"Krisztus azonban mint Fiú hű a maga házához. Az ő háza mi vagyunk, ha a bizalmat és a reménység dicsekedését mindvégig szilárdan megtartjuk. Ezért, amint a Szent Szellem mondja: "Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés napján a pusztában, ahol megkísértettek engem őseitek azzal, hogy próbára tettek, bár látták tetteimet negyven éven át..."
"Vigyázzatok, testvéreim, senkinek ne legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől. Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy meg ne keményedjék közületek valaki a bűn csábításától. Mert részeseivé lettünk a Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk." (Zsidók 3:6-9, 12-14, kiemelés tőlem)
Napjaink több őrállójával együtt hiszem, hogy azok a napok amelyekről Jézus azt mondta, hogy bekövetkeznek, most itt vannak. Világszerte félelemmel telik meg az emberek szíve, ahogy a rémületet keltő események sorát nézik.
Az idegesség és félelem közben azonban mi, akik az Úrban bízunk, halljuk az Igéjét, amint ezt mondja nekünk: "Tartsátok meg a bizalmat és reménységet mindvégig."
A tény az, hogy ha bárhol feltornyosul a félelem, Isten nagyobb kitartásra hív. Ha bármikor hatalmas terror és hitehagyás támad, Ő nagyobb bizalomra hív. Ha bármikor komor hangulat és kétségbeesés uralkodik el, arra hív, hogy legyünk boldogabbak és örüljünk.
Ez mennyei Atyánk alaptermészete. Intézkedett arról, hogy népe kitartson és megőrizze örömét a legkeményebb nehézségek között.
Azonban egy feltételt kapcsolt ehhez az intézkedéshez. Ez pedig egy nagy ha.
"Mert részeseivé lettünk a Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk... Az ő háza mi vagyunk, ha a bizalmat és a reménység dicsekedését mindvégig szilárdan megtartjuk. (Zsidók 3:14, 6, kiemelés tőlem)
Miért kaptuk ezt a figyelmeztető szócskát? Azért, mert erőteljes hatalmak dolgoznak minden hívő ellen, aki szeretne kitartani bizakodó hitében.
Gondolj bele mindabba, amivel az Úr egyháza ma szembenéz.
Jelenleg egy mindenre kiterjedő támadás folyik Krisztus és Igéje ellen. Elfordult teológusok újradefiniálják Jézust, megtámadva isteni mivoltát, nevetségessé téve a Bibliát, kétséget támasztva az Írás hitelességével kapcsolatban.
A jelenlegi generáció olyan aljas, szenvedélyes kísértésekkel néz szembe, amely ismeretlen volt az elmúlt generációknak. Istenfélő férfiak és nők, akik egyszer körültekintőek voltak, most mindenféle szenvedélybetegségek horgára akadnak. Megrohamozzák és legyőzik őket, ahogy Sátán kiárasztja ördögi hatalmasságait, hogy megtámadják Jézus minden követőjének kitartó hitét.
A világban körülöttünk mindenütt terrorizmus, értelmetlen erőszak, növekvő pénzügyi válság és pánik tapasztalható. Az egyházra gyakorolt hatás az egyik legerőteljesebb hitehagyás az egykor kitartó hívők között. Sátán sötét erői kifejezetten azért lettek kiküldve, hogy háborút szítsanak amely Isten szentjeinek meggyőződését felőrli.
Ez a pokoli ostrom olyan elsöprő erejűvé, rémisztővé válik, hogy természetfeletti erőre lesz szükségünk, amely megtart. Az emberi akarat és intelligencia nem versenyezhet azokkal a démoni megnyilvánulásokkal, amelyekkel hamarosan szembesülünk.
Őszintén szólva nem hiszem, hogy van olyan élő keresztény aki bizalommal és reménységgel telt marad az előttünk álló időkben a Szent Szellem friss kiáradása nélkül. Egyikünk sem tud kitartani ilyen próbákkal telt időkben, hacsak nem ismerjük és alkalmazzuk Isten Szellemének munkáját.
Ezért vagyok meggyőződve arról, hogy itt az idő mélyebb kinyilatkoztatást keresni Isten Szellemének szolgálatáról. Annyira keveset tudunk arról, hogy miért lett elküldve, ki Ő és mit tesz értünk. Mi lesz a Szent Szellem szolgálata ezekben az utolsó időkben?
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
2018. január 31., szerda
Frank Hammond - Démonok és szabadulás Jézus szolgálata alapján 8.
5. Amikor démonoktól függünk az információszerzésben, nem tudjuk hatékonyan használni a Szent Szellem ajándékait. „Igyekezzetek pedig a hasznosabb ajándékokra" (1Kor 12,31). „Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a szellemi ajándékokat” (1Kor 14,1). Az, Aki minket elhívott a küzdelemre, fel is készít bennünket a harcra. Komolyan kívánnunk kell a Szent Szellem erőteljes ajándékait. Ezek az ajándékok hit és gyakorlat által növekszenek.
A Szert Szellemnek a szabaduláshoz leginkább szükséges ajándékai a következők: tudomány beszéde, bölcsesség beszéde, hit ajándéka és a szellemek megítélése. Ezek a szellemi ajándékok az "Atya ígérete" (Csel 1,4) miatt jönnek, a Szent Szellem ereje által. „Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő reálok..." (Csel 1,8)
6. Ha démonokra támaszkodunk, azzal a szolgálat vezetését adjuk át nekik. A Szent Szellemet kell engednünk, hogy vezessen, nem szabad démonoknak átengedni a kontrollt, és hagyni, hogy befolyásolják a szabadító szolgálatot. Ha megbízunk a démonok információiban - akár saját magukat, akár más társait illetően - azzal a szolgálatot helyezzük a kezükbe. Minden szolgálatban a Szent Szellemnek kell a vezetőnek lennie. Amikor démonoktól kapott információkat használunk fel a szolgálat vezetésében, a démonok átveszik azt a szerepet, amelyre egyedül a Szent Szellem hivatott.
7. Nincs semmilyen igei alapja a démonokkal való társalgásnak. Sőt, az Ige megtiltja a démonokkal való beszélgetést. "Ne találtassák teközötted, aki ...ördöngösöktől tudakozó,...se halottidéző.’' (5Móz 18,10-11) Más szóval: azok, akik démonizáltaktól tudakoznak, vagy akik halottidézés által megpróbálnak a halottakkal beszélgetni, valójában démonokkal társalognak.
Megjegyzés: a Mk 5,9-ben Jézus azt kérdezte attól a démontól, aki a gadarénuson keresztül beszélt, hogy 'Mi a neved?’ Miért kérte Jézus a légiót, hogy nevezze meg magát? Talán nem ismerte a légió kilétét? Nem, Jézus mindentudó. Őbenne az ismeret teljessége van. Szükséges volt a légió kilétének ismerete a férfi szabadulásához? Nem, Jézus nem használta ezt a beazonosítást a szabadításhoz. Akkor hát valahol máshol kell a választ keresnünk arra, hogy Jézus miért parancsolta azt a légiónak, hogy nevezze meg magát. Amikor Jézus kérdezni kezdte a démont, a gonosz szellem így reagált: "És fennhangon kiáltva monda: ...Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem!” (Mk 5,7) Amikor egy démont arra kényszerítenek, hogy nevezze meg magát, elveszíti az erejét. Tehát a kérdezgetés nem arra volt jó, hogy Jézus információhoz jusson, hanem ez a szellemi harc egyik technikájához tartozott. A démonok akkor tudnak zavartalanul tevékenykedni, ha sikerül leplezniük a jelenlétüket és valódi kilétüket. A sötétség leple alatt dolgoznak. Nagy csapást jelent számukra, ha leleplezik őket. Az egyik legfontosabb lépés a démonok kiűzéséhez az, amikor kényszerítjük, hogy fedjék fel kilétüket. Különösen hasznos taktika ez a makacs és szívós démonokkal szemben.
Megjegyzés: Egy másik nagyon kézzelfogható magyarázata a Márk 5,9-nek az, hogy Jézus a férfi nevét (és nem a démonét) szerette volna megtudni. A céllal ezzel az lehetett, hogy a férfi visszaszerezze az uralmat az érzékei fölött. Ez általános gyakorlat a szabadításban szolgálók között olyan esetekben, amikor a démonok leuralnak egy személyt. A válasz azonban a benne levő démontól érkezett, amikor 'légió'-nak nevezte magát.
8. Meghosszabbítja a szabadulás folyamatát. Ha egy démon el tudja terelni a szabadulásban szolgáló személy figyelmét beszéddel, késlelteti a kilakoltatását azt remélve, hogy megmenekülhet. Azok, akiken keresztül szólnak, általában összezavarodnak, és megalázva érzik magukat. A Szent Szellem ezzel szemben épülésre szól: „Aki nyelveken szól, magát építi" (1Kor 14,4). Egy másik módja annak, ahogy a Szent Szellem az emberen keresztül szól, a prófécia. A prófétai szó felemel: „Aki pedig prófétái, embereknek beszél épülésre, intésre és vigasztalásra...aki prófétál, a gyülekezetet építi;" (1Kor 14,3-4b) A gonosz szellem befolyása ennek épp az ellenkezője. A Szent Szellem csak átadott edényeken keresztül szól, az ördög ezzel szemben egyszerűen leuralja az ember beszédét.
A Szert Szellemnek a szabaduláshoz leginkább szükséges ajándékai a következők: tudomány beszéde, bölcsesség beszéde, hit ajándéka és a szellemek megítélése. Ezek a szellemi ajándékok az "Atya ígérete" (Csel 1,4) miatt jönnek, a Szent Szellem ereje által. „Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő reálok..." (Csel 1,8)
6. Ha démonokra támaszkodunk, azzal a szolgálat vezetését adjuk át nekik. A Szent Szellemet kell engednünk, hogy vezessen, nem szabad démonoknak átengedni a kontrollt, és hagyni, hogy befolyásolják a szabadító szolgálatot. Ha megbízunk a démonok információiban - akár saját magukat, akár más társait illetően - azzal a szolgálatot helyezzük a kezükbe. Minden szolgálatban a Szent Szellemnek kell a vezetőnek lennie. Amikor démonoktól kapott információkat használunk fel a szolgálat vezetésében, a démonok átveszik azt a szerepet, amelyre egyedül a Szent Szellem hivatott.
7. Nincs semmilyen igei alapja a démonokkal való társalgásnak. Sőt, az Ige megtiltja a démonokkal való beszélgetést. "Ne találtassák teközötted, aki ...ördöngösöktől tudakozó,...se halottidéző.’' (5Móz 18,10-11) Más szóval: azok, akik démonizáltaktól tudakoznak, vagy akik halottidézés által megpróbálnak a halottakkal beszélgetni, valójában démonokkal társalognak.
Megjegyzés: a Mk 5,9-ben Jézus azt kérdezte attól a démontól, aki a gadarénuson keresztül beszélt, hogy 'Mi a neved?’ Miért kérte Jézus a légiót, hogy nevezze meg magát? Talán nem ismerte a légió kilétét? Nem, Jézus mindentudó. Őbenne az ismeret teljessége van. Szükséges volt a légió kilétének ismerete a férfi szabadulásához? Nem, Jézus nem használta ezt a beazonosítást a szabadításhoz. Akkor hát valahol máshol kell a választ keresnünk arra, hogy Jézus miért parancsolta azt a légiónak, hogy nevezze meg magát. Amikor Jézus kérdezni kezdte a démont, a gonosz szellem így reagált: "És fennhangon kiáltva monda: ...Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem!” (Mk 5,7) Amikor egy démont arra kényszerítenek, hogy nevezze meg magát, elveszíti az erejét. Tehát a kérdezgetés nem arra volt jó, hogy Jézus információhoz jusson, hanem ez a szellemi harc egyik technikájához tartozott. A démonok akkor tudnak zavartalanul tevékenykedni, ha sikerül leplezniük a jelenlétüket és valódi kilétüket. A sötétség leple alatt dolgoznak. Nagy csapást jelent számukra, ha leleplezik őket. Az egyik legfontosabb lépés a démonok kiűzéséhez az, amikor kényszerítjük, hogy fedjék fel kilétüket. Különösen hasznos taktika ez a makacs és szívós démonokkal szemben.
Megjegyzés: Egy másik nagyon kézzelfogható magyarázata a Márk 5,9-nek az, hogy Jézus a férfi nevét (és nem a démonét) szerette volna megtudni. A céllal ezzel az lehetett, hogy a férfi visszaszerezze az uralmat az érzékei fölött. Ez általános gyakorlat a szabadításban szolgálók között olyan esetekben, amikor a démonok leuralnak egy személyt. A válasz azonban a benne levő démontól érkezett, amikor 'légió'-nak nevezte magát.
8. Meghosszabbítja a szabadulás folyamatát. Ha egy démon el tudja terelni a szabadulásban szolgáló személy figyelmét beszéddel, késlelteti a kilakoltatását azt remélve, hogy megmenekülhet. Azok, akiken keresztül szólnak, általában összezavarodnak, és megalázva érzik magukat. A Szent Szellem ezzel szemben épülésre szól: „Aki nyelveken szól, magát építi" (1Kor 14,4). Egy másik módja annak, ahogy a Szent Szellem az emberen keresztül szól, a prófécia. A prófétai szó felemel: „Aki pedig prófétái, embereknek beszél épülésre, intésre és vigasztalásra...aki prófétál, a gyülekezetet építi;" (1Kor 14,3-4b) A gonosz szellem befolyása ennek épp az ellenkezője. A Szent Szellem csak átadott edényeken keresztül szól, az ördög ezzel szemben egyszerűen leuralja az ember beszédét.
Mózes negyedik könyve 16.
Kórach, Dátán, Ábirám és Ón lázadása
1. Pártot ütött Kórách, Jíchor fiai, Kehosz fia, Lévi fia, meg Dátán és Ábirám, Eliov fia, meg Ón, Pelesz fia, Rúbénnek fiai, 2. és odaálltak Mózes elé, meg férfiak Izrael fiai közül kétszázötvenen, a község fejedelmei, a gyülekezet hivatottjai, neves emberek. 3. Összegyülekeztek Mózes és Áron ellen és mondták nekik: Sok ez tőletek! Hiszen az egész község mindnyájan szentek és közöttük van az Örökkévaló; miért emelkedtek hát az Örökkévaló gyülekezete felé? 4. Mikor Mózes hallotta, leborult arcára. 5. És szólt Kóráchoz, meg egész községéhez, mondván: Reggel majd tudtul adja az Örökkévaló, hogy ki az övé és ki a szent, hogy magához közeledni engedje; akit kiválaszt, azt engedi magához közeledni. 6. Ezt tegyétek: Vegyetek magatoknak serpenyőket, Kórách és egész községe; 7. tegyetek azokra tüzet és vessetek azokra füstölőszert az Örökkévaló színe előtt holnap, és lesz, a férfiú, akit kiválaszt az Örökkévaló, az a szent. Sok ez tőletek, Lévi fiai! 8. És mondta Mózes Kóráchnak: Halljátok csak Lévi fiai! 9. Vajon kevés-e nektek, hogy elválasztott benneteket Izrael Istene Izrael községétől, hogy közeledni engedjen benneteket magához, hogy végezzétek az Örökkévaló hajlékának szolgálatát és álljatok a község színe előtt, hogy szolgálatukat végezzétek? 10. Közeledni engedett magához téged és minden testvéreidet, Lévi fiait veled együtt, és a papságot is kívánjátok? 11. Azért te és egész községed, kik összegyülekeztek, az Örökkévaló ellen (vagytok); Áron pedig mi ő, hogy zúgolódtok ellene? 12. És elküldött Mózes, hogy hívják Dátánt és Ábirámot, Eliov fiait; de azt mondták: Nem megyünk föl. 13.Vajon kevés-e, hogy fölhoztál bennünket tejjel-mézzel folyó országból, hogy megölj bennünket a pusztában, hanem uralkodni is akarsz rajtunk? 14. Bizony nem tejjel-mézzel folyó országba vittél bennünket, hogy adtál volna nekünk mező és szőlőbirtokot; vajon azoknak a férfiaknak a szemeit akarod-e kiszúrni? Nem megyünk föl! 15. Ez nagyon bosszantotta Mózest és mondta az Örökkévalónak: Ne fordulj áldozatukhoz! Egynek a szamarát sem vettem el és nem bántottam egyet se közülük.
1. Pártot ütött Kórách, Jíchor fiai, Kehosz fia, Lévi fia, meg Dátán és Ábirám, Eliov fia, meg Ón, Pelesz fia, Rúbénnek fiai, 2. és odaálltak Mózes elé, meg férfiak Izrael fiai közül kétszázötvenen, a község fejedelmei, a gyülekezet hivatottjai, neves emberek. 3. Összegyülekeztek Mózes és Áron ellen és mondták nekik: Sok ez tőletek! Hiszen az egész község mindnyájan szentek és közöttük van az Örökkévaló; miért emelkedtek hát az Örökkévaló gyülekezete felé? 4. Mikor Mózes hallotta, leborult arcára. 5. És szólt Kóráchoz, meg egész községéhez, mondván: Reggel majd tudtul adja az Örökkévaló, hogy ki az övé és ki a szent, hogy magához közeledni engedje; akit kiválaszt, azt engedi magához közeledni. 6. Ezt tegyétek: Vegyetek magatoknak serpenyőket, Kórách és egész községe; 7. tegyetek azokra tüzet és vessetek azokra füstölőszert az Örökkévaló színe előtt holnap, és lesz, a férfiú, akit kiválaszt az Örökkévaló, az a szent. Sok ez tőletek, Lévi fiai! 8. És mondta Mózes Kóráchnak: Halljátok csak Lévi fiai! 9. Vajon kevés-e nektek, hogy elválasztott benneteket Izrael Istene Izrael községétől, hogy közeledni engedjen benneteket magához, hogy végezzétek az Örökkévaló hajlékának szolgálatát és álljatok a község színe előtt, hogy szolgálatukat végezzétek? 10. Közeledni engedett magához téged és minden testvéreidet, Lévi fiait veled együtt, és a papságot is kívánjátok? 11. Azért te és egész községed, kik összegyülekeztek, az Örökkévaló ellen (vagytok); Áron pedig mi ő, hogy zúgolódtok ellene? 12. És elküldött Mózes, hogy hívják Dátánt és Ábirámot, Eliov fiait; de azt mondták: Nem megyünk föl. 13.Vajon kevés-e, hogy fölhoztál bennünket tejjel-mézzel folyó országból, hogy megölj bennünket a pusztában, hanem uralkodni is akarsz rajtunk? 14. Bizony nem tejjel-mézzel folyó országba vittél bennünket, hogy adtál volna nekünk mező és szőlőbirtokot; vajon azoknak a férfiaknak a szemeit akarod-e kiszúrni? Nem megyünk föl! 15. Ez nagyon bosszantotta Mózest és mondta az Örökkévalónak: Ne fordulj áldozatukhoz! Egynek a szamarát sem vettem el és nem bántottam egyet se közülük.
Korách és társai elfogadják Mózes kihívását
16. És mondta Mózes Kóráchnak: Te és egész községed legyetek az Örökkévaló színe előtt, te meg ők és Áron, holnap; 17. és vegyétek kiki az ő serpenyőjét, tegyetek azokra füstölőszert és vigyétek az Örökkévaló színe elé, kiki az ő serpenyőjét, kétszázötven serpenyőt, meg te és Áron, kiki az ő serpenyőjét. 18. És vette kiki az ő serpenyőjét, tettek rájuk tüzet, vetettek rájuk füstölőszert; és megálltak a gyülekezés sátorának bejáratánál, és Mózes meg Áron. 19. Kórách pedig összegyűjtötte ellenük az egész községet a gyülekezés sátorának bejáratához; és megjelent az Örökkévaló dicsősége az egész községnek.
16. És mondta Mózes Kóráchnak: Te és egész községed legyetek az Örökkévaló színe előtt, te meg ők és Áron, holnap; 17. és vegyétek kiki az ő serpenyőjét, tegyetek azokra füstölőszert és vigyétek az Örökkévaló színe elé, kiki az ő serpenyőjét, kétszázötven serpenyőt, meg te és Áron, kiki az ő serpenyőjét. 18. És vette kiki az ő serpenyőjét, tettek rájuk tüzet, vetettek rájuk füstölőszert; és megálltak a gyülekezés sátorának bejáratánál, és Mózes meg Áron. 19. Kórách pedig összegyűjtötte ellenük az egész községet a gyülekezés sátorának bejáratához; és megjelent az Örökkévaló dicsősége az egész községnek.
Mózes fohásza
20. És szólt az Örökkévaló Mózeshez meg Áronhoz, mondván: 21. Váljatok meg e községtől, hadd pusztítom el őket egy pillanat alatt! 22. De ők arcukra borultak és mondták: Isten, minden test szellemének Istene, egy férfiú vétkezik és az egész községre haragszol?
20. És szólt az Örökkévaló Mózeshez meg Áronhoz, mondván: 21. Váljatok meg e községtől, hadd pusztítom el őket egy pillanat alatt! 22. De ők arcukra borultak és mondták: Isten, minden test szellemének Istene, egy férfiú vétkezik és az egész községre haragszol?
A lázadók pusztulása
23. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 24. Szólj a községhez, mondván: Menjetek el köröskörül Kórách, Dátán és Ábirám hajlékától. 25. Fölkerekedett Mózes és elment Dátán és Ábirámhoz; és utána mentek Izrael vénei. 26. És szólt a községhez, mondván: Távozzatok el, kérlek, e gonosz férfiak sátraitól és ne nyúljatok semmihez, ami az övék, hogy el ne vesszetek minden vétkeik miatt. 27. És elmentek Kórách, Dátán és Ábirám hajlékától, köröskörül; Dátán és Ábirám pedig kimentek, megállván sátraik bejáratában, meg feleségeik, gyermekeik és kisdedeik.
28. És mondta Mózes: Ezáltal tudjátok meg, hogy az Örökkévaló küldött engem, hogy végezzem mind e cselekedeteket, hogy nem az én szívemből (eredtek): 29. Ha mint minden ember meghal, úgy halnak meg ezek, és minden ember végzete végeztetik el rajtuk, akkor nem az Örökkévaló küldött engem. 30. De ha valami újat teremt az Örökkévaló, hogy felnyitja a föld száját és elnyeli őket és mindazt, ami az övék, és leszállnak elevenen a sírba, akkor megtudjátok, hogy ezek a férfiak megvetették az Örökkévalót. 31. És történt, amint végzett azzal, hogy elmondja mind ezeket a szavakat, meghasadt a föld, mely alattuk volt; 32. megnyitotta a föld a száját és elnyelte őket és házaikat, meg minden embert, ki Kóráchhoz tartozott és mind a vagyont. 33. Leszálltak ők és mindaz, amijük volt, elevenen a sírba; és betakarta őket a föld és elveszek a gyülekezet közepéből. 34. Egész Izrael pedig, kik körülöttük voltak menekültek kiáltásukra, mert azt mondták: Nehogy elnyeljen bennünket a föld. 35. És tűz jött ki az Örökkévaló színe elől és fölemésztette a kétszázötven férfiút, kik odavitték a füstölőszert.
23. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 24. Szólj a községhez, mondván: Menjetek el köröskörül Kórách, Dátán és Ábirám hajlékától. 25. Fölkerekedett Mózes és elment Dátán és Ábirámhoz; és utána mentek Izrael vénei. 26. És szólt a községhez, mondván: Távozzatok el, kérlek, e gonosz férfiak sátraitól és ne nyúljatok semmihez, ami az övék, hogy el ne vesszetek minden vétkeik miatt. 27. És elmentek Kórách, Dátán és Ábirám hajlékától, köröskörül; Dátán és Ábirám pedig kimentek, megállván sátraik bejáratában, meg feleségeik, gyermekeik és kisdedeik.
28. És mondta Mózes: Ezáltal tudjátok meg, hogy az Örökkévaló küldött engem, hogy végezzem mind e cselekedeteket, hogy nem az én szívemből (eredtek): 29. Ha mint minden ember meghal, úgy halnak meg ezek, és minden ember végzete végeztetik el rajtuk, akkor nem az Örökkévaló küldött engem. 30. De ha valami újat teremt az Örökkévaló, hogy felnyitja a föld száját és elnyeli őket és mindazt, ami az övék, és leszállnak elevenen a sírba, akkor megtudjátok, hogy ezek a férfiak megvetették az Örökkévalót. 31. És történt, amint végzett azzal, hogy elmondja mind ezeket a szavakat, meghasadt a föld, mely alattuk volt; 32. megnyitotta a föld a száját és elnyelte őket és házaikat, meg minden embert, ki Kóráchhoz tartozott és mind a vagyont. 33. Leszálltak ők és mindaz, amijük volt, elevenen a sírba; és betakarta őket a föld és elveszek a gyülekezet közepéből. 34. Egész Izrael pedig, kik körülöttük voltak menekültek kiáltásukra, mert azt mondták: Nehogy elnyeljen bennünket a föld. 35. És tűz jött ki az Örökkévaló színe elől és fölemésztette a kétszázötven férfiút, kik odavitték a füstölőszert.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2018. január 30., kedd
Hack Péter - A bátor igehirdetés
HACK PÉTER PRÉDIKÁCIÓJÁNAK RÖVID ÖSSZEFOGLALÓJA:
Jézus megígérte, hogy a világkorszak végezetéig azokkal lesz, akik vállalják a tanítványságot. Ő a Gyógyító, a Szabadító, ezért nekünk kell megnyernünk az Ő tetszését, hogy hajlandó legyen eljönni az összejövetelünkre.
A tanítványok engedelmesek voltak, elmentek Galileába az összejövetelre, ahová feltámadása után Jézus rendelte őket. Mindannyian leborultak Jézus előtt, elismerték, hogy Jézus az Úr, de voltak köztük, akik kételkedtek.
