2015. április 3., péntek

Philip Yancey és Tim Stafford - A remény üzenete: Honnan ered Ézsaiás optimizmusa?

Ésaiás 25,8 Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az ÚR letörli a könnyet minden arcról.

Amellett, hogy a király tanácsosaként szolgált, Ézsaiás hatalmas írói tehetséggel rendelkezett. Az általa használt kifejezések jó része bekerült a mi modern szókincsünkbe is. Ézsaiás arra használta ékesszólását, hogy megpróbálja felébreszteni Júda népét a szellemi kábultságból. A legtöbb prófétához hasonlóan, igehirdetésének két fő üzenete van: az ítélet (amely elkerülhetetlen, ha a nép meg nem tér) és a remény (egy olyan jövő reménysége, amelyben Isten nem csupán Izrael népét, de az egész világot helyreállítja).

Egy jobb világ

Ézsaiás könyve azt az ősi emberi vágyat tükrözi, amely egy jobb világ után sóvárog. A prófétának nincs kétsége afelől, hogy egy napon Isten ezt a sebhelyes bolygót olyan új világgá változtatja, ahol nem lesz többé könny, fájdalom és halál. Az általa leírt eljövendő világban vadállatok fekszenek egymás mellett békességben (11,6), és a fegyverekből mezőgazdasági eszközöket kovácsolnak (2,4).
A történelem egy adott pontján úgy tűnhet, mintha Isten elveszítette volna erejét, vagy mintha egykedvű nemtörődömséggel nézné a világot elborító erőszakot és gonoszságot. Az asszír megszállás láttán Jeruzsálem lakosai nyilván kétségbe vonták, hogy Isten törődik velük. Ézsaiás a reménység üzenetével állt elő: Jövőbeni szabadulásotok tekintetében egyedül Istenben bízzatok. Ezt az üzenetet azután az egész világra kiterjeszti. Még a halál is meg fog semmisülni (25,7–8). Ézsaiás 24–27 a történelem legvégső korszakába enged betekintést, amely az eljövendő életet olyan csodálatosan ábrázolja, hogy azt alig tudjuk elképzelni.