Az emberek legfőbb gondja az élelem, a ruházat és a biztonság. Minden eszme végső célja megoldani ezeket a problémákat. Mit gondolsz, mi Isten gondolata ezekről az alapvető szükségletekről?
Isten gondolata az, hogy megadja a mindennapi kenyerünket. Itt a mindennapi kenyér többet jelent a puszta élelemnél. Magába foglalja az összes olyan dolgot amely szükséges az élethez. Ahhoz, hogy valaki megkeresse a napi betevő falatot, szüksége van egy állásra. Az állás elnyeréséhez pedig megfelelő képzettség kell. Szüksége van egy otthonra és annak összes berendezési tárgyára.
A mindennapi kenyérért mondott ima vonatkozik minden egyéb szükségletünkre is. Isten, a mi Atyánk pedig be akarja tölteni mindezeket a szükségletünket.
Mit jelent a helyes gondolkozás, amikor a mindennapi kenyerünkért imádkozunk? Azt, hogy ráhangolódunk Isten gondolataira. Amint ezt megtesszük, és Jézus tanítása szerint imádkozunk, válasz érkezik minden imánkra.
1. Isten törődik az anyagi világgal
Manapság sokan úgy gondolják, hogy Isten nem törődik az anyagi dolgokkal. Egyenesen azt állítják, hogy csak a szellemi dolgokért kell imádkozni, anyagiakért azonban nem.
Közömbös-e Isten az anyagi világgal szemben? A válasz: határozottan nem. Isten elkészítette az anyagi világot még az ember megteremtése előtt, így Ádámnak cs Évának nem kellett aggódniuk, hogy mit egyenek, mit igyanak, vagy mibe öltözzenek.
Egyszer, amikor Anglia egyik kisvárosában tartottam egy ébredési összejövetelt, vacsorára kaptam meghívást. Amint leültünk az asztalhoz, a háziasszony elkezdett beszélni a gondjairól. Könnyei kicsordultak, ahogy beszélt: „Cho pásztor, nagy gondban vagyunk. Kemény munkánk ellenére sikertelenek voltunk mindenben, amihez hozzákezdtünk, és mára felhalmoztunk egy nagy adósságot is. Erősen imádkoztunk, még sincs válasz. Az aggodalomtól már nem tudunk sem enni, sem aludni. Miért kerülünk adósságba minden igyekezetünk ellenére? Mi a baj? Már a házunkat is áruljuk. Az volt a szándékunk, hogy kifizetjük adósságunkat, ha eladjuk a házat, de senki nem nyitott ránk ajtót, pedig már jó ideje eladó. Napról napra rosszabbodnak dolgaink."
Amint hallgattam a történetét, nem volt nehéz rájönnöm, hogy miért nem kapta meg Isten áldásait. Beszéde elejétől végig tele volt haraggal, panasszal, sóhajokkal. Hitetlenül szólt: szavaiból egyáltalán nem lehetett kivenni egy morzsányi pozitív szót vagy alkotó hitet. Keveset tudott Istenről, mint Atyáról. Ahelyett, hogy hittel Isten igéjére támaszkodott volna, az érzékeire hagyatkozott. Amikor a körülmények jók voltak, boldog volt; amikor a körülmények rosszra fordultak, boldogtalanná vált. Nem érte el azt a hitet, amely megváltoztathatta volna sorsát, és amely egy új helyzetet teremthetett volna. Nem volt reménysége, hogy akkor is szilárdan megálljon, amikor a segítség még nem nyilvánvaló. Azt mondtam neki: „Testvérnő, tanulmányozzuk együtt a Bibliát, amíg a férjed hazajön."
Kérésemre felolvasta az I.Mózes 1,2-4 verseket: „A föld pedig kietlen és puszta volt, és sötétség volt a mélység színén, és az Isten Szelleme lebegett a vizek felett. És mondta Isten: Legyen világosság! És világosság lett. És látta Isten, hogy jó a világosság; és elválasztotta Isten a világosságot a sötétségtől.“
„Testvérnő - mondtam -, nem tűnik egy kicsit furcsának az írás?"
„Nem“ - válaszolta.
„Nem gondolod, hogy Istennek nehezére esett világosságot teremteni Ádám és Éva segítsége nélkül?"
Komoly arccal az asszony újból elolvasta az írást és megjegyezte: „Az angol biblia erről nem ír. Vajon a koreai biblia igen?"
„Nem. Azonban nem furcsa, hogy Isten világosságot teremtett Ádám és Éva segítsége nélkül? Másnap talán Isten mégiscsak igénybe vette az ő segítségüket. Folytasd az olvasást a hatodiktól a nyolcadik versszakig."
„Tehát van-e valamilyen utalás arra, hogy Ádám segített volna Istennek?"
„Nincs."
„De talán a harmadik napon szüksége lett Istennek segítségre. Kérlek, folytasd."
„Folyamodott-e Isten Ádámhoz és Évához segítségért?" - kérdeztem újra.
„Nem tette."
„Talán a negyedik napon Isten elfáradt. Mi történt ezután?"
„Isten megteremtette a Napot, a Holdat és a Csillagokat."
„Ádám és Éva nyújtott-e ebben valamilyen segítséget?”
„Nem."
„És mi a helyzet az ötödik nappal?”
„Istennek ezen a napon sem volt szüksége az ő segítségükre."
„A hatodik napon?"
Az asszony figyelmesen elolvasta a verseket, majd válaszolt:
„Pásztor, a hatodik napon teremtette Isten az összes állatot és aztán teremtette Ádámot és Évát saját képmására és hasonlatosságára. Tehát Istennek nem volt szüksége a segítségükre."
„Valóban? Mi a helyzet a hetedik nappal?“
„Isten megpihent minden munkájából."
„Ádám és Éva számára maradt-e valamilyen tennivaló a teremtésüket követő első napon?”
„Hát, nem úgy tűnik” - válaszolta kissé vonakodva.
„Isten mindennel elkészült, mielőtt Ádámra és Évára felvirradt volna első földi napjuk, amely valójában a teremtés hetedik napja volt. Megvolt a mennyezet és a világosság. A Föld és rajta mindenféle növényzet, A Nap, a Hold és a csillagok. Az ég madarai, a halak a vizekben és az állatok a szárazföldön. Mivel Isten mindent elkészített Ádám és Éva számára, már nem volt semmi, amiről nekik kellett volna gondoskodniuk. Mégis, mit kellett tenniük? Ha Ádám és Éva Istenhez fordulva megkérdezték volna: »Atyánk, ez az első földi napunk, mi a dolgunk?«, mit gondolsz, Isten mit válaszolt volna? Isten azt válaszolta volna: „Mindent elkészítettem számotokra. Ne legyen semmire gondotok. Csupán éljetek hitben és engedelmességben. “
Pontosan. Mivel Isten elkészítette az eget és Földet és mindent, ami a Földön volt, nem maradt semmi tennivaló a számukra. Hit és engedelmesség által megnyugodhattak volna Isten szombatján, és élvezhették volna mindazt, amit Isten elkészített nekik. Amit tenniük kellett, mindössze annyi volt, hogy higgyenek Istenben, legyenek vele közösségben, engedelmeskedjenek Neki, és ne aggodalmaskodjanak semmi felől.