JÉZUS ISMERTE A SZÍVÜK GONDOLATÁT, ÉS EKKOR MONDTA, HOGY NÉKI ADATOTT MINDEN HATALOM MENNYEN ÉS FÖLDÖN.
A tanítványok arra számítottak, hogy Jézus akkor fogja helyreállítani az országot. Ő elmondta nekik, hogy ehhez az ő szolgálatukra is szükség van. Pál apostol a hívőt futóhoz hasonlítja, akinek szüksége van kitartásra, küzdenie kell, futása pedig küzdőtéren történik. A bizonyságokat az erőfeszítés jutalmaként kapjuk Istentől, amivel megerősít minket. A hívőket a bizonyságok fellegei veszik körül.
A BIZONYSÁGOK NEM A MI GYÖNYÖRKÖDTETÉSÜNKRE TÖRTÉNNEK, HANEM AZÉRT, HOGY TOVÁBBVIGYENEK.
Pál Timótheusnak azt az üzenetet hagyta, hogy hirdesse az igét teljes bátorsággal, alkalmas és alkalmatlan időben, béketűréssel. Mi lehet az oka annak, hogy valaki nem tölti be az elhívását? Ennek oka lehet a kételkedés, a kenet hiánya, vagy a félelem, ami mögött hitetlenség van. Ehhez viszont egy tanítványnak nincs joga, hiszen ha fél, akkor már nem tanítvány. Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni.
Mózes kiküldte a tizenkét kémet, akik közül a döntő többség, tíz személy, rettegéssel tért vissza, és azt hirdette, hogy az ott lakók szemében ők csupán sáskák voltak. Sokan ma is sáskáknak látják a keresztényeket, elenyésző csoportnak, de nekünk tudnunk kell, hogy velünk van az Úr. A kémek mindegyike ugyanazt a földet látta, mindannyian látták a gyümölcsöket és az óriásokat is, csakhogy a helyzetértékelésük különböző volt. Józsué és Káleb hittek abban, ha a teremtő, csodatevő Isten velük van, ők nem sáskák. Ez a hit adta a magabiztosságukat.
A TÍZ KÉM A KÖRÜLMÉNYEKEN KERESZTÜL NÉZETT AZ ÍGÉRETRE, A KETTŐ PEDIG AZ ÍGÉRETEN KERESZTÜL NÉZETT A KÖRÜLMÉNYEKRE.
Bátorságra minden hívőnek szüksége van, de ez nem pszichotréningen szerezhető be, hanem azt az istenfélelem biztosítja. Rengeteg oka van minden embernek arra, hogy féljen, de akik Istenben bíznak, nem félnek, mert tudják, hogy Istent szeretőknek minden a javára van.
Az Ige hirdetéséhez különösen kell a bátorság. Péter és János kihallgatása után a tanítványok azért könyörögtek, hogy bátran tehessenek bizonyságot Jézus feltámadásáról. Pál apostol bátorsággal hirdette az Igét Damaszkuszban, ezért nem volt hatástalan. Ellenségei hiába akarták őt megölni, Isten megvédte tőlük.
NEM AZÉRT KELL BÁTORNAK LENNI, HOGY NE LEGYENEK ELLENSÉGEINK, HANEM AZÉRT, HOGY AZOK NE TUDJANAK MINKET LEGYŐZNI.
Pál és Barnabás először a zsidók zsinagógájában hirdették az Igét Antiókhiában, de elutasították őket. Ők viszont nem akartak elmenekülni a küldetésük elől, hanem a tömeghangulattal szembe mentek, és a szolgálatukat eredményesen folytatták immár a pogányok között. Apollós is bátorsággal szólta Isten Igéjét Korinthusban, amivel be tudta bizonyítani, hogy Jézus a Krisztus. Pál apostol bátran tanított Efézusban is, és Rómában is, noha fogságban volt.
Isten szeretetét először gyakran embereken keresztül érezzük meg. Megerősödik a testvéri szeretet a gyülekezetben, amikor például egy közös tevékenységben, a szolgálatban elfogadást tapasztal meg a hívő. Keresztény identitásunkat pedig Isten Igéje erősíti meg. Tudhatjuk az Ige alapján, hogy Isten gyermekei vagyunk, Krisztus velünk van, ha az Úr munkáját végezzük.
“Nem a félelem szellemét kaptuk a szolgaságra, hanem a fiúság Szellemét, Aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!”
Amikor bizonyságot teszel, akkor egy pont után Isten átveszi a vezetést, rajtad keresztül megérint embereket, ettől pedig te magad is felüdülsz. Isten csak a bátor igehirdetés mellé áll oda, és tesz jeleket és csodákat.
LEGYÜNK AZ ÚR CSATORNÁI, AKIK BÁTORSÁGGAL, HITTEL HIRDETJÜK AZ EVANGÉLIUMOT!
ELHANGZOTT IGÉK:
Máté evangéliuma 28:16-20
Zsidókhoz írt levél 12:1-2
Timótheushoz írt II. levél 4:1-2
Mózes IV. könyve 13:26-34
Példabeszédek könyve 3:19-26, 10:9, 11:25
Apostolok cselekedetei 4:29-31, 9:27-29, 13:46-49, 18:26-28, 19:8, 28:30-31
János apostol I. levele 4:18-21
Róma levél 8:15
Róma levél 8:15
Hrabovszki György jegyzete
Jézus megígérte, hogy a világkorszak végezetéig azokkal lesz, akik vállalják a tanítványságot. Ő a Gyógyító, a Szabadító, ezért nekünk kell megnyernünk az Ő tetszését, hogy hajlandó legyen eljönni az összejövetelünkre.
A tanítványok engedelmesek voltak, elmentek Galileába az összejövetelre, ahová feltámadása után Jézus rendelte őket. Mindannyian leborultak Jézus előtt, elismerték, hogy Jézus az Úr, de voltak köztük, akik kételkedtek.
JÉZUS ISMERTE A SZÍVÜK GONDOLATÁT, ÉS EKKOR MONDTA, HOGY NÉKI ADATOTT MINDEN HATALOM MENNYEN ÉS FÖLDÖN.
A tanítványok arra számítottak, hogy Jézus akkor fogja helyreállítani az országot. Ő elmondta nekik, hogy ehhez az ő szolgálatukra is szükség van. Pál apostol a hívőt futóhoz hasonlítja, akinek szüksége van kitartásra, küzdenie kell, futása pedig küzdőtéren történik. A bizonyságokat az erőfeszítés jutalmaként kapjuk Istentől, amivel megerősít minket. A hívőket a bizonyságok fellegei veszik körül.
A BIZONYSÁGOK NEM A MI GYÖNYÖRKÖDTETÉSÜNKRE TÖRTÉNNEK, HANEM AZÉRT, HOGY TOVÁBBVIGYENEK.
Pál Timótheusnak azt az üzenetet hagyta, hogy hirdesse az igét teljes bátorsággal, alkalmas és alkalmatlan időben, béketűréssel. Mi lehet az oka annak, hogy valaki nem tölti be az elhívását? Ennek oka lehet a kételkedés, a kenet hiánya, vagy a félelem, ami mögött hitetlenség van. Ehhez viszont egy tanítványnak nincs joga, hiszen ha fél, akkor már nem tanítvány. Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni.
Mózes kiküldte a tizenkét kémet, akik közül a döntő többség, tíz személy, rettegéssel tért vissza, és azt hirdette, hogy az ott lakók szemében ők csupán sáskák voltak. Sokan ma is sáskáknak látják a keresztényeket, elenyésző csoportnak, de nekünk tudnunk kell, hogy velünk van az Úr. A kémek mindegyike ugyanazt a földet látta, mindannyian látták a gyümölcsöket és az óriásokat is, csakhogy a helyzetértékelésük különböző volt. Józsué és Káleb hittek abban, ha a teremtő, csodatevő Isten velük van, ők nem sáskák. Ez a hit adta a magabiztosságukat.
A TÍZ KÉM A KÖRÜLMÉNYEKEN KERESZTÜL NÉZETT AZ ÍGÉRETRE, A KETTŐ PEDIG AZ ÍGÉRETEN KERESZTÜL NÉZETT A KÖRÜLMÉNYEKRE.
Bátorságra minden hívőnek szüksége van, de ez nem pszichotréningen szerezhető be, hanem azt az istenfélelem biztosítja. Rengeteg oka van minden embernek arra, hogy féljen, de akik Istenben bíznak, nem félnek, mert tudják, hogy Istent szeretőknek minden a javára van.
Az Ige hirdetéséhez különösen kell a bátorság. Péter és János kihallgatása után a tanítványok azért könyörögtek, hogy bátran tehessenek bizonyságot Jézus feltámadásáról. Pál apostol bátorsággal hirdette az Igét Damaszkuszban, ezért nem volt hatástalan. Ellenségei hiába akarták őt megölni, Isten megvédte tőlük.
NEM AZÉRT KELL BÁTORNAK LENNI, HOGY NE LEGYENEK ELLENSÉGEINK, HANEM AZÉRT, HOGY AZOK NE TUDJANAK MINKET LEGYŐZNI.
Pál és Barnabás először a zsidók zsinagógájában hirdették az Igét Antiókhiában, de elutasították őket. Ők viszont nem akartak elmenekülni a küldetésük elől, hanem a tömeghangulattal szembe mentek, és a szolgálatukat eredményesen folytatták immár a pogányok között. Apollós is bátorsággal szólta Isten Igéjét Korinthusban, amivel be tudta bizonyítani, hogy Jézus a Krisztus. Pál apostol bátran tanított Efézusban is, és Rómában is, noha fogságban volt.
Isten szeretetét először gyakran embereken keresztül érezzük meg. Megerősödik a testvéri szeretet a gyülekezetben, amikor például egy közös tevékenységben, a szolgálatban elfogadást tapasztal meg a hívő. Keresztény identitásunkat pedig Isten Igéje erősíti meg. Tudhatjuk az Ige alapján, hogy Isten gyermekei vagyunk, Krisztus velünk van, ha az Úr munkáját végezzük.
“Nem a félelem szellemét kaptuk a szolgaságra, hanem a fiúság Szellemét, Aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!”
Amikor bizonyságot teszel, akkor egy pont után Isten átveszi a vezetést, rajtad keresztül megérint embereket, ettől pedig te magad is felüdülsz. Isten csak a bátor igehirdetés mellé áll oda, és tesz jeleket és csodákat.
LEGYÜNK AZ ÚR CSATORNÁI, AKIK BÁTORSÁGGAL, HITTEL HIRDETJÜK AZ EVANGÉLIUMOT!
ELHANGZOTT IGÉK:
Máté evangéliuma 28:16-20
Zsidókhoz írt levél 12:1-2
Timótheushoz írt II. levél 4:1-2
Mózes IV. könyve 13:26-34
Példabeszédek könyve 3:19-26, 10:9, 11:25
Apostolok cselekedetei 4:29-31, 9:27-29, 13:46-49, 18:26-28, 19:8, 28:30-31
János apostol I. levele 4:18-21
Róma levél 8:15
Róma levél 8:15
Hrabovszki György jegyzete
Mózes negyedik könyve 15.
Étel- és italáldozatok
1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 2. Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ha bementek lakóhelyeitek országába, melyet én nektek adok, 3. és készítetek tűzáldozatot az Örökkévalónak, égőáldozatot vagy vágóáldozatot, elkülönítve fogadalom vagy önkéntes adomány gyanánt vagy ünnepeiteken, hogy készítsetek kellemes illatot az Örökkévalónak, a marhából vagy a juhokból: 4. Akkor hozzon, aki hozza az ő áldozatát az Örökkévalónak, ételáldozat gyanánt egy tized lánglisztet, elegyítve egy negyed hin olajjal; 5. és bort italáldozatul, egy negyed hint mutass be az égőáldozatnál, vagy a vágóáldozatnál, egy juhhoz. 6. Vagy a koshoz készíts ételáldozat gyanánt két tized lánglisztet, elegyítve egy harmad hin olajjal; 7. És bort italáldozatul egy harmad hint; így hozzál kellemes illatul az Örökkévalónak.
8. És ha készítesz fiatal tulkot égőáldozatul vagy vágóáldozatul, elkülönítve fogadalom gyanánt, vagy békeáldozatot az Örökkévalónak: 9. Akkor hozzon a fiatal tulok mellett ételáldozat gyanánt háromtized lánglisztet, elegyítve egy fél hin olajjal; 10. és bort hozzál italáldozatul egy fél hint, kellemes illatú tűzáldozat az Örökkévalónak. 11. Így készítsenek egy ökörhöz vagy egy koshoz vagy egy bárányhoz, a juhokból vagy a kecskékből. 12. A szám szerint, amit készítetek, aszerint készítsetek mindegyikhez, számuk szerint. 13. Minden bennszülött így készítse el ezeket, hogy hozzon kellemes illatú tűzáldozatot az Örökkévalónak. 14. És ha tartózkodik nálatok idegen, vagy aki közöttetek van nemzedékeiteknél és hoz kellemes illatú tűzáldozatot az Örökkévalónak, amint ti teszitek, úgy tegyen ő is. 15. Gyülekezet! egy törvény legyen nektek és az idegennek, ki tartózkodik (nálatok); örök törvény nemzedékeiteknek: mint ti, olyan legyen az idegen az Örökkévaló színe előtt. 16. Egy tan és egy rendelet legyen nektek és az idegennek, aki nálatok tartózkodik.
A chálá
17. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 18. Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Mikor bementek az országba, melybe én viszlek benneteket, 19. akkor legyen, ha esztek a föld kenyeréből, adjatok ajándékot az Örökkévalónak. 20. Tésztátok elsejéből pogácsát adjatok ajándékul; mint a szérű ajándékát, úgy adjátok azt. 21. Tésztátok elsejéből adjatok ajándékot az Örökkévalónak, nemzedékeiteken át.
1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 2. Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ha bementek lakóhelyeitek országába, melyet én nektek adok, 3. és készítetek tűzáldozatot az Örökkévalónak, égőáldozatot vagy vágóáldozatot, elkülönítve fogadalom vagy önkéntes adomány gyanánt vagy ünnepeiteken, hogy készítsetek kellemes illatot az Örökkévalónak, a marhából vagy a juhokból: 4. Akkor hozzon, aki hozza az ő áldozatát az Örökkévalónak, ételáldozat gyanánt egy tized lánglisztet, elegyítve egy negyed hin olajjal; 5. és bort italáldozatul, egy negyed hint mutass be az égőáldozatnál, vagy a vágóáldozatnál, egy juhhoz. 6. Vagy a koshoz készíts ételáldozat gyanánt két tized lánglisztet, elegyítve egy harmad hin olajjal; 7. És bort italáldozatul egy harmad hint; így hozzál kellemes illatul az Örökkévalónak.
8. És ha készítesz fiatal tulkot égőáldozatul vagy vágóáldozatul, elkülönítve fogadalom gyanánt, vagy békeáldozatot az Örökkévalónak: 9. Akkor hozzon a fiatal tulok mellett ételáldozat gyanánt háromtized lánglisztet, elegyítve egy fél hin olajjal; 10. és bort hozzál italáldozatul egy fél hint, kellemes illatú tűzáldozat az Örökkévalónak. 11. Így készítsenek egy ökörhöz vagy egy koshoz vagy egy bárányhoz, a juhokból vagy a kecskékből. 12. A szám szerint, amit készítetek, aszerint készítsetek mindegyikhez, számuk szerint. 13. Minden bennszülött így készítse el ezeket, hogy hozzon kellemes illatú tűzáldozatot az Örökkévalónak. 14. És ha tartózkodik nálatok idegen, vagy aki közöttetek van nemzedékeiteknél és hoz kellemes illatú tűzáldozatot az Örökkévalónak, amint ti teszitek, úgy tegyen ő is. 15. Gyülekezet! egy törvény legyen nektek és az idegennek, ki tartózkodik (nálatok); örök törvény nemzedékeiteknek: mint ti, olyan legyen az idegen az Örökkévaló színe előtt. 16. Egy tan és egy rendelet legyen nektek és az idegennek, aki nálatok tartózkodik.
A chálá
17. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 18. Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Mikor bementek az országba, melybe én viszlek benneteket, 19. akkor legyen, ha esztek a föld kenyeréből, adjatok ajándékot az Örökkévalónak. 20. Tésztátok elsejéből pogácsát adjatok ajándékul; mint a szérű ajándékát, úgy adjátok azt. 21. Tésztátok elsejéből adjatok ajándékot az Örökkévalónak, nemzedékeiteken át.
Vétekáldozat nem szándékos vétekért
22. Ha pedig tévedtek és nem teszitek meg mind ezeket a parancsolatokat, melyeket kijelentett az Örökkévaló Mózesnek, 23. mindazt, amit parancsolt az Örökkévaló nektek Mózes által, ama naptól kezdve, midőn parancsolta az Örökkévaló és azontúl nemzedékeiteken át; 24. és lesz, ha a község szemei elől (rejtve lévén) történt tévedésből, akkor hozzon az egész község egy fiatal tulkot égőáldozat gyanánt kellemes illatul az Örökkévalónak és ételáldozatát meg italáldozatát a rendelet szerint; és egy kecskebakot vétekáldozatnak. 25. És szerezzen engesztelést a pap Izrael fiai egész községéért és bocsánatot nyernek; mert tévedés az, ők pedig elhozták áldozatukat, tűzáldozatul az Örökkévalónak és vétekáldozatukat az Örökkévaló színe elé tévedésük miatt. 26. És bocsánatot nyer Izrael fiainak egész községe és az idegen, aki közöttük tartózkodik, mert az egész népnél tévedésből történt.
27. Ha pedig egy személy vétkezik tévedésből, akkor hozzon egy egyéves kecskét vétekáldozatnak. 28. És szerezzen engesztelést a pap a megtévedt személyért, minthogy tévedésből vétkezett az Örökkévaló színe előtt; engesztelést szerezzen érte és bocsánatot nyer az. 29. A bennszülöttek Izrael fiai közül és az idegennek, aki közöttük tartózkodik, egy törvény legyen nálatok a tévedésből cselekvőnek 30. Az a személy azonban, aki fölemelt kézzel cselekszik a bennszülött és az idegen közül, az Örökkévalót káromolja, irtassék ki az a személy népe köréből. 31. Mert Örökkévaló szavát megvette és parancsolatát megszegte, irtassék ki az a személy; bűne van rajta.
32. Midőn Izrael fiai a pusztában voltak, találtak egy férfiút, aki fát szedegetett szombat napján.33. És elvitték őt, akik találták fát szedegetni, Mózeshez és Áronhoz és az egész községhez. 34.És őrizet alá helyezték, mert nem volt eldöntve, mi történjék vele. 35. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Ölessék meg a férfiú; kövezze meg az egész község kövekkel a táboron kívül. 36. És kivezette őt az egész község a táboron kívülre, megkövezték kövekkel, és meghalt; amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek.
22. Ha pedig tévedtek és nem teszitek meg mind ezeket a parancsolatokat, melyeket kijelentett az Örökkévaló Mózesnek, 23. mindazt, amit parancsolt az Örökkévaló nektek Mózes által, ama naptól kezdve, midőn parancsolta az Örökkévaló és azontúl nemzedékeiteken át; 24. és lesz, ha a község szemei elől (rejtve lévén) történt tévedésből, akkor hozzon az egész község egy fiatal tulkot égőáldozat gyanánt kellemes illatul az Örökkévalónak és ételáldozatát meg italáldozatát a rendelet szerint; és egy kecskebakot vétekáldozatnak. 25. És szerezzen engesztelést a pap Izrael fiai egész községéért és bocsánatot nyernek; mert tévedés az, ők pedig elhozták áldozatukat, tűzáldozatul az Örökkévalónak és vétekáldozatukat az Örökkévaló színe elé tévedésük miatt. 26. És bocsánatot nyer Izrael fiainak egész községe és az idegen, aki közöttük tartózkodik, mert az egész népnél tévedésből történt.
27. Ha pedig egy személy vétkezik tévedésből, akkor hozzon egy egyéves kecskét vétekáldozatnak. 28. És szerezzen engesztelést a pap a megtévedt személyért, minthogy tévedésből vétkezett az Örökkévaló színe előtt; engesztelést szerezzen érte és bocsánatot nyer az. 29. A bennszülöttek Izrael fiai közül és az idegennek, aki közöttük tartózkodik, egy törvény legyen nálatok a tévedésből cselekvőnek 30. Az a személy azonban, aki fölemelt kézzel cselekszik a bennszülött és az idegen közül, az Örökkévalót káromolja, irtassék ki az a személy népe köréből. 31. Mert Örökkévaló szavát megvette és parancsolatát megszegte, irtassék ki az a személy; bűne van rajta.
32. Midőn Izrael fiai a pusztában voltak, találtak egy férfiút, aki fát szedegetett szombat napján.33. És elvitték őt, akik találták fát szedegetni, Mózeshez és Áronhoz és az egész községhez. 34.És őrizet alá helyezték, mert nem volt eldöntve, mi történjék vele. 35. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Ölessék meg a férfiú; kövezze meg az egész község kövekkel a táboron kívül. 36. És kivezette őt az egész község a táboron kívülre, megkövezték kövekkel, és meghalt; amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek.
Cicisz
37. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 38. Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik, hogy készítsenek maguknak rojtot ruháik szögleteire nemzedékeiken át; és tegyenek a szöglet rojtjára kék bíbor zsinórt. 39. És legyen nektek rojt gyanánt, hogy lássátok azt és megemlékezzetek az Örökkévaló minden parancsairól és megtegyétek azokat, hogy el ne térjetek szívetek és szemeitek után melyek után paráználkodva járnátok; 40. hogy megemlékezzetek és megtegyétek minden parancsolataimat és szentek legyetek a ti Isteneteknek. 41. Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek, aki kivezettelek benneteket Egyiptom országából, hogy legyek nektek Istenetek; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.
37. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 38. Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik, hogy készítsenek maguknak rojtot ruháik szögleteire nemzedékeiken át; és tegyenek a szöglet rojtjára kék bíbor zsinórt. 39. És legyen nektek rojt gyanánt, hogy lássátok azt és megemlékezzetek az Örökkévaló minden parancsairól és megtegyétek azokat, hogy el ne térjetek szívetek és szemeitek után melyek után paráználkodva járnátok; 40. hogy megemlékezzetek és megtegyétek minden parancsolataimat és szentek legyetek a ti Isteneteknek. 41. Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek, aki kivezettelek benneteket Egyiptom országából, hogy legyek nektek Istenetek; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2018. január 29., hétfő
David Yonggi Cho - Legyél egészséges! 16.
Térj meg bűneidből
Amikor hiszünk Jézusban, és szánkkal Úrnak valljuk meg Őt, akkor újjászülettünk víztől és Szent Szellemtől. Ez a döntés, változást hoz létre egész személyiségünkben. E változás révén megszabadulunk a Sátán kötelékéből és Isten gyermekévé leszünk. A Sátán azonban ordító oroszlánként jár körbe, és arra vár, hogy újra érvényesítse akaratát felettünk. Az ördög még mindig ugyanaz, mint amikor megkísértette Iskariótes Júdást, hogy pénzért árulja el Jézust, és felpiszkálta Pétert, hogy beleavatkozzon a megváltás művébe. Az ördög ma is hasonlóképpen működik. Ha a hívő ellene áll életében a Szent Szellem vezetésének, és a gyöngéd Szent Szellem megvonja jelenlétét, a test azonnal megragadja a gyeplőt, és a Sátán uralmat vesz élete számos területén. „És a miképpen nem méltatták az Istent arra, hogy ismeretükben megtartsák, azonképpen oda adták őket az Isten méltatlan gondolkozásra, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek; A kik teljesek minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal; rakvák, irigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rossz erkölcsösei; Súsárlók, rágalmazók, istengyűlölők, dölyfösek, kevélyek, dicsekedők, rosszban mesterkedők, szüleiknek engedetlenek, Balgatagok, összeférhetetlenek, szeretet nélkül valók, engesztelhetetlenek, irgalmatlanok. Kik jóllehet az Isten végzését ismerik, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, méltók a halálra, mégis nemcsak cselekszik azokat, hanem az akképpen cselekvőkkel egyet is értenek." (Róma 1, 28-32)
Ha megengedjük az ördögnek, hogy gonosz magokat hintsen el értelmünkben, azonnal ellenőrizni, és befolyásolni fogja gondolatunkat. Nem lehet eléggé hangsúlyozni azt, hogy ő azért jön, hogy elpusztítsa minden lehetséges módon Isten népét. Ha megengedjük neki, hogy elég hosszú ideig uralja gondolatainkat, életstílusunkat, el fogja vetni bennünk a betegséget, amíg lassan meg nem öli szellemünket aztán testünket is. El kell szakadnunk a Sátán erejétől, meg kell szentelődnünk az Ige olvasása által (mert az Ige meg is szentel), imádkozzuk a bűnbánat imáját, és engedelmeskedjünk az Igének egészen addig, amíg el nem érjük a betegségből való teljes szabadulás helyét (lTim 4,5, Ef 5,26).
