Náhum 1,3 Türelmes az ÚR, de nagy a hatalma; nem hagy az ÚR büntetés nélkül.
Náhum különlegessége a legtöbb bibliai prófétához képest abban van, hogy ő az ellenséghez intézi üzenetét. Ézsaiás és Mikeás profétát néha annyira megviselte a saját népükre váró ítélet, hogy valósággal összeroskadtak a gyász súlya alatt. Náhum azonban bátran Asszíria fejére olvassa annak vétkeit, hogy megsemmisítette az északi Izrael királyságát, és ha Isten csodálatosan nem avatkozik közbe Ezékiás napjaiban, ugyanez történt volna Náhum hazájával, Júdával is. Asszíriát nem nehéz gyűlölni. Katonái megtizedelték a városokat, megláncolva hurcolták el a foglyokat, és az egykor termékeny szántóföldeket megmérgezték. Egyetlen kérdés foglalkoztatja Júda lakosait, akik teljes erővel átélték az asszírok kegyetlenkedéseit. Asszíria végigpusztította az egész térséget a mai Törökországtól egészen a Perzsa-öbölig és Egyiptomig. Hogy kérheti számon Isten a kicsiny Júda népén annak bűneit, miközben büntetlenül hagyja a mindent és mindenkit eltipró Asszíriát?
Mi vár Asszíriára
Náhum azzal a vakmerő jövendöléssel áll elő, hogy Asszíria hamarosan megsemmisül. Ki hiszi ezt el neki? Az asszír birodalom, amely már csaknem három évszázada uralja a világot, nem tűnhet el csak úgy! Náhum Kr.e. 700 körül írja próféciáit. Évtizedekkel később, Kr.e. 612-ben az utolsó asszír erődítmény is a babiloniak majd a perzsák kezére kerül. Nem Náhum volt az első próféta, aki Asszíriához és annak fővárosához, Ninivéhez címezte üzenetét. Évekkel korábban, Jónás ugyanennek az ősi ellenségnek hirdette a megtérés lehetőségét. Jónás napjaiban Ninive lakosai meghallották az üzenetet, és Isten megkímélte a várost. Változásuk azonban nem bizonyult tartósnak. Náhum korára Ninive visszatért régi, gonosz életviteléhez. A többi bibliai prófétához hasonlóan, Náhum túllát a történelem félelmetes erőin. Jól tudja, hogy a birodalmak felemelkedése és bukása mögött valami sokkal hatalmasabb erő működik, amely minden dolog végkimenetelét meghatározza, bármilyen sokáig tartson is az.