A relativizmus elleni ötödik és egyben legsúlyosabb vád az előzőből következik. A relativisták nem képesek erkölcsi értékítéletet hozni egy nyíltan elnyomó kultúráról vagy még pontosabban bármely nyíltan zsarnok uralkodóról. A relativizmus értelmében a nőket másodrendű állampolgárként kezelő kultúrák nem értékelhetők, mivel az erkölcsöt a kulturális közeg határozza meg. Ugyanígy olyan emberekről sem ítélkezhetnek, mint például Hitler, aki a többség engedélyével - sőt, jóváhagyásával - elnyomta a kisebbséget, hiszen nem léteznek a kultúrától független, egyetemes erkölcsi értékek, amelyek alapján a relativisták ilyen értékítéletet hozhatnak.
A relativizmus hatodik hiányossága, hogy nem ad teret az erkölcsi reformereknek vagy prófétáknak. Mivel a reformer szembeszáll a relativisták számára érvényes erkölcsi értékeket meghatározó kulturális közmegegyezéssel, a relativisták nem illethetik - többnyire jogos - elismeréssel az erkölcsi reformereket, mindössze a kultúrák közötti ellentétek egyik példájaként hivatkozhatnak rájuk. Az erkölcsi újítók mozgalmuk fellendüléséig mégis sok esetben egyedül állnak, és nélkülöznek mindenféle kulturális támogatást.
A relativizmussal szembeni utolsó ellenvetés az a vád, hogy központi feltevése - tehát hogy erkölcsi abszolútumok nem léteznek - önmagának ellentmondó, hiszen ez a feltevés egyetemes érvényű. A relativisták válaszolhatnák persze azt, hogy ez a kijelentés csupán formális, és nem tárgyi abszolútum, azaz a relativizmus működését jellemző kijelentés, nem pedig egy egyetemes érvényű erkölcsi elv. Jóllehet ez a különbségtétel helytálló, a relativisták mégis magukénak vallanak egy, a rendszerüket cáfoló erkölcsi abszolútumot: a más kultúrák értékeivel szembeni teljes elfogadás és tisztelet egyetemes elvét. A relativisták aligha tanúsítanának toleranciát olyan kultúrák iránt, amelyek egyik legfőbb erénye az intolerancia.
Harmat Kiadó
http://webshop.immanuel.hu/index.php?route=product/product&product_id=7051&search=erk%C3%B6lcs
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