A bűnbánat, illetve megtérés görög szava a "metanoia", amely a gondolkozásmód megváltozását jelenti. Ha megvalljuk bűneinket és megújítjuk gondolatainkat az Igével úgy, hogy ezután Isten tölti be a Sátán helyett, az ördög többé nem tud uralkodni gondolatvilágunkon. Akkor az általa hozott betegség elveszíti erejét és elpusztul. Amikor az ördög távozik, a betegséget okozó vírus elfogja veszíteni erejét. Nem lesz ott semmi, ami táplálja, vagy életben tartsa. Amikor az ördög eltávozott, az élet új lendülete vesz a beteg területeken, mert Jézus azért jött, hogy életünk legyen és bővölködjünk! A következő versek segítenek minket: "Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet." (Péld 4,23). Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok..." (Jakab 5,16)
Jézus mindig ugyanabban az időben gyógyította meg a betegeket, és bocsátotta meg bűneiket. Szolgálatomban számos embert láttam meggyógyulni, amikor imádkoztam értük, hogy újjászülessenek, amikor megvalljuk bűneinket az ördög retteg, mert elveszítette jogalapját az életünkben, így aztán gyorsan távozik. Isten csak azoknak ígér folyamatos gyógyulást, akik megvallják bűneiket, eltökélik magukban, hogy Isten-központú életet élnek és megújítják gondolataikat Isten Igéjével.
Amikor hiszünk Jézusban, és szánkkal Úrnak valljuk meg Őt, akkor újjászülettünk víztől és Szent Szellemtől. Ez a döntés, változást hoz létre egész személyiségünkben. E változás révén megszabadulunk a Sátán kötelékéből és Isten gyermekévé leszünk. A Sátán azonban ordító oroszlánként jár körbe, és arra vár, hogy újra érvényesítse akaratát felettünk. Az ördög még mindig ugyanaz, mint amikor megkísértette Iskariótes Júdást, hogy pénzért árulja el Jézust, és felpiszkálta Pétert, hogy beleavatkozzon a megváltás művébe. Az ördög ma is hasonlóképpen működik. Ha a hívő ellene áll életében a Szent Szellem vezetésének, és a gyöngéd Szent Szellem megvonja jelenlétét, a test azonnal megragadja a gyeplőt, és a Sátán uralmat vesz élete számos területén. „És a miképpen nem méltatták az Istent arra, hogy ismeretükben megtartsák, azonképpen oda adták őket az Isten méltatlan gondolkozásra, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek; A kik teljesek minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal; rakvák, irigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rossz erkölcsösei; Súsárlók, rágalmazók, istengyűlölők, dölyfösek, kevélyek, dicsekedők, rosszban mesterkedők, szüleiknek engedetlenek, Balgatagok, összeférhetetlenek, szeretet nélkül valók, engesztelhetetlenek, irgalmatlanok. Kik jóllehet az Isten végzését ismerik, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, méltók a halálra, mégis nemcsak cselekszik azokat, hanem az akképpen cselekvőkkel egyet is értenek." (Róma 1, 28-32)
Ha megengedjük az ördögnek, hogy gonosz magokat hintsen el értelmünkben, azonnal ellenőrizni, és befolyásolni fogja gondolatunkat. Nem lehet eléggé hangsúlyozni azt, hogy ő azért jön, hogy elpusztítsa minden lehetséges módon Isten népét. Ha megengedjük neki, hogy elég hosszú ideig uralja gondolatainkat, életstílusunkat, el fogja vetni bennünk a betegséget, amíg lassan meg nem öli szellemünket aztán testünket is. El kell szakadnunk a Sátán erejétől, meg kell szentelődnünk az Ige olvasása által (mert az Ige meg is szentel), imádkozzuk a bűnbánat imáját, és engedelmeskedjünk az Igének egészen addig, amíg el nem érjük a betegségből való teljes szabadulás helyét (lTim 4,5, Ef 5,26).
A bűnbánat, illetve megtérés görög szava a "metanoia", amely a gondolkozásmód megváltozását jelenti. Ha megvalljuk bűneinket és megújítjuk gondolatainkat az Igével úgy, hogy ezután Isten tölti be a Sátán helyett, az ördög többé nem tud uralkodni gondolatvilágunkon. Akkor az általa hozott betegség elveszíti erejét és elpusztul. Amikor az ördög távozik, a betegséget okozó vírus elfogja veszíteni erejét. Nem lesz ott semmi, ami táplálja, vagy életben tartsa. Amikor az ördög eltávozott, az élet új lendülete vesz a beteg területeken, mert Jézus azért jött, hogy életünk legyen és bővölködjünk! A következő versek segítenek minket: "Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet." (Péld 4,23). Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok..." (Jakab 5,16)
Jézus mindig ugyanabban az időben gyógyította meg a betegeket, és bocsátotta meg bűneiket. Szolgálatomban számos embert láttam meggyógyulni, amikor imádkoztam értük, hogy újjászülessenek, amikor megvalljuk bűneinket az ördög retteg, mert elveszítette jogalapját az életünkben, így aztán gyorsan távozik. Isten csak azoknak ígér folyamatos gyógyulást, akik megvallják bűneiket, eltökélik magukban, hogy Isten-központú életet élnek és megújítják gondolataikat Isten Igéjével.
Mózes negyedik könyve 14.
Vakrémület, siránkozás és lázadás
1. Erre az egész község fölemelte és hallatta szavát, és sírt a nép azon az éjjelen. 2. És zúgolódtak Mózes és Áron ellen Izrael minden fiai, és szólt hozzájuk az egész község: Vajha meghaltunk volna Egyiptom országában, vagy-e pusztában haltunk volna már meg! 3. Miért is visz bennünket az Örökkévaló ebbe az országba, hogy elessünk kard által? Feleségeink és gyermekeink martalékká lesznek; nemde jobb számunkra, visszatérünk Egyiptomba. 4. És mondták egymásnak: Szerezzünk vezért és térjünk vissza Egyiptomba! 5. És Mózes meg Áron arcra borultak Izrael fiai községének egész gyülekezete előtt. 6. Józsua, Nún fia pedig és Káleb, Jefune fia azok közül, akik kikémlelték az országot, megszaggatták ruháikat. 7. És szóltak Izrael fiai egész községéhez, mondván: Az ország, melyen átvonultunk, hogy kikémleljük azt, az – az ország nagyon, nagyon jó. 8. Ha kedvet lel az Örökkévaló bennünk, akkor elvisz bennünket ebbe az országba és nekünk adja azt; oly országot, mely tejjel-mézzel folyó. 9. Csak az Örökkévaló ellen ne lázadjatok fel, és ne féljetek az ország népétől, mert a mi kenyerünk ők, eltávozott az árnyékuk tőlük, velünk pedig van az Örökkévaló, ne féljetek tőlük! 10. De az egész község mondta, hogy megkövezik őket kövekkel; az Örökkévaló dicsősége pedig megjelent a gyülekezés sátorában Izrael minden fiainak.
1. Erre az egész község fölemelte és hallatta szavát, és sírt a nép azon az éjjelen. 2. És zúgolódtak Mózes és Áron ellen Izrael minden fiai, és szólt hozzájuk az egész község: Vajha meghaltunk volna Egyiptom országában, vagy-e pusztában haltunk volna már meg! 3. Miért is visz bennünket az Örökkévaló ebbe az országba, hogy elessünk kard által? Feleségeink és gyermekeink martalékká lesznek; nemde jobb számunkra, visszatérünk Egyiptomba. 4. És mondták egymásnak: Szerezzünk vezért és térjünk vissza Egyiptomba! 5. És Mózes meg Áron arcra borultak Izrael fiai községének egész gyülekezete előtt. 6. Józsua, Nún fia pedig és Káleb, Jefune fia azok közül, akik kikémlelték az országot, megszaggatták ruháikat. 7. És szóltak Izrael fiai egész községéhez, mondván: Az ország, melyen átvonultunk, hogy kikémleljük azt, az – az ország nagyon, nagyon jó. 8. Ha kedvet lel az Örökkévaló bennünk, akkor elvisz bennünket ebbe az országba és nekünk adja azt; oly országot, mely tejjel-mézzel folyó. 9. Csak az Örökkévaló ellen ne lázadjatok fel, és ne féljetek az ország népétől, mert a mi kenyerünk ők, eltávozott az árnyékuk tőlük, velünk pedig van az Örökkévaló, ne féljetek tőlük! 10. De az egész község mondta, hogy megkövezik őket kövekkel; az Örökkévaló dicsősége pedig megjelent a gyülekezés sátorában Izrael minden fiainak.
Isten haragja és Mózes könyörgő imája
11. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Meddig fog engem megvetni ez a nép, és meddig nem hisznek még bennem mindazok a jelek mellett, melyeket közepette műveltem? 12. Megverem halálvésszel és elpusztítom; téged pedig teszlek nagyobb és hatalmasabb nemzetté nálánál. 13.Mózes pedig mondta az Örökkévalónak. De meghallják az egyiptomiak, – mert erőddel hoztad fel ezt a népet az ő közepükből- 14. és azt mondják ez ország lakóinak, akik hallották, hogy ‘Te az Örökkévaló vagy a nép közepette, aki szemtől szembe jelentél meg, Te Örökkévaló és felhőd áll fölöttük és felhőoszlopban jársz előttük nappal és tűzoszlopban éjjel; 15. ha megölöd a népet, mint egy embert, akkor szólnak a nemzetek, melyek hallották híredet, mondván: 16. Mert nem bírta az Örökkévaló elvinni ezt a népet az országba, melyről megesküdött nekik, azért mészárolta le őket a pusztában. 17. És most hadd nyilvánuljon nagynak az Úr hatalma, amint szóltál, mondván: 18. Az Örökkévaló hosszantűrő, bőkegyelmű, megbocsát bűnt és elpártolást, de büntetlenül nem hagy; megbünteti az atyák bűnét a gyermekekben, harmadíziglen és negyedíziglen. 19. Bocsásd meg, kérlek, e nép bűnét, szereteted nagysága szerint, amint megbocsátottál e népnek Egyiptomból egész eddig. 20. És mondta az Örökkévaló: Megbocsátottam szavad szerint! 21. Ámde, amilyen igaz, hogy élek és tele van az Örökkévaló dicsőségével az egész föld. 22. bizony, mind a férfiak, akik látták dicsőségemet és jeleimet, melyeket műveltem Egyiptomban és a pusztában, de megkísértettek immár tízszer és nem hallgattak szavamra, 23. nem fogják látni az országot, melyről megesküdtem őseiknek; mindazok, kik engem megvetnek, nem fogják azt látni. 24. Szolgámat Kálebet azonban, jutalmául annak, hogy más szellem volt vele és teljesen járt utánam, őt elviszem az országba, ahova elérkezett és magzata vegye birtokba azt. 25. Az Amáléki és Kanaáni a völgyben lakik. Holnap forduljatok és vonuljatok a pusztába, a nádastenger felé.
11. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Meddig fog engem megvetni ez a nép, és meddig nem hisznek még bennem mindazok a jelek mellett, melyeket közepette műveltem? 12. Megverem halálvésszel és elpusztítom; téged pedig teszlek nagyobb és hatalmasabb nemzetté nálánál. 13.Mózes pedig mondta az Örökkévalónak. De meghallják az egyiptomiak, – mert erőddel hoztad fel ezt a népet az ő közepükből- 14. és azt mondják ez ország lakóinak, akik hallották, hogy ‘Te az Örökkévaló vagy a nép közepette, aki szemtől szembe jelentél meg, Te Örökkévaló és felhőd áll fölöttük és felhőoszlopban jársz előttük nappal és tűzoszlopban éjjel; 15. ha megölöd a népet, mint egy embert, akkor szólnak a nemzetek, melyek hallották híredet, mondván: 16. Mert nem bírta az Örökkévaló elvinni ezt a népet az országba, melyről megesküdött nekik, azért mészárolta le őket a pusztában. 17. És most hadd nyilvánuljon nagynak az Úr hatalma, amint szóltál, mondván: 18. Az Örökkévaló hosszantűrő, bőkegyelmű, megbocsát bűnt és elpártolást, de büntetlenül nem hagy; megbünteti az atyák bűnét a gyermekekben, harmadíziglen és negyedíziglen. 19. Bocsásd meg, kérlek, e nép bűnét, szereteted nagysága szerint, amint megbocsátottál e népnek Egyiptomból egész eddig. 20. És mondta az Örökkévaló: Megbocsátottam szavad szerint! 21. Ámde, amilyen igaz, hogy élek és tele van az Örökkévaló dicsőségével az egész föld. 22. bizony, mind a férfiak, akik látták dicsőségemet és jeleimet, melyeket műveltem Egyiptomban és a pusztában, de megkísértettek immár tízszer és nem hallgattak szavamra, 23. nem fogják látni az országot, melyről megesküdtem őseiknek; mindazok, kik engem megvetnek, nem fogják azt látni. 24. Szolgámat Kálebet azonban, jutalmául annak, hogy más szellem volt vele és teljesen járt utánam, őt elviszem az országba, ahova elérkezett és magzata vegye birtokba azt. 25. Az Amáléki és Kanaáni a völgyben lakik. Holnap forduljatok és vonuljatok a pusztába, a nádastenger felé.
A nép megbüntetése
26. És szólt az Örökkévaló Mózeshez és Áronhoz, mondván: 27. Meddig tűrjem e gonosz községnek, hogy zúgolódnak ellenem? Izrael fiainak zúgolódását, mellyel zúgolódnak ellenem, hallottam. 28. Mondd nekik: Amilyen igaz, hogy élek, úgymond az Örökkévaló, bizony, amint szóltatok füleim hallatára, így cselekszem veletek! 29. Ebben a pusztában hulljanak el hulláitok, és pedig mind a megszámláltjaitok, teljes számotok szerint, húsz évestől fölfelé, akik zúgolódtatok ellenem. 30. Bizony nem mentek be az országba, amelyre nézve fölemeltem kezemet, hogy ott lakoztatlak benneteket csak Káleb, Jefune fia és Józsua, Nún fia. 31. Gyermekeiteket azonban, akikről azt mondtátok, martalékká lesznek, azokat beviszem, hogy megismerjék az országot; melyet ti megvetettetek. 32. A ti hulláitok pedig elhullanak ebben a pusztában. 33. Fiaitok pedig barangoljanak a pusztában negyven évig és viseljék paráznaságtok (büntetését), míg végük lesz hulláitoknak a pusztában. 34. A napok száma szerint, amíg kikémleltétek az országot negyven nap, egy-egy napért egy-egy évre, viseljétek bűneiteket negyven évig, hogy megismerjétek az én elfordulásomat. 35. Én az Örökkévaló szóltam, valóban azt cselekszem ez egész gonosz községgel, mely összegyűlik ellenem; ebben a pusztában legyen végük és itt haljanak meg. 36. A férfiak pedig, akiket Mózes elküldött, hogy kikémleljék az országot és akik visszatérve zúgolódásra keltették az egész községet, rossz hírt terjesztvén az országról, 37. meghaltak azon a férfiak, az ország rossz hírének terjesztői, a csapás által az Örökkévaló színe előtt. 38. Józsua azonban, Nún fia és Káleb, Jefune fia életben maradtak azok a férfiak közül, akik elmentek, hogy kikémleljék az országot. 39. És Mózes elmondta a szavakat Izrael minden fiainak, és a nép nagyon gyászolt. 40.Fölkeltek kora reggel és fölmentek a hegy tetejére, mondván: Íme, itt vagyunk, hogy fölmenjünk arra a helyre, melyet az Örökkévaló mondott, mert vétkeztünk. 41. Mózes pedig mondta: Miért hágjátok át az Örökkévaló parancsát? Az bizony nem fog sikerülni. 42. Ne menjetek fel, mert az Örökkévaló nincs köztetek, hogy vereséget ne szenvedjetek ellenségeitek előtt. 43. Mert az Amáléki és a Kanaáni vannak ott előttetek és elestek kard által; mivelhogy eltértetek az Örökkévalótól, nem is lesz az Örökkévaló veletek. 44. De ők merészkedtek felmenni a hegy tetejére, az Örökkévaló szövetségének ládája azonban, meg Mózes nem mozdultak a táborból.45. Erre lejött az Amáléki és a Kanaáni, aki azon a hegyen lakott, megverték és szétverték őket Chormoig.
26. És szólt az Örökkévaló Mózeshez és Áronhoz, mondván: 27. Meddig tűrjem e gonosz községnek, hogy zúgolódnak ellenem? Izrael fiainak zúgolódását, mellyel zúgolódnak ellenem, hallottam. 28. Mondd nekik: Amilyen igaz, hogy élek, úgymond az Örökkévaló, bizony, amint szóltatok füleim hallatára, így cselekszem veletek! 29. Ebben a pusztában hulljanak el hulláitok, és pedig mind a megszámláltjaitok, teljes számotok szerint, húsz évestől fölfelé, akik zúgolódtatok ellenem. 30. Bizony nem mentek be az országba, amelyre nézve fölemeltem kezemet, hogy ott lakoztatlak benneteket csak Káleb, Jefune fia és Józsua, Nún fia. 31. Gyermekeiteket azonban, akikről azt mondtátok, martalékká lesznek, azokat beviszem, hogy megismerjék az országot; melyet ti megvetettetek. 32. A ti hulláitok pedig elhullanak ebben a pusztában. 33. Fiaitok pedig barangoljanak a pusztában negyven évig és viseljék paráznaságtok (büntetését), míg végük lesz hulláitoknak a pusztában. 34. A napok száma szerint, amíg kikémleltétek az országot negyven nap, egy-egy napért egy-egy évre, viseljétek bűneiteket negyven évig, hogy megismerjétek az én elfordulásomat. 35. Én az Örökkévaló szóltam, valóban azt cselekszem ez egész gonosz községgel, mely összegyűlik ellenem; ebben a pusztában legyen végük és itt haljanak meg. 36. A férfiak pedig, akiket Mózes elküldött, hogy kikémleljék az országot és akik visszatérve zúgolódásra keltették az egész községet, rossz hírt terjesztvén az országról, 37. meghaltak azon a férfiak, az ország rossz hírének terjesztői, a csapás által az Örökkévaló színe előtt. 38. Józsua azonban, Nún fia és Káleb, Jefune fia életben maradtak azok a férfiak közül, akik elmentek, hogy kikémleljék az országot. 39. És Mózes elmondta a szavakat Izrael minden fiainak, és a nép nagyon gyászolt. 40.Fölkeltek kora reggel és fölmentek a hegy tetejére, mondván: Íme, itt vagyunk, hogy fölmenjünk arra a helyre, melyet az Örökkévaló mondott, mert vétkeztünk. 41. Mózes pedig mondta: Miért hágjátok át az Örökkévaló parancsát? Az bizony nem fog sikerülni. 42. Ne menjetek fel, mert az Örökkévaló nincs köztetek, hogy vereséget ne szenvedjetek ellenségeitek előtt. 43. Mert az Amáléki és a Kanaáni vannak ott előttetek és elestek kard által; mivelhogy eltértetek az Örökkévalótól, nem is lesz az Örökkévaló veletek. 44. De ők merészkedtek felmenni a hegy tetejére, az Örökkévaló szövetségének ládája azonban, meg Mózes nem mozdultak a táborból.45. Erre lejött az Amáléki és a Kanaáni, aki azon a hegyen lakott, megverték és szétverték őket Chormoig.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2018. január 25., csütörtök
Joyce Meyer - Találd meg a valódi önmagad és töltsd be elhívásodat 44.
A kegyelem ajándékai
"Mert a nékem adott kegyelem (Isten meg nem érdemelt jóindulata) által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék [ne tulajdonítson túl nagy fontosságot magának], mint ahogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét." Róma 12:3.
A könyv korábbi fejezeteiben már beszéltem a különböző ajándékokról, amelyeket Isten helyez az emberekbe. Ezeket az ajándékokat (adottságokat, tehetséget) nem érdemeltük ki a cselekedeteinkkel, hanem az Ő kegyelme által kapjuk.
Az I Korintus 15:10-ben Pál apostol a következőket írja: „Isten kegyelme (meg nem érdemelt jóindulata) által vagyok, ami vagyok”. Ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy Isten kegyelméből vagyunk azok, akik vagyunk, többre tartjuk magunkat, mint kellene.
A büszke emberek mindig másokhoz hasonlítgatják magukat, és felsőbbrendűnek érzik magukat, ha valamit jobban tudnak, mint a többiek. Keresztényként józanul ítéljük meg magunkat, ne feledkezzünk meg arról, hogy Isten nélkül semmi értékeset nem tudnánk létrehozni, mindent Isten kegyelméből tudunk csak megtenni. Hitet ad nekünk arra, hogy meg tudjuk tenni mindazt, amit számunkra eltervezett az életben. Kegyelme és jóindulata által vagyunk képesek elvégezni a feladatainkat, ez nem a mi saját érdemünk.
Amikor Isten megmutatta nekem, mire hívott el, eléggé zűrzavaros életet éltem. Újjászülettem, de nagyon világi voltam még. Érzelmileg rokkant voltam a múltban ért szexuális zaklatások miatt. Képtelen voltam egészséges emberi kapcsolatokat kialakítani, nem részesültem a Szellem gyümölcseiből, nagyon önző, egoista voltam, manipuláltam másokat, és még sorolhatnám tovább. Semmi racionális oka nem volt annak, hogy Isten engem válasszon ki arra, hogy az Igéjét tanítsam, és egy nemzetközi szolgálat vezetője legyek. Kegyelme által hívott el! Még mindig rácsodálkozom arra, milyen jó is Ő, mennyi jót tett az életemben, és nagyon hálás vagyok ezért.
Nem érezhetjük át az igazi hálát mindaddig, amíg nem értjük meg, hogy Isten jóságából hívott el minket, nem azért, mert mi jók voltunk.
Isten kegyelme nagyon összetett és sokoldalú, amint az I Péter 4:10-ben láthatjuk: „Kiki amint kegyelmi ajándékot (egyedi szellemi tehetséget, isteni tehetséget) kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint [ahogy hozzátok illik] Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai [hűséges gondnokai annak a sokféle erőnek és ajándéknak, amit a keresztények Isten meg nem érdemelt jóindulata által kapnak]”.
Isten kegyelme különböző módokon nyilvánul meg. Én például sok területen nagyon fegyelmezett vagyok. Úgy hiszem, fegyelmezettnek kell lennem ahhoz, hogy Isten elhívását teljesíthessem. Fegyelmeznem kell magamat, hogy akkor is dolgozzak, amikor mások szórakoznak. Fegyelmezni kellett magam az elmúlt évek során, hogy több ezer órát töltsek el tanulással annak érdekében, hogy pontosan át tudjam adni a bibliai igazságokat. Tisztában vagyok azzal, Istennek tartozom azzal, hogy szigorú ellenőrzés alatt tartom a magatartásomat és az érzelmeimet, mert szeretem Őt, és azért a kivételezett helyzetért, amelybe engem helyezett.
Mózes nem vihette be Izrael népét az Ígéret Földjére, mert nem tudta a haragját megzabolázni. (IV Mózes 20:12, Zsoltárok 106:32-33). A Jakab levél 3:1-2 verse azt mondja, hogy a tanítók súlyosabb ítélet alá esnek, mint a többiek:
„Atyámfiai, ne legyetek sokan [közületek] tanítók,[önmaguk által kinevezett erkölcsbírák, mások dorgálói] tudván azt, hogy [nekünk tanítóknak] súlyosabb ítéletünk lészen [mint másoknak, feltehetően nagyobb a felelősségünk és a kárhoztatásunk]
Mert mindnyájan sokképpen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik [sosem mond ki rossz dolgokat], az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni”.
Meg vagyok győződve arról, hogy nem elég csak beszélnem, cselekednem is kell. Vezetőként példát kell mutatnom, hogy a többiek követhessenek. Nekem is van testem, mint másoknak, és nem mindig akar engedelmeskedni; ezért meg kell fegyelmezni magamat. Ez nem mindig könnyű, de számomra a fegyelem könnyebben megy, mint egy másmilyen személyiségű embernek.
A kegyelem minden ember számára másként nyilvánul meg, de akármiben vagyunk sikeresek vagy jók, azt kizárólag Isten kegyelmének köszönhetjük. Nem lehetünk az élet minden területén tehetségesek, de még azokon a területeken sem vagyunk tökéletesek, amelyekben tehetségesek vagyunk.
Például én Istentől nagy akaraterőt kaptam, de van, amikor ez az erő a legádázabb ellenségemmé válik. Jól jön akkor, amikor valami nehéz dolgot kell átverekednem, de nem túl előnyös akkor, amikor a saját fejem után akarok menni, és olyan dolgot akarok makacsul elérni, amit Isten nem ad meg. Ugyanez a helyzet a számmal. A szám a legnagyobb ajándék, amit Istentől kaptam; ez egy fontos testrészem, és Isten mindig használja. De ugyanakkor ez az egyik leggyengébb pontom is, amiért évek óta kitartóan imádkozom.
Ezek a dolgok Istentől tesznek függővé, nem magunktól. Ha meg akarjuk találni az igazi önmagunkat, meg kell tanulnunk átvenni Isten kegyelmét, jóindulatát és irgalmát. Nem tudunk átvenni valamit addig, amíg nem értjük meg a lényegét. Elengedhetetlenül fontos megérteni, hogy a kegyelem Isten meg nem érdemelt jóindulata, amelyet hit által vehetünk át. Ezért hálásnak kell lennünk, és életünket ez a „hálás hozzáállás” kell hogy vezérelje.
"Mert a nékem adott kegyelem (Isten meg nem érdemelt jóindulata) által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék [ne tulajdonítson túl nagy fontosságot magának], mint ahogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét." Róma 12:3.
A könyv korábbi fejezeteiben már beszéltem a különböző ajándékokról, amelyeket Isten helyez az emberekbe. Ezeket az ajándékokat (adottságokat, tehetséget) nem érdemeltük ki a cselekedeteinkkel, hanem az Ő kegyelme által kapjuk.
Az I Korintus 15:10-ben Pál apostol a következőket írja: „Isten kegyelme (meg nem érdemelt jóindulata) által vagyok, ami vagyok”. Ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy Isten kegyelméből vagyunk azok, akik vagyunk, többre tartjuk magunkat, mint kellene.
