Jézus megígérte, hogy a világkorszak végezetéig azokkal lesz, akik vállalják a tanítványságot. Ő a Gyógyító, a Szabadító, ezért nekünk kell megnyernünk az Ő tetszését, hogy hajlandó legyen eljönni az összejövetelünkre.
A tanítványok engedelmesek voltak, elmentek Galileába az összejövetelre, ahová feltámadása után Jézus rendelte őket. Mindannyian leborultak Jézus előtt, elismerték, hogy Jézus az Úr, de voltak köztük, akik kételkedtek.
JÉZUS ISMERTE A SZÍVÜK GONDOLATÁT, ÉS EKKOR MONDTA, HOGY NÉKI ADATOTT MINDEN HATALOM MENNYEN ÉS FÖLDÖN.
A tanítványok arra számítottak, hogy Jézus akkor fogja helyreállítani az országot. Ő elmondta nekik, hogy ehhez az ő szolgálatukra is szükség van. Pál apostol a hívőt futóhoz hasonlítja, akinek szüksége van kitartásra, küzdenie kell, futása pedig küzdőtéren történik. A bizonyságokat az erőfeszítés jutalmaként kapjuk Istentől, amivel megerősít minket. A hívőket a bizonyságok fellegei veszik körül.
A BIZONYSÁGOK NEM A MI GYÖNYÖRKÖDTETÉSÜNKRE TÖRTÉNNEK, HANEM AZÉRT, HOGY TOVÁBBVIGYENEK.
Pál Timótheusnak azt az üzenetet hagyta, hogy hirdesse az igét teljes bátorsággal, alkalmas és alkalmatlan időben, béketűréssel. Mi lehet az oka annak, hogy valaki nem tölti be az elhívását? Ennek oka lehet a kételkedés, a kenet hiánya, vagy a félelem, ami mögött hitetlenség van. Ehhez viszont egy tanítványnak nincs joga, hiszen ha fél, akkor már nem tanítvány. Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni.
Mózes kiküldte a tizenkét kémet, akik közül a döntő többség, tíz személy, rettegéssel tért vissza, és azt hirdette, hogy az ott lakók szemében ők csupán sáskák voltak. Sokan ma is sáskáknak látják a keresztényeket, elenyésző csoportnak, de nekünk tudnunk kell, hogy velünk van az Úr. A kémek mindegyike ugyanazt a földet látta, mindannyian látták a gyümölcsöket és az óriásokat is, csakhogy a helyzetértékelésük különböző volt. Józsué és Káleb hittek abban, ha a teremtő, csodatevő Isten velük van, ők nem sáskák. Ez a hit adta a magabiztosságukat.
A TÍZ KÉM A KÖRÜLMÉNYEKEN KERESZTÜL NÉZETT AZ ÍGÉRETRE, A KETTŐ PEDIG AZ ÍGÉRETEN KERESZTÜL NÉZETT A KÖRÜLMÉNYEKRE.
Bátorságra minden hívőnek szüksége van, de ez nem pszichotréningen szerezhető be, hanem azt az istenfélelem biztosítja. Rengeteg oka van minden embernek arra, hogy féljen, de akik Istenben bíznak, nem félnek, mert tudják, hogy Istent szeretőknek minden a javára van.
Az Ige hirdetéséhez különösen kell a bátorság. Péter és János kihallgatása után a tanítványok azért könyörögtek, hogy bátran tehessenek bizonyságot Jézus feltámadásáról. Pál apostol bátorsággal hirdette az Igét Damaszkuszban, ezért nem volt hatástalan. Ellenségei hiába akarták őt megölni, Isten megvédte tőlük.
NEM AZÉRT KELL BÁTORNAK LENNI, HOGY NE LEGYENEK ELLENSÉGEINK, HANEM AZÉRT, HOGY AZOK NE TUDJANAK MINKET LEGYŐZNI.
Pál és Barnabás először a zsidók zsinagógájában hirdették az Igét Antiókhiában, de elutasították őket. Ők viszont nem akartak elmenekülni a küldetésük elől, hanem a tömeghangulattal szembe mentek, és a szolgálatukat eredményesen folytatták immár a pogányok között. Apollós is bátorsággal szólta Isten Igéjét Korinthusban, amivel be tudta bizonyítani, hogy Jézus a Krisztus. Pál apostol bátran tanított Efézusban is, és Rómában is, noha fogságban volt.
Isten szeretetét először gyakran embereken keresztül érezzük meg. Megerősödik a testvéri szeretet a gyülekezetben, amikor például egy közös tevékenységben, a szolgálatban elfogadást tapasztal meg a hívő. Keresztény identitásunkat pedig Isten Igéje erősíti meg. Tudhatjuk az Ige alapján, hogy Isten gyermekei vagyunk, Krisztus velünk van, ha az Úr munkáját végezzük.
“Nem a félelem szellemét kaptuk a szolgaságra, hanem a fiúság Szellemét, Aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!”
Amikor bizonyságot teszel, akkor egy pont után Isten átveszi a vezetést, rajtad keresztül megérint embereket, ettől pedig te magad is felüdülsz. Isten csak a bátor igehirdetés mellé áll oda, és tesz jeleket és csodákat.
LEGYÜNK AZ ÚR CSATORNÁI, AKIK BÁTORSÁGGAL, HITTEL HIRDETJÜK AZ EVANGÉLIUMOT!
ELHANGZOTT IGÉK:
Máté evangéliuma 28:16-20
Zsidókhoz írt levél 12:1-2
Timótheushoz írt II. levél 4:1-2
Mózes IV. könyve 13:26-34
Példabeszédek könyve 3:19-26, 10:9, 11:25
Apostolok cselekedetei 4:29-31, 9:27-29, 13:46-49, 18:26-28, 19:8, 28:30-31
János apostol I. levele 4:18-21
Róma levél 8:15
Róma levél 8:15
Hrabovszki György jegyzete
