránt, amíg meg nem tanultam, hogy ahelyett, hogy magam próbálnám a saját erőmből megoldani a problémáimat vagy másokhoz rohangálok segítségért, Istenre kell bíznom azokat, Hozzá kell futnom.
Fordította: Berényi Irén