A büszke emberek mindig másokhoz hasonlítgatják magukat, és felsőbbrendűnek érzik magukat, ha valamit jobban tudnak, mint a többiek. Keresztényként józanul ítéljük meg magunkat, ne feledkezzünk meg arról, hogy Isten nélkül semmi értékeset nem tudnánk létrehozni, mindent Isten kegyelméből tudunk csak megtenni. Hitet ad nekünk arra, hogy meg tudjuk tenni mindazt, amit számunkra eltervezett az életben. Kegyelme és jóindulata által vagyunk képesek elvégezni a feladatainkat, ez nem a mi saját érdemünk.
Amikor Isten megmutatta nekem, mire hívott el, eléggé zűrzavaros életet éltem. Újjászülettem, de nagyon világi voltam még. Érzelmileg rokkant voltam a múltban ért szexuális zaklatások miatt. Képtelen voltam egészséges emberi kapcsolatokat kialakítani, nem részesültem a Szellem gyümölcseiből, nagyon önző, egoista voltam, manipuláltam másokat, és még sorolhatnám tovább. Semmi racionális oka nem volt annak, hogy Isten engem válasszon ki arra, hogy az Igéjét tanítsam, és egy nemzetközi szolgálat vezetője legyek. Kegyelme által hívott el! Még mindig rácsodálkozom arra, milyen jó is Ő, mennyi jót tett az életemben, és nagyon hálás vagyok ezért.
Nem érezhetjük át az igazi hálát mindaddig, amíg nem értjük meg, hogy Isten jóságából hívott el minket, nem azért, mert mi jók voltunk.
Isten kegyelme nagyon összetett és sokoldalú, amint az I Péter 4:10-ben láthatjuk: „Kiki amint kegyelmi ajándékot (egyedi szellemi tehetséget, isteni tehetséget) kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint [ahogy hozzátok illik] Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai [hűséges gondnokai annak a sokféle erőnek és ajándéknak, amit a keresztények Isten meg nem érdemelt jóindulata által kapnak]”.
Isten kegyelme különböző módokon nyilvánul meg. Én például sok területen nagyon fegyelmezett vagyok. Úgy hiszem, fegyelmezettnek kell lennem ahhoz, hogy Isten elhívását teljesíthessem. Fegyelmeznem kell magamat, hogy akkor is dolgozzak, amikor mások szórakoznak. Fegyelmezni kellett magam az elmúlt évek során, hogy több ezer órát töltsek el tanulással annak érdekében, hogy pontosan át tudjam adni a bibliai igazságokat. Tisztában vagyok azzal, Istennek tartozom azzal, hogy szigorú ellenőrzés alatt tartom a magatartásomat és az érzelmeimet, mert szeretem Őt, és azért a kivételezett helyzetért, amelybe engem helyezett.
Mózes nem vihette be Izrael népét az Ígéret Földjére, mert nem tudta a haragját megzabolázni. (IV Mózes 20:12, Zsoltárok 106:32-33). A Jakab levél 3:1-2 verse azt mondja, hogy a tanítók súlyosabb ítélet alá esnek, mint a többiek:
„Atyámfiai, ne legyetek sokan [közületek] tanítók,[önmaguk által kinevezett erkölcsbírák, mások dorgálói] tudván azt, hogy [nekünk tanítóknak] súlyosabb ítéletünk lészen [mint másoknak, feltehetően nagyobb a felelősségünk és a kárhoztatásunk]
Mert mindnyájan sokképpen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik [sosem mond ki rossz dolgokat], az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni”.
Meg vagyok győződve arról, hogy nem elég csak beszélnem, cselekednem is kell. Vezetőként példát kell mutatnom, hogy a többiek követhessenek. Nekem is van testem, mint másoknak, és nem mindig akar engedelmeskedni; ezért meg kell fegyelmezni magamat. Ez nem mindig könnyű, de számomra a fegyelem könnyebben megy, mint egy másmilyen személyiségű embernek.
A kegyelem minden ember számára másként nyilvánul meg, de akármiben vagyunk sikeresek vagy jók, azt kizárólag Isten kegyelmének köszönhetjük. Nem lehetünk az élet minden területén tehetségesek, de még azokon a területeken sem vagyunk tökéletesek, amelyekben tehetségesek vagyunk.
Például én Istentől nagy akaraterőt kaptam, de van, amikor ez az erő a legádázabb ellenségemmé válik. Jól jön akkor, amikor valami nehéz dolgot kell átverekednem, de nem túl előnyös akkor, amikor a saját fejem után akarok menni, és olyan dolgot akarok makacsul elérni, amit Isten nem ad meg. Ugyanez a helyzet a számmal. A szám a legnagyobb ajándék, amit Istentől kaptam; ez egy fontos testrészem, és Isten mindig használja. De ugyanakkor ez az egyik leggyengébb pontom is, amiért évek óta kitartóan imádkozom.
Ezek a dolgok Istentől tesznek függővé, nem magunktól. Ha meg akarjuk találni az igazi önmagunkat, meg kell tanulnunk átvenni Isten kegyelmét, jóindulatát és irgalmát. Nem tudunk átvenni valamit addig, amíg nem értjük meg a lényegét. Elengedhetetlenül fontos megérteni, hogy a kegyelem Isten meg nem érdemelt jóindulata, amelyet hit által vehetünk át. Ezért hálásnak kell lennünk, és életünket ez a „hálás hozzáállás” kell hogy vezérelje.
Fordította: Berényi Irén
Mózes negyedik könyve 13.
A kémek kiküldése
1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 2. Küldj el férfiakat, hogy kikémleljék Kánaán országát, amelyet én adok Izrael fiainak; egy-egy férfiút atyái törzse szerint küldjetek, mindegyik fejedelem közülük. 3. Mózes pedig elküldte őket Poron pusztájából az Örökkévaló parancsára: mindnyájan férfiak, Izrael fiainak fejei ők. 4. És ezek a neveik: Rúbén törzséből: Sámmúa, Zákkúr fia. 5. Simon törzséből: Sofot, Chóri fia. 6. Júda törzséből: Káleb, Jefune fia. 7. Isszáchár törzséből: Jigol, József fia. 8. Efraim törzséből: Hósea, Nún fia. 9. Benjámin törzséből: Pálti, Rofu fia. 10. Zebulun törzséből: Gádiél, Szódi fia. 11. József törzséből, Menasse törzséből: Gáddi, Szúszi fia. 12. Dán törzséből: Ámmiél, Gemálli fia. 13. Ásér törzséből: Szeszúr, Michoél fia. 14.Náftáli törzséből: Náchbi, Vofszi fia. 15. Gád törzséből: Geuél, Mochi fia. 16. Ezek a férfiak nevei, akiket elküldött Mózes, hogy kikémleljék az országot; és elnevezte Mózes Hóseát, Nún fiát, Józsuának. 17. Elküldte őket Mózes, hogy kémleljék ki Ká-naán országát; és mondta nekik: Menjetek fel erre délnek és menjetek fel a hegyre. 18. Nézzétek meg az országot, milyen az, és a népet, mely rajta lakik, vajon erős-e vagy gyenge, kevés-e vagy sok? 19. És milyen az ország, melyben az lakik, vajon jó-e vagy rossz? És milyenek a városok, amelyekben az lakik, vajon táborokban-e vagy várakban? 20. És milyen a föld, vajon kövér-e vagy sovány, van-e rajta fa vagy nincs? Ti legyetek erősek és vegyetek az ország gyümölcséből. Az idő pedig a szőlőérés ideje volt.
21. És fölmentek és kikémlelték az országot Cin pusztájától Rechóvig, Chámosz mentén. 22.Fölmentek délnek és elérkeztek Hebrónig; ott voltak pedig Áchimon, Sésáj és Tálmáj, Ánok szülöttei; Hebrón pedig hét évvel előbb épült, mint az egyiptomi Cóán. 23. Elérkeztek Eskól völgyéig és ott levágtak egy szőlővenyigét és egy szőlőfürtöt, és vitték azt ketten a póznán; meg a gránátalmákból és a fügékből. 24. Azt a helyet elnevezték Eskól völgyének, a szőlőfürt miatt, melyet Izrael fiai onnan levágtak.
1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 2. Küldj el férfiakat, hogy kikémleljék Kánaán országát, amelyet én adok Izrael fiainak; egy-egy férfiút atyái törzse szerint küldjetek, mindegyik fejedelem közülük. 3. Mózes pedig elküldte őket Poron pusztájából az Örökkévaló parancsára: mindnyájan férfiak, Izrael fiainak fejei ők. 4. És ezek a neveik: Rúbén törzséből: Sámmúa, Zákkúr fia. 5. Simon törzséből: Sofot, Chóri fia. 6. Júda törzséből: Káleb, Jefune fia. 7. Isszáchár törzséből: Jigol, József fia. 8. Efraim törzséből: Hósea, Nún fia. 9. Benjámin törzséből: Pálti, Rofu fia. 10. Zebulun törzséből: Gádiél, Szódi fia. 11. József törzséből, Menasse törzséből: Gáddi, Szúszi fia. 12. Dán törzséből: Ámmiél, Gemálli fia. 13. Ásér törzséből: Szeszúr, Michoél fia. 14.Náftáli törzséből: Náchbi, Vofszi fia. 15. Gád törzséből: Geuél, Mochi fia. 16. Ezek a férfiak nevei, akiket elküldött Mózes, hogy kikémleljék az országot; és elnevezte Mózes Hóseát, Nún fiát, Józsuának. 17. Elküldte őket Mózes, hogy kémleljék ki Ká-naán országát; és mondta nekik: Menjetek fel erre délnek és menjetek fel a hegyre. 18. Nézzétek meg az országot, milyen az, és a népet, mely rajta lakik, vajon erős-e vagy gyenge, kevés-e vagy sok? 19. És milyen az ország, melyben az lakik, vajon jó-e vagy rossz? És milyenek a városok, amelyekben az lakik, vajon táborokban-e vagy várakban? 20. És milyen a föld, vajon kövér-e vagy sovány, van-e rajta fa vagy nincs? Ti legyetek erősek és vegyetek az ország gyümölcséből. Az idő pedig a szőlőérés ideje volt.
21. És fölmentek és kikémlelték az országot Cin pusztájától Rechóvig, Chámosz mentén. 22.Fölmentek délnek és elérkeztek Hebrónig; ott voltak pedig Áchimon, Sésáj és Tálmáj, Ánok szülöttei; Hebrón pedig hét évvel előbb épült, mint az egyiptomi Cóán. 23. Elérkeztek Eskól völgyéig és ott levágtak egy szőlővenyigét és egy szőlőfürtöt, és vitték azt ketten a póznán; meg a gránátalmákból és a fügékből. 24. Azt a helyet elnevezték Eskól völgyének, a szőlőfürt miatt, melyet Izrael fiai onnan levágtak.
A kémek jelentése
25. És visszatértek az ország kikémleléséből negyven nap múltán. 26. Elmentek és elérkeztek Mózeshez és Áronhoz, meg Izrael fiai egész községéhez, Poron pusztájába, Kádesig; és feleletet hoztak nekik, meg az egész községnek, és megmutatták nekik az ország gyümölcsét. 27.Elbeszélték neki és mondták: Bementünk az országba, ahova küldtél bennünket; és valóban tejjel-mézzel folyó az, ez meg a gyümölcse. 28. Csakhogy hatalmas a nép, mely az országban lakik, a városok erősítettek, igen nagyok és Ánok szülötteit is láttuk ott. 29. Amálék lakik a déli földön, a Chitti, Jevúszi és Emóri a hegységen lakik a Kánaáni pedig lakik a tengernél és a Jordán partján. 30. És Káleb csitította a Mózes ellen (háborgó) népet és mondta: Fölmegyünk bizony és elfoglaljuk azt, mert bírni fogunk vele. 31. De a férfiak, kik vele együtt fölmentek, mondták: Mi nem mehetünk fel azok a nép ellen, mert erősebb az nálunk. 32. Így terjesztették rossz hírét az országnak, melyet kikémleltek, Izrael fiai előtt mondván: Az ország, melyen átvonultunk, hogy kikémleljük, olyan ország, mely fölemészti lakóit és az egész nép, melyet benne láttunk, szálas emberek. 33. Ott láttuk az óriásokat, Ánok fiait az óriások közül; olyanok voltunk szemeinkben, mint a sáskák és olyanok voltunk az ő szemeikben is.
25. És visszatértek az ország kikémleléséből negyven nap múltán. 26. Elmentek és elérkeztek Mózeshez és Áronhoz, meg Izrael fiai egész községéhez, Poron pusztájába, Kádesig; és feleletet hoztak nekik, meg az egész községnek, és megmutatták nekik az ország gyümölcsét. 27.Elbeszélték neki és mondták: Bementünk az országba, ahova küldtél bennünket; és valóban tejjel-mézzel folyó az, ez meg a gyümölcse. 28. Csakhogy hatalmas a nép, mely az országban lakik, a városok erősítettek, igen nagyok és Ánok szülötteit is láttuk ott. 29. Amálék lakik a déli földön, a Chitti, Jevúszi és Emóri a hegységen lakik a Kánaáni pedig lakik a tengernél és a Jordán partján. 30. És Káleb csitította a Mózes ellen (háborgó) népet és mondta: Fölmegyünk bizony és elfoglaljuk azt, mert bírni fogunk vele. 31. De a férfiak, kik vele együtt fölmentek, mondták: Mi nem mehetünk fel azok a nép ellen, mert erősebb az nálunk. 32. Így terjesztették rossz hírét az országnak, melyet kikémleltek, Izrael fiai előtt mondván: Az ország, melyen átvonultunk, hogy kikémleljük, olyan ország, mely fölemészti lakóit és az egész nép, melyet benne láttunk, szálas emberek. 33. Ott láttuk az óriásokat, Ánok fiait az óriások közül; olyanok voltunk szemeinkben, mint a sáskák és olyanok voltunk az ő szemeikben is.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2018. január 23., kedd
David Wilkerson - Kitart-e a hitem mindazon keresztül ami még jönni fog? 4.
Harminchat évig járva az Úrral, bízva benne és a próbákat hittel elszenvedve, Ászá megszomorította Isten lelkét.
Egy másik borzalmas megpróbáltatás következett Ászá életében. Ekkor azonban Júda igaz királya elvesztette hitét.
Eddig Ászá Istenben bízó emberként élt. Élő példája volt az odaadó hitnek, buzgalomnak állandóan az Urat keresve. Szolgálata Júdában szellemi megújulást hozott és Isten igazságos uralmát.
Egy hirtelen válság szakadt Ászára és a nemzetre. Az a hír jött, hogy az ellenség körülvette Jeruzsálemet. Az összes fontos út le lett zárva. A Jeruzsálemtől öt mérföldre lévő Rámát körülvette az ellenség, elfoglalta, lezárt minden utat. Senki nem tudott se ki se be menni.
Mivel a blokád Júda gazdaságát veszélyeztette, gyorsan kellett cselekedni, hogy a nép ne éhezzen. Mit tett Ászá király?
Ebben az esetben nem fordult az Úrhoz. Valójában nem is imádkozott és nem egyeztetett szellemi tanácsadóival. Ehelyett pánikba esett. Nemcsak hogy emberbe vetette bizalmát - saját ellenségére támaszkodott. Ászá a gonosz Ben Hadadhoz, szíria királyához, Júda legfőbb ellenségéhez fordult katonai segítségért.
Ezzel a megoldással Ászá a válságból ki akarta vásárolni magát. Kiürítette a nemzet kincstárát és minden aranyat, ezüstöt elküldött Ben Hadadnak ezzel az üzenettel: “Itt van minden kincsünk, neked adjuk csak kergesd el ellenségeinket, szabadíts meg minket”.
Milyen rémesen tragikus! Az mindig tragikus, mikor istenfélő emberek akik bíztak Istenben, a világ szeme előtt hitetlenségbe esnek és a test cselekedeteihez fordulnak baj esetén. A világ pedig gúnyosan így válaszol: “Ez a következménye annak, hogy évekig Istenben hittél? Ez a hit vége, a hajótörés? Micsoda bolondság volt valaha is Istenben hinned!”
Ekkor egy másik prófétát küldött az Úr Ászához ezzel az üzenettel:
“Mivel Arám királyára támaszkodtál, nem pedig Istenedre, az Úrra, ezért csúszott ki a kezedből Arám királyának a hadserege...emiatt mostantól fogva háborúkban lesz részed!” (2Krónikák 16:7, 9)
Szeretném összefoglalni a kitartó hittel kapcsolatos témát.
Az állhatatos hit mindent Isten kezébe helyez. Az állhatatos hit azt mondja az Úrnak: “Minden eseményt és jövőbeli sikert rád bízok. Ígéreteden foglak, hogy Te mindent elkövetsz -mindenható és mindentudó hatalmadnál fogva - hogy megtarts engem."
Akármikor megpróbáltatásokkal vagy üldözéssel állunk szemben, Sátán azonnal jön félelmet és hazugságot suttogni:
“Hogyan fogod túlélni ezt a nehézséget? Mit teszel most? Ha Isten hűséges, hogyan engedhette meg, hogy ez történjen veled? Hogyan teheti kockára szeretteidet ezen a módon? Mi lesz veled, a családoddal, állásoddal, szolgálatoddal?”
De az állhatatos hit így válaszol az ellenség hazugságaira:
“Ördög, nem jó kérdéseket tettél fel. A kérdés nem az, hogy hogyan fogok kilábalni ebből. Nem az a lényeg, hogy mi lesz velem és az enyéimmel. Már mindent - megpróbáltatást, szerencsétlenséget, ami engem illet - Atyám szerető kezeire bíztam. Minden jövőbeli eseményt rábíztam. Időről időre hűségesnek bizonyult hozzám. Bízom benne a jövőmet illetően is.
Amikor szívünk ezen az alapon áll, akkor kérdésünk világossá válik.
A kérdés tehát: “Hogyan tudnám jobban szeretni és szolgálni az Urat? Hogyan tudnék másokat úgy szolgálni mint magamat?”
Láthatjuk, hogy az állhatatos hit azt jelenti, hogy magunkat teljes mértékben Isten akaratára bízzuk úgy, ahogy Jézus mondta a hegyi beszédben: “De keressétek először Isten országát és igazságát és ezek mind ráadásul megadatnak nektek. “ (lásd Máté 6:33)
Az állhatatos hit kijelenti, “Nincs saját akaratom, legyen meg inkább az Ő akarata. Nincs többé személyes lista számomra. Nem játszom többet Istent, hogy megoldjam saját problémáimat vagy másokét. Szent Szellem add, hogy az Úrban és ígéreteiben maradjak.”
Ilyen hittel, bármit is hoz a jelen órája, készen fogunk állni. Ámen!
Egy másik borzalmas megpróbáltatás következett Ászá életében. Ekkor azonban Júda igaz királya elvesztette hitét.
Eddig Ászá Istenben bízó emberként élt. Élő példája volt az odaadó hitnek, buzgalomnak állandóan az Urat keresve. Szolgálata Júdában szellemi megújulást hozott és Isten igazságos uralmát.
Egy hirtelen válság szakadt Ászára és a nemzetre. Az a hír jött, hogy az ellenség körülvette Jeruzsálemet. Az összes fontos út le lett zárva. A Jeruzsálemtől öt mérföldre lévő Rámát körülvette az ellenség, elfoglalta, lezárt minden utat. Senki nem tudott se ki se be menni.
Mivel a blokád Júda gazdaságát veszélyeztette, gyorsan kellett cselekedni, hogy a nép ne éhezzen. Mit tett Ászá király?
Ebben az esetben nem fordult az Úrhoz. Valójában nem is imádkozott és nem egyeztetett szellemi tanácsadóival. Ehelyett pánikba esett. Nemcsak hogy emberbe vetette bizalmát - saját ellenségére támaszkodott. Ászá a gonosz Ben Hadadhoz, szíria királyához, Júda legfőbb ellenségéhez fordult katonai segítségért.
Ezzel a megoldással Ászá a válságból ki akarta vásárolni magát. Kiürítette a nemzet kincstárát és minden aranyat, ezüstöt elküldött Ben Hadadnak ezzel az üzenettel: “Itt van minden kincsünk, neked adjuk csak kergesd el ellenségeinket, szabadíts meg minket”.
Milyen rémesen tragikus! Az mindig tragikus, mikor istenfélő emberek akik bíztak Istenben, a világ szeme előtt hitetlenségbe esnek és a test cselekedeteihez fordulnak baj esetén. A világ pedig gúnyosan így válaszol: “Ez a következménye annak, hogy évekig Istenben hittél? Ez a hit vége, a hajótörés? Micsoda bolondság volt valaha is Istenben hinned!”
Ekkor egy másik prófétát küldött az Úr Ászához ezzel az üzenettel:
“Mivel Arám királyára támaszkodtál, nem pedig Istenedre, az Úrra, ezért csúszott ki a kezedből Arám királyának a hadserege...emiatt mostantól fogva háborúkban lesz részed!” (2Krónikák 16:7, 9)
Szeretném összefoglalni a kitartó hittel kapcsolatos témát.
Az állhatatos hit mindent Isten kezébe helyez. Az állhatatos hit azt mondja az Úrnak: “Minden eseményt és jövőbeli sikert rád bízok. Ígéreteden foglak, hogy Te mindent elkövetsz -mindenható és mindentudó hatalmadnál fogva - hogy megtarts engem."
Akármikor megpróbáltatásokkal vagy üldözéssel állunk szemben, Sátán azonnal jön félelmet és hazugságot suttogni:
“Hogyan fogod túlélni ezt a nehézséget? Mit teszel most? Ha Isten hűséges, hogyan engedhette meg, hogy ez történjen veled? Hogyan teheti kockára szeretteidet ezen a módon? Mi lesz veled, a családoddal, állásoddal, szolgálatoddal?”
De az állhatatos hit így válaszol az ellenség hazugságaira:
“Ördög, nem jó kérdéseket tettél fel. A kérdés nem az, hogy hogyan fogok kilábalni ebből. Nem az a lényeg, hogy mi lesz velem és az enyéimmel. Már mindent - megpróbáltatást, szerencsétlenséget, ami engem illet - Atyám szerető kezeire bíztam. Minden jövőbeli eseményt rábíztam. Időről időre hűségesnek bizonyult hozzám. Bízom benne a jövőmet illetően is.
Amikor szívünk ezen az alapon áll, akkor kérdésünk világossá válik.
A kérdés tehát: “Hogyan tudnám jobban szeretni és szolgálni az Urat? Hogyan tudnék másokat úgy szolgálni mint magamat?”
Láthatjuk, hogy az állhatatos hit azt jelenti, hogy magunkat teljes mértékben Isten akaratára bízzuk úgy, ahogy Jézus mondta a hegyi beszédben: “De keressétek először Isten országát és igazságát és ezek mind ráadásul megadatnak nektek. “ (lásd Máté 6:33)
Az állhatatos hit kijelenti, “Nincs saját akaratom, legyen meg inkább az Ő akarata. Nincs többé személyes lista számomra. Nem játszom többet Istent, hogy megoldjam saját problémáimat vagy másokét. Szent Szellem add, hogy az Úrban és ígéreteiben maradjak.”
Ilyen hittel, bármit is hoz a jelen órája, készen fogunk állni. Ámen!
Mózes negyedik könyve 12.
Mózes igazolása
1. És beszélt Mirjám és Áron Mózes ellen, a kusita asszony miatt, akit elvett; mert kusita asszonyt vett el. 2. És mondták: Vajon csak Mózessel beszélt-e az Örökkévaló, vajon nem beszélt-e velünk is? És az Örökkévaló meghallotta. 3. A férfiú Mózes pedig szerényebb volt mind az embereknél, kik a föld színén vannak. 4. És mondta az Örökkévaló hirtelen Mózesnek, Áronnak és Mirjámnak: Menjetek ki ti hárman a gyülekezés sátorába; és kimentek mindhárman. 5. És leszállt az Örökkévaló felhőoszlopban és megállt a sátor bejáratánál, szólította Áront és Mirjámot, és kimentek ketten. 6. És mondta: Halljátok csak szavaimat! Ha lesz prófétátok, én az Örökkévaló, látomásban fogok neki megjelenni, álomban fogok vele beszélni. 7. Nem így az én szolgám, Mózes; egész házamban meghitt ő. 8. Színről-színre beszélek vele, világosan és nem rejtélyekben, az Örökkévaló jelenését látja ő. Miért nem féltelek, hát beszélni szolgám, Mózes ellen? 9. És felgerjedt az Örökkévaló haragja ellenük és elment. 10. A felhő pedig eltávozott a sátor felől és íme Mirjám poklos, olyan mint a hó; odafordult Áron Mirjámhoz és íme, poklos volt.11. És mondta Áron Mózesnek: Kérlek, uram ne ródd fel nekünk vétkeinket, amit oktalanul cselekedtünk és amit vétkeztünk! 12. Ne legyen kérlek olyan, mint a halott, mely midőn kijön anyja méhéből, már elenyészett fele húsa. 13. És Mózes kiáltott az Örökkévalóhoz, mondván: Isten, kérlek, ó gyógyítsd meg őt! 14. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Ha az atyja köpött volna az arcába, nem-e szégyenlené magát hét napig? Zárassék el hét napra a táboron kívül, és azután vétessék föl. 15. És elzáratott Mirjám a táboron kívül hét napra, a nép pedig nem indult el, míg nem fölvették Mirjámot. 16. Azután elindult a nép Chácéroszból és táborozott Poron pusztájában.
