Melyik út vezet el a gyógyuláshoz?
Idáig arról tanultunk, hogy Jézus Krisztus megváltása magában foglalja betegségeinkből való szabadulásunkat is és ma is megnyilvánul Jézus Krisztus gyógyító ereje a másik Vigasztaló, a Szent Szellem által. Ez az igazság mozdíthatatlan, mint az ég és a föld. Mégis számtalan keresztény még mindig nyűglődik és testüket betegség rongálja. Ha Jézus Krisztusban bízva megkaptuk az üdvösséget, akkor ezt követnie kell a gyógyulásnak is. Miért van mégis az, hogy Isten számos gyermeke a bűn miatti gyötrésektől szenved, jóllehet Urának vallotta meg Jézust?
Istent zavarja és sérti az, ha látja, hogy a bűnbocsánat ellenére gyötrődünk és meg vagyunk kötve, mert elutasítjuk azokat az áldásokat, amelyeket Ő készített számunkra. Hogy megfájdul a szülők szíve, amikor azt tapasztalják, hogy finom ételt készítenek ugyan gyermekeik számára, de azok nem esznek belőle egy falatot sem, és még csak rá sem néznek. Akármilyen bőségesen esik az égből az eső, egy csepp sem esik edényünkbe, ha tetejét nem vesszük le. Hasonlóképpen, ha szabadulni akarunk a bűntől és gyötrésétől, és be akarunk lépni a menny áldásaiba, amelyeket örömünkre készített, akkor elő kell készítenünk edényünket az áldás befogadásához.
Úgy készítjük elő az edényt, hogy levesszük a tetejét, és befogadjuk az áldást, ami megtöri a betegség igáját. Akkor aztán megszabadulunk a betegségtől, és egészségben élünk egészen addig, amíg Isten haza nem hív bennünket. Szeretném megmutatni nektek azt, hogyan készítsétek elő edényeiteket az egészség áldásának befogadására.
Kívánjad az egészséget
Más áldásokhoz hasonlóan a gyógyulást is azok kapják meg, akik kívánják. Isten nem adhat ajándékokat olyan embereknek, akik közömbösek, vagy nem is biztosak abban, hogy elfogadhatják ezeket az ajándékokat. Aki tehát meg akar szabadulni a betegség erejétől, legyen benne erős vágy a tökéletes egészség után, teljes szívből kívánják azt.
Jézus találkozott egy emberrel a Bethesda tavánál, aki már 38 éve beteg volt. Mindennap várt arra az alkalomra, hogy elsőként lépjen be a vízbe, amikor az angyal fölkavarta azt. De olyan súlyos volt a betegsége, hogy nem tudott odaérni mások előtt, Jézus ezt a furcsa kérdést tette fel neki: "Akarsz-e meggyógyulni?" (János 5,6) Jézus azért kérdezte, mert azt akarta tudni, hogy ez az ember kész volt-e meggyógyulni, vajon komolyan kívánta-e a gyógyulást.
Az emberek mindennap hoznak különböző döntéseket. Ezek a döntések vagy jó végre vagy rossz végre segítik életüket. Ha a beteg eltökéli szívében, hogy meg akar gyógyulni, a bevett orvosság sokkal gyorsabban fejti ki hatását, és a kúra is hatékonyabb. Ha viszont a beteg úgy dönt, hogy beteg akar maradni, és a halál közeledtét várja, nem segít rajta semmiféle gyógyszer.
Tulajdonképpen számos beteg ember azért nem akar meggyógyulni, mert amikor betegek több figyelmet kapnak. Családjuk és barátaik gyöngédek velük és babusgatják őket. Mások viszont azért betegek, mert az Úrhoz akarnak menni. A betegek, mert már nem akarnak itt élni ebben a világban, senki nem szidja ezért őket.
A beteg embereknek mindenekelőtt szívüket kell elkészíteniük, mielőtt megkapják a gyógyulást. Isten nem segíthet rajtunk, ameddig valóban nem akarjuk az Ő segítségét.
