Keresztényként mindannyian próbákon megyünk keresztül. Ezek különféle formákban történnek: egészségügyi vagy pénzügyi krízis, törés egy személyes kapcsolatban, hitünk miatti visszautasítás vagy üldözés, vagy egy hosszú, sötét alagút, aminek a végén nem látni a fényt. Bármikor is történik velünk próba, tartsuk észben, hogy Istent sokkal jobban érdekli a jellemünk, mint a tevékenységünk.
Tehát hogyan reagáljunk a próbára?
Először is különbséget kell tennünk a próba és a fegyelmezés között. Keresztényként túl gyakran ismerjük félre Isten fegyelmezését. Ennek eredményeként úgy kezeljük a helyzetet, hogy ellene állunk az ördögnek, holott inkább Istennek kellene engedelmeskednünk. Ez a probléma gyökerére világít rá, ami a kevélység.
Van egy ima a 19. zsoltár végén, amit Ruth és én gyakran vallunk meg:
„Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet. Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektől.” (Zsolt 19:13-14)
Rá kellett jönnöm, hogy a „titkos bűnök” nem olyan titkok, amiket el kellene rejtenünk más emberektől, még kevésbé Istentől. Ezek számunkra is titkok, olyan hibák a jellemünkben, amiket magunk sem ismerünk fel. Dávid úgy írja le ezeket, mint az önteltség (Károli: „szándékosok”) bűneit, azokat a bűnöket, amit akkor követünk el, amikor azt feltételezzük, hogy a viselkedésünkkel Isten is egyetért, holott nyilvánvalóan szembe megy ővele. Nagyon gyakran előfordul, hogy Isten nem fedi fel előttünk ezeket a bűnöket, egészen addig, amíg saját magunk nem döntünk szabadon önmagunk megalázása mellett, és nem hívjuk Istent, hogy kutassa át jellemünket, és leplezze le legbelső motívumainkat.
Ha azonban világos lesz előttünk, hogy amin keresztül megyünk, az Isten próbája, biztosnak kell lennünk abban, hogy „minden bázis védett” (A kifejezést a baseball-ból kölcsönöztem.) [Jelentése: a négy védőjátékos olyan szorosan áll a pálya négy bázispontja mögé, hogy bármikor rá tudjon lépni.]
Az első számú bázis: BŰNBÁNAT
A bűnbánat talán a leginkább elhanyagolt keresztény alaptanítás korunk prédikátorai közt. A „Csak higgy!” üzenete édesen hangzik, de nem bibliai. Az Újszövetség üzenete elejétől a végéig ez: először térj meg, azután higgy! Ha bármi bűn van életünkben, akármennyire is hiszünk, csak humanista hamisítvány lesz a bűnbánat. Nem eredményezi ugyanazt, amit az őszinte hit.
Egyszerűen bemutatja a valódi bűnbánatot az ’U’ kanyart leíró autó példája. Amikor felismered, hogy nem a helyes módon élsz, megállsz, és teszel egy ’U’ kanyart. Ezután a korábbival ellentétes irányban fogsz haladni. Ha nem hagysz fel az eredeti iránnyal, nem tértél meg igazából.
A kettes számú bázis: ELKÖTELEZETTSÉG
A Rómaiaknak írt levél 10:9 szerint két szükséges feltétele van a megváltásnak: szívből hinni, hogy Isten feltámasztotta Jézust a halálból, és szájjal megvallani, hogy Jézus Úr.
Amikor megvallod, hogy Jézus Úr, visszavonhatatlan ellenőrzést adsz neki teljes életed fölött: időd, pénzed, képességeid, fontossági sorrended, kapcsolataid fölött mind. Semmit sem tarthatsz vissza. Ha Jézus nem Úr mindegyik felett – mondta valaki – akkor semmi felett sem az!
A hármas számú bázis: A SZENTÍRÁSHOZ KAPCSOLÓDÓ VISZONY
A Sátán akkor buktatta el ősatyánkat és ősanyánkat, amikor azzal kísértette őket, kérdőjelezzék meg Isten szavának igazságát: „Valóban azt mondta Isten...?” (1Móz 3:1)
Jézus maga tette rá a pecsétet a Szentírás isteni származására, amikor Isten szavának mondta, és hozzátette: „a Szentírás fel nem bontható” (Jn 10:35)
Pál határozottan állítja: „A teljes írás Istentől ihletett…” (2Tim 3:16)
A Szentírás tekintélyének megkérdőjelezése olyan luxus, amit egyikünk sem engedhet meg magának. Ez éppúgy a pusztulás útja ma is, ahogyan az Édenben volt.
A négyes számú bázis: HELYES KAPCSOLATOK
A helyes tanítások a keresztény hit alapjai. A helyes tanítások helyesen alkalmazva helyes kapcsolatokhoz vezetnek. Személyes kapcsolataink az általunk tanultakat tükrözik.
Jézus maga is nagy gondot fordított a helyes kapcsolatok tartására. Világos útmutatást adott arra, hogyan viszonyuljunk a testvérünkhöz, aki vétkezett ellenünk. („Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát; Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó. Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő.” Mt 18:15-17) A Hegyi Beszédben figyelmeztetett: „Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, amíg az úton vagy vele” (Mt 5:25)
Az Úr imáját pedig egy komoly figyelmeztetéssel zárja: „Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” (Mt 6:15)
Bármikor is kerülünk próbába, gondosan ellenőriznünk kell magatartásunkat és kapcsolatainkat, hogy biztosak legyünk benne, nem raktároztunk el szívünkben semmilyen keserűséget vagy neheztelést, vagy megbocsátatlanságot.
Azt is észben kell tartanunk, hogy nem lehet helyes kapcsolatunk hamis emberekkel. „Ne tévelyegjetek.” – figyelmeztet Pál – „Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok.” (1Kor 15:33) Nem élhetünk szentségben, ha szándékosan szentségtelen emberekkel tartunk össze. Minden ilyen kapcsolatot le kell vágnunk Isten szavának éles kardjával.
Fordította: Marton Katalin