1. És beszélt Mirjám és Áron Mózes ellen, a kusita asszony miatt, akit elvett; mert kusita asszonyt vett el. 2. És mondták: Vajon csak Mózessel beszélt-e az Örökkévaló, vajon nem beszélt-e velünk is? És az Örökkévaló meghallotta. 3. A férfiú Mózes pedig szerényebb volt mind az embereknél, kik a föld színén vannak. 4. És mondta az Örökkévaló hirtelen Mózesnek, Áronnak és Mirjámnak: Menjetek ki ti hárman a gyülekezés sátorába; és kimentek mindhárman. 5. És leszállt az Örökkévaló felhőoszlopban és megállt a sátor bejáratánál, szólította Áront és Mirjámot, és kimentek ketten. 6. És mondta: Halljátok csak szavaimat! Ha lesz prófétátok, én az Örökkévaló, látomásban fogok neki megjelenni, álomban fogok vele beszélni. 7. Nem így az én szolgám, Mózes; egész házamban meghitt ő. 8. Színről-színre beszélek vele, világosan és nem rejtélyekben, az Örökkévaló jelenését látja ő. Miért nem féltelek, hát beszélni szolgám, Mózes ellen? 9. És felgerjedt az Örökkévaló haragja ellenük és elment. 10. A felhő pedig eltávozott a sátor felől és íme Mirjám poklos, olyan mint a hó; odafordult Áron Mirjámhoz és íme, poklos volt.11. És mondta Áron Mózesnek: Kérlek, uram ne ródd fel nekünk vétkeinket, amit oktalanul cselekedtünk és amit vétkeztünk! 12. Ne legyen kérlek olyan, mint a halott, mely midőn kijön anyja méhéből, már elenyészett fele húsa. 13. És Mózes kiáltott az Örökkévalóhoz, mondván: Isten, kérlek, ó gyógyítsd meg őt! 14. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Ha az atyja köpött volna az arcába, nem-e szégyenlené magát hét napig? Zárassék el hét napra a táboron kívül, és azután vétessék föl. 15. És elzáratott Mirjám a táboron kívül hét napra, a nép pedig nem indult el, míg nem fölvették Mirjámot. 16. Azután elindult a nép Chácéroszból és táborozott Poron pusztájában.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2018. január 22., hétfő
Derek Prince - Hogyan reagáljunk a próbára? 1.
Kedves Barátaim!
Keresztényként mindannyian próbákon megyünk keresztül. Ezek különféle formákban történnek: egészségügyi vagy pénzügyi krízis, törés egy személyes kapcsolatban, hitünk miatti visszautasítás vagy üldözés, vagy egy hosszú, sötét alagút, aminek a végén nem látni a fényt. Bármikor is történik velünk próba, tartsuk észben, hogy Istent sokkal jobban érdekli a jellemünk, mint a tevékenységünk.
Tehát hogyan reagáljunk a próbára?
Először is különbséget kell tennünk a próba és a fegyelmezés között. Keresztényként túl gyakran ismerjük félre Isten fegyelmezését. Ennek eredményeként úgy kezeljük a helyzetet, hogy ellene állunk az ördögnek, holott inkább Istennek kellene engedelmeskednünk. Ez a probléma gyökerére világít rá, ami a kevélység.
Van egy ima a 19. zsoltár végén, amit Ruth és én gyakran vallunk meg:
„Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet. Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektől.” (Zsolt 19:13-14)
Rá kellett jönnöm, hogy a „titkos bűnök” nem olyan titkok, amiket el kellene rejtenünk más emberektől, még kevésbé Istentől. Ezek számunkra is titkok, olyan hibák a jellemünkben, amiket magunk sem ismerünk fel. Dávid úgy írja le ezeket, mint az önteltség (Károli: „szándékosok”) bűneit, azokat a bűnöket, amit akkor követünk el, amikor azt feltételezzük, hogy a viselkedésünkkel Isten is egyetért, holott nyilvánvalóan szembe megy ővele. Nagyon gyakran előfordul, hogy Isten nem fedi fel előttünk ezeket a bűnöket, egészen addig, amíg saját magunk nem döntünk szabadon önmagunk megalázása mellett, és nem hívjuk Istent, hogy kutassa át jellemünket, és leplezze le legbelső motívumainkat.
Ha azonban világos lesz előttünk, hogy amin keresztül megyünk, az Isten próbája, biztosnak kell lennünk abban, hogy „minden bázis védett” (A kifejezést a baseball-ból kölcsönöztem.) [Jelentése: a négy védőjátékos olyan szorosan áll a pálya négy bázispontja mögé, hogy bármikor rá tudjon lépni.]
Az első számú bázis: BŰNBÁNAT
A bűnbánat talán a leginkább elhanyagolt keresztény alaptanítás korunk prédikátorai közt. A „Csak higgy!” üzenete édesen hangzik, de nem bibliai. Az Újszövetség üzenete elejétől a végéig ez: először térj meg, azután higgy! Ha bármi bűn van életünkben, akármennyire is hiszünk, csak humanista hamisítvány lesz a bűnbánat. Nem eredményezi ugyanazt, amit az őszinte hit.
Egyszerűen bemutatja a valódi bűnbánatot az ’U’ kanyart leíró autó példája. Amikor felismered, hogy nem a helyes módon élsz, megállsz, és teszel egy ’U’ kanyart. Ezután a korábbival ellentétes irányban fogsz haladni. Ha nem hagysz fel az eredeti iránnyal, nem tértél meg igazából.
A kettes számú bázis: ELKÖTELEZETTSÉG
A Rómaiaknak írt levél 10:9 szerint két szükséges feltétele van a megváltásnak: szívből hinni, hogy Isten feltámasztotta Jézust a halálból, és szájjal megvallani, hogy Jézus Úr.
Amikor megvallod, hogy Jézus Úr, visszavonhatatlan ellenőrzést adsz neki teljes életed fölött: időd, pénzed, képességeid, fontossági sorrended, kapcsolataid fölött mind. Semmit sem tarthatsz vissza. Ha Jézus nem Úr mindegyik felett – mondta valaki – akkor semmi felett sem az!
A hármas számú bázis: A SZENTÍRÁSHOZ KAPCSOLÓDÓ VISZONY
A Sátán akkor buktatta el ősatyánkat és ősanyánkat, amikor azzal kísértette őket, kérdőjelezzék meg Isten szavának igazságát: „Valóban azt mondta Isten...?” (1Móz 3:1)
Jézus maga tette rá a pecsétet a Szentírás isteni származására, amikor Isten szavának mondta, és hozzátette: „a Szentírás fel nem bontható” (Jn 10:35)
Pál határozottan állítja: „A teljes írás Istentől ihletett…” (2Tim 3:16)
A Szentírás tekintélyének megkérdőjelezése olyan luxus, amit egyikünk sem engedhet meg magának. Ez éppúgy a pusztulás útja ma is, ahogyan az Édenben volt.
A négyes számú bázis: HELYES KAPCSOLATOK
A helyes tanítások a keresztény hit alapjai. A helyes tanítások helyesen alkalmazva helyes kapcsolatokhoz vezetnek. Személyes kapcsolataink az általunk tanultakat tükrözik.
Jézus maga is nagy gondot fordított a helyes kapcsolatok tartására. Világos útmutatást adott arra, hogyan viszonyuljunk a testvérünkhöz, aki vétkezett ellenünk. („Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát; Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó. Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő.” Mt 18:15-17) A Hegyi Beszédben figyelmeztetett: „Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, amíg az úton vagy vele” (Mt 5:25)
Az Úr imáját pedig egy komoly figyelmeztetéssel zárja: „Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” (Mt 6:15)
Bármikor is kerülünk próbába, gondosan ellenőriznünk kell magatartásunkat és kapcsolatainkat, hogy biztosak legyünk benne, nem raktároztunk el szívünkben semmilyen keserűséget vagy neheztelést, vagy megbocsátatlanságot.
Azt is észben kell tartanunk, hogy nem lehet helyes kapcsolatunk hamis emberekkel. „Ne tévelyegjetek.” – figyelmeztet Pál – „Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok.” (1Kor 15:33) Nem élhetünk szentségben, ha szándékosan szentségtelen emberekkel tartunk össze. Minden ilyen kapcsolatot le kell vágnunk Isten szavának éles kardjával.
Keresztényként mindannyian próbákon megyünk keresztül. Ezek különféle formákban történnek: egészségügyi vagy pénzügyi krízis, törés egy személyes kapcsolatban, hitünk miatti visszautasítás vagy üldözés, vagy egy hosszú, sötét alagút, aminek a végén nem látni a fényt. Bármikor is történik velünk próba, tartsuk észben, hogy Istent sokkal jobban érdekli a jellemünk, mint a tevékenységünk.
Tehát hogyan reagáljunk a próbára?
Először is különbséget kell tennünk a próba és a fegyelmezés között. Keresztényként túl gyakran ismerjük félre Isten fegyelmezését. Ennek eredményeként úgy kezeljük a helyzetet, hogy ellene állunk az ördögnek, holott inkább Istennek kellene engedelmeskednünk. Ez a probléma gyökerére világít rá, ami a kevélység.
Van egy ima a 19. zsoltár végén, amit Ruth és én gyakran vallunk meg:
„Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet. Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektől.” (Zsolt 19:13-14)
Rá kellett jönnöm, hogy a „titkos bűnök” nem olyan titkok, amiket el kellene rejtenünk más emberektől, még kevésbé Istentől. Ezek számunkra is titkok, olyan hibák a jellemünkben, amiket magunk sem ismerünk fel. Dávid úgy írja le ezeket, mint az önteltség (Károli: „szándékosok”) bűneit, azokat a bűnöket, amit akkor követünk el, amikor azt feltételezzük, hogy a viselkedésünkkel Isten is egyetért, holott nyilvánvalóan szembe megy ővele. Nagyon gyakran előfordul, hogy Isten nem fedi fel előttünk ezeket a bűnöket, egészen addig, amíg saját magunk nem döntünk szabadon önmagunk megalázása mellett, és nem hívjuk Istent, hogy kutassa át jellemünket, és leplezze le legbelső motívumainkat.
Ha azonban világos lesz előttünk, hogy amin keresztül megyünk, az Isten próbája, biztosnak kell lennünk abban, hogy „minden bázis védett” (A kifejezést a baseball-ból kölcsönöztem.) [Jelentése: a négy védőjátékos olyan szorosan áll a pálya négy bázispontja mögé, hogy bármikor rá tudjon lépni.]
Az első számú bázis: BŰNBÁNAT
A bűnbánat talán a leginkább elhanyagolt keresztény alaptanítás korunk prédikátorai közt. A „Csak higgy!” üzenete édesen hangzik, de nem bibliai. Az Újszövetség üzenete elejétől a végéig ez: először térj meg, azután higgy! Ha bármi bűn van életünkben, akármennyire is hiszünk, csak humanista hamisítvány lesz a bűnbánat. Nem eredményezi ugyanazt, amit az őszinte hit.
Egyszerűen bemutatja a valódi bűnbánatot az ’U’ kanyart leíró autó példája. Amikor felismered, hogy nem a helyes módon élsz, megállsz, és teszel egy ’U’ kanyart. Ezután a korábbival ellentétes irányban fogsz haladni. Ha nem hagysz fel az eredeti iránnyal, nem tértél meg igazából.
A kettes számú bázis: ELKÖTELEZETTSÉG
A Rómaiaknak írt levél 10:9 szerint két szükséges feltétele van a megváltásnak: szívből hinni, hogy Isten feltámasztotta Jézust a halálból, és szájjal megvallani, hogy Jézus Úr.
Amikor megvallod, hogy Jézus Úr, visszavonhatatlan ellenőrzést adsz neki teljes életed fölött: időd, pénzed, képességeid, fontossági sorrended, kapcsolataid fölött mind. Semmit sem tarthatsz vissza. Ha Jézus nem Úr mindegyik felett – mondta valaki – akkor semmi felett sem az!
A hármas számú bázis: A SZENTÍRÁSHOZ KAPCSOLÓDÓ VISZONY
A Sátán akkor buktatta el ősatyánkat és ősanyánkat, amikor azzal kísértette őket, kérdőjelezzék meg Isten szavának igazságát: „Valóban azt mondta Isten...?” (1Móz 3:1)
Jézus maga tette rá a pecsétet a Szentírás isteni származására, amikor Isten szavának mondta, és hozzátette: „a Szentírás fel nem bontható” (Jn 10:35)
Pál határozottan állítja: „A teljes írás Istentől ihletett…” (2Tim 3:16)
A Szentírás tekintélyének megkérdőjelezése olyan luxus, amit egyikünk sem engedhet meg magának. Ez éppúgy a pusztulás útja ma is, ahogyan az Édenben volt.
A négyes számú bázis: HELYES KAPCSOLATOK
A helyes tanítások a keresztény hit alapjai. A helyes tanítások helyesen alkalmazva helyes kapcsolatokhoz vezetnek. Személyes kapcsolataink az általunk tanultakat tükrözik.
Jézus maga is nagy gondot fordított a helyes kapcsolatok tartására. Világos útmutatást adott arra, hogyan viszonyuljunk a testvérünkhöz, aki vétkezett ellenünk. („Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát; Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó. Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő.” Mt 18:15-17) A Hegyi Beszédben figyelmeztetett: „Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, amíg az úton vagy vele” (Mt 5:25)
Az Úr imáját pedig egy komoly figyelmeztetéssel zárja: „Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” (Mt 6:15)
Bármikor is kerülünk próbába, gondosan ellenőriznünk kell magatartásunkat és kapcsolatainkat, hogy biztosak legyünk benne, nem raktároztunk el szívünkben semmilyen keserűséget vagy neheztelést, vagy megbocsátatlanságot.
Azt is észben kell tartanunk, hogy nem lehet helyes kapcsolatunk hamis emberekkel. „Ne tévelyegjetek.” – figyelmeztet Pál – „Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok.” (1Kor 15:33) Nem élhetünk szentségben, ha szándékosan szentségtelen emberekkel tartunk össze. Minden ilyen kapcsolatot le kell vágnunk Isten szavának éles kardjával.
Fordította: Marton Katalin
Mózes negyedik könyve 11.
1. És a nép panaszkodott, visszatetszően az Örökkévaló fülei hallatára; meghallotta az Örökkévaló, fölgerjedt a haragja és égett köztük az Örökkévaló tüze és megemésztette a tábor szélét. 2. Akkor kiáltott a nép Mózeshez; Mózes pedig imádkozott az Örökkévalóhoz és lelohadt a tűz. 3. És elnevezte azt a helyet Távérónak, mert ott égett közöttük az Örökkévaló tüze.
A vágyakozás sírjai
4. És a gyülevész nép, mely közepette volt, vágyakozott; és újra sírtak Izrael fiai is és mondták: Ki ad nekünk húst enni? 5. Emlékezzünk a halra, melyet Egyiptomban ettünk ingyen, az uborkára, a dinnyére, a póréhagymára, a vöröshagymára és a fokhagymára; 6. most pedig lelkünk kiszárad, nincs semmi, egyedül a mannára van szemünk irányítva. 7. A manna pedig olyan volt, mint a koriandrum magva, és színe, mint a bedólách színe. 8. Elszéledt a nép, szedte és megőrölte a malomban, vagy megtörte a mozsárban, megfőzte a fazékban, vagy készített belőle pogácsákat; íze pedig olyan volt, mint az olajlepény íze. 9. Midőn hullott a harmat a táborra éjjel, lehullott a manna rá.
4. És a gyülevész nép, mely közepette volt, vágyakozott; és újra sírtak Izrael fiai is és mondták: Ki ad nekünk húst enni? 5. Emlékezzünk a halra, melyet Egyiptomban ettünk ingyen, az uborkára, a dinnyére, a póréhagymára, a vöröshagymára és a fokhagymára; 6. most pedig lelkünk kiszárad, nincs semmi, egyedül a mannára van szemünk irányítva. 7. A manna pedig olyan volt, mint a koriandrum magva, és színe, mint a bedólách színe. 8. Elszéledt a nép, szedte és megőrölte a malomban, vagy megtörte a mozsárban, megfőzte a fazékban, vagy készített belőle pogácsákat; íze pedig olyan volt, mint az olajlepény íze. 9. Midőn hullott a harmat a táborra éjjel, lehullott a manna rá.
Mózes elbátortalanodása és panasza
10. És Mózes hallotta, amint a nép sír családjai szerint, kiki sátra bejáratánál; és fölgerjedt nagyon az Örökkévaló haragja és Mózes szemeiben is visszatetszett. 11. És mondta Mózes az Örökkévalónak: Miért bánsz rosszul szolgáddal és miért nem találtam kegyet szemeidben, hogy rám vetetted az egész nép terhét? 12. Vajon én fogantam-e az egész népet, vagy én szültem-e, hogy azt mondod nekem: Vidd azt öledben, amint viszi a nevelő a csecsemőt, a földre, melyről megesküdtél őseinek. 13. Honnan vegyek: húst, hogy adjak ez egész népnek? Mert siránkoznak rajtam, mondván: Add nekünk húst, hogy ehessünk. 14. Nem bírom én egyedül vinni ez egész népet, mert nehéz az nekem. 15. Ha pedig így bánsz velem, ölj meg inkább, ha kegyet találtam szemeidben, hogy ne lássam szerencsétlenségemet.
10. És Mózes hallotta, amint a nép sír családjai szerint, kiki sátra bejáratánál; és fölgerjedt nagyon az Örökkévaló haragja és Mózes szemeiben is visszatetszett. 11. És mondta Mózes az Örökkévalónak: Miért bánsz rosszul szolgáddal és miért nem találtam kegyet szemeidben, hogy rám vetetted az egész nép terhét? 12. Vajon én fogantam-e az egész népet, vagy én szültem-e, hogy azt mondod nekem: Vidd azt öledben, amint viszi a nevelő a csecsemőt, a földre, melyről megesküdtél őseinek. 13. Honnan vegyek: húst, hogy adjak ez egész népnek? Mert siránkoznak rajtam, mondván: Add nekünk húst, hogy ehessünk. 14. Nem bírom én egyedül vinni ez egész népet, mert nehéz az nekem. 15. Ha pedig így bánsz velem, ölj meg inkább, ha kegyet találtam szemeidben, hogy ne lássam szerencsétlenségemet.
A hetven vén
16. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Gyűjts egybe nekem hetven férfiút Izrael vénei közül, akikről tudod, hogy ők a nép vénei és felügyelői; vidd őket a gyülekezés sátorához, hogy ott álljanak veled együtt. 17. Én pedig leszállok és beszélek veled ott, elveszek a szellemből, mely rajtad van és rájuk teszem, hogy viseljék veled együtt a nép terhét és ne viseld te magad. 18. A népnek pedig mondd: Szenteljétek meg magatokat holnapra és enni fogtok húst, mivelhogy sírtatok az Örökkévaló fülei hallatára, mondván: Ki ad nekünk húst ennünk? Bizony jobb volt nekünk Egyiptomban! És az Örökkévaló ad nektek húst, hogy egyetek. 19. Nem egy napig fogtok enni és nem két napig, nem öt napig, sem tíz napig, sem húsz napig; 20. egy teljes hónapig, míg kijön orrotokon át és undorrá válik nektek; mivelhogy megvetettétek az Örökkévalót, ki közepettetek van és sírtatok előtte, mondván: Minek is mentünk ki Egyiptomból? 21. És mondta Mózes: Hatszázezer gyalogos a nép, mely között én vagyok, és Te azt mondod, húst adok nekik, hogy egyenek egy teljes hónapon át! 22. Vajon juh és marha vágassék-e le számukra, hogy elég legyen nekik, vagy a tenger minden hala gyűjtessék-e össze számukra, hogy elég legyen nekik?23. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Vajon rövid-e az Örökkévaló keze? Most látni fogod, vajon bekövetkezik-e nálad szavam, vagy nem? 24. Mózes kiment és elmondta a népnek az Örökkévaló szavait; egybegyűjtött hetven férfiút a nép véneiből és odaállította őket a sátor köré.25. És leszállt az Örökkévaló a felhőben és beszélt vele; elvett a szellemből, mely rajta volt és adta a hetven férfiúra, a vénekre. És történt, mikor a szellem rajtuk nyugodott, akkor prófétáltak de nem többé.
26. És visszamaradt két férfiú a táborban; az egyiknek neve: Eldod, a másiknak neve Médod, és midőn a szellem rajtuk nyugodott, – ők is a följegyzettek között voltak, de nem mentek ki a sátorhoz, – prófétáltak a táborban. 27. És futott az ifjú, tudtára adta Mózesnek, mondván: Eldod és Métod prófétálnak a táborban. 28. És felszólalt Józsua, Nún fia, Mózes szolgája ifjúságától fogva, és mondta: Uram, Mózes, tiltsd meg nekik. 29. És mondta neki Mózes: Vajon te buzgólkodol-e értem? Vajha az Örökkévaló egész népe próféták volnának, hogy adná rájuk az Örökkévaló az ő szellemét! 30. És betért Mózes a táborba, ő és Izrael vénei.
16. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Gyűjts egybe nekem hetven férfiút Izrael vénei közül, akikről tudod, hogy ők a nép vénei és felügyelői; vidd őket a gyülekezés sátorához, hogy ott álljanak veled együtt. 17. Én pedig leszállok és beszélek veled ott, elveszek a szellemből, mely rajtad van és rájuk teszem, hogy viseljék veled együtt a nép terhét és ne viseld te magad. 18. A népnek pedig mondd: Szenteljétek meg magatokat holnapra és enni fogtok húst, mivelhogy sírtatok az Örökkévaló fülei hallatára, mondván: Ki ad nekünk húst ennünk? Bizony jobb volt nekünk Egyiptomban! És az Örökkévaló ad nektek húst, hogy egyetek. 19. Nem egy napig fogtok enni és nem két napig, nem öt napig, sem tíz napig, sem húsz napig; 20. egy teljes hónapig, míg kijön orrotokon át és undorrá válik nektek; mivelhogy megvetettétek az Örökkévalót, ki közepettetek van és sírtatok előtte, mondván: Minek is mentünk ki Egyiptomból? 21. És mondta Mózes: Hatszázezer gyalogos a nép, mely között én vagyok, és Te azt mondod, húst adok nekik, hogy egyenek egy teljes hónapon át! 22. Vajon juh és marha vágassék-e le számukra, hogy elég legyen nekik, vagy a tenger minden hala gyűjtessék-e össze számukra, hogy elég legyen nekik?23. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Vajon rövid-e az Örökkévaló keze? Most látni fogod, vajon bekövetkezik-e nálad szavam, vagy nem? 24. Mózes kiment és elmondta a népnek az Örökkévaló szavait; egybegyűjtött hetven férfiút a nép véneiből és odaállította őket a sátor köré.25. És leszállt az Örökkévaló a felhőben és beszélt vele; elvett a szellemből, mely rajta volt és adta a hetven férfiúra, a vénekre. És történt, mikor a szellem rajtuk nyugodott, akkor prófétáltak de nem többé.
26. És visszamaradt két férfiú a táborban; az egyiknek neve: Eldod, a másiknak neve Médod, és midőn a szellem rajtuk nyugodott, – ők is a följegyzettek között voltak, de nem mentek ki a sátorhoz, – prófétáltak a táborban. 27. És futott az ifjú, tudtára adta Mózesnek, mondván: Eldod és Métod prófétálnak a táborban. 28. És felszólalt Józsua, Nún fia, Mózes szolgája ifjúságától fogva, és mondta: Uram, Mózes, tiltsd meg nekik. 29. És mondta neki Mózes: Vajon te buzgólkodol-e értem? Vajha az Örökkévaló egész népe próféták volnának, hogy adná rájuk az Örökkévaló az ő szellemét! 30. És betért Mózes a táborba, ő és Izrael vénei.
Az isteni ígéret teljesülése
31. És szél indult meg az Örökkévalótól és fölhajtott fürjeket a tenger felől és elszórta a táborban, egy napi útra erre és egy napi útra azok arra a tábor körül és mintegy két könyöknyire a föld színe fölött. 32. Fölkerekedett a nép azon egész nap és egész éjjel, meg egész másnap és gyűjtötte a fürjeket, aki keveset gyűjtött, gyűjtött tíz chómert; és kiterítették magukat a tábor körül. 33. A hús még fogaik között volt, még nem volt fölemésztve, és az Örökkévaló haragja fölgerjedt a nép ellen és megverte az Örökkévaló a népet igen nagy csapással. 34. És elnevezték azt a helyet Kivrosz-hattaávónak (a vágyakozás sírjai), mert ott temették el a vágyakozó népet. 35. Kivrósz-hattaávótól vonult a nép Chácéroszba; és maradtak Chácéroszban.
31. És szél indult meg az Örökkévalótól és fölhajtott fürjeket a tenger felől és elszórta a táborban, egy napi útra erre és egy napi útra azok arra a tábor körül és mintegy két könyöknyire a föld színe fölött. 32. Fölkerekedett a nép azon egész nap és egész éjjel, meg egész másnap és gyűjtötte a fürjeket, aki keveset gyűjtött, gyűjtött tíz chómert; és kiterítették magukat a tábor körül. 33. A hús még fogaik között volt, még nem volt fölemésztve, és az Örökkévaló haragja fölgerjedt a nép ellen és megverte az Örökkévaló a népet igen nagy csapással. 34. És elnevezték azt a helyet Kivrosz-hattaávónak (a vágyakozás sírjai), mert ott temették el a vágyakozó népet. 35. Kivrósz-hattaávótól vonult a nép Chácéroszba; és maradtak Chácéroszban.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2018. január 19., péntek
Michael L. Brown - Menj, és többé ne kövess el bűnt - Szentségre hívás 41.
