Joyce Meyer - Kegyelmed éltet - Kegyelem, kegyelem és még több kegyelem 6.

Kapni, nem megszerezni

„Kéritek [Istentől], de nem kapjátok, mert nem jól kéritek, hogy gerjedelmetekre költsétek azt.” (Jakab 4:3)

E tanulmány írásakor azt a célt tűztem magam elé, hogy kitöröljem a szótáratokból a megszerez szót, és a megkap szóval helyettesítsem, ugyanis két különböző dolgot takarnak.

Jakab azt javasolja, hogy ahelyett, hogy nekifeszülnénk és megszereznénk azokat a dolgokat, amikre vágyunk, kérjük őket. Aztán továbbmegy, és azt mondja, hogy gyakran azért nem kapjuk meg, amit kérünk, mert rossz szándékkal vagy indítékkal kérjük.

Előfordul persze, hogy amit Istentől kérünk önmagában nem rossz, Ő mégsem teljesíti kérésünket, mert valamit még ki akar munkálni bennünk, hogy felkészítsen bennünket annak elfogadására.

Például én jogosan kértem az Úrtól, hogy beállhassak a szolgálatba, amelyre elhívott. Az Ő akarata volt, hogy sikerüljön. Mindezek ellenére szolgálatom első évei keservesek voltak, mert rossz volt a motívum. Ahelyett, hogy alárendeltem volna magam akaratának, és alázatosan szolgáltam volna, fontos akartam lenni. Bizonytalan voltam, Isten királyságában egy nagyon magas rangot szerettem volna magamnak kivívni, ami nem volt jó. Amíg meg nem tanultam, hogyan engedjem meg Neki, hogy elvégezze a munkát bennem, nem tudott rajtam keresztül munkálkodni. A motívumaimat meg kellett tisztítanom, és természetesen ez a fajta munka nem történik meg egy csapásra.

Éveken keresztül éreztem frusztráltnak magam, mert hiába imádkoztam, böjtöltem, kerestem az Urat, semmi nem történt – vagy legalábbis nagyon apró elmozdulás volt. Nem tudtam értékelni azt a munkát, aminek bennem végbe kellett menni ahhoz, hogy az áldások láthatóvá váljanak az életemben. Azt akartam, hogy a Szent Szellem teljesen elárassza az életemet és szolgálatomat, de az áldás éppen csak csordogált. Nem értettem, mi történik.

Már eljutottam arra a pontra, hogy megmondom az Úrnak, hagyjon békén, nem akarom a szolgálatot, és valami másba kezdek. Kész voltam feladni mindent.

Szerintem ez sokunkkal megtörténik. Az Úr belép az életünkbe, elkezd munkálkodni bennünk, rajtunk keresztül. Elindít minket egy úton, elvisz a közepéig, aztán úgy tűnik, nem megy előre, befejezte. Ez az a pont, ahol belép a frusztráció, mert minden erőnkkel azon igyekszünk, hogy továbblépjünk, megmozgassuk a dolgokat. Ezt leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, mintha a hegyet puszta fizikai erőnkkel akarnánk kimozdítani a helyéből. Nem fog menni! Isten persze mindig befejezi, amit elkezdett, a várakozás hozzásegít minket ahhoz, hogy meggyökerezzünk Benne és megtanuljunk támaszkodni Rá.

Sokszor ez azért történik, mert rosszak a motívumaink. Sokszor önzőek a céljaink, még a számunkra legkedvesebb emberekkel szemben is. Nem azért akarjuk megmenteni őket, mert szeretjük és áldottnak akarjuk látni őket, csupán azért, hogy a saját életünket tegyük ezzel könnyebbé vagy jobbá. Nem a saját érdekükben akarjuk megmenteni őket, hanem azért, hogy ne kelljen a bűnös hozzáállásukat, magatartásukat elviselnünk.

Erről beszél Jakab is, amikor azt mondja, hogy nem jól kérünk, nem a megfelelő indokkal vagy rossz szándékkal. Isten tudja, hogy a motívumaink rosszak, még akkor is, ha mi magunk nem látjuk, vagy nem vagyunk hajlandók ezt elismerni. Bizony, nem könnyű az embernek szembesülni saját hibáival. De meg kell tennünk, ha képessé akarunk válni arra, hogy átvegyük mindazt, amit Isten adni akar nekünk.

Az évek során megtanultam egy fontos igazságot: Isten jobban ismer engem, mint én saját magamat. Rájöttem, ha kérek az Úrtól valamit, és Ő nem teljesíti azonnal a kérésemet, ez csak azért van, mert még nem vagyok felkészülve arra, hogy megkaphassam.

Az Úr egyszer azt mondta nekem: „Joyce, ha bármikor kérsz valami jó dolgot tőlem és nem kapod meg, azért van, mert nem akarom, hogy megkapd. Ez vagy azért van, mert én egy nagyszerűbb dolgot készítek neked, és te még nem tudsz eleget ahhoz, hogy azt kérd tőlem, ezért időt adok ahhoz, hogy megismerhesd a tervemet, vagy még nem jött el az ideje”.

Gyakran nem azért nem történnek meg a dolgok, mert Isten nem akarja, hanem azért, mert Isten úgy látja, még nem jött el az ideje. Nincs meg nekünk, mert nem kérjük. De azért sincs meg, mert nem a megfelelő motívum és szándék vezérel bennünket, vagy még nem vagyunk felkészülve arra, hogy átvegyük azt, amit Isten nekünk szánt. Megtanultam azt is, ha valamit kérek Istentől, mondjam el a kérésemet, aztán a többit bízzam Rá. Ha az Ő akarata az, hogy megkapjam, amit kértem, úgyis meg fogom kapni – úgy, ahogy Ő akarja, akkor, amikor Ő akarja. Minél többet tudunk Isten kegyelméről, annál kevésbé érezzük frusztrálónak a várakozást.

Fordította: Berényi Irén