Istenhez Jézuson keresztül juthatunk el, úgy, ahogy vagyunk, semmi másban nem bízhatunk, csak Jézus vérében, amely megtisztít minket minden bűntől. Legyünk nagyon hálásak Istennek azért, hogy megszabadított bennünket és örök élettel ajándékozott meg. Miért? Mert tudjuk, hogy nem érdemeltük meg. De attól a pillanattól kezdve ki akarunk érdemelni mindent, amit nekünk akar adni. Ettől a pillanattól kezdve Isten gyakorlatilag ránk erőlteti minden egyes áldását. Miért? Mert úgy gondoljuk, hogy nem érdemeljük meg. Nem olvastuk ma eleget a Bibliát, nem imádkoztunk eleget ma, nem működtünk eleget a Szent Szellem áldásaiban, kiabáltunk a gyerekünkkel, belerúgtunk a macskába vagy nem viselkedtünk éppen barátságosan, amikor beragadtunk a forgalmi dugóba. Eszünkbe jut minden, amit elrontottunk, és arra a meggyőződésre jutunk, hogy ezzel automatikusan kizártuk magunkat Isten áldásaiból.
Ha Isten csak a tökéletes embereket áldaná meg, nem sok munkája lenne, hiszen mindannyian bűnösök vagyunk és szűkölködünk az Isten dicsősége nélkül (Róma 3:23). Egyikünk sem érdemel semmi jót Istentől. De ez a tény nem gátolhat meg minket abban, hogy átvegyük dicsőséges megváltását; akkor miért akadályozna abban, hogy sokszoros áldásait megkaphassuk? A válasz egyszerű: miután kegyelemből, hit által megmenekültünk, máris elkövetjük azt a hibát, hogy kegyelem helyett cselekedetekből éljünk.
Fordította: Berényi Irén