Van még valami, amit meg kell értened ha világosan akarod látni a Róm.8:1-et. Bár sok hívő nem tudja ezt, ha megtértél, nem vagy többé bűnös és nem kell többé úgy gondolnod magadra mint egy megmentett bűnösre. Az írások szerint a bűnösök Isten ellenségei míg az Ő népe szentnek hívatik. Más szavakkal, egy dolog vétkezni és megtérni és megint más bűnösnek lenni. Más dolog valami rosszat tenni és korrigálni és megint más rossznak lenni. Más dolog egy házasságtörő gondolat, amit azonnal elutasítok és megint más házasságtörőnek lenni. Én egy kemény drogos voltam, egy lázadó sznob, tisztátalan bűnös. Most szent vagyok, nem tökéletes, mégis teljesen átformált és csodálatosan megváltoztatott. A bűn nem szabályozza többé az életemet, az a kivétel a szabály alól. A szokásommá vált, hogy Istennek éljek de amíg nem ismertem Őt a bűn volt a szokásom.
Néhányotok számára jelent ez problémát az egyházi tradícióitok miatt, tradíciók, melyek azt tanítják, hogy úgy gondolj magadra mint bűnösre? Akkor úgy tűnik ezek a tradíciók problémásak. Figyeld meg a szemléletes példákat, amiket Isten Igéje tár elénk és alkalmazd azokat magadra. Megnézheted a magyar konkordanciát a bűnös szóval kapcsolatban vagy megnézhetsz egy héber konkordanciát a "hote" szóról (a hata, chata szóból képzett, jelentése: bűnt elkövetni) vagy egy görög konkordanciát a "hamartalos" szóval kapcsolatban. Meg fogsz lepődni mit találsz. Először nézzük meg a Zsoltárokat:
"Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül;.. Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bűnösök az igazak gyülekezetében." (Zsolt. 1:1,5)
"Ne sorozd a bűnösökkel együvé lelkemet, sem életemet a vérszopókkal együvé, A kiknek kezében vétek van, és jobbjuk telve vesztegetéssel. Én pedig ártatlanságban élek; ments meg és könyörülj rajtam. (Zsolt. 26:9-11)
"Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé. De a bűnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás." (Zsolt. 37:37-38)
"Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem. Ne vess el engem a te orczád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem." (Zsolt.51:12-13)
"Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban; Vesszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé!" Zsolt 104:34-35a)
Teljesen világos ezekből a versekből, hogy a bűnösök a "rossz fiúk" míg az igazak a "jó fiúk". Ha hívők olvassák ezeket, azonnal tudják melyik oldalon vannak és kivel azonosuljanak. A mi helyünk az istenfélők, megváltottak, feddhetetlenek, megmentettek között van nem a gonoszok, csúfolók, törvényszegők, bűnösök között.
Nézzük meg erről a Példabeszédeket:
"Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket." (Péld.1:10)
"Ímé, az igaz e földön megnyeri jutalmát; mennyivel inkább az istentelen és a bűnös!" (Péld 11:31)
"Az igazság megőrzi azt, a ki útjában tökéletes; az istentelenség pedig elveszíti a bűnöst." (Péld.13:6)
"A bűnösöket követi a gonosz; az igazaknak pedig jóval fizet Isten. A jó örökséget hágy unokáinak; a bűnösnek marhái pedig eltétetnek az igaz számára. (Péld. 13:21-22)
" Ne irígykedjék a te szíved a bűnösökre; hanem az Úr félelmében légy egész napon;" (Péld.23:17)
Felmerülhet itt bármilyen kérdés? Egyértelmű, hogy nem. Ezek a szavak eloszlatnak minden kétséget. Dicsőség Istennek, nem vagyunk már bűnösök és nem is kell az ő útjaikat követnünk. Megigazultunk, és a Példabeszédek azt állítja, hogy eszerint is kell viselkednünk.Más szavakkal, megigazultnak lenni, ezt a viselkedésünk és a cselekedeteink is meghatározzák, nem csak az, hogy Isten előtt állunk.A gonoszság nem a mi osztályrészünk, helyette féljük az Urat és őrizkedjünk a rossztól. (Péld. 3:7)
Néhányotok számára jelent ez problémát az egyházi tradícióitok miatt, tradíciók, melyek azt tanítják, hogy úgy gondolj magadra mint bűnösre? Akkor úgy tűnik ezek a tradíciók problémásak. Figyeld meg a szemléletes példákat, amiket Isten Igéje tár elénk és alkalmazd azokat magadra. Megnézheted a magyar konkordanciát a bűnös szóval kapcsolatban vagy megnézhetsz egy héber konkordanciát a "hote" szóról (a hata, chata szóból képzett, jelentése: bűnt elkövetni) vagy egy görög konkordanciát a "hamartalos" szóval kapcsolatban. Meg fogsz lepődni mit találsz. Először nézzük meg a Zsoltárokat:
"Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül;.. Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bűnösök az igazak gyülekezetében." (Zsolt. 1:1,5)
"Ne sorozd a bűnösökkel együvé lelkemet, sem életemet a vérszopókkal együvé, A kiknek kezében vétek van, és jobbjuk telve vesztegetéssel. Én pedig ártatlanságban élek; ments meg és könyörülj rajtam. (Zsolt. 26:9-11)
"Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé. De a bűnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás." (Zsolt. 37:37-38)
"Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem. Ne vess el engem a te orczád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem." (Zsolt.51:12-13)
"Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban; Vesszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé!" Zsolt 104:34-35a)
Teljesen világos ezekből a versekből, hogy a bűnösök a "rossz fiúk" míg az igazak a "jó fiúk". Ha hívők olvassák ezeket, azonnal tudják melyik oldalon vannak és kivel azonosuljanak. A mi helyünk az istenfélők, megváltottak, feddhetetlenek, megmentettek között van nem a gonoszok, csúfolók, törvényszegők, bűnösök között.
Nézzük meg erről a Példabeszédeket:
"Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket." (Péld.1:10)
"Ímé, az igaz e földön megnyeri jutalmát; mennyivel inkább az istentelen és a bűnös!" (Péld 11:31)
"Az igazság megőrzi azt, a ki útjában tökéletes; az istentelenség pedig elveszíti a bűnöst." (Péld.13:6)
"A bűnösöket követi a gonosz; az igazaknak pedig jóval fizet Isten. A jó örökséget hágy unokáinak; a bűnösnek marhái pedig eltétetnek az igaz számára. (Péld. 13:21-22)
" Ne irígykedjék a te szíved a bűnösökre; hanem az Úr félelmében légy egész napon;" (Péld.23:17)
Felmerülhet itt bármilyen kérdés? Egyértelmű, hogy nem. Ezek a szavak eloszlatnak minden kétséget. Dicsőség Istennek, nem vagyunk már bűnösök és nem is kell az ő útjaikat követnünk. Megigazultunk, és a Példabeszédek azt állítja, hogy eszerint is kell viselkednünk.Más szavakkal, megigazultnak lenni, ezt a viselkedésünk és a cselekedeteink is meghatározzák, nem csak az, hogy Isten előtt állunk.A gonoszság nem a mi osztályrészünk, helyette féljük az Urat és őrizkedjünk a rossztól. (Péld. 3:7)
Fordította: Korányi Tamás
Mózes negyedik könyve 10.
Az ezüst harsonák
1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 2. Készíts magadnak két ezüst trombitát, vert munkával készítsd azokat, hogy legyenek neked a község egybehívására és a táborok elindítására. 3. Ha megfújják azokat, akkor gyülekezzék hozzád az egész község, a gyülekezés sátrának bejáratához. 4. Ha pedig csak egyet fújnak meg, akkor gyülekezzenek hozzád a fejedelmek, Izrael ezreinek fejei. 5. Ha pedig riadót fújtok, akkor induljanak a táborok, melyek keletre táboroznak. 6. Ha másodszor fújtok riadót, akkor induljanak a táborok, melyek délre táboroznak; riadót fújjanak indulásukra. 7. Midőn pedig egybegyűjtitek a gyülekezetet, akkor egyhuzamban fújjátok, de ne fújjatok riadót. 8. Áron fiai a papok fújják a trombitákat; ez legyen számotokra örök törvény nemzedékeiteken át. 9. És, ha háborúba mentek országotokban, az ellenség ellen, aki szorongat benneteket, akkor fújjatok riadót a trombitákkal, és emlékezetben lesztek az Örökkévaló, a ti Istenetek színe előtt és megszabadultok ellenségeitektől. 10.Örömnapjaitokon, ünnepeiteken és újholdjaitokon fújjátok meg a trombitákat égőáldozataitok és békeáldozataitok mellett, hogy legyenek emlékeztetőül a ti Istenetek színe előtt; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.
1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 2. Készíts magadnak két ezüst trombitát, vert munkával készítsd azokat, hogy legyenek neked a község egybehívására és a táborok elindítására. 3. Ha megfújják azokat, akkor gyülekezzék hozzád az egész község, a gyülekezés sátrának bejáratához. 4. Ha pedig csak egyet fújnak meg, akkor gyülekezzenek hozzád a fejedelmek, Izrael ezreinek fejei. 5. Ha pedig riadót fújtok, akkor induljanak a táborok, melyek keletre táboroznak. 6. Ha másodszor fújtok riadót, akkor induljanak a táborok, melyek délre táboroznak; riadót fújjanak indulásukra. 7. Midőn pedig egybegyűjtitek a gyülekezetet, akkor egyhuzamban fújjátok, de ne fújjatok riadót. 8. Áron fiai a papok fújják a trombitákat; ez legyen számotokra örök törvény nemzedékeiteken át. 9. És, ha háborúba mentek országotokban, az ellenség ellen, aki szorongat benneteket, akkor fújjatok riadót a trombitákkal, és emlékezetben lesztek az Örökkévaló, a ti Istenetek színe előtt és megszabadultok ellenségeitektől. 10.Örömnapjaitokon, ünnepeiteken és újholdjaitokon fújjátok meg a trombitákat égőáldozataitok és békeáldozataitok mellett, hogy legyenek emlékeztetőül a ti Istenetek színe előtt; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.
Elindulás a Szinajtól
11. És volt a második évben: a második hónapban, a hónap húszadikán, felszállt a felhő a bizonyság hajlékáról. 12. És elvonultak Izrael fiai vonulásaik szerint, Szináj pusztájából; és leszállott a felhő Poron pusztájában. 13. És elvonultak elsőízben az Örökkévaló parancsa szerint Mózes által. 14. És vonult Júda fiai táborának zászlaja elsőnek, seregeik szerint; serege élén: Náchsón, Ámminodov fia. 15. Isszáchár fiai törzsének serege élén: Neszánél, Cúor fia. 16.Zebúlun fiai törzsének serege élén: Eliov, Chélon fia. 17. Azután lebontották a hajlékot és vonultak Gérson fiai és Merori fiai, a hajlék vivői. 18. Azután vonult Rúbén táborának zászlaja, seregeik szerint; seregei élén: Eliccúr, Sedéúr fia. 19. Simon fiai törzsének serege élén: Selúmiél, Cúrisáddoj fia. 20. Gád fiai törzsének serege élén: Eljoszof, Deúél fia. 21. Azután vonultak a Kehosziták, a szentély vivői és fölállították a hajlékot, míg azok odaértek. 22. Azután vonult Efráim fiai táborának zászlaja, seregeik szerint; serege élén: Elisomo, Ámmihúd fia. 23. Menásse fiai törzsének serege élén: Gámliél, Pedocúr fia. 24. Benjámin fiai törzsének serege élén: Ávidon, Gideóni fiai. 25. Azután vonult Dán fiai táborának zászlaja, bezárója mind a táboroknak, seregeik szerint; serege élén: Áchiezer, Ámmisádoj fia. 26. Ásér fia törzsének serege élén: Págiél, Ochron fia. 27. Náftáli fiai törzsének serege élén: Áchirá, Énon fia. 28. Ezek Izrael fiainak vonulásai seregeik szerint; így vonultak.
11. És volt a második évben: a második hónapban, a hónap húszadikán, felszállt a felhő a bizonyság hajlékáról. 12. És elvonultak Izrael fiai vonulásaik szerint, Szináj pusztájából; és leszállott a felhő Poron pusztájában. 13. És elvonultak elsőízben az Örökkévaló parancsa szerint Mózes által. 14. És vonult Júda fiai táborának zászlaja elsőnek, seregeik szerint; serege élén: Náchsón, Ámminodov fia. 15. Isszáchár fiai törzsének serege élén: Neszánél, Cúor fia. 16.Zebúlun fiai törzsének serege élén: Eliov, Chélon fia. 17. Azután lebontották a hajlékot és vonultak Gérson fiai és Merori fiai, a hajlék vivői. 18. Azután vonult Rúbén táborának zászlaja, seregeik szerint; seregei élén: Eliccúr, Sedéúr fia. 19. Simon fiai törzsének serege élén: Selúmiél, Cúrisáddoj fia. 20. Gád fiai törzsének serege élén: Eljoszof, Deúél fia. 21. Azután vonultak a Kehosziták, a szentély vivői és fölállították a hajlékot, míg azok odaértek. 22. Azután vonult Efráim fiai táborának zászlaja, seregeik szerint; serege élén: Elisomo, Ámmihúd fia. 23. Menásse fiai törzsének serege élén: Gámliél, Pedocúr fia. 24. Benjámin fiai törzsének serege élén: Ávidon, Gideóni fiai. 25. Azután vonult Dán fiai táborának zászlaja, bezárója mind a táboroknak, seregeik szerint; serege élén: Áchiezer, Ámmisádoj fia. 26. Ásér fia törzsének serege élén: Págiél, Ochron fia. 27. Náftáli fiai törzsének serege élén: Áchirá, Énon fia. 28. Ezek Izrael fiainak vonulásai seregeik szerint; így vonultak.
Hóbáb
29. És szólt Mózes Chóvához, Reúél fiához, a midjánitához, aki Mózes apja volt: Mi vonulunk azok a hely felé, melyről az Örökkévaló mondta: Azt fogom nektek adni; jöjj velünk és mi jót teszünk veled, mert az Örökkévaló jót ígér Izraelnek. 30. És az mondta neki: Nem megyek; hanem országomba megyek. 31. De ő mondta: Ne hagyj el kérlek, bennünket, mert te ismered táborozásunkat a pusztában, azért légy nekünk szemekül. 32. És lesz, ha velünk jössz, akkor abból a jóból, amit az Örökkévaló tesz velünk, jót teszünk veled.
29. És szólt Mózes Chóvához, Reúél fiához, a midjánitához, aki Mózes apja volt: Mi vonulunk azok a hely felé, melyről az Örökkévaló mondta: Azt fogom nektek adni; jöjj velünk és mi jót teszünk veled, mert az Örökkévaló jót ígér Izraelnek. 30. És az mondta neki: Nem megyek; hanem országomba megyek. 31. De ő mondta: Ne hagyj el kérlek, bennünket, mert te ismered táborozásunkat a pusztában, azért légy nekünk szemekül. 32. És lesz, ha velünk jössz, akkor abból a jóból, amit az Örökkévaló tesz velünk, jót teszünk veled.
A vándorúton
33. És vonultak az Örökkévaló hegyétől három napi útra; az Örökkévaló szövetségének ládája pedig vonult előttük három: napi útra, hogy kikémleljen számukra nyugvóhelyet. 34. Az Örökkévaló felhője pedig fölöttük volt nappal, mikor elvonultak a táborból.
33. És vonultak az Örökkévaló hegyétől három napi útra; az Örökkévaló szövetségének ládája pedig vonult előttük három: napi útra, hogy kikémleljen számukra nyugvóhelyet. 34. Az Örökkévaló felhője pedig fölöttük volt nappal, mikor elvonultak a táborból.
Könyörgő imák
35. És volt, mikor elindult a láda, így szólt Mózes: Fel, ó Örökkévaló, hogy elszéledjenek ellened és elmeneküljenek gyűlölőid előled. 36. Mikor pedig megnyugodott, mondta: Térj vissza Örökkévaló, Izrael ezreinek tízezrei közé.
35. És volt, mikor elindult a láda, így szólt Mózes: Fel, ó Örökkévaló, hogy elszéledjenek ellened és elmeneküljenek gyűlölőid előled. 36. Mikor pedig megnyugodott, mondta: Térj vissza Örökkévaló, Izrael ezreinek tízezrei közé.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2018. január 17., szerda
David Wilkerson - Kitart-e a hitem mindazon keresztül ami még jönni fog? 3.
Gondold csak meg: Isten ahogy lenéz a földre, szorgalmasan kutat egy hittel telt férfi vagy nő után, aki teljesen bízik Őbenne.
Amikor az Úr egy ilyen szolgát talál, azt mondja: “szerettem erősen ragaszkodik hitéhez és a bennem való bizalomhoz, ezért erősnek fogom mutatni magam számára. Meg fogja ismerni a hatalmamat, hogy láthassa amint erőm megmutatkozik érdekében.”
Ezek a szavak először Ászához, Júda királyához szóltak Hanáni prófétán keresztül. Isten kutató szemei Ászára estek , akit az Úr szeretett “Ászá azt tette, amit jónak és helyesnek tartott Istene, az Úr...”
Ászá minden tekintetben igaz ember volt aki bízott az Úrban. Hittel minden dolgot az Úr elé tárt, hogy Isten irányítását elnyerje. Odaadással imádkozott, és Isten alárendeltje volt - tettei is ezt bizonyították.
Ászá kiirtotta a bálványimádást az országban, lerombolta a hamis istenek oltárait. Megtiltotta a boszorkányságot, szodómiát, prostitúciót. Városokat épített erős tornyokkal és magas falakkal, biztonságos kapukkal. Uralma alatt Júda jólétben virágzott és az Úr megáldotta őket.
Ászá hűségesen emlékeztette a népet, hogy minden áldást az Úrtól kaptak “mert kerestük Istenünket, az Urat, és ő nyugalmat adott nekünk mindenfelől. El is végezték sikeresen az építkezést.” (2Krónikák 14:7)
Csodálatos lehetett Júdában élni zsidóként ebben az időben.
Csak próbáljátok elképzelni a légkört Júdában, azokban években Ászá igazságos uralma alatt. Békesség volt és minden isteni rendben történt. A nép áldott volt, mindenki dolgozott, a termés bőséges volt, mert Isten velük volt. Senkinek nem kellett háborúba menni, mert a nép és a király Istent kereste. Nem volt szükség ítéletre, mert a nép engedelmes volt.
De egy nap, hirtelen ez a békés élet megváltozott. Ászá ijesztő hírt kapott egy hírnöktől: Egymilliós hadsereget láttak Júda felé vonulni. Az etiópok és lubimiták hatalmas hadsereggé egyesítették erejüket. 300 harci kocsi, lovasok tömege és egy millió főből álló gyalogság vonult Júda ellen, hogy elpusztítsa.
Az ezt megelőző nap Ászá arra hívta népét, hogy adjanak köszönetet az Úrnak a békéért és áldásokért, amit azért élvezhetnek, mert mindig az Urat keresik. Most pedig olvassuk, hogy “kivonult ellenük az etióp sereg...” (2Krónikák 14:8) Másnap Júda háborúban találta magát, egy milliós ellenséges katonával álltak szemben.
Tehát mit tehet az Isten szolgája, amikor ilyen nehézséggel áll szemben? Hogyan reagálhat? Vajon pánikba esik? Emberekhez fordul-e segítségért vagy bizalommal mindent az Úr kezébe helyez?
Isten kutató szeme Ászán volt ebben a válságos órában.
Hogyan reagált az igaz király ebben a helyzetben?
“Akkor Ászá kiáltott Istenéhez, az Úrhoz: Uram, neked nem nehéz segíteni az erőtlent a sokasággal szemben! Segíts meg bennünket, Urunk, Istenünk, mert rád támaszkodunk és a te nevedben jöttünk ez ellen a tömeg ellen! Uram, te vagy a mi Istenünk, mutasd meg, hogy ember nem tehet ellened semmit! És megverte az Úr az etiópokat Ászá és Júda előtt és megfutamodtak az etiópok...” (2Krónikák 14:10-11)
Mondd meg nekem, mit tanít ma nekünk, Jézus Krisztus egyházának Ászá reakciója? Ez az istenfélő ember a legrémesebb hírt kapta. A túlélés esélye kérdéses volt, még inkább a győzelemé.
Szeretteim, ennek a történetnek az üzenete világos: azt mutatja, hogy győzelem - a lehetetlen győzelem - azok számára van fenntartva akik teljes bizalmukat az Úrba helyezik.
A hatalmas válság akkor következett be Ásza és Júda számára, amikor tiszta szívvel keresték az Urat, amikor Isten kegyes jóindulattal mosolygott rájuk.
Nem tudom megmagyarázni miért engedi meg az Úr az ellenség támadásait istenfélő szolgáin. De azt tudom, hogy az Ige figyelmeztet minket arra, hogy várjuk a tüzes megpróbáltatásokat hitünk megpróbálása céljából. Mindennek ellenére meg van írva, hogy Isten tiszta aranyat talál kitartó hitünkben.
Ászá hite abban a nehézségben az Úr kedvére volt. Ennek ellenére egy prófétát küldött, hogy figyelmeztesse őt:
“Hallgassatok rám, Ászá és egész Júda, meg Benjámin! Az Úr veletek lesz, ha ti is ővele lesztek. Ha keresitek őt, megtaláljátok, de ha elhagyjátok, ő is elhagy benneteket." (2Krónikák 15:2)
A próféta hozzátette, hogy ez volt igaz Isten népére a történelem folyamán keresztül. Régen, ha valamikor nem volt béke csak zaklatás és gondok, amint a nép Istenhez fordult keresve őt, megtalálták az Urat. (Lásd 15:3-4)
Azarjáhu Júdához szóló próféciája Jézus Krisztus mai egyházához is szól: “A hit egyetlen dicsőséges győzelme nem elég.”
Még több megpróbáltatás jön minden hívő életébe. Sőt, minél jobban keressük az Urat, minél nagyobb az elhívásunk, minél erősebb a vele való kapcsolatunk - annál több lesz a szenvedés és megpróbáltatás, a hit állandóan erősödő próbája. Az Ige arról biztosít bennünket, hogy ez az életünk végéig fog tartani.
Mit üzen az Úr mindezzel? Egyszerűen a következőt: Hitünk nem rendülhet meg még a legnagyobb próbák közben sem.
Szeretteim, higgyétek el, nem könnyelműen mondom mindezt. Amit ebben az üzenetben megfogalmaztam, azt a saját, személyesen átélt szenvedéseimből, nehéz időszakaimból, próbatételeimből merítve mondom.
Ne értsetek félre: nem panaszkodom. Tanúskodni tudok arról, hogy láttam Isten szerető kezét minden megpróbáltatásban az évek során. Láttam a feleségemet Gwent és két lányomat a halál torkában rákbetegségben. Kitartottam amikor unokám meghalt rákban. Láttam mindegyik gyermekemet és unokámat súlyos támadások alatt mindenféle időpontban. Magam is a tüzes próbáltatásokon mentem át.
Mindez alatt átéltem hitem elerőtlenedését, amelyben az Úr arca látszólag teljesen el volt rejtve tőlem a megpróbáltatáson keresztül. Mégis, a hosszú évek után itt állok, és vallom, hogy az Úr áthozott minden próbán keresztül békéjével és győzelmének énekével.
De a dolgoknak ez még nem a vége.
Amikor az Úr egy ilyen szolgát talál, azt mondja: “szerettem erősen ragaszkodik hitéhez és a bennem való bizalomhoz, ezért erősnek fogom mutatni magam számára. Meg fogja ismerni a hatalmamat, hogy láthassa amint erőm megmutatkozik érdekében.”
Ezek a szavak először Ászához, Júda királyához szóltak Hanáni prófétán keresztül. Isten kutató szemei Ászára estek , akit az Úr szeretett “Ászá azt tette, amit jónak és helyesnek tartott Istene, az Úr...”
Ászá minden tekintetben igaz ember volt aki bízott az Úrban. Hittel minden dolgot az Úr elé tárt, hogy Isten irányítását elnyerje. Odaadással imádkozott, és Isten alárendeltje volt - tettei is ezt bizonyították.
Ászá kiirtotta a bálványimádást az országban, lerombolta a hamis istenek oltárait. Megtiltotta a boszorkányságot, szodómiát, prostitúciót. Városokat épített erős tornyokkal és magas falakkal, biztonságos kapukkal. Uralma alatt Júda jólétben virágzott és az Úr megáldotta őket.
Ászá hűségesen emlékeztette a népet, hogy minden áldást az Úrtól kaptak “mert kerestük Istenünket, az Urat, és ő nyugalmat adott nekünk mindenfelől. El is végezték sikeresen az építkezést.” (2Krónikák 14:7)
Csodálatos lehetett Júdában élni zsidóként ebben az időben.
Csak próbáljátok elképzelni a légkört Júdában, azokban években Ászá igazságos uralma alatt. Békesség volt és minden isteni rendben történt. A nép áldott volt, mindenki dolgozott, a termés bőséges volt, mert Isten velük volt. Senkinek nem kellett háborúba menni, mert a nép és a király Istent kereste. Nem volt szükség ítéletre, mert a nép engedelmes volt.
De egy nap, hirtelen ez a békés élet megváltozott. Ászá ijesztő hírt kapott egy hírnöktől: Egymilliós hadsereget láttak Júda felé vonulni. Az etiópok és lubimiták hatalmas hadsereggé egyesítették erejüket. 300 harci kocsi, lovasok tömege és egy millió főből álló gyalogság vonult Júda ellen, hogy elpusztítsa.
Az ezt megelőző nap Ászá arra hívta népét, hogy adjanak köszönetet az Úrnak a békéért és áldásokért, amit azért élvezhetnek, mert mindig az Urat keresik. Most pedig olvassuk, hogy “kivonult ellenük az etióp sereg...” (2Krónikák 14:8) Másnap Júda háborúban találta magát, egy milliós ellenséges katonával álltak szemben.
