Tehát az oka annak, hogy folyton kárhoztatást érzel, lehet egyszerűen az, hogy elmulasztod elfogadni és megragadni ami az Igében írva van. Más esetben teljesen más oka lehet a kellemetlen érzéseknek, melyeket tapasztalsz. Ez lehet az, hogy a Szent Szellem figyelmeztet meg nem vallott, el nem hagyott bűnökre az életedben de te összekevered a megítélést a kárhoztatással. Ez a tévedés végzetes lehet, mivel a megítélés olyan valami, amire szükségünk van ha érzéketlenek lettünk a bűnökre. A megítélés jó, nem rossz, a mennyből küldetett és nem a pokolban készült.
Ha folytatni tudjuk a bűnt megítélés nélkül, az már egy komoly vészjelzés. Vagy a szívünk keményedett meg annyira, hogy már nem érezzük a Szellem szorongató rosszallását, vagy ami még rosszabb, a Szellem már elhagyott minket, egy igazán szörnyű lehetőség. Meg kell köszönnöd Istennek, mikor az ő ítélete megtöri a szívedet, mindenben engedned kell a Szellemnek, mert az Ő dorgálásának megszívlelése mindig életet hoz.
Talán valami rossz van az életedben és te tudod ezt. Ezért van mélyen az a szörnyű fájdalom. Sajnos, sok hívő aki összekeveri a megítélést a kárhoztatással, eltávolodik az Úrtól, a folytonos elvetettség érzéstől elcsüggedve. Más hívők, akik szintén összekeverik a megítélést és a kárhoztatást, ellenkező módon reagálnak, azt mondva: "ez az érzés nem Istentől van, megdorgállak Sátán!" Ez pedig a vallásosság legrosszabb fajtája. Megtérés helyett még messzebbre mennek. Ez azt jelenti, hogy egyik csoport sem tud jó választ adni a Szellem megítélésére.
Mi a különbség a megítélés és a kárhoztatás között? A megítélés hasonló az ügyvéd munkájához, megvizsgálja a vádlott ügyét és világosságra hozza a bűnt. A kárhoztatás olyan mint a bíró kalapácsa, végső, megváltoztathatatlan ítélettel csap az asztalra, azt mondva: bűnös. A megítélés azt mondja: vétkeztél, térj vissza hozzám! A kárhoztatás azt: bűnös vagy, távozz a színem elől!
Mikor Isten megítéli a még meg nem térteket, azért teszi, hogy megtérésre indítsa őket. Amíg megítélés alatt vannak, ez még nem a kárhoztatás reménytelensége. Mikor a megtérteket ítéli meg, azért teszi, hogy az eltévedt szentek visszatérjenek Hozzá. A megítélés azt jelenti számunkra, hogy még a család tagjai vagyunk, hiszen: "Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak." (Zsid.12:8)
Mikor megítéltetünk sőt fenyíttetünk az Atyánktól, ez annak az ideje, hogy Hozzá jöjjünk, megvalljuk bűneinket, irgalmat találva Jézus vére által és elfogadva a kegyelmet elforduljunk a bűntől. De a kárhoztatás egy teljesen más történet. Ott nincs irgalom. Ott az ítélet határoz meg és a büntetés uralkodik. Semmit nem akar változtatni rajtunk.
Még egyszer leszögezve, ha igazán Jézusban vagy nincs kárhoztatásod és így soha nem kellene kárhoztatást érezned. Akár az elméd nem tudja elfogadni amit az Ige mond, akár valóban engedetlenség van az életedben és a megítélés terhe van rajtad, a megoldás ugyanaz. Higgy az Igében és tedd amit mond. Több mint elég kegyelem van számodra.
Fordította: Korányi Tamás