A hamis bíró és az özvegyasszony példázatának elmondása után Jézus ezt mondta: "Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond a hamis bíró! Hát az Isten nem áll-é bosszút az Ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha bosszútűrő is irántuk?” (Lukács 18,6-7)
Ez azt jelenti, hogy nem kaphatunk választ imánkra, ha nincsen bennünk égő vágy a gyógyulásra, vagy arra, hogy választ kapjunk Istentől. De ha égő vágy van bennünk, Isten kielégíti kívánságunkat, ha az nincsen kimondottan az Ő akarata ellenére. A biblia ezt mondja kívánságainkkal és azok beteljesedésével kapcsolatban:
"Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit." (Zsolt 37,4)
"Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből." (Filippi 2,13)
„...a mit pedig kívánnak az igazak, meglesz.” (Péld 10,24)
A szívünkben égő vágy támad arra, hogy meggyógyuljunk, Isten csodát tesz és megszabadít minket a betegség igájából. A Bibliában van két példa arra, hogy mi történik akkor, amikor az ember valóban kívánja a szabadulását a betegségből. Az egyik példa az Ószövetségben
Naámán, a szíriai király seregének fővezére (2Kir 5, 1- 14) a másik pedig az Újszövetségben a 12 éve vérfolyásban szenvedő asszony.
Naámán, a szíriai király seregének a fővezére megbecsült és vagyonos ember volt, de leprában szenvedett. Nagyon sötét jövő várt rá. Szívében azonban égő vágy támadt arra, hogy megszabaduljon betegségéből, ezért nem engedett el semmilyen információt a füle mellett, így történhetett meg az, hogy a házában dolgozó cselédlány beszédét is meghallotta: „ha az én Uram szembe lenne a prófétával, aki Samáriában van, kétség nélkül meggyógyítaná őt az ő bélpoklosságából.” Amikor meghallotta ezeket a szavakat, azonnal útnak indult és elment Izraelbe. Ebben az időben Izrael és Szíria ellenséges viszonyban voltak egymással, ezért ez az út veszélyes volt mert az izraeli csapatok megtámadhatták és megölhették volna őt. Naámán azonban nem félt, mert égő vágy fűtötte, hogy meggyógyuljon, ezért felkereste Elizeus prófétát.
Amikor Elizeus azt mondta neki, hogy hétszer fürödjél meg a Jordán vizében Naámán közel állt ahhoz, hogy feladja a gyógyulásba vetett hitét. Pillanatnyi haragja azonban lecsillapodott, hallgatott szolgái és barátai tanácsára. Bement a iszaptól felkavart Jordán folyóba és hétszer megmártózott benne. Föl kellet adnia büszkeségét, engedelmeskednie kellet Isten szolgájának a parancsának. Először azt gondolta, hogy ő túl jó ahhoz, hogy bemártsa még csak a lábát is az iszapos vízbe, de gyógyulás utáni vágy olyan erős volt, hogy mégis megtette. Az lett az eredménye, hogy meggyógyult a teste és a bőre olyan tiszta lett mint egy gyermek bőre.
Amikor Jézus szülőfalújában prédikált, keményen megdorgálta a názáreti embereket hitetlenségükért: „És az Elizeus próféta idejében sok bélpoklos volt Izraelben; de azok közül egy sem tisztult meg, csak a Síriából való Naámán.” (Lukács 4, 27)
A Márk 5,25-34 említ egy asszonyt aki 12 éve vérfolyásban szenvedett, mégis meggyógyult, mert égő vágy volt a szívében, hogy egészséges legyen. Sokszor felkereste az orvosokat, ezért vagyona elfogyott. A vérfolyásos beteget tisztátalannak tartották a lepráshoz hasonlóan, ezért nagyon sokat szenvedett lelkében és testében egyaránt. Családjában is külön szobába zárva élte magányos életét, bár betegsége egyre súlyosabb lett, nem adta fel a szívében a vágyat, hogy meggyógyuljon. Meghallotta a hírt, és bírálói dacára kiment házából és odament, ahol Jézus volt, hogy megérintse ruhája szegélyét. Senki nem mondta neki, ha csak megfogja érinteni ruhája szegélyét megfog gyógyulni. Emberek sokasága volt rajta kívül, akik megérintették Őt, amikor közelébe kerültek, azonban semmi nem történt velük. A vérfolyásos asszony viszont megtapasztalta a gyógyulás csodáját, mert égő vágy volt benne, hogy egészséges legyen.
Ha tehát megakarunk gyógyulni a betegségből, akkor legyen bennünk tartós és égő vágy az egészség után és olyan eltökéltség, hogy egyre közelebb kerüljünk Jézushoz és így megkapjuk a betegségből való szabadulást. Amikor eljutottunk erre a fokra egy lépéssel közelebb kerültünk a gyógyuláshoz, illetve a gyógyulás került közelebb hozzánk.