Tehát mit tehet az Isten szolgája, amikor ilyen nehézséggel áll szemben? Hogyan reagálhat? Vajon pánikba esik? Emberekhez fordul-e segítségért vagy bizalommal mindent az Úr kezébe helyez?
Isten kutató szeme Ászán volt ebben a válságos órában.
Hogyan reagált az igaz király ebben a helyzetben?
“Akkor Ászá kiáltott Istenéhez, az Úrhoz: Uram, neked nem nehéz segíteni az erőtlent a sokasággal szemben! Segíts meg bennünket, Urunk, Istenünk, mert rád támaszkodunk és a te nevedben jöttünk ez ellen a tömeg ellen! Uram, te vagy a mi Istenünk, mutasd meg, hogy ember nem tehet ellened semmit! És megverte az Úr az etiópokat Ászá és Júda előtt és megfutamodtak az etiópok...” (2Krónikák 14:10-11)
Mondd meg nekem, mit tanít ma nekünk, Jézus Krisztus egyházának Ászá reakciója? Ez az istenfélő ember a legrémesebb hírt kapta. A túlélés esélye kérdéses volt, még inkább a győzelemé.
Szeretteim, ennek a történetnek az üzenete világos: azt mutatja, hogy győzelem - a lehetetlen győzelem - azok számára van fenntartva akik teljes bizalmukat az Úrba helyezik.
A hatalmas válság akkor következett be Ásza és Júda számára, amikor tiszta szívvel keresték az Urat, amikor Isten kegyes jóindulattal mosolygott rájuk.
Nem tudom megmagyarázni miért engedi meg az Úr az ellenség támadásait istenfélő szolgáin. De azt tudom, hogy az Ige figyelmeztet minket arra, hogy várjuk a tüzes megpróbáltatásokat hitünk megpróbálása céljából. Mindennek ellenére meg van írva, hogy Isten tiszta aranyat talál kitartó hitünkben.
Ászá hite abban a nehézségben az Úr kedvére volt. Ennek ellenére egy prófétát küldött, hogy figyelmeztesse őt:
“Hallgassatok rám, Ászá és egész Júda, meg Benjámin! Az Úr veletek lesz, ha ti is ővele lesztek. Ha keresitek őt, megtaláljátok, de ha elhagyjátok, ő is elhagy benneteket." (2Krónikák 15:2)
A próféta hozzátette, hogy ez volt igaz Isten népére a történelem folyamán keresztül. Régen, ha valamikor nem volt béke csak zaklatás és gondok, amint a nép Istenhez fordult keresve őt, megtalálták az Urat. (Lásd 15:3-4)
Azarjáhu Júdához szóló próféciája Jézus Krisztus mai egyházához is szól: “A hit egyetlen dicsőséges győzelme nem elég.”
Még több megpróbáltatás jön minden hívő életébe. Sőt, minél jobban keressük az Urat, minél nagyobb az elhívásunk, minél erősebb a vele való kapcsolatunk - annál több lesz a szenvedés és megpróbáltatás, a hit állandóan erősödő próbája. Az Ige arról biztosít bennünket, hogy ez az életünk végéig fog tartani.
Mit üzen az Úr mindezzel? Egyszerűen a következőt: Hitünk nem rendülhet meg még a legnagyobb próbák közben sem.
Szeretteim, higgyétek el, nem könnyelműen mondom mindezt. Amit ebben az üzenetben megfogalmaztam, azt a saját, személyesen átélt szenvedéseimből, nehéz időszakaimból, próbatételeimből merítve mondom.
Ne értsetek félre: nem panaszkodom. Tanúskodni tudok arról, hogy láttam Isten szerető kezét minden megpróbáltatásban az évek során. Láttam a feleségemet Gwent és két lányomat a halál torkában rákbetegségben. Kitartottam amikor unokám meghalt rákban. Láttam mindegyik gyermekemet és unokámat súlyos támadások alatt mindenféle időpontban. Magam is a tüzes próbáltatásokon mentem át.
Mindez alatt átéltem hitem elerőtlenedését, amelyben az Úr arca látszólag teljesen el volt rejtve tőlem a megpróbáltatáson keresztül. Mégis, a hosszú évek után itt állok, és vallom, hogy az Úr áthozott minden próbán keresztül békéjével és győzelmének énekével.
De a dolgoknak ez még nem a vége.
Rod Parsley - A Kereszt 13.
A sárkány, a régi kígyó, nem tudta megakadályozni a megjövendölt, megígért Mag születését, ezért arra törekedett, hogy megölje őt, amint megszületik. Megpróbálta elpusztítani a Magot, úgy, hogy egy egész tartományban minden két év alatti fiúgyermeket megöltek. Amikor ez meghiúsult, megkísérelte megvesztegetni az Ígéret Fiát a leggyengébb és legsebezhetőbb pillanatában, egy negyven napos böjt végén. Az is kudarcot vallott. Amikor a Mag éretté vált, mint férfi, és szűretlen, nem álcázott igazsággal beszélt, a sárkány vallásosságával teli emberi szívek dühösen keresték, hogy letaszítsák egy szikláról. Végül hónapig tartó csalás és manipuláció után... amikor a kígyó irigységgel és féltékeny dühvel sikeresen betöltötte a vallási intézmény szívét... amikor még Jézus saját belső körének egy tagjának elméjét is átprogramozta... a Sátánt végül a saját hazugsága mérgezte meg, és elhitte, hogy győzhet. Azt hitte, sikeres volt, amikor Isten Fiát letartóztatták, meghurcolták, megverték, megcsalták és bűnözőként keresztre feszítették - teljesen figyelmen kívül hagyták, hogy tettei a Mindenható mesteri tervét segítették elő.
Mire a Nap azon a szent és történelmi pészachi pénteken lenyugodott, addigra Isten Hercegének tiszta és megtört szíve megállt. Két napkeltével később a megígért és megszentelt Mag csodálatosan élve jelenik meg és az övére csatolva hordozza a halál, a pokol és a sír kulcsait. Mattot adott! "Sakk" - gondolta vidáman az önelégült sátán. "Ezt a meccset végül én nyertem" - sziszegte, ahogy a démon hordák tapsoltak. "Az a Mag, akit megígértek... annak az asszonynak... már ezer évvel ezelőtt kudarcot vallott. A legrosszabb dologtól a legjobbig, amit a menny felajánlhatott megtettem és most az a szánalmas próféta elnémult, és a Mag szeme megvakult, a szelek és hullámok Parancsnoka, az emberek fiainak Gyógyítója most élettelenül fekszik ott egy hideg, őrzött, kölcsönzött sírban a dombon túl. És a hódításom következményeként az emberek soha többé nem érzik a szeretet melegét és nem járnak a kegyelem fényében. Hazugnak fogják tartani Istent, és a bűn fog uralkodni örökké ártatlan szívükben."
Most már tudjuk, hogy a Sátán, az ősi Nagymester csaló a saját csapdájába esett bele. Mint ahogy a gonosz Hámán az akasztófán végezte úgy dolgozta ki a Sátán saját végzetét. Ez Isten bölcsességét mutatta meg, mert … "Melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát (I Korinthus 2.8 kiemelés tőlem). Az a hely, amiről lelkünk ellensége úgy gondolta, hogy a legnagyobb győzelmét jelenti valójában az abszolút megsemmisítésének helyszíne lett. A saját hatalma és büszkesége rettenetes, túlzottan felfúvódott véleménye miatt nem értette meg, amit Jézus tanítványainak mondott a Jeruzsálemen kívüli úton ahogy mentek a páska ünnepére: " Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem." ( János 12.24). Két napkeltével később egy angyal kiáltott. Két napkeltével később megrengett a föld. Két napkeltével később a kő elgördült. Két napkeltével később a megígért és megszentelt Mag csodálatosan élve jelenik meg és az övére csatolva hordozza a halál, a pokol és a sír kulcsait. Matt! Harmadszor és legvégül pedig a Kálvária keresztjének megfeszített Báránya, az ahol a megbukott faj csődbe ment kultúrája találkozik az áldozati szolgaság átformáló erejével. Más szóval, a Golgota a Sátán vereségének nem egyedülálló helyszíne. Ez a hely több mint, ahol Te és én örökbefogadást és helyreállítást találunk, ez több annál. Ebben a kereszteződésben egész nemzetek és ember csoportok tudnak teljesen megújulni. A Kálvária fájának levelei a nemzetek gyógyulására szolgálnak.
William E. Sangster, egy tüzes metodista prédikátor a múlt század elején elmondott egy történetet egy vidéki fiúról, akit először vitt el Anglia egyik legnagyobb gótikus székesegyházába. Miután a szeme hozzászokott a homályos világításhoz és felnézett az oltárra, megdermedt: "Egy kereszt van ott fent!" Az öreg prédikátor egy pillanatra elhallgatott, majd a székesegyház padlójára mutatott. " Itt lent is van egy kereszt." - mondta. A fiú egy kicsit zavartan pillantott a padlóra, körülnézett a hatalmas helyiségben, ahol minden részletet áttanulmányozott, majd végül széles mosoly futott végig az arcán. "A székesegyház a kereszt." - mondta csodálkozva. Ez így volt. A padok közötti folyosó, amelyet az oltárnál mindkét oldalán kis zúgok szegélyeztek és a kopott struktúra lábnyoma egy tökéletes kereszt alakját formálta meg. Akárhányszor is ezt egy prédikációban megemlítette, a következőt mondta: "Elvihetsz engem a Golgota keresztjéhez és mondhatod: 'Ott van fent egy kereszt.' De én a földre mutatnék és azt mondanám: 'A kereszt itt van lent'.
A kereszt ott van az élet minden területén. Itt van a földön is. Ez az élet alapja.
Fordította: Nagy Andrea
Mózes negyedik könyve 9.
A „második peszách”
1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez Szináj pusztájában, a második évben, miután kivonultak Egyiptom országából, az első hónapban, mondván: 2. Készítsék el Izrael fiai a peszách áldozatot a maga idejében. 3. A tizennegyedik napon e hónapban, estefelé készítsétek el azt a maga idejében, minden rendeletei szerint készítsétek el azt 4. És szólt Mózes Izrael fiaihoz, hogy készítsék el a peszácháldozatot. 5. És elkészítették a peszácháldozatot az első hónapban, tizennegyedik napján a hónapnak, estefelé, Szináj pusztájában; mind aszerint, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek, úgy cselekedtek Izrael fiai. 6. De voltak férfiak, kik tisztátalanok voltak emberi holttest által és nem készíthették el a peszácháldozatot azon a napon; azért odaléptek Mózes elé és Áron elé azon a napon, 7. és mondták neki azok a férfiak: Mi tisztátalanok vagyunk emberi holttest által, miért vonassék meg tőlünk, hogy bemutassuk az Örökkévaló áldozatát a maga idejében, Izrael fiai között? 8. És mondta nekik Mózes: Álljatok itt, hadd halljam, mit parancsol az Örökkévaló felőletek.
9. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 10. Szólj Izrael fiaihoz, mondván: Bárki, ha tisztátalan lesz holttest által, vagy messze úton lesz, nálatok vagy nemzedékeiteknél, és készítene peszácháldozatot az Örökkévalónak, 11. a második hónapban, a tizennegyedik napon, estefelé készítsék el azt; kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel egyék azt meg; 12. ne hagyjanak belőle reggelig és csontot ne törjenek össze benne, a peszacháldozat minden törvénye szerint készítsék el azt. 13. A férfiú pedig, aki tiszta és úton nem volt és elmulasztja elkészíteni a peszácháldozatot, irtassék ki az a személy az ő népe közül; mert az Örökkévaló áldozatát nem mutatta be a maga idejében, vétkét viselje az a férfiú. 14. Ha pedig tartózkodik nálad idegen és készít peszácháldozatot az Örökkévalónak, amilyen a peszácháldozat törvénye és rendelete, aszerint készítse el; egy törvény legyen számotokra, meg az idegen és az ország szülötte számára.
1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez Szináj pusztájában, a második évben, miután kivonultak Egyiptom országából, az első hónapban, mondván: 2. Készítsék el Izrael fiai a peszách áldozatot a maga idejében. 3. A tizennegyedik napon e hónapban, estefelé készítsétek el azt a maga idejében, minden rendeletei szerint készítsétek el azt 4. És szólt Mózes Izrael fiaihoz, hogy készítsék el a peszácháldozatot. 5. És elkészítették a peszácháldozatot az első hónapban, tizennegyedik napján a hónapnak, estefelé, Szináj pusztájában; mind aszerint, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek, úgy cselekedtek Izrael fiai. 6. De voltak férfiak, kik tisztátalanok voltak emberi holttest által és nem készíthették el a peszácháldozatot azon a napon; azért odaléptek Mózes elé és Áron elé azon a napon, 7. és mondták neki azok a férfiak: Mi tisztátalanok vagyunk emberi holttest által, miért vonassék meg tőlünk, hogy bemutassuk az Örökkévaló áldozatát a maga idejében, Izrael fiai között? 8. És mondta nekik Mózes: Álljatok itt, hadd halljam, mit parancsol az Örökkévaló felőletek.
9. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 10. Szólj Izrael fiaihoz, mondván: Bárki, ha tisztátalan lesz holttest által, vagy messze úton lesz, nálatok vagy nemzedékeiteknél, és készítene peszácháldozatot az Örökkévalónak, 11. a második hónapban, a tizennegyedik napon, estefelé készítsék el azt; kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel egyék azt meg; 12. ne hagyjanak belőle reggelig és csontot ne törjenek össze benne, a peszacháldozat minden törvénye szerint készítsék el azt. 13. A férfiú pedig, aki tiszta és úton nem volt és elmulasztja elkészíteni a peszácháldozatot, irtassék ki az a személy az ő népe közül; mert az Örökkévaló áldozatát nem mutatta be a maga idejében, vétkét viselje az a férfiú. 14. Ha pedig tartózkodik nálad idegen és készít peszácháldozatot az Örökkévalónak, amilyen a peszácháldozat törvénye és rendelete, aszerint készítse el; egy törvény legyen számotokra, meg az idegen és az ország szülötte számára.
A tüzes felhő a frigysátoron
15. Amely napon fölállították a hajlékot, befedte a felhő a bizonyság sátrának hajlékát; este pedig volt a hajlékon tűzlátvány reggelig. 16. Így volt mindig, a felhő befedi és tűzlátvány éjjel. 17. És aszerint, amint felszállt a felhő a sátorról, akkor azután elvonultak Izrael fiai; és azon a helyen, ahol maradt a felhő, ott táboroztak Izrael fiai. 18. Az Örökkévaló parancsára vonultak Izrael fiai és az Örökkévaló parancsára táboroztak; mindaz idő alatt, amíg maradt a felhő a hajlékon, táboroztak. 19. Midőn pedig időzött a felhő a hajlékon, hosszú ideig megőrizték Izrael fiai az Örökkévaló őrizetét és nem vonultak el. 20. És megtörtént, hogy a felhő néhány napig volt a hajlékon, az Örökkévaló parancsa szerint táboroztak és az Örökkévaló parancsa szerint vonultak.21. És megtörtént, hogy a felhő estétől reggelig volt ott, mikor reggel felszállt a felhő, akkor elvonultak; vagy egy nap és egy éjjel, mikor felszállt a felhő, akkor elvonultak; 22. vagy két napig, vagy egy hónapig, vagy egy évig, mikor időzött a felhő a hajlékon, hogy maradjon felette, táboroztak Izrael fiai és nem vonultak, mikor pedig felszállt, elvonultak. 23. Az Örökkévaló parancsa szerint táboroztak és az Örökkévaló parancsa szerint vonultak; az Örökkévaló őrizetét megőrizték, az Örökkévaló parancsára Mózes által.
15. Amely napon fölállították a hajlékot, befedte a felhő a bizonyság sátrának hajlékát; este pedig volt a hajlékon tűzlátvány reggelig. 16. Így volt mindig, a felhő befedi és tűzlátvány éjjel. 17. És aszerint, amint felszállt a felhő a sátorról, akkor azután elvonultak Izrael fiai; és azon a helyen, ahol maradt a felhő, ott táboroztak Izrael fiai. 18. Az Örökkévaló parancsára vonultak Izrael fiai és az Örökkévaló parancsára táboroztak; mindaz idő alatt, amíg maradt a felhő a hajlékon, táboroztak. 19. Midőn pedig időzött a felhő a hajlékon, hosszú ideig megőrizték Izrael fiai az Örökkévaló őrizetét és nem vonultak el. 20. És megtörtént, hogy a felhő néhány napig volt a hajlékon, az Örökkévaló parancsa szerint táboroztak és az Örökkévaló parancsa szerint vonultak.21. És megtörtént, hogy a felhő estétől reggelig volt ott, mikor reggel felszállt a felhő, akkor elvonultak; vagy egy nap és egy éjjel, mikor felszállt a felhő, akkor elvonultak; 22. vagy két napig, vagy egy hónapig, vagy egy évig, mikor időzött a felhő a hajlékon, hogy maradjon felette, táboroztak Izrael fiai és nem vonultak, mikor pedig felszállt, elvonultak. 23. Az Örökkévaló parancsa szerint táboroztak és az Örökkévaló parancsa szerint vonultak; az Örökkévaló őrizetét megőrizték, az Örökkévaló parancsára Mózes által.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2018. január 16., kedd
Hack Péter - Ne szabd magad a világ gondolkodásmódjához!
Pál apostol kérte a rómaiakat, hogy éljenek Istennek tetsző életet. Az Isten előtt kedves élet megvalósításához szükséges a gondolkodásmód megváltoztatása. A szívcserét Isten elvégezte bennünk, amikor újjászülettünk, de a lelkünk művelése – benne az elme, a gondolkodásmód megújítása – a hívő feladata.
A világ tetszéséhez igazodó gondolkodásmóddal baj van, noha vannak olyan gondolatok benne, amelyek Isten értékrendjével megegyeznek, de a világ alapvetően ellenkezik Istennel. Hogy felismerjük, mi Isten akarata, és hogy ez jó, kedves és tökéletes, ahhoz Istennek odaszánt, letett élet szükséges.
DÖNTÉSEINKNÉL ISTEN AKARATA SZERINT KELL ELJÁRNUNK, MERT AZ Ő AKARATA JÓ, KEDVES ÉS TÖKÉLETES.
Amikor az ember elbukott, akkor az ellenség ajánlatát jónak, kedvesnek és kívánatosnak találta. Keresztényként szinte minden pillanatban két ajánlat közül kell választani. A Sátán ajánlata az, hogy „bizonnyal nem halsz meg, ha engem követsz, hanem Istenhez leszel hasonló”. Jézus pedig azt mondja, hogy ne aggodalmaskodjál a holnapért, hanem bízd Istenre a sorsodat, keresd előbb az ő országát és az Ő igazságát, és minden szükséges megadatik neked.
Sajnálatos, hogy sok keresztény elvilágiasodott, és a döntései során a világ tetszését keresi. A jelenlegi korban erőteljesen növekszik a sötétség, ami által sokkal nagyobb a különbség a világ és az egyház között, mint korábban volt. Emiatt, ha elvilágiasodik valaki, annak sokkal nehezebb lesz visszatérnie. Ennek pedig később súlyos következményei lehetnek, akár eltávolodhat ő, vagy gyermeke az Úrtól. Ma már sok ember elveszíti az önálló gondolkodási képességét, helyette inkább világi mintákat igyekszik követni, mégpedig azok megvizsgálása nélkül, ezért nem a szíve szerint reagál, hanem az átvett minta szerint. Például szappanoperák hőseit utánozza, vagy véleményvezéreket követ.
NEHÉZ KILÓGNI A SORBÓL, MERT MEGBÉLYEGEZHETIK AZ EMBERT, MÉGIS FEL KELL VÁLLALNI. AKI NEM LÓG KI A VILÁGBÓL, AZT ELNYELI A VILÁG.
Politikai döntéseket is a Biblia alapján jó meghozni, nem tömeghangulatok alapján. Jeremiás próféta szolgálata jó példa arra, hogy azzal a tömeghangulattal szembe kell menni, ami nem Isten akarata alapján alakult ki. A tömeghangulat hatására még szellemi emberek is megtévedhetenek. Példa erre Hanániás, aki hazugsággal biztatta a népet, hogy két év múlva hazatérnek az elhurcolt júdaiak a fogságból. Jeremiás viszont határozottan képviselte az Isten által kapott üzenetet, akármilyen népszerűtlen volt.
Egy másik példa: Mikeást, Jimla fiát nem szerette Akháb, Izrael királya, mert sohasem jövendölt neki jót, csak rosszat. Amikor előhívták a csata előtt, egy jóakarója azt tanácsolta a prófétának, ő is mondja azt, amit a többiek. Először nem túl nagy meggyőződéssel azt is mondta. Majd végül kijelentette: látta, hogy az Úr küldött egy hazug szellemet, hogy megtévessze az összes prófétát azért, hogy a király elvesszen a csatában. A többi próféta győzelmet ígért. Sedékiás, Kénaána fia még vasszarvakat is csinált, hogy bemutassa, hogy hogyan fogja a király az ellenséget jobbra-balra öklelni. Egyedül Mikeás mondta meg az igazságot, ami be is következett.
Isten hosszan tűr ugyan, de nem végtelenül hosszú a türelme. A világ egyre inkább szembe megy Isten akaratával. A világ országainak többsége ellene szavazott az ENSZ-ben annak, hogy Izrael fővárosa Jeruzsálem. Jó, hogy a mi hazánk vezetői nem ezt tették, de az európai elit ellene szavazott, noha elvileg Európa lenne a kereszténység egyik fő képviselője.
JERUZSÁLEM ISTEN AKARATÁBÓL IZRAEL FŐVÁROSA, EZÉRT AMIKOR EZ ELLEN SZAVAZNAK, AZ ISTENNEL SZEMBENI LÁZADÁS.
Személyes beszélgetésekben nekünk is bátran fel kell vállalnunk az ezzel kapcsolatos véleményünket, noha várhatóan kisebbségben leszünk ezzel.
Nem minden bibliai kérdés; számos ügyben mindegy, hogy hová teszi le a voksát egy keresztény. Bibliai kérdések esetében viszont már nem mindegy, hogy kire szavazol, kivel értesz egyet. Ilyen kérdések a család, a nemek kérdése; mivel az Ige hangsúlyozza, hogy Isten az embert férfivá és nővé teremtette, és a házasság Isten által alapított intézmény, ami egy férfi és egy nő között jön létre. Nem érthetünk egyet azokkal a törekvésekkel, amelyek nem hagyják meg a szabadságunkat arra, hogy megválaszthassuk életvitelünk elveit!
Isten megítélte Akháb királyt és feleségét Jézabelt, akik Baál szolgálatára biztatták Isten népét, szembe kerülve ezzel az első és második parancsolattal. Van, hogy az igazság szembejön veled; akkor engedni kell neki. Máskor az emberek szembe mennek vele: ilyenkor nem szabad elbújni, hanem vállalni kell az igazságot, mert ellenkező esetben az üdvösségedet veszítheted el. Ne saját szándékunkra akarjuk Istent rávenni, hanem keressük az Ő akaratát, és annak akarjunk megfelelni! Ezt az elménk megújulása által érhetjük el.
Azért nehéz jó döntéseket hoznunk, mert ehhez a jövőt kellene ismernünk. Kapunk viszont természetfölötti segítséget ehhez: Isten Igéje lámpás, ami megvilágítja az ösvényünket. Isten Szelleme elvezet minden igazságra, a bekövetkező dolgokat kijelenti, reflektorként világítja meg számunkra a helyzeteket, ha az Ő törvényei szerint élünk.
AZ A HÍVŐ VAN JÓ ÁLLAPOTBAN, AKINEK AZ ÚRRAL VALÓ KÖZÖSSÉG A LEGFONTOSABB, ÉS TERVEIT, ÁLMAIT KÉSZ LETENNI ISTEN ELÉ, A SZENT SZELLEM VEZETÉSÉT KÉRVE.
ELHANGZOTT IGÉK:
Rómaiakhoz írt levél 12:1-2
Jeremiás próféta könyve 28:1-17
Királyok I. könyve 22:5-28
János evangéliuma 8:32, 16:12-13
Máté evangéliuma 6:33
Hrabovszki György jegyzete
A világ tetszéséhez igazodó gondolkodásmóddal baj van, noha vannak olyan gondolatok benne, amelyek Isten értékrendjével megegyeznek, de a világ alapvetően ellenkezik Istennel. Hogy felismerjük, mi Isten akarata, és hogy ez jó, kedves és tökéletes, ahhoz Istennek odaszánt, letett élet szükséges.
DÖNTÉSEINKNÉL ISTEN AKARATA SZERINT KELL ELJÁRNUNK, MERT AZ Ő AKARATA JÓ, KEDVES ÉS TÖKÉLETES.
Amikor az ember elbukott, akkor az ellenség ajánlatát jónak, kedvesnek és kívánatosnak találta. Keresztényként szinte minden pillanatban két ajánlat közül kell választani. A Sátán ajánlata az, hogy „bizonnyal nem halsz meg, ha engem követsz, hanem Istenhez leszel hasonló”. Jézus pedig azt mondja, hogy ne aggodalmaskodjál a holnapért, hanem bízd Istenre a sorsodat, keresd előbb az ő országát és az Ő igazságát, és minden szükséges megadatik neked.
Sajnálatos, hogy sok keresztény elvilágiasodott, és a döntései során a világ tetszését keresi. A jelenlegi korban erőteljesen növekszik a sötétség, ami által sokkal nagyobb a különbség a világ és az egyház között, mint korábban volt. Emiatt, ha elvilágiasodik valaki, annak sokkal nehezebb lesz visszatérnie. Ennek pedig később súlyos következményei lehetnek, akár eltávolodhat ő, vagy gyermeke az Úrtól. Ma már sok ember elveszíti az önálló gondolkodási képességét, helyette inkább világi mintákat igyekszik követni, mégpedig azok megvizsgálása nélkül, ezért nem a szíve szerint reagál, hanem az átvett minta szerint. Például szappanoperák hőseit utánozza, vagy véleményvezéreket követ.
