„Vagy azt gondoljátok, hogy az Írás hiába mondja: Irigységre kívánkozik a lélek [amelyet szívesen látunk], amely bennünk lakozik?
De majd nagyobb kegyelmet ad [a Szent Szellem erejét, hogy lássuk ezt a gonosz hajlamot]; ezért mondja: Az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosoknak [akik megalázzák magukat, hogy megkaphassák] pedig [szüntelenül] kegyelmet ad” (Jakab 4:5-6)
Már évek óta kerestem a választ arra a kérdésre, miért vagyok olyan frusztrált és gyenge, miért nem tudok győzedelmeskedni bűneim és sikertelenségeim felett, amikor egyszer csak rábukkantam erre a versre. Akkor nyílt fel a szemem, amikor azt olvastam, hogy Isten „egyre több és több kegyelmet ad” nekünk.
Mielőtt Isten ráirányította figyelmemet erre a kinyilatkoztatásra, a kegyelem szónak csak egyetlen jelentését ismertem – „meg nem érdemelt jóindulat”. Ez valamilyen szinten elfogadható jelentés, de ennél sokkal többet jelent a kegyelem. Magyarázatokkal kibővített Bibliám szerint a kegyelem nem más, mint a Szent Szellem ereje, ami segít minket abban, hogy leküzdjük a bennünk levő gonosz hajlamokat.
Milyen gonosz hajlamra utal Jakab? Olyan, mint hűtlen feleségként titkos szerelmi kapcsolatot folytatni a világgal, eltávolodni Istentől, magunkban és másokban bízni ahelyett, hogy Hozzá fordulnánk és kérnénk, hogy töltse be szükségeinket. Ez a test tulajdonsága, és Isten azt akarja, hogy ne eszerint járjunk.
A választ, amit olyan sokáig kerestem, a 6. szakaszban találtam meg, mely szerint minden problémánk és elkeseredettségünk közepette is egyre több és több kegyelmet kapunk Istentől, és egyre több és több erőt a Szent Szellemtől azért, hogy győzedelmeskedhessünk a gonosz hajlamainkon. Ezért van az, hogy Isten ellene áll a kevélyeknek és felfuvalkodottaknak, akik azt gondolják, hogy a maguk erejéből, az Úr segítsége nélkül is boldogulnak, ugyanakkor szüntelenül kegyelmet ad azoknak, akik alázatos szívűek, elfogadják azt a kegyelmet, amelyet kértek Istentől.
Isten mindenkinek segíteni akar abban, hogy a bennük élő gonosz hajlamaikat legyőzzék. A kegyelmét akarja adni nekünk. Erőt akar adni nekünk ahhoz, hogy felismerjük rossz motívumainkat és szándékainkat. Ehhez semmi mást nem kell tennünk, mint magunkat megalázva kérni Tőle és elfogadni, ahelyett, hogy mindent a saját erőnkből, saját magunk akarnánk megoldani.
Fordította: Berényi Irén
