"Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól." I. Korinthus 1:3
Sok levél elején olvashatjuk a következő szavakat: „kegyelem néktek és békesség”. Nem élvezhetjük a békesség áldásait mindaddig, amíg nem értjük meg, mit jelent a kegyelem.
Sok hívő érzi frusztráltnak magát keresztény mivoltában, mert nem tudják, hogy ingyen kaják a kegyelmet, a könyörületet és az irgalmat Istentől. Mindig munkálkodnak valamin, és próbálnak megszerezni olyan dolgokat, amelyeket csak Istentől nyerhetnek el kegyelemből, hit által.
Az I Péter 5:5-ben olvashatunk tanítást arról, hogy Isten csak az alázatosoknak ad kegyelmet. Alázatosok azok, akik elismerik gyengeségüket, és azt, hogy Isten segítsége nélkül nem boldogulnak. Büszkék azok, akik minden sikert maguknak tulajdonítanak. Hajlamosak azt gondolni, hogy a saját erejükből és képességükkel tudták megcselekedni mindazt, amit kellett. A büszke emberek nem tudnak kérni, és még inkább nehezükre esik elfogadni valamit.
Növekedjetek kegyelemben
"Hanem növekedjetek a kegyelemben (meg nem érdemelt jóindulatban, lelki erőben) és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak (a Messiásnak) ismeretében. Néki legyen dicsőség (tisztelet, fenség, pompa), mind most, mind örökkön-örökké. Ámen (úgy legyen)." II. Péter 3:18
Ha megértjük a kegyelem fogalmát, meg kell tanulnunk minden élethelyzetben átvenni. Meg kell tanulnunk az Istenbe vetett hitünkben növekedni. Minél jobban bízunk Istenben, szellemileg annál erősebbek leszünk. Minél jobban bízunk magunkban vagy más emberekben illetve dolgokban, szellemileg annál gyengébbekké válunk.
Erősen gyakorolnom kellett Istenbe vetett hitemet a pénzügyeim terén. A szolgálatom egy szakaszában, egészen pontosan az elején, Isten arra kért, hogy bízzak Benne, hogy gondoskodni fog a családomról úgy, hogy én csak otthon dolgozom. Tudtam, hogy a szolgálatom előkészítéséhez, amelyre Ő hívott el, sok időre volt szükségem. Teljes munkaidőben dolgozni, mellette családanyának lenni és három kisgyermekre gondot viselni, plusz egy nemzetközi Biblia tanítónak készülni nem ment egyszerre. Hitből cselekedve, a férjem jóváhagyásával felmondtam a főállásomat, és elkezdtem gyakorolni a hitemet abban, hogy Isten majd gondoskodik rólunk. Dave-nek nagyon jó állása volt, de a fizetése 40 dollárral volt kevesebb, mint a havi számlák. Ez azt jelentette, hogy isteni csodára volt szükség ahhoz, hogy összeszedjük a havi szükségletekhez elegendő pénzt, nem is beszélve a váratlan kiadásokról.
Emlékszem, micsoda küszködés volt megállni, hogy ne menjek vissza dolgozni. Bár izgalmas volt látni Isten hűségét, ahogyan minden hónapban gondoskodott rólunk, de hozzá voltam szokva ahhoz, hogy a saját magamra támaszkodjak – ezért a „hitben való járás” a test számára „hatalmas kihívást” jelentett. Iszonyú nehéz volt a hitet gyakorolni, de a végén sikerült megtanulnom hitben járni ezen a területen. Erős alapot építettem ezzel rögtön a szolgálatom kezdetén, ami nagy segítséget jelentett a későbbiek során is, amikor pénzügyi nehézségekkel küszködtünk.
A másik terület, ahol Istenbe vetett hitemet gyakorolni kellett, a tekintélynek való alávetettség volt. Azok a személyek, főleg férfiak, akik a tekintélyt képviselték az életemben, bántottak és rosszul bántak velem. Ez a negatív tapasztalat vezetett oda, hogy a saját lábamra álljak, és ne bízzak senkiben. Igaz, hogy Isten Igéje azt mondja, hogy a feleségek engedelmeskedjenek férjüknek (Efézus 5:22, Kolosse 3:18), de én ezt nagyon nehéznek találtam. Mint a legtöbb házaspár esetében igaz, nagyon eltérő a személyiségünk Dave-vel, és nagyon sok döntésével vagy véleményével nem értettem egyet. Persze ez Isten Igéjén mit sem változtatott, így hát meg kellett tanulnom alkalmazkodni, akár tetszett, akár nem. Meg kellett feszíteni a testet ahhoz, hogy a hitemet gyakorolni tudjam ezen a területen.
Sosem fejeltem el, hányszor kérdeztem meg Istentől a nehéz helyzetekben: „Hogyan kérhetsz arra, hogy bízzak az emberekben azok után, amin keresztülmentem?”
Erre a következő választ adta a szívemben”Joyce, én nem arra kértelek, hogy az emberekben bízz, hanem Bennem”.
Azt akarta, hogy Benne bízzak azért, hogy minden élethelyzetben méltányosság vegyen körül, és ha valami nem úgy sült el, ahogy én akartam, ez azért volt, mert rossz volt az elgondolásom, vagy Ő valami mást tervezett számomra, vagy még nem volt itt az ideje az adott dolognak. Végül, sok gyakorlással, győzelmet arattam.
Csak akkor tanulunk meg Istenben bízni, ha cselekszünk. Csak úgy növekedhetünk a kegyelemben, ha gyakoroljuk, hogyan kell Istenben bízni és a kegyelmét átvenni olyan élethelyzetben, ami nehéznek vagy lehetetlennek tűnik számunkra. Ha Istenbe helyezzük hitünket, a kegyelme által szabadulást hoz számunkra. Vannak azonban olyan helyzetek is, amikor Isten kegyelme „belevisz” minket a próbákba. Rá kell bíznunk a döntést, és tudnunk kell, hogy győzelmet fogunk aratni, de csak kegyelemből, hit által.
Ha most valamilyen próbában vagy, tedd fel a kérdést magadnak, vajon őszintén hiszel-e abban, hogy Isten kegyelme által betölti majd a szükségeidet? Ne feledd, a kegyelem Istennek a bűnösök felé tanúsított ki nem érdemelt jóindulata. Isten ereje az, ami cselekszik minden olyan élethelyzetben, ahol mi nem vagyunk képesek a magunk erejéből cselekedni.
Fordította: Berényi Irén
