"Mert a nékem adott kegyelem (Isten meg nem érdemelt jóindulata) által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék [ne tulajdonítson túl nagy fontosságot magának], mint ahogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét." Róma 12:3.
A könyv korábbi fejezeteiben már beszéltem a különböző ajándékokról, amelyeket Isten helyez az emberekbe. Ezeket az ajándékokat (adottságokat, tehetséget) nem érdemeltük ki a cselekedeteinkkel, hanem az Ő kegyelme által kapjuk.
Az I Korintus 15:10-ben Pál apostol a következőket írja: „Isten kegyelme (meg nem érdemelt jóindulata) által vagyok, ami vagyok”. Ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy Isten kegyelméből vagyunk azok, akik vagyunk, többre tartjuk magunkat, mint kellene.
A büszke emberek mindig másokhoz hasonlítgatják magukat, és felsőbbrendűnek érzik magukat, ha valamit jobban tudnak, mint a többiek. Keresztényként józanul ítéljük meg magunkat, ne feledkezzünk meg arról, hogy Isten nélkül semmi értékeset nem tudnánk létrehozni, mindent Isten kegyelméből tudunk csak megtenni. Hitet ad nekünk arra, hogy meg tudjuk tenni mindazt, amit számunkra eltervezett az életben. Kegyelme és jóindulata által vagyunk képesek elvégezni a feladatainkat, ez nem a mi saját érdemünk.
Amikor Isten megmutatta nekem, mire hívott el, eléggé zűrzavaros életet éltem. Újjászülettem, de nagyon világi voltam még. Érzelmileg rokkant voltam a múltban ért szexuális zaklatások miatt. Képtelen voltam egészséges emberi kapcsolatokat kialakítani, nem részesültem a Szellem gyümölcseiből, nagyon önző, egoista voltam, manipuláltam másokat, és még sorolhatnám tovább. Semmi racionális oka nem volt annak, hogy Isten engem válasszon ki arra, hogy az Igéjét tanítsam, és egy nemzetközi szolgálat vezetője legyek. Kegyelme által hívott el! Még mindig rácsodálkozom arra, milyen jó is Ő, mennyi jót tett az életemben, és nagyon hálás vagyok ezért.
Nem érezhetjük át az igazi hálát mindaddig, amíg nem értjük meg, hogy Isten jóságából hívott el minket, nem azért, mert mi jók voltunk.
Isten kegyelme nagyon összetett és sokoldalú, amint az I Péter 4:10-ben láthatjuk: „Kiki amint kegyelmi ajándékot (egyedi szellemi tehetséget, isteni tehetséget) kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint [ahogy hozzátok illik] Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai [hűséges gondnokai annak a sokféle erőnek és ajándéknak, amit a keresztények Isten meg nem érdemelt jóindulata által kapnak]”.
Isten kegyelme különböző módokon nyilvánul meg. Én például sok területen nagyon fegyelmezett vagyok. Úgy hiszem, fegyelmezettnek kell lennem ahhoz, hogy Isten elhívását teljesíthessem. Fegyelmeznem kell magamat, hogy akkor is dolgozzak, amikor mások szórakoznak. Fegyelmezni kellett magam az elmúlt évek során, hogy több ezer órát töltsek el tanulással annak érdekében, hogy pontosan át tudjam adni a bibliai igazságokat. Tisztában vagyok azzal, Istennek tartozom azzal, hogy szigorú ellenőrzés alatt tartom a magatartásomat és az érzelmeimet, mert szeretem Őt, és azért a kivételezett helyzetért, amelybe engem helyezett.
Mózes nem vihette be Izrael népét az Ígéret Földjére, mert nem tudta a haragját megzabolázni. (IV Mózes 20:12, Zsoltárok 106:32-33). A Jakab levél 3:1-2 verse azt mondja, hogy a tanítók súlyosabb ítélet alá esnek, mint a többiek:
„Atyámfiai, ne legyetek sokan [közületek] tanítók,[önmaguk által kinevezett erkölcsbírák, mások dorgálói] tudván azt, hogy [nekünk tanítóknak] súlyosabb ítéletünk lészen [mint másoknak, feltehetően nagyobb a felelősségünk és a kárhoztatásunk]
Mert mindnyájan sokképpen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik [sosem mond ki rossz dolgokat], az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni”.
Meg vagyok győződve arról, hogy nem elég csak beszélnem, cselekednem is kell. Vezetőként példát kell mutatnom, hogy a többiek követhessenek. Nekem is van testem, mint másoknak, és nem mindig akar engedelmeskedni; ezért meg kell fegyelmezni magamat. Ez nem mindig könnyű, de számomra a fegyelem könnyebben megy, mint egy másmilyen személyiségű embernek.
A kegyelem minden ember számára másként nyilvánul meg, de akármiben vagyunk sikeresek vagy jók, azt kizárólag Isten kegyelmének köszönhetjük. Nem lehetünk az élet minden területén tehetségesek, de még azokon a területeken sem vagyunk tökéletesek, amelyekben tehetségesek vagyunk.
Például én Istentől nagy akaraterőt kaptam, de van, amikor ez az erő a legádázabb ellenségemmé válik. Jól jön akkor, amikor valami nehéz dolgot kell átverekednem, de nem túl előnyös akkor, amikor a saját fejem után akarok menni, és olyan dolgot akarok makacsul elérni, amit Isten nem ad meg. Ugyanez a helyzet a számmal. A szám a legnagyobb ajándék, amit Istentől kaptam; ez egy fontos testrészem, és Isten mindig használja. De ugyanakkor ez az egyik leggyengébb pontom is, amiért évek óta kitartóan imádkozom.
Ezek a dolgok Istentől tesznek függővé, nem magunktól. Ha meg akarjuk találni az igazi önmagunkat, meg kell tanulnunk átvenni Isten kegyelmét, jóindulatát és irgalmát. Nem tudunk átvenni valamit addig, amíg nem értjük meg a lényegét. Elengedhetetlenül fontos megérteni, hogy a kegyelem Isten meg nem érdemelt jóindulata, amelyet hit által vehetünk át. Ezért hálásnak kell lennünk, és életünket ez a „hálás hozzáállás” kell hogy vezérelje.
Fordította: Berényi Irén
