A tömegkultúrában megfigyelhető vonzereje és széles körű alkalmazása ellenére a relativizmust filozófiai szempontból komoly hiányosságok jellemzik. Elsőként a relativizmust kidolgozó kulturális antropológusok megfigyelései eltúlozzák az erkölcsi sokszínűség mértékét, ugyanakkor kevéssé térnek ki a nagyfokú erkölcsi konszenzusra. A kultúrák között jóval nagyobb mértékű erkölcsi közmegegyezés létezik, mint azt korábban vélték. Clyde Kluckhohn antropológus az alábbiakat állapította meg:
"Valamennyi kultúrában létezik a gyilkosság fogalma, amelyet megkülönböztetnek a kivégzés, a háborúban való emberölés, valamint az élet kioltásának más igazolható formáitól. A vérfertőzés fogalma és a szexuális magatartással kapcsolatos egyéb szabályok, a hazugság meghatározott körülmények között előírt tilalma, a kártérítés és a kölcsönösség fogalma, vagy a szülőkre és gyermekekre vonatkozó kölcsönös kötelességek - és ezeken kívül számos további erkölcsi kategória - mind egyetemesen létezők."
A relativizmus második hiányossága az elsőhöz kapcsolódik. Az erkölcsi sokszínűségre vonatkozó számos megfigyelés az erkölcsi gyakorlatokat érintette. Vizsgáljuk meg például az egyes eszkimó törzsek történelmi hagyományaiban megfigyelhető eutanáziát. Érvelhetünk azzal, hogy ebben az esetben ugyanazt az elvet követik, mint a nyugati világban - ez az idősek iránti tisztelet. A norma alkalmazása azonban rendkívül eltérő, amelynek alapját az eszkimóknak az a vallásos meggyőződése jelenti, hogy mindenki a halálakor fennálló állapotában lép át az örökkévalóságba. E meggyőződés értelmében végtelenül rossznak tekintenék, ha az illetőt kórházban fekve, csövekkel a testében és gépekkel életben tartva, törékeny, tartósan beteg állapotban hagynák meghalni. Egyértelműnek tűnik, hogy a különböző gyakorlatok nem jelentik szükségszerűen az azok alapjául szolgáló értékek vagy elvek sokszínűségét. Az elvek szintjén jóval kisebb mértékű eltérés figyelhető meg, mint azt az antropológusok megfigyeléseik nyomán feltételezték. Az objektív erkölcsi értékek létezését valló személy a mögöttes elv alapján könnyen igazolhatja a sokféle - ha nem is valamennyi - gyakorlatot.
A relativizmus harmadik hiányossága, hogy a kulturális relativizmus előíró rendszere nem következik a kulturális relativisták megfigyeléseiből. A kultúrákra jellemző erkölcsi sokszínűségre vonatkozó adatokból nem következik egyenesen a kulturális relativizmus erkölcsi rendszere. Csupán abból, hogy a különböző kultúrák eltérő erkölcsi normákkal rendelkeznek - még abban az esetben is, ha nem becsülik túl a sokszínűség mértékét nem következik az, hogy nem léteznek a kultúráktól független, egyetemes értékek.
A relativizmus negyedik hiányossága, hogy nem biztosít lehetőséget az egymással versengő kulturális értékítéletek közötti közvetítésre. Ez azért fontos mert számos ország elismeri a népességére jellemző, nagyfokú kulturális sokféleséget és az ebből fakadó, elkerülhetetlen kulturális ellentéteket. Mivel folyamatosan nő például a Közel-Keletről származó európai népesség létszáma, akik a nyugat-európai országokban elszigetelt kulturális csoportokat alkotnak, a kulturális ellentétek egyre gyakoribbá válnak, és esetenként erőszakhoz vezetnek. A canterburyi érsek, az anglikán egyház vezetője azt az ellentmondásos javaslatot fogalmazta meg, hogy az európai országoknak meg kell békélniük az iszlám jogrendszerrel, és lehetővé kell tenniük, hogy az iszlám jog helyet kapjon a különböző európai országok jogrendjében. A relativisták nem tudnak megoldást nyújtani ezekre a problémákra, mivel a relativisták egyik csoportot sem ítélhetik el, de egymással ellentétes előírásaikat sem képesek összeegyeztetni.