NEHÉZ KILÓGNI A SORBÓL, MERT MEGBÉLYEGEZHETIK AZ EMBERT, MÉGIS FEL KELL VÁLLALNI. AKI NEM LÓG KI A VILÁGBÓL, AZT ELNYELI A VILÁG.
Politikai döntéseket is a Biblia alapján jó meghozni, nem tömeghangulatok alapján. Jeremiás próféta szolgálata jó példa arra, hogy azzal a tömeghangulattal szembe kell menni, ami nem Isten akarata alapján alakult ki. A tömeghangulat hatására még szellemi emberek is megtévedhetenek. Példa erre Hanániás, aki hazugsággal biztatta a népet, hogy két év múlva hazatérnek az elhurcolt júdaiak a fogságból. Jeremiás viszont határozottan képviselte az Isten által kapott üzenetet, akármilyen népszerűtlen volt.
Egy másik példa: Mikeást, Jimla fiát nem szerette Akháb, Izrael királya, mert sohasem jövendölt neki jót, csak rosszat. Amikor előhívták a csata előtt, egy jóakarója azt tanácsolta a prófétának, ő is mondja azt, amit a többiek. Először nem túl nagy meggyőződéssel azt is mondta. Majd végül kijelentette: látta, hogy az Úr küldött egy hazug szellemet, hogy megtévessze az összes prófétát azért, hogy a király elvesszen a csatában. A többi próféta győzelmet ígért. Sedékiás, Kénaána fia még vasszarvakat is csinált, hogy bemutassa, hogy hogyan fogja a király az ellenséget jobbra-balra öklelni. Egyedül Mikeás mondta meg az igazságot, ami be is következett.
Isten hosszan tűr ugyan, de nem végtelenül hosszú a türelme. A világ egyre inkább szembe megy Isten akaratával. A világ országainak többsége ellene szavazott az ENSZ-ben annak, hogy Izrael fővárosa Jeruzsálem. Jó, hogy a mi hazánk vezetői nem ezt tették, de az európai elit ellene szavazott, noha elvileg Európa lenne a kereszténység egyik fő képviselője.
JERUZSÁLEM ISTEN AKARATÁBÓL IZRAEL FŐVÁROSA, EZÉRT AMIKOR EZ ELLEN SZAVAZNAK, AZ ISTENNEL SZEMBENI LÁZADÁS.
Személyes beszélgetésekben nekünk is bátran fel kell vállalnunk az ezzel kapcsolatos véleményünket, noha várhatóan kisebbségben leszünk ezzel.
Nem minden bibliai kérdés; számos ügyben mindegy, hogy hová teszi le a voksát egy keresztény. Bibliai kérdések esetében viszont már nem mindegy, hogy kire szavazol, kivel értesz egyet. Ilyen kérdések a család, a nemek kérdése; mivel az Ige hangsúlyozza, hogy Isten az embert férfivá és nővé teremtette, és a házasság Isten által alapított intézmény, ami egy férfi és egy nő között jön létre. Nem érthetünk egyet azokkal a törekvésekkel, amelyek nem hagyják meg a szabadságunkat arra, hogy megválaszthassuk életvitelünk elveit!
Isten megítélte Akháb királyt és feleségét Jézabelt, akik Baál szolgálatára biztatták Isten népét, szembe kerülve ezzel az első és második parancsolattal. Van, hogy az igazság szembejön veled; akkor engedni kell neki. Máskor az emberek szembe mennek vele: ilyenkor nem szabad elbújni, hanem vállalni kell az igazságot, mert ellenkező esetben az üdvösségedet veszítheted el. Ne saját szándékunkra akarjuk Istent rávenni, hanem keressük az Ő akaratát, és annak akarjunk megfelelni! Ezt az elménk megújulása által érhetjük el.
Azért nehéz jó döntéseket hoznunk, mert ehhez a jövőt kellene ismernünk. Kapunk viszont természetfölötti segítséget ehhez: Isten Igéje lámpás, ami megvilágítja az ösvényünket. Isten Szelleme elvezet minden igazságra, a bekövetkező dolgokat kijelenti, reflektorként világítja meg számunkra a helyzeteket, ha az Ő törvényei szerint élünk.
AZ A HÍVŐ VAN JÓ ÁLLAPOTBAN, AKINEK AZ ÚRRAL VALÓ KÖZÖSSÉG A LEGFONTOSABB, ÉS TERVEIT, ÁLMAIT KÉSZ LETENNI ISTEN ELÉ, A SZENT SZELLEM VEZETÉSÉT KÉRVE.
ELHANGZOTT IGÉK:
Rómaiakhoz írt levél 12:1-2
Jeremiás próféta könyve 28:1-17
Királyok I. könyve 22:5-28
János evangéliuma 8:32, 16:12-13
Máté evangéliuma 6:33
Hrabovszki György jegyzete
Mózes negyedik könyve 8.
A menóra
1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 2. Szólj Áronhoz és mondd neki: Midőn fölteszed a mécseket, a lámpa előrésze felé világítson a hét mécs. 3. És Áron így cselekedett, a lámpa előrésze felé tette föl annak mécseit, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek. 4. Ez pedig a lámpa munkája: Vert arany a szára, mint a virágja, vert munka az; azok a minta szerint, melyet mutatott az Örökkévaló Mózesnek, aszerint csinálta a lámpát.
1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 2. Szólj Áronhoz és mondd neki: Midőn fölteszed a mécseket, a lámpa előrésze felé világítson a hét mécs. 3. És Áron így cselekedett, a lámpa előrésze felé tette föl annak mécseit, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek. 4. Ez pedig a lámpa munkája: Vert arany a szára, mint a virágja, vert munka az; azok a minta szerint, melyet mutatott az Örökkévaló Mózesnek, aszerint csinálta a lámpát.
A leviták felszentelése
5. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 6. Vedd a levitákat Izrael fiai közül és tisztítsd meg őket. 7. Így cselekedjél velük, hogy megtisztítsd őket: hints rájuk tisztító vizet; borotválják meg testüket és mossák meg ruháikat, akkor megtisztulnak. 8. És vegyenek egy fiatal tulkot, meg ételáldozatát a lánglisztet olajjal elegyítve, egy másik fiatal tulkot pedig vegyél vétekáldozatnak.9. Vezesd oda a levitákat a gyülekezés sátora elé, és gyűjtsd egybe Izrael fiainak egész községét. 10. Azután vezesd a levitákat az Örökkévaló színe elé, és tegyék Izrael fiai kezeiket a levitákra. 11. És lengesse Áron a levitákat lengetéssel az Örökkévaló színe előtt Izrael fiai részéről és legyenek, hogy végezzék az Örökkévaló szolgálatát. 12. A leviták pedig tegyék kezeiket a tulkok fejére; azután készítsd el az egyiket vétekáldozatnak, a másikat pedig égőáldozatnak az Örökkévalónak, hogy engesztelést szerezz a levitákért. 13. És állítsd a levitákat Áron élé, meg fiai elé és lengesd őket lengetéssel az Örökkévalónak. 14. És válaszd külön a levitákat Izrael fiai közül, és legyenek az enyéim a leviták. 15. Azután menjenek be a leviták, hogy szolgálják a gyülekezés sátorát; tisztítsd meg őket és lengesd őket lengetéssel. 16. Mert átadattak, átadattak ők nekem Izrael fiai közül; minden anyaméh megnyitójáért, minden elsőszülöttért Izrael fiai közül vettem őket magamnak. 17. Mert enyém minden elsőszülött, Izrael, fiai között, emberből és baromból; amely napon megvertem minden elsőszülöttet Egyiptom országában, megszenteltem azokat magamnak. 18. És vettem a levitákat minden elsőszülöttért Izrael fiai között. 19. És adtam a levitákat, átadva Áronnak és fiainak Izrael fiai közül, hogy végezzék Izrael fiainak szolgálatát a gyülekezés sátorában és engesztelést szerezzenek Izrael fiaiért, hogy ne legyen Izrael fia között csapás, midőn odalépnek Izrael fiai a szentélyhez. 20. És cselekedett Mózes meg Áron és Izrael fiainak egész községe a levitákkal, mind aszerint, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek a levitákra nézve, úgy cselekedtek velük Izrael fiai. 21.Megtisztították magukat a leviták, megmosták ruháikat, és lengette őket Áron lengetéssel az Örökkévaló színe előtt; és engesztelést szerzett értük Áron, hogy megtisztítsa őket. 22. Azután bementek a leviták, hogy végezzék szolgálatukat a gyülekezés sátrában Áron előtt és fiai előtt; amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek a levitákra nézve, úgy cselekedtek velük.
23. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 24. Ez az, ami a levitákat illeti: huszonöt évestől fölfelé jöjjön a hadban szolgálni, a gyülekezés sátorának szolgálatára. 25. Ötven évestől kezdve pedig térjen vissza a szolgálat hadából és ne szolgáljon többé. 26. De szolgálatot tehet testvéreinek a gyülekezés sátorának szolgálatában, hogy őrizzék az őrizetet, de szolgálatot ne végezzen; így cselekedjél a levitákkal őrizetükben.
5. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 6. Vedd a levitákat Izrael fiai közül és tisztítsd meg őket. 7. Így cselekedjél velük, hogy megtisztítsd őket: hints rájuk tisztító vizet; borotválják meg testüket és mossák meg ruháikat, akkor megtisztulnak. 8. És vegyenek egy fiatal tulkot, meg ételáldozatát a lánglisztet olajjal elegyítve, egy másik fiatal tulkot pedig vegyél vétekáldozatnak.9. Vezesd oda a levitákat a gyülekezés sátora elé, és gyűjtsd egybe Izrael fiainak egész községét. 10. Azután vezesd a levitákat az Örökkévaló színe elé, és tegyék Izrael fiai kezeiket a levitákra. 11. És lengesse Áron a levitákat lengetéssel az Örökkévaló színe előtt Izrael fiai részéről és legyenek, hogy végezzék az Örökkévaló szolgálatát. 12. A leviták pedig tegyék kezeiket a tulkok fejére; azután készítsd el az egyiket vétekáldozatnak, a másikat pedig égőáldozatnak az Örökkévalónak, hogy engesztelést szerezz a levitákért. 13. És állítsd a levitákat Áron élé, meg fiai elé és lengesd őket lengetéssel az Örökkévalónak. 14. És válaszd külön a levitákat Izrael fiai közül, és legyenek az enyéim a leviták. 15. Azután menjenek be a leviták, hogy szolgálják a gyülekezés sátorát; tisztítsd meg őket és lengesd őket lengetéssel. 16. Mert átadattak, átadattak ők nekem Izrael fiai közül; minden anyaméh megnyitójáért, minden elsőszülöttért Izrael fiai közül vettem őket magamnak. 17. Mert enyém minden elsőszülött, Izrael, fiai között, emberből és baromból; amely napon megvertem minden elsőszülöttet Egyiptom országában, megszenteltem azokat magamnak. 18. És vettem a levitákat minden elsőszülöttért Izrael fiai között. 19. És adtam a levitákat, átadva Áronnak és fiainak Izrael fiai közül, hogy végezzék Izrael fiainak szolgálatát a gyülekezés sátorában és engesztelést szerezzenek Izrael fiaiért, hogy ne legyen Izrael fia között csapás, midőn odalépnek Izrael fiai a szentélyhez. 20. És cselekedett Mózes meg Áron és Izrael fiainak egész községe a levitákkal, mind aszerint, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek a levitákra nézve, úgy cselekedtek velük Izrael fiai. 21.Megtisztították magukat a leviták, megmosták ruháikat, és lengette őket Áron lengetéssel az Örökkévaló színe előtt; és engesztelést szerzett értük Áron, hogy megtisztítsa őket. 22. Azután bementek a leviták, hogy végezzék szolgálatukat a gyülekezés sátrában Áron előtt és fiai előtt; amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek a levitákra nézve, úgy cselekedtek velük.
23. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 24. Ez az, ami a levitákat illeti: huszonöt évestől fölfelé jöjjön a hadban szolgálni, a gyülekezés sátorának szolgálatára. 25. Ötven évestől kezdve pedig térjen vissza a szolgálat hadából és ne szolgáljon többé. 26. De szolgálatot tehet testvéreinek a gyülekezés sátorának szolgálatában, hogy őrizzék az őrizetet, de szolgálatot ne végezzen; így cselekedjél a levitákkal őrizetükben.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2018. január 15., hétfő
Németh Sándor - A nyelv hatalma 16. (részletek)
Dávid szerint az áldást és az áldásmondást kedvelni kell. Sokan az áldásmondás szeretetének hiánya miatt átkozódnak, amit Isten Igéje életveszélyes beszédnek ítél:
"Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; s mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozok az el őtőle. Úgy öltözte föl az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj." Zsoltárok könyve 109:17-18.
Századunk a nyelvi gonoszság csúcspontjára ért. Bebizonyosodott, hogy a gyalázkodó, átkozódó személyek előtt az emberi életnek annyi értéke sincs, mint egy féregnek. Ezek az emberek szeretik a pusztulást, a rombolást és a bomlást. Minél rosszabbul mennek a dolgok a földön, a kárörömnek annál nagyobb kéje tölti be őket. Győzelemittas terroristák lövöldöznek a levegőbe, mikor véres akcióik következtében ártatlan anyák, csecsemők, kisgyermekek, tinédzserek szétroncsolt teste fekszik holtan az utcákon.
Az átkozódás megszeretteti az emberrel a pusztulást, a katasztrófákat és a véres leszámolásokat. Úgy tűnik, hogy ezeket a sötét erőket az sem zavarja, ha életüket véglegesen elhagyja a maradék áldás is. Az átkot szerető emberek átkozottak lesznek, és ez okozza végzetüket.
Dávid külön zsoltárt jegyzett fel az edomita Doégról, aki följelentette Saulnak Dávidot, Akhiméleket és az Úr papjait, mondván, hogy a király ellen összeesküvést szőnek. Saul lemészároltatta Isten szolgáit. Doég is ott volt a tömeggyilkosok között. Dávid életben maradt, és Istennek tett panaszt.
"Nyelved ártalmakon elmélkedik, s olyan, mint az éles olló, te álnokságnak mestere! Szereted a gonoszt inkább, hogynem a jót, és a hazugságot inkább, mint igazságot szólni. Szeretsz minden ártalmas beszédet, és az álnok nyelvet. Meg is ront az Isten téged, teljesen eltakarít, kigyomlál téged a te hajlékodból, és kiszaggat téged az élők földéről. Szela." Zsoltárok könyve 52:4-7.
Doég tisztelte Istent, ezért tartózkodott az Úr sátoránál, amikor Dávid Saul elől menekült. De kettős szívű ember lévén, a nyelvét átitatta az „áspiskígyó mérge". Ezért a gonosz le tudta győzni benne a jót, a hazugság pedig az igazságot. A tragédia Doég rágalmazó beszéde miatt következhetett be. A kettős nyelvű keresztények egy részére is az a jellemző, hogy jobban szeretik a hazug, vádló, kárhoztató beszédeket szólni, mint a jót és az igazságot. Ez szellemi, erkölcsi öngyilkosságot jelent, mert egy idő után minden áldás elszegődik a „Doégoktól". Nem Dávid átkozta meg a hazudozó besúgót, hanem rajta keresztül a Szent Szellem nyilatkoztatta ki Isten döntését Doégról. Ez pedig az ítélet volt, amit a gonosz, álnok nyelve hozott rá.
Sokan olyan családból jöttek az Úrhoz, ahol szinte egy mondat sem hangzott el trágár szlogenek és jelzők nélkül. Az első világháború óta Magyarország politikai rendszereinek alkotóeleme a hazugság, a szidalmazás és az átkozódás. Szinte kötelező normaként állították az emberek elé, hogyan beszéljenek idegennek, alsóbbrendűnek nevezett „fajokról", destruktív szektákról, osztály-ellenségekről. Majd jött Nyugatról a szexforradalom, a pornó, aminek következtében többnyire nemi szervekkel és perverz nemi aktusokkal foglalkozó obszcén csácsogások kerültek poshadt öntetként erre a mérgezett és megrontott nyelvre.
Lehet, hogy ez a beszéd sokak számára szalonképes és elfogadható, sőt posztmodern. Nekünk, hívőknek azonban Ésaiás prófétához hasonlóan fel kell ébrednünk és észre kell venniük, hogy a nyelvi gonoszságok miatt is el lehet veszíteni az áldást. A próféta számára is megszokott és mértékadó volt nemzetének köznyelve mindaddig, amíg Isten meg nem jelent előtte dicsőségben. A látomás alatt eszmélt rá önmaga és nemzete nyelvének gonoszságára. „Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép közt lakom" (Ésaiás könyve 6:5).
A magyar hívőket körülvevő közegre még inkább érvényes a fenti megállapítás. Ezen az aggasztó valóságban csak az Isten eleven szene által megtisztított ajkak képesek pozitív változást eredményezni. Tiszta szájjal kell beszélnünk a tisztátalan nyelvűekhez, mert a gonoszt jóval tudjuk legyőzni.
Némely magyar párt a tiszta kezek politikáját hirdette meg, de ez mindaddig képmutatás, amíg a szájak mosdatlanok. A kezeket csak tiszta ajkak, az ajkakat pedig csak Jézus vére tisztíthatja meg.
Aki szereti az áldást, az szeret áldást mondani. A Szentírás több helyen is arra buzdít bennünket, hogy áldjuk Istent. Istent áldani azt jelenti, hogy igaz, jó, szép és kedves beszédekkel méltatjuk Őt. Énekkel és zenével, imákkal és zsoltárokkal lehet Istent áldani, sőt a Szent Szellem ajándékával, a nyelveken szólással is, amelyre a jelenlevők akkor tudnak igazából áment mondani, ha a Szellem által lefordításra kerül az áldásmondás. A hétköznapi tapasztalatok megkeményíthetik az érzelmeinket, a napi feladatok teljesítése pedig eltereli figyelmünket az Úr csodálatos személyéről. Saját magunkat is biztatnunk kell arra, hogy áldást mondjunk az Úrnak. Dávid nyelvével serkentette lelkét Isten áldására:
"Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről." Zsoltárok könyve 103:1-2
Az áldásmondásban a nyelv a kezdeményező. Dávid először beszédével biztatja saját lelkét arra, hogy áldja az Urat, majd az ajka figyelmezteti elméjét, hogy semmi jótéteményéről ne feledkezzen el. Ez a két versszak is jelzi, hogy néha nehezen kezdi el az ember az áldás mondását, mert egyszer nyomott hangulata, máskor pedig a felejtés akadályozza.
A nyelv a lélek kormánya és motorja is egyben. Ha szívünk az Úrral él közösségben, akkor a beszéd unszolására a lélek is kedvet kap, hogy Istent áldja. Dávid a zsoltár további részében önmagát emlékezteti Isten jótéteményéire, majd az Úr tökéletes tulajdonságait veszi számba, és áldásra való felszólítással fejezi be zsoltárát:
"Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek az Ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára. Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői! Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!" Zsoltárok könyve 103:20-22.
"Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; s mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozok az el őtőle. Úgy öltözte föl az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj." Zsoltárok könyve 109:17-18.
Századunk a nyelvi gonoszság csúcspontjára ért. Bebizonyosodott, hogy a gyalázkodó, átkozódó személyek előtt az emberi életnek annyi értéke sincs, mint egy féregnek. Ezek az emberek szeretik a pusztulást, a rombolást és a bomlást. Minél rosszabbul mennek a dolgok a földön, a kárörömnek annál nagyobb kéje tölti be őket. Győzelemittas terroristák lövöldöznek a levegőbe, mikor véres akcióik következtében ártatlan anyák, csecsemők, kisgyermekek, tinédzserek szétroncsolt teste fekszik holtan az utcákon.
Az átkozódás megszeretteti az emberrel a pusztulást, a katasztrófákat és a véres leszámolásokat. Úgy tűnik, hogy ezeket a sötét erőket az sem zavarja, ha életüket véglegesen elhagyja a maradék áldás is. Az átkot szerető emberek átkozottak lesznek, és ez okozza végzetüket.
Dávid külön zsoltárt jegyzett fel az edomita Doégról, aki följelentette Saulnak Dávidot, Akhiméleket és az Úr papjait, mondván, hogy a király ellen összeesküvést szőnek. Saul lemészároltatta Isten szolgáit. Doég is ott volt a tömeggyilkosok között. Dávid életben maradt, és Istennek tett panaszt.
"Nyelved ártalmakon elmélkedik, s olyan, mint az éles olló, te álnokságnak mestere! Szereted a gonoszt inkább, hogynem a jót, és a hazugságot inkább, mint igazságot szólni. Szeretsz minden ártalmas beszédet, és az álnok nyelvet. Meg is ront az Isten téged, teljesen eltakarít, kigyomlál téged a te hajlékodból, és kiszaggat téged az élők földéről. Szela." Zsoltárok könyve 52:4-7.
Doég tisztelte Istent, ezért tartózkodott az Úr sátoránál, amikor Dávid Saul elől menekült. De kettős szívű ember lévén, a nyelvét átitatta az „áspiskígyó mérge". Ezért a gonosz le tudta győzni benne a jót, a hazugság pedig az igazságot. A tragédia Doég rágalmazó beszéde miatt következhetett be. A kettős nyelvű keresztények egy részére is az a jellemző, hogy jobban szeretik a hazug, vádló, kárhoztató beszédeket szólni, mint a jót és az igazságot. Ez szellemi, erkölcsi öngyilkosságot jelent, mert egy idő után minden áldás elszegődik a „Doégoktól". Nem Dávid átkozta meg a hazudozó besúgót, hanem rajta keresztül a Szent Szellem nyilatkoztatta ki Isten döntését Doégról. Ez pedig az ítélet volt, amit a gonosz, álnok nyelve hozott rá.
Sokan olyan családból jöttek az Úrhoz, ahol szinte egy mondat sem hangzott el trágár szlogenek és jelzők nélkül. Az első világháború óta Magyarország politikai rendszereinek alkotóeleme a hazugság, a szidalmazás és az átkozódás. Szinte kötelező normaként állították az emberek elé, hogyan beszéljenek idegennek, alsóbbrendűnek nevezett „fajokról", destruktív szektákról, osztály-ellenségekről. Majd jött Nyugatról a szexforradalom, a pornó, aminek következtében többnyire nemi szervekkel és perverz nemi aktusokkal foglalkozó obszcén csácsogások kerültek poshadt öntetként erre a mérgezett és megrontott nyelvre.
Lehet, hogy ez a beszéd sokak számára szalonképes és elfogadható, sőt posztmodern. Nekünk, hívőknek azonban Ésaiás prófétához hasonlóan fel kell ébrednünk és észre kell venniük, hogy a nyelvi gonoszságok miatt is el lehet veszíteni az áldást. A próféta számára is megszokott és mértékadó volt nemzetének köznyelve mindaddig, amíg Isten meg nem jelent előtte dicsőségben. A látomás alatt eszmélt rá önmaga és nemzete nyelvének gonoszságára. „Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép közt lakom" (Ésaiás könyve 6:5).
A magyar hívőket körülvevő közegre még inkább érvényes a fenti megállapítás. Ezen az aggasztó valóságban csak az Isten eleven szene által megtisztított ajkak képesek pozitív változást eredményezni. Tiszta szájjal kell beszélnünk a tisztátalan nyelvűekhez, mert a gonoszt jóval tudjuk legyőzni.
Némely magyar párt a tiszta kezek politikáját hirdette meg, de ez mindaddig képmutatás, amíg a szájak mosdatlanok. A kezeket csak tiszta ajkak, az ajkakat pedig csak Jézus vére tisztíthatja meg.
Aki szereti az áldást, az szeret áldást mondani. A Szentírás több helyen is arra buzdít bennünket, hogy áldjuk Istent. Istent áldani azt jelenti, hogy igaz, jó, szép és kedves beszédekkel méltatjuk Őt. Énekkel és zenével, imákkal és zsoltárokkal lehet Istent áldani, sőt a Szent Szellem ajándékával, a nyelveken szólással is, amelyre a jelenlevők akkor tudnak igazából áment mondani, ha a Szellem által lefordításra kerül az áldásmondás. A hétköznapi tapasztalatok megkeményíthetik az érzelmeinket, a napi feladatok teljesítése pedig eltereli figyelmünket az Úr csodálatos személyéről. Saját magunkat is biztatnunk kell arra, hogy áldást mondjunk az Úrnak. Dávid nyelvével serkentette lelkét Isten áldására:
"Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről." Zsoltárok könyve 103:1-2
Az áldásmondásban a nyelv a kezdeményező. Dávid először beszédével biztatja saját lelkét arra, hogy áldja az Urat, majd az ajka figyelmezteti elméjét, hogy semmi jótéteményéről ne feledkezzen el. Ez a két versszak is jelzi, hogy néha nehezen kezdi el az ember az áldás mondását, mert egyszer nyomott hangulata, máskor pedig a felejtés akadályozza.
A nyelv a lélek kormánya és motorja is egyben. Ha szívünk az Úrral él közösségben, akkor a beszéd unszolására a lélek is kedvet kap, hogy Istent áldja. Dávid a zsoltár további részében önmagát emlékezteti Isten jótéteményéire, majd az Úr tökéletes tulajdonságait veszi számba, és áldásra való felszólítással fejezi be zsoltárát:
"Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek az Ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára. Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői! Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!" Zsoltárok könyve 103:20-22.
Forrás: Új Exodus Magazin, 8. évf. 1. sz. / 1996
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)