Sofoniás 3,2 Nem hallgatott a szóra, nem fogadta meg az intést, nem bízott az Úrban, nem járult Istene elé.
Valamelyest Mikeás és Ézsaiás próféta befolyásának köszönhető, hogy az istenfélő Ezékiás király rendet teremtett Júda országában. Ritkán találkozunk Ezékiáshoz hasonló jó királyokkal, de arra, hogy két jó király következzen egymás után, alig van példa. Sajnos Ezékiás halála után Manassé foglalta el a trónt, aki az egyik leggonoszabb júdai király volt. Izrael és Júda királyai között a leghosszabb ideig tartó, mintegy fél évszázados uralma alatt Manassé mindent a visszájára fordít, amit Ezékiás megvalósított. Szégyentelen zsarnok volt, aki vérontással töltötte meg Jeruzsálemet. (A hagyomány szerint ő volt az, aki Ézsaiás prófétát kettéfűrészeltette.) Mire Manassé meghalt, alig maradt valami Júdában, ami az Istennel kötött szövetségre emlékeztetett volna. Hemzsegnek a pogány áldozóhelyek Jeruzsálemben, és a boltok kirakatai a házi istenszobrokat reklámozzák; médiumok és boszorkányok hirdetik magukat mindenütt. Isten választott népe pogányságban felülmúlja a pogányokat.
A következő király, Manassé fia, Ámón apjának nyomdokaiba lép, ám két év múlva saját hivatalnokai lázadnak fel és gyilkolják meg. Júda népe, elszabadulva saját kikötőjéből, az anarchia felé sodródik. A kicsiny Jósiás herceg, akit Ámón támogatói koronáztak meg, nem sok reményt ad a jövőre nézve.
Téves iránymutatás
Jósiás uralkodásának kezdeti időszakában Sofoniás próféta felemeli szavát a Júdát elborító dekadencia ellen. Míg más próféták paraszti sorból származtak, Sofoniás előkelő ősökkel büszkélkedhet. Származását Ezékiás királyhoz tudja visszavezetni. Ennek ellenére, meg sem próbálja védelmébe venni a felsőbb társadalmi osztályokat. Köztisztviselők, papok, uralkodók, bírók, sőt próféták is céltáblájává válnak Sofoniás haragjának. Júda vezetői a teljes önpusztítás felé vezetik népüket. Ha nem változtatnak irányt, Jeruzsálemre ugyanaz a sors vár, mint számos bukott szomszédjára.