"Valamennyi kultúrában létezik a gyilkosság fogalma, amelyet megkülönböztetnek a kivégzés, a háborúban való emberölés, valamint az élet kioltásának más igazolható formáitól. A vérfertőzés fogalma és a szexuális magatartással kapcsolatos egyéb szabályok, a hazugság meghatározott körülmények között előírt tilalma, a kártérítés és a kölcsönösség fogalma, vagy a szülőkre és gyermekekre vonatkozó kölcsönös kötelességek - és ezeken kívül számos további erkölcsi kategória - mind egyetemesen létezők."
A relativizmus második hiányossága az elsőhöz kapcsolódik. Az erkölcsi sokszínűségre vonatkozó számos megfigyelés az erkölcsi gyakorlatokat érintette. Vizsgáljuk meg például az egyes eszkimó törzsek történelmi hagyományaiban megfigyelhető eutanáziát. Érvelhetünk azzal, hogy ebben az esetben ugyanazt az elvet követik, mint a nyugati világban - ez az idősek iránti tisztelet. A norma alkalmazása azonban rendkívül eltérő, amelynek alapját az eszkimóknak az a vallásos meggyőződése jelenti, hogy mindenki a halálakor fennálló állapotában lép át az örökkévalóságba. E meggyőződés értelmében végtelenül rossznak tekintenék, ha az illetőt kórházban fekve, csövekkel a testében és gépekkel életben tartva, törékeny, tartósan beteg állapotban hagynák meghalni. Egyértelműnek tűnik, hogy a különböző gyakorlatok nem jelentik szükségszerűen az azok alapjául szolgáló értékek vagy elvek sokszínűségét. Az elvek szintjén jóval kisebb mértékű eltérés figyelhető meg, mint azt az antropológusok megfigyeléseik nyomán feltételezték. Az objektív erkölcsi értékek létezését valló személy a mögöttes elv alapján könnyen igazolhatja a sokféle - ha nem is valamennyi - gyakorlatot.
A relativizmus harmadik hiányossága, hogy a kulturális relativizmus előíró rendszere nem következik a kulturális relativisták megfigyeléseiből. A kultúrákra jellemző erkölcsi sokszínűségre vonatkozó adatokból nem következik egyenesen a kulturális relativizmus erkölcsi rendszere. Csupán abból, hogy a különböző kultúrák eltérő erkölcsi normákkal rendelkeznek - még abban az esetben is, ha nem becsülik túl a sokszínűség mértékét nem következik az, hogy nem léteznek a kultúráktól független, egyetemes értékek.
A relativizmus negyedik hiányossága, hogy nem biztosít lehetőséget az egymással versengő kulturális értékítéletek közötti közvetítésre. Ez azért fontos mert számos ország elismeri a népességére jellemző, nagyfokú kulturális sokféleséget és az ebből fakadó, elkerülhetetlen kulturális ellentéteket. Mivel folyamatosan nő például a Közel-Keletről származó európai népesség létszáma, akik a nyugat-európai országokban elszigetelt kulturális csoportokat alkotnak, a kulturális ellentétek egyre gyakoribbá válnak, és esetenként erőszakhoz vezetnek. A canterburyi érsek, az anglikán egyház vezetője azt az ellentmondásos javaslatot fogalmazta meg, hogy az európai országoknak meg kell békélniük az iszlám jogrendszerrel, és lehetővé kell tenniük, hogy az iszlám jog helyet kapjon a különböző európai országok jogrendjében. A relativisták nem tudnak megoldást nyújtani ezekre a problémákra, mivel a relativisták egyik csoportot sem ítélhetik el, de egymással ellentétes előírásaikat sem képesek összeegyeztetni.
Harmat Kiadó
http://webshop.immanuel.hu/index.php?route=product/product&product_id=7051&search=erk%C3%B6lcs
http://webshop.immanuel.hu/index.php?route=product/product&product_id=7051&search=erk%C3%B6lcs
