2 Krónikák 32,7 Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek, és ne rettegjetek az asszír királytól, meg a vele levő egész sokaságtól, mert velünk többen vannak, mint ővele.
Egyetlen júdai király uralma idején sem volt végig békesség. Emiatt a Krónikák második könyvének számos eseménye a harctéren játszódik. Dióhéjban összefoglalva, a könyv a következő stratégiát javasolja háború esetén: Alázzátok meg magatokat, és teljes bizodalmatokat Istenbe vessétek — bármekkora legyen is ez ellenfél erőfölénye. Ha saját, vagy hatalmas szomszédaitok katonai erejében bíztok, teljes bizonyossággal veszíteni fogtok.
A történések logikája ismerős: Valahányszor egy erkölcstelen király romlásba viszi a népet, Isten ellenséges hadsereget küld a nyakukra. Júda királyai gyakorta figyelmen kívül hagyják a próféták kellemetlen tanácsát, hogy tekintsék Isten büntetésének a megszállást. Kevés olyan király volt, aki hittel Istenben bízott a válságos helyzetben. Még a legjobbak is a királyi kincstárhoz nyúlnak, hogy segítséget vegyenek a szomszédos népektől. Valahányszor ez történik, Júda mindig gyengébb lesz, mint azelőtt volt.
A Krónikák második könyve azokra a szép pillanatokra irányítja a figyelmet, amikor az adott király Istenhez fordul. Az ország helyreállításához újra kell tanulniuk azt az egyszerű hitet, amely a múltban annyiszor győzelemre segítette őket.
Csodálatos szabadítás
Talán Ezékiás az egyetlen olyan király, aki követi a próféta tanácsait. A 32. fejezet arról a válságos helyzetről számol be, amellyel Ezékiásnak és tanácsadójának, Ézsaiásnak kellett szembenéznie, amikor Júda puszta léte kerül végveszélybe. A hódításra éhes Asszíria betört Júdába, és miután a földdel tett egyenlővé falvakat és városokat, Jeruzsálemet veszi ostrom alá. A falakon kívülről az asszírok propaganda hadjáratot indítanak Jeruzsálem rémült lakosai felé. Gúnyolódás céltáblájává teszik az izraeliták reménységét, hogy Isten majd csodát tesz. Ezékiás erkölcsi nagysága mutatkozik meg abban, hogy Ézsaiás prófétával együtt imádkozni kezd (20. vers). Válaszként Isten olyan csodát tesz, amitől az asszír sereg visszafordul. A természetfeletti szabadításnak köszönhetően Júda megmenekül, de csak egy időre. Amint ebből a fejezetből kiderül, Ezékiás király később ostobán eldicsekszik országának gazdagságával Babilónia követei előtt, amelynek hatalma keleten már egyre emelkedik. Júda lakosai is büszkén elbízzák magukat abban a hamis reménységben, hogy Jeruzsálem elpusztíthatatlan.